:

Terror és biztonság

:

Hetedikes voltam, amikor a New York-i World Trade Center ikertornyaiba becsapódott egy-egy eltérített repülőgép. Az iskolából hazaérve fogadott ez a hír, és bár a jelentőségét alig tizenhárom évesen nem igazán láttam át, az feltűnt, hogy ez bizony nagy dolog, hiszen napokig, hetekig erről szólt a tévé és a rádió, na meg a felnőttek beszélgetése.

Nem mintha korábban nem történtek volna terrorcselekmények. Ezek egy része ráadásul térben is sokkal közelebb esett hozzánk, mint Amerika keleti partja. Az Egyesült Királyságban sokáig az IRA, azaz az Ír Köztársasági Hadsereg követett el terrorcselekményeket, mégpedig nem is csak a huszadik század közepén. A kilencvenes évek második felében történt több terrortámadás is hozzájuk köthető, ezek összesen több száz sebesülttel és több tíz halottal jártak. Oroszországban csecsen terroristák öltek meg több száz embert csak 1999-ben, de tevékenységüket ezután is folytatták. 1991-ben az ETA, vagyis a baszk nacionalista függetlenségi mozgalom kilenc embert ölt meg Spanyolországban, ötvenet pedig megsebesített. De nem kell ilyen messzire menni – ugyanebben az évben szerb szélsőségesek 180 embert öltek meg Horvátországban.

Szeptember tizenegyedike nemcsak abban volt más, hogy sokkal, de sokkal több áldozattal járt, hanem a következményeit tekintve is.

terror

Akkoriban még különösebb előkészületek nélkül repülőre lehetett szállni: nem kellett kidobni a fél liter vizet, nem kellett ötösével zacskózni a legföljebb tízdecis samponokat meg fogkrémeket, és a biztonsági ellenőrzés összességében sokkal gyorsabban és egyszerűbben zajlott, mint ma. Azt a néhány biztonsági szabályt, ami volt, a terroristák ki tudták játszani. Így négy repülőgépre összesen 19 öngyilkos merénylő szállt fel, hogy eltérítse őket. Egy-egy gép csapódott az ikertornyokba, egy a Pentagon egyik épületébe, egy pedig az utasoknak köszönhetően sosem ért célt, és a feltételezett célpont (az elnök lakó- és munkahelyéül szolgáló Fehér Ház vagy az USA kongresszusának helyt adó Capitolium) helyett egyszerűen a földbe csapódott. A négy támadásban mintegy háromezren meghaltak, többségük civil volt.

Az Egyesült Államok ekkor meghirdette a terrorizmus elleni háborút, megszállta Afganisztánt, a repülővel való utazás pedig jóval körülményesebbé vált. Az emberek érthető okokból megijedtek, a szélsőséges nézeteket vallók pedig úgy gondolták, a történtek följogosítják őket a cselekvésre. Ebből kifolyólag több gyűlölet-bűncselekményt is elkövettek amerikai muszlimok és dél-ázsiai származású emberek ellen. Ezek áldozatainak természetesen semmi közük nem volt a gépek eltérítéséhez, a merénylet pedig nem oka, csupán kiváltója volt az ellenük elkövetett erőszaknak.

Amikor egy nép félelemben él, mindig felerősödnek a szélsőséges reakciók. Ez az emberi természettel magyarázható. Hogy a rengeteg minket érő információba ne zavarodjunk bele, kategorizálunk, az újonnan megismert dolgokat és embereket pedig a már létező kategóriákba süllyesztjük. Például megtanuljuk, hogy az angolok kimértek és hűvösek, majd ha megismerünk egy angolt, alapból a feltételezett távolságtartást várjuk el tőle. Ő pedig akaratlanul is igyekszik megfelelni az elvárásainknak, és valóban kimért udvariassággal fog viszonyulni hozzánk. Ezzel beigazolódik és megerősödik az előítéletünk, és a következő angoltól is távolságtartást fogunk elvárni. Vagy eleve nem is találkozunk vele, hiszen kinek van kedve eltűrni tőlük ezt a hideg, zord angolságot?!

terror

A legtöbb rasszista gondolat megmarad a gondolat szintjén. Aki szerint a muszlimok egyetlen célja, hogy lerombolják a kultúránkat, az még nagy eséllyel nem fog puskát kapni a kezébe, hogy levadászhassa őket. De egy háromezer emberéletet követelő és egy egész nemzetet megfélemlítő terrorakció után sokan igazolva látják az előítéleteiket – lám-lám, megtámadtak minket a muszlimok, ezt nem tűrhetjük szó nélkül! Tehát a terrorcselekményeket követő gyűlölet-bűncselekmények nagy valószínűséggel nem azért történnek, mert hirtelen megnövekedett a rasszisták száma, inkább azért, mert a már rasszisták egy része önigazolásként és ebből kifolyólag bátorításként értelmezi a történteket.

A szeptember 11-ei terrorcselekmény másik, mindannyiunkat érintő következménye a repülésbiztonság növekedése. Ez persze jó dolog: nem kell folyamatosan attól rettegnünk, hogy öngyilkos merénylők térítik el a gépet, amivel épp a nyaralásunkra tartunk. A biztonság ugyan nem százszázalékos, de rengeteg kellemetlenséggel jár. Cipőt és övet le, laptopot kinyitni, folyadékokat egydecis tasakokba csomagolni, és csak ezután jön a fémdetektor, amit nemritkán (ha fölöslegesen becsipog) gyors motozás követ. Igaz, mindez többnyire udvariasan zajlik, és arra is figyelnek, hogy a nők zsebeit nők tapogassák össze. A babáknak még tejet is lehet vinni cumisüvegben, ha az anya a biztonsági szolgálat előtt beleiszik, hogy ezzel bizonyítsa: nem gépet készül robbantani.

Az emberek többsége helyénvalónak tartja mindezt az ellenőrzést, hiszen az így szerzett biztonság nem okoz aránytalanul nagy kellemetlenséget. És a repülőterek egyébként sem olyan helyek, ahova kikapcsolódni járunk, így nem ráz meg minket különösebben, ha néhány percig potenciális terroristának tartanak bennünket.

terror

Az iskolai lövöldözés ugyan általában nem terrorizmus (a különbség elsősorban a motivációban ragadható meg), de abban hasonlítanak, hogy mindkettő alkalmas a tömegmészárlásra és az emberek megfélemlítésére. Elliot Aronson amerikai szociálpszichológus sokat foglalkozott az arrafelé egyáltalán nem ritka iskolai lövöldözések ügyével. Szerinte az iskola személyes tér, és ha már a fél napunkat ott töltjük, jogos elvárásunk, hogy barátságos, elfogadó légkör várjon minket. A repülőterek ellenben nem személyes terek, ott a barátságos fogadtatásról sokkal könnyebb szívvel mondunk le. Éppen ezért nem jó ötlet a repülőtereken lévő fémdetektorokhoz hasonló eszközöket szerelni az iskolák bejáratához. A diákok ugyan előbb-utóbb biztosan hozzászoknának ehhez, de ez semmiképpen sem segítené elő, hogy mindenki a közösséghez tartozónak érezze magát. A repülőtereknek viszont nincs olyan közösségük, amihez tartozni szeretnénk.

Nem az a baj, ha egy kormány igyekszik mindent megtenni az állampolgárai biztonságáért. Az a baj, amikor visszaél a nép félelmével, és a terrorizmus elleni harc nevében emberi jogokat sértő intézkedéseket hoz. Lehet-e, szabad-e és kell-e egyáltalán lehetséges elkövetőkként tekinteni az egyszerű turistákra? Terrorizmust feltételezni az otthonukból menekülő emberekről, és erre alapozva alapos vizsgálat nélkül hazaküldeni őket? Megfigyelni az állampolgárok üzeneteit, lehallgatni a telefonbeszélgetéseiket? Térfigyelő kamerákat szerelni minden utcasarokra? El nem ítélt, de feltételezett terroristákat addig kínozni, míg ki nem csikarunk belőlük egy vallomást?

A tapasztalat azt mutatja, minél inkább félelemben élnek az emberek, annál hajlamosabbak igennel válaszolni ezekre a kérdésekre. Mert ha elhisszük, hogy a biztonságunk és az életünk a tét, még az alapvető emberi jogainkról is hajlandóak vagyunk lemondani – akkor is, ha valójában ezek az évszázadok alatt kivívott jogok garantálják a biztonságunkat.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szerda Zsófia fotója
„Forrósodik a lég, s vele feszül a csend” Éppen túléltünk egy kánikulát, és most élvezzük, hogy egy kis időre elvonult, a levegő, reméljük,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kiss Árpád
Tanulás és szórakozás a tanyán Vajdasági Szabadegyetem 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Virág Alexandar
Mi a legnehezebb egy elsőévesnek? Virág Alexandar vagyok. Megértő. Alázatos. Tudásra szomjas (a pszichológia, a művészet és a gazda...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 158: APRÓ ÖRÖMÖK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Terror és biztonság Hetedikes voltam, amikor a New York-i World Trade Center ikertornyaiba becsapódott egy-egy eltérí...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lábas Viki mezítlábasan is levette a lábáról a közönséget
Fenséges koncertek a koronázóvárosban FEZEN 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Szőcs Attila
Kemény fémzene az acél városában Rockmaraton 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A The Cure most is több mint két órát zenélt (www.flickr.com)
Akiket látni kellett EXIT Fesztivál 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lángosképű állat (furcsa ez a jazz) In memoriam ős-Bikini: Hova lett... / XX. századi híradó – 1982–1985

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Sporhetsztori 75. 75. rész – Nyári mese a kokettáló fosókáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Napi egy alma az orvost távol tartja? A betegségek megelőzéséről röviden

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Maletaški Krisztina (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Maletaški Krisztina Maletaški Kiki újságíró(?), riporter(?). A Vajdasági RTV magyar szerkesztőségének lelkes tagja.

0 Hozzászólás | Bővebben +