:

Társadalmi együttélés

:

Ha az emberek mindent a maguk kényére-kedvére tennének, akkor nem beszélhetnénk társadalomról. A társadalomhoz az kell, hogy az együtt élő emberek meghatározott rend szerint vegyenek részt a mindennapokban. Tehát egyaránt társadalmak a százfős gyűjtögető közösségek és a sokmilliós nyugat-európai országok is, hiszen mindenhol meghatározott szabályai vannak az együttélésnek.

Ezek a szabályok sokféle módon leírhatók: egyes szabályokat beleteszik az alkotmányba, a törvényekbe, vagy alacsonyabb rangú jogszabályokba foglalják őket. Aki ezen szabályok ellen vét, az számolhat a megtorlással: egy gyilkost, tolvajt vagy biztosítási csalót büntet a törvény, és általában a társadalom tagjainak megvetése is kíséri. Más szabályokat senki nem rögzít leírva. Aki az erkölcsi normák ellen vét, azt ugyan nem bünteti meg a hatalom, de szembe kell néznie a társadalom rosszallásával. Hogy mi erkölcsös és mi nem, az persze változik az idők során. Kétszáz éve még súlyos megbotránkozást keltett, ha egy lány nem szűzen ment férjhez, de ma már ezen senki nem vonja föl a szemöldökét. Ha valaki nem gondoskodik idősödő szüleiről, inkább beteszi őket egy otthonba, az ma is rosszallást vált ki és megvetést. A nyilvános szoptatás sem ütközik semmilyen jogszabályba, mégis sokan háborognak, ha azt látják, hogy egy anya a szabadban vagy egy étteremben szoptatja a kisbabáját.

társadalom

A társadalmi együttélésnek egészen enyhe szabályai is vannak. A szokások, a hagyományok és az illem megsértőit nem hogy a jog nem üldözi, de komolyabb társadalmi kirekesztettséggel sem kell számolniuk az elkövetőknek. Ha a karácsonyt egy wellness-szállodában ünneplem meg, ezért legföljebb egy kis fejcsóválást kapok, hiszen ez mifelénk nem szokás. Ha tornacipővel párosítom a kiskosztümöt, akkor is csak szemforgatásra vagy néhány keresetlen szóra számíthatok. Ha év végén az osztályfőnök nem kap ajándékot a diákjaitól, azért a legrosszabb esetben is csak lusta, hevenyészett, nemtörődöm társaságnak bélyegzik őket, de ennél súlyosabb következménnyel nem kell számolniuk.

Temérdek olyan szabály közepette éljük az életünket, amik a társadalmi létet hivatottak megkönnyíteni. Vannak fontosabb és kevésbé fontos szabályok, és a társadalom ezek áthágását nagyjából egyértelmű módon bünteti.

Ahhoz azonban, hogy egy mai, modern társadalom valóban jól tudjon funkcionálni, nem elég, ha az emberek szabálykövetők. Arra is szükség van, hogy az emberek ne csak egyénekként gondoljanak magukra, hanem a rendszer szerves részeiként. A társadalom mint rendszer pedig akkor tud igazán jól működni, ha a benne élő emberek nem pusztán a saját érdekeiket tartják szem előtt.

társadalom

A szolidaritás kölcsönös segítségnyújtást jelent. Amikor jobb helyzetben vagyok, mint valaki más, segítséget nyújtok neki. Ettől nekem egy kicsit rosszabb lesz, neki viszont jobb. Elsőre talán úgy tűnik, hogy az átlag nem változik, tehát a társadalom egésze szempontjából tulajdonképpen mindegy, hogy szolidárisak vagyunk vagy sem. De ez nem így van, hiszen a társadalmi fejlődés megkívánja, hogy a rosszabb helyzetűeket jobb helyzetbe hozzuk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden társadalom éppen olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme: minél magasabbra húzzuk a lent lévőket, annál könnyebben haladunk tovább a fejlődés útján.

A másik oldalról nézve azt jelenti a szolidaritás, hogy ha bajban vagyok, lesz, aki segítsen rajtam. Ez rendkívül fölszabadító érzés, mert ennek hatására belevághatunk olyan dolgokba is, amelyekbe egyébként nem biztos, hogy bele mernénk.

A társadalmi szolidaritás a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy az állam pénzt vesz el az emberektől (például adó vagy társadalombiztosítás formájában), és a befolyt összeget odaadja másoknak. Ezt nevezzük társadalmi újraelosztásnak.

Vannak alanyi jogon járó juttatások: ezek mindenkinek járnak. Ilyen például az oktatás. Ha az iskola fizetős lenne, nem minden szülő tudná oda járatni a gyerekét. Ezért aztán az oktatás ingyenes, az állam a saját költségvetéséből (vagyis az állampolgárok befizetéseiből) finanszírozza. Más juttatások a jövedelmi helyzettől függenek. Segély nem jár mindenkinek, csak az kapja, akinek nincs munkája. És vannak olyan juttatások is, amihez bizonyos hosszúságú biztosítási jogviszony szükséges. Például nyugdíj csak annak jár, aki megfelelő ideig dolgozott.

társadalom

Vagyis az történik, hogy az állam beszedi az adót, és a pénzt kiosztja másoknak. Vagy azoknak, akiknek kevés a bevételük (vagy nincs is), vagy pedig azoknak, akiknek több a kiadásuk. Tehát nemcsak a szegényekkel, hajléktalanokkal, alacsony keresetűekkel vagyunk szolidárisak, hanem azokkal is, akik fogyatékkal élnek vagy gyereket vállaltak. Nekik ugyanis nyilvánvalóan „többe kerül az élet”. A különböző társadalmi csoportok pedig egymással versengenek, hogy kinek mennyi támogatás jusson: a kerekesszékesnek, a gyerekét egyedül nevelő szülőnek, a rokkantnyugdíjasnak, a munkanélkülinek.

Egy igazságos társadalomban persze nemcsak arra figyelnek, hogy kinek mennyi pénzt adjanak, hanem arra is nagy súlyt helyeznek, hogy kitől mennyit vegyenek el. Nem mindegy például, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelem után is ugyanannyit kell-e adózni. Mert hiába tűnik elsőre logikusnak a gondolat, hogy „hát persze, ha háromszor annyit keres, háromszor annyit adózzon”, azért könnyen belátható, hogy ez nem teljesen igazságos. Hiszen havi kétszáz euró tíz százaléka sokkal jobban tud hiányozni az embernek, mint a havi hatszázé. Ezt a problémát több országban úgy oldották meg, hogy bizonyos összeghatár alatti jövedelem után nem kell adózni (vagy csak nagyon keveset), efölött pedig jövedelemsávonként egyre nagyobb mértékű adót vetnek ki.

társadalom

Az adó meg a társadalombiztosítás tehát önmagukban nem rossz dolgok. Hozzájárulnak ahhoz, hogy az egy társadalomban élők valóban együtt, közösen létezzenek. A társadalmi szolidaritás olyan érték, amihez érdemes ragaszkodnunk. Egy összetartó társadalom sokkal többre viheti, mint az, ahol mindenki csak a saját érdekét nézi. Bár elcsépeltnek hangzik, mégis igaz: még ha úgy tűnik is, hogy mások eltaposásával nekünk rövid távon jó lesz, hosszú távon egészen biztosan együtt vihetjük a legtöbbre.

Még egy dolgot érdemes leszögezni. Mindez nem azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb adókat kell beszedni, miközben arra törekszünk, hogy a végén (az újraelosztás után) mindenkinek egyforma jövedelme legyen. A fontos az, hogy a forrásokért folyó harcban minden elnyomott, hátrányban lévő, kirekesztett társadalmi csoport hatékonyan képviseltesse magát, és hogy folyamatosan megkérdőjelezzük a korábbi döntések létjogosultságát, lehetővé téve ezzel a változtatást és a fejlődést.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Az újvidéki Szabadság híd napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 13. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Harry Woodgate
Az elvál(aszt)ás pillanata – Avagy kis (?) trauma ez, de a miénk A Podolszki József Publicisztikai Pályázat idei kiírásának első díjas alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
14 év az oktatásban Az eddigi húsz életévemből tizennégyet valamilyen oktatási intézményben töltöttem, és az egyetemn...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.stuff.co.nz
Jogi Kar, te drága! DAY 147: KÖTELMI JOG ÉLET

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kikindai ötös fogat betöltötte a nemlétező színpadot
Underground testvériség-egység Több mint féléves szünet után folytatódott a népszerű 250 gramm – 250 dinár koncertsorozat a zent...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Paul Delvaux festménye
Egy álom tükre Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Insπráció című irodalmi alkotópályázatának első díja...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mersz vagy nyelsz? Bada Dada Alapítvány: Mersz könyvek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Prés alatt 2. Második rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szűcs Dávid (fotó: Bojana Jurić)
Aki választ: Szűcs Dávid Szűcs Dávid vagyok, zenész és pedagógus. Jelenleg a Szabadkai Zeneiskolában dolgozom, nagybőgőt é...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„KMV nélkül el lennénk veszve, mint burek a világegyetemben” Róluk-tőlünk-nektek: a káemvésekről, magáról a KMV-ről – AZ életérzésről és az emlékekről.

0 Hozzászólás | Bővebben +