Gutasi Lukacs:

Lukács Ramóna

Gutasi Lukacs:

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Novella, 2. hely

 

Homokóra

A munka végeztével Halál végigvonszolta nehéz végtagjait a városon. Nagy pusztítás vette körül. Fel sem tudta fogni, még ha szerves részét képezte is a tragédiának. Nem… ő nem tehet semmiről. Ő csak a munkáját végzi – gondolta. Az út a folyópartra hosszú és vontatott volt. Úgy érezte, mintha lába ólomból lenne. Mindegy, milyen régóta végezte már munkáját, mindig nagyon kifáradt tőle. Ám ez a kő legördült lelkéről, amikor meglátta az óriási szalmakalapos sziluettjét. Az alak háttal ült neki. Első ránézésre úgy tűnhetett, hogy észre sem vette a felé közeledő sötét alakot, de Halál tudta, hogy nem fogja zavarni, ha odamegy hozzá. Minél közelebb került céljához, annál kivehetőbb volt a lárma, a megállás nélküli összevissza ketyegés. Halál mély levegőt vett, és odasétált hozzá.

Idő éppen a folyóparton ült, és a semmibe bámult. Nem gondolt semmire, még csak szomorú sem volt. Üveges szemmel bámult ki a fejéből. Néha el kellett szöknie. El a folytonos munkától, a megállás nélküli gondolkodástól. Habár szó szerint a világ összes ideje az övé volt, néha lelkiismeret-furdalás rágta a szívét, mikor így leült semmit tenni. Kicsit úgy érezte, pazarol. Méghozzá valami olyat, amiből neki természetétől fogva több van, mint másoknak, és amit értékesebben is el lehetne tölteni.

Végül a vállára helyezett kéz zökkentette ki meredt semmittevéséből. A kéz maga durva volt, érdes, de valahogy mégis óvatos. Amint felnézett, Halált pillantotta meg. Régi barátok voltak már, nem lepte meg a látogató.

– Te meg mit bambulsz? – kérdezte Halál. Nem mert leülni mellé. Ennyi év után sem. Ez valahogy elszomorította Időt.

– Csak nézem a tájat – mosolygott rá, majd hozzátette – Nem fáradt el még a lábad? A világ terhét viszed a válladon. Annyi minden nyomja a lelked… néha neked is kijárna a pihenés.

Erre Halál is halvány mosolyra húzta száraz ajkait:

– Nem akarlak téged is terhelni. Időpocsékolás lenne velem töltened a drága perceidet. Csak úgy gondoltam, ideköszönök.

Elég régóta ismerték egymást. Időnek bőven volt alkalma megismerni Halált. Tudta, mi jár a fejében, és azzal is tisztában volt, hogy mikor kell a mondatai mögé nézni, ha a valódi jelentéseket kereste. Nem hiába voltak a kezdetektől barátok.

– A munkádról van szó, igaz? Ennyire megvisel?

Erre Halál sóhajtott egy mélyet, majd fejét ingatva leült mellé.

– Tudod, hogy Születés nem nézi jó szemmel, hogy ennyit vagyunk együtt. Azt hiszi, befolyásollak. Habár mindketten tudjuk, hogy téged igen nehéz...

– Te voltál az, aki idejött. De félre ne érts. Nem bánom. Épp ellenkezőleg – Idő Halál vállára hajtotta a fejét. Legbelül kicsit talán haragos volt. Szerette Születést, ők hárman majdhogynem egy családot alkottak, de a folytonos összeesküvés-elméletek kezdtek a lány idegeire menni. Megszorította a kezében lévő zsebórát. Szép óra volt, nem túl díszes, mégis gyönyörű mintával gravírozott. Letisztult darab. Pont olyan, mint eredeti gazdája. Az órát Haláltól kapta. Még a mindenek kezdetén. Az ő kettőjük kezdetén. Amikor a férfit még nem árnyékolták be munkája következményei.

Halálnak természetesen feltűnt, hogy mit szorongat Idő. Kellemes, meleg érzés járta át a lelkét, és nem tehetett ellene semmit: elmosolyodott.

– Ne szorongasd úgy azt a vackot. A végén még eltöröd. Törékeny a nyavalyása, én már csak tudom – azzal tekintetét ő is a táj felé fordította.

– Kikérem magamnak! Ez nem vacak! Ez a legszebb és legértékesebb órám. Tőled kaptam, már nem emlékszel?

– Hogy ne emlékeznék?! Önszántamból adtam neked, mégis úgy érzem, mintha elloptad volna tőlem.

Ez összezavarta Időt. Halált nem önzőnek ismerte. Makacs fejében mindig úgy élt ez a tárgy, mint a saját tulajdona. Mint valami, ami csak neki készült, de ebben a pillanatban megingott. Talán fontosabb ez az óra, mint hitte.

– Szeretnéd, hogy visszaadjam? Fájna a tudat, hogy miattam hiányzik neked valami… – kérdezte. Gondolatai akaratlanul hagyták el ajkait, nem állt szándékéban kimondani őket. Egy pillanatra megijedt, hogy Halál vissza fogja követelni a drága darabot, ami úgy a szívéhez nőtt az örökkévalóságok kezdetén.

KMV 2019

Megkönnyebbülésére, Halál csak nevetett:

– Ne aggódj. Ha valakinél, nálad biztos jó kezekben lesz az a ketyere – ezzel Idő ruhájára bökött, ami tele volt aggatva különféle órákkal. Kisebbek, nagyobbak, zsebórák, karórák. Mindenféle. Mielőtt viszont Idő válaszolhatott volna, Halál feltápászkodott, és elindult, hátat fordítva barátjának.

– Most mennem kell. Sajnálom. Tudod, milyen sok a dolgom mostanság. Tombolnak a betegségek, az önzés, a gyűlölet… – Idő erre csak bólintott. Csalódott volt, és ezt nem is akarta tagadni. Ennek ellenére tudta, hogy a férfinak igaza van. Nem ő tehet arról, hogy mostanság több a dolga, mint valaha.

Halál elindult, de léptei megtorpantak. Talán csak az időt húzta. Talán még nem volt kész rá, hogy itthagyja a nőt, és visszatérjen sötét és monoton munkájához. Mindenesetre szóra nyitotta száját, és még egy utolsó kérdést intézett barátjához.

– Te... Nem gondoltál még arra, hogy beállítsd az óráidat? Összevissza ketyegnek... Komolyan mondom, az én órám rajtad az egyetlen, ami jól jár… – mondta. Régóta gondolkozott ezen, de az neki is rejtély volt, hogy miért most engedett a kényszernek, hogy kibökje.

– Tévedsz – nevetett Idő –, minden óra jó időt mutat, csak te azt még nem tudod. Látod? Tíz perccel előrébb vagyok, mint te!

Idő felállt, és homlokát Halál mellkasának döntötte. A férfi ösztönösen átkarolta az apró teremtést. Mindig sokkal nagyobb volt nála. Ez oda vezetett, hogy az ő munkájára többen figyeltek. Abban a pillanatban, hogy ő került sorra, hirtelen mintha mindenki kidobta volna a jó pillanatokat és élményeket, amiket ez a pöttöm tündér tett lehetővé. Halál rosszul érezte magát emiatt. Ha valakiét, Idő munkáját tudta legjobban tisztelni. Néha nehéz volt, néha egyenesen élvezetes, de a nő kitartott, akármi jött is az útjába.

Ott álltak, egymást támasztva, és Halál, nagy tűnődésében, már majdnem megfeledkezett saját sürgős munkájáról. Belegondolt, hogy milyen régóta támogatták egymást. Szinte hihetetlen az a sok minden, amin ők együtt keresztülmentek. Évezredek óta harcoltak vállt vállnak vetve az élet ellen, vagy épp mellette. Ez mindig a szemszögtől függött.

– Különben meg... kíváncsi vagyok valamire – suttogta Idő társa mellkasába. – Miért kattog a te órád ilyen furcsán? Eddig akármilyennel találkoztam, mind kettyent egyet másodpercenként. De a tiéd nem. Az óra, amit tőled kaptam, különleges. Néha gyorsul, néha lassul… De mindig lüktet.

Erre Halál halványan elmosolyodott. Tudta, hogy eljön majd ez a kérdés is. Sóhajtott, majd tekintetét társa feje fölé emelte, hogy farkasszemet nézhessen a lemenő nappal.

– Biztos csak képzelődsz. Amúgy sincs ki minden fogaskereked… – ezzel elégedetten lehunyta szemét, és magához szorította Időt. A béke, ami elöntötte, majdnem altatóan hatott rá. Kizárt mindent. A ronda munkát, ami a vállai felett lebegett, Születés folytonos pánikolását, de még saját belső hangját is. Minden megszűnt, és egy pillanatra csak Idő és Halál létezett az egész világon. Alig hallotta, ahogy a karjában nyugvó nő elrebegte a következő mondatot:

– Törékeny és kedves. Majdnem mintha a szíved verne a markomban.

 

Fotók: Gutási Lukács

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Az önismeret vektorai A VEKTOR Kárpát-medencei Ifjúsági Műhelytárbort 2015-ben álmodták meg, és 2016 óta rendszeresen m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Fat & Cute garantált bulit biztosít
Három magyarországi rockzenekar is fellép csütörtök este Újvidéken A Cinema City a K3CI (Kortárs Kultúra és Kreatív Iparágak Kaleidoszkópja) projekt részeként három...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Szabadegyetem After A Vajdasági Ifjúsági Fórum, azaz a VIFÓ idén is megrendezte a hagyományos Vajdasági Szabadegyetemet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tai-chi, workshopok és képregény black metál a Fekete Zajon A héten kezdődik a Fekete Zaj Fesztivál: a Mátrában péntek estétől 4 napon át játszik több mint 8...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Indulnak a Malomfesztivál alkotótáborai Már javában épül a 6. Malomfesztivál helyszíne, a szépítők is kiköltöztek már a malom tövébe, pén...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Rózsa Bettina Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Humoreszk, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Kovács Erik Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Humoreszk, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
Tóth Szilárd Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Gutási Lukács
Lassú Ivett Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Publicisztika 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +