Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Publicisztika 2. hely

Éhezők viadala

Az óvodában megkérdeztek bennünket, hogy mi a szerelem? Hosszas találgatás után a legfrappánsabb válaszra mindenki felkapta a fejét: az, amikor megosztod a sütidet a másikkal. Milyen igaz!

Édesapámmal éppen Budapesten jártunk, amikor korgó hasam hangjára úgy döntöttünk, hogy betérünk egy bevásárlóközpont gyorséttermébe. Apukám azt mondta, ő nem kér semmit, de én csak rendeljek nyugodtan. Fogtam egy tálcát, választottam, majd lehuppantam apukám mellé, egy középen elhelyezkedő asztalhoz, ahonnan jól belátható volt az egész helyiség.

Hirtelen egy idős házaspár betoppanása keltette fel a figyelmünket. A férfi magas volt, kis pocakkal, orrán pápaszem. Felesége kicsi, fürge, nagy kabátot viselt, amiből alig látszódott ki. Nemcsak ebédelni jöttek, a vacsorát is előre megvették. Amíg a férfi fizetett, addig a nő a tálcával a helyére sietett, szinte teljesen belebukott a tányérjába, gyors mozdulatokkal elkezdte magába lapátolni a levest. Egy adag volt nála, de a leves mellett volt még négy fasírtgolyó is burgonyával, meg egy kávé. A bácsi nyugodt léptekkel odament az asztalhoz, leült, de nála nem volt tálca. Még pár másodpercig figyelte a nőt, majd sutty!, elhúzta előle a tányért, úgy, hogy a néni szájából a kanál is majd kipenderült – Te most pihensz!! –, s innen az öregúr vette át a levest.

Apukámmal összenéztünk, erőlködtünk, hogy elfojtsuk a nevetésünket, amit egy eltorzult mosollyal álcáztunk.

A nő pár másodpercig pislogott, majd elvette a burgonyát, és azt kezdte el szaporán enni, szinte levegőt sem vett. Férje megint megszólalt: – Úgy eszel, mint aki most szabadult az orosz hadifogságból! – Azzal elrántotta előle a krumplit is. Még maradt egy kis leves, azt odaadta neki, ő pedig a krumplival folytatta. A fasírtgolyókat már tisztességesen elosztotta, a néni egy tökös és egy húsos golyót kapott, a bácsi úgyszintén. Miután az ételt elfogyasztották, a maradék csésze kávét még el-elhúzgálták egymás szájától, aztán amikor az is elfogyott, felkeltek, és kézenfogva megindultak kifelé, kezükben pedig ott himbálózott a táska a vacsorára valóval. Apámmal némán néztünk utánuk, és már nem volt nevethetnékünk.

Az óvodások ezt még nem tudják, ... hogy van, ami erősebb a szerelemnél.