: A háttér csupán fotó, Boriból továbbra is csak egy van
A háttér csupán fotó, Boriból továbbra is csak egy van

Egy őSZINte beszámoló

: A háttér csupán fotó, Boriból továbbra is csak egy van
A háttér csupán fotó, Boriból továbbra is csak egy van

Egy nap a Szegedi Ifjúsági Napokon

Az még nem lett volna baj, hogy csak napijegyet vettem az idényzáró fesztiválra a napfény városában, mert jó néhány érdekes és érdemes művész fellépésével épp a csütörtöki műsor színvonala volt a legjobb. Számomra legalábbis, mivel a többit nem láttam. A nagyobb hibát azzal követtem el, hogy aznap jelentem meg a Tisza-parti pénztárnál, amikor az egyszeri belépő már majdnem annyiba került, mint az idejekorán megvásárolt négynapos bérlet. A másik meglepetés már nem ért ennyire kellemetlenül, inkább értetlenül kotorásztam a személyi igazolványom után, anélkül ugyanis be sem léphettem a nagykapun. Egy anyuka meg éppen a csemetéjének szeretett volna karszalagot venni, de csupán a saját igazolványa volt nála, így ezt nem tehette meg. Érdekes.

Persze a Partfürdő területén felállított 12 színpadon és a Civil faluban ennél sokkal érdekesebb programokkal találkoztunk. Már a kora délutáni órákban el lehet szórakozni a 35 civil szervezet játékos vetélkedőin, vagy akár rengeteg hasznos információhoz is hozzájuthatunk. Például nagyban ecseteltük egymásnak a világmegváltó ötleteinket a Humánia emberközpontú színtársulat padjain, amikor fél 5 tájékán felcsendült a Children of Distance, nevükkel ellentétben alig néhány méterre a falu mezsgyéjétől. Mi tagadás, rövidre fogtuk az eszmecserét, hagytuk a dagadt ruhát másra, és hipp-hopp, máris engedtünk a megnyerő melódiákkal társított hiphop rigmusok csábításának. A muzsikusok Magyarország három különböző szegletéből sereglettek össze, ami már némi magyarázatot ad az elnevezésre. Mindjárt utánuk egy ismertebb meg népesebb csapat vonult fel a pódiumra. Csorba Lóránt nyolc zenésztársával együtt nemcsak a színpadot, hanem a nézőteret is majdnem teljesen kitöltötte, mivel Lóci valóban játszik, méghozzá jól és teljes odaadással, egyre többen táncolnak meg tapsolnak a bulikon. Persze nem táncolnak jobban, mint ő, ahogyan ezt Lóci a legsikeresebb dalában többször is hangsúlyozza, de közvetlen előadásmódjával azonnal meghódítja a szívünket. Nem beszélve arról, hogy az ifjú generáció már minden dalszöveget kívülről fúj, így az énekes megengedhette magának, hogy a Szociálisan érzékeny dal duettjéhez egy rajongót hívjon fel a színpadra. Kata bele is adott apait-anyait, közmegelégedésre teljesítette a meghívást.

A másik hatalmas sátor, a Bomba Gold Stage szintén már a délutáni órákban szárnyai alá vette a hazai bandákat, ott éppen a Bohemian Betyars folk-rock hangszerekből, meg főként ellenállhatatlanul gyors ritmusokból álló számaira kellett ugrálnunk. Az M2 Petőfi tévé Nagy-Szín-Pad tehetségmutató vetélkedő 2016-os nyertesei is egyre népszerűbbek, dalaikra nemcsak lendületes mozgásba kezdtek a feljövő nemzedék tagjai, hanem a miskolci betyárokkal együtt kórusban énekelték a teljes repertoárt. Ugyanezen a jól előkészített talajon kaptak helyet az immár nemzetközi hírnévnek örvendő patkányok, vagyis a Paddy and the Rats, és olyan fergeteges ír kocsmahangulatot varázsoltak pillanatok alatt, hogy a deszkapadló a lábunk alatt minden túlzás nélkül beleremegett. Ezt bizony bármelyik tősgyökeres kelta népi zenekar megirigyelhetné.

Közben azért a Borsodi nagyszínpadhoz is illett egy komolyabb látogatást tenni, mert ott a sötétedés beálltával valóban komoly virtuózok csaltak elő varázslatos hangokat a dobokból, gitárokból, vonósokból csakúgy, mint az egész Banda vezére, Szabó Balázs a saját hangszálaiból és hegedűjéből. Ezen az estén ez a hat férfiú képviselte a zenei művészettel egybekötött áhítatot. A kitartó tapsot követően jól megérdemeltük a ráadás dalt, akkor meg a Hétköznapi szeletelt vöröshagyma hatású (értsd: könnyfakasztó), gyönyörűséges ballada egyáltalán nem hétköznapi vonós szólamai hallatán a földbe, pontosabban a folyóparti bársonyos fövenybe gyökerezett a lábunk.

Márpedig erre nem számítottunk, mert hát hamarosan ki kellett onnan ásnunk magunkat, sőt némi könnyed ügetésre is szükség volt, egészen a Bertalan hídnál felállított Pepsi nagyszínpadig, hogy elérjük a nap fénypontját. Sokunk számára ugyanis a Dubioza Kolektiv jelentette a legfinomabb csalétket az igen változatos és igényes menüben. A bosnyák ceremóniamesterek visszatérő vendégek a SZIN-en, és balkáni temperamentumukkal ezúttal is olyan ellenállhatatlanul megbabonáztak bennünket, hogy jóformán a tenyerükből ettünk. Az nem vitás, hogy a lendületes nótákra az egész tömeg kaotikus táncikálásba kezdett, ezen túl pedig a „pottyantós nótánál”, szóval amikor ők maguk is hétrét görnyednek meg minket is arra unszolnak, hogy guggoljunk le, akkor mindenki lekuporodott ellenkezés nélkül, pedig éppen én vagyok az, aki általában megtagadja az ilyesféle intim tornát a zenei rendezvényeken. A tömeg kettéosztása is pillanat műve volt, meg az is, hogy Almir, a frontemberek egyike vérmes üvöltési versenyt indítson a jobb és a bal szárny között, a hangerőt pedig a kivetítőn megjelenő decibelskálán követhettük. Eredményhirdetéskor végül a következő megdöbbentő igazságot szórta a fejünkre:

– Látjátok, most megvalósítottam a nagy „demokráciát”. Sok ilyen alak van a világon, aki hozzám hasonlóan felmászik egy dobogóra mikrofonnal a kezében, két részre osztja a népet, és egymás ellen uszítja őket. De itt most véget vetünk a versenynek, töröljük azt a vacakot a képernyőről, ti pedig egyesüljetek ismét!

Természetesen angolul társalgott velünk, de aztán bizonyította, hogy a magyar nyelv sem áll tőle távol: „Köszönöm szépen, Szeged!”, vagy „Minden rendben van?”, és természetesen hibátlan kiejtéssel: „Egészségedre!”

Simán ment a „bosnyák tangó” betanítása is. Maguk a tánctanárok összeölelkeztek, s erre buzdítottak minket is. Aztán meg szökdécselni kezdtek, akár a bakkecskék, bár ez utóbbit nem mondták, csak mutatták. Persze erre sem kellett kétszer biztatni a lelkes tanítványokat, így aztán jutalmul ledaráltak nekünk egy Clash kedvencet, hogy a punk örökségről se feledkezzünk meg. Legvégül pedig teljessé tették a zenei palettát, amint a Kék Duna keringő hullámain libasorban ellejtettek a művészkijáró felé.

Mindennek szöges ellentétét tapasztaltuk az első számú nagyszínpadon, ahol vérbeli profi produkciót láthattunk, ám a szó rosszabb értelmében. Az elektronikus alkotások szerelmeseinek a Clean Bandit jelentette a fényt az éjszakában, és a brit popzenei brigád korrekt módon elő is adta az összes slágerét. Mindjárt a Solóval robbantak be a félhomályból, valóban jól is szóltak. A két díva, Kirsten Joy és Yasmin Green szépen kiénekelték a sajtot a szánkból, szóval szájtátva hallgattuk, meg főleg bámultuk őket, a hátsó sorokból a fiúk szintin meg dobon szállították hozzá az alapokat. Mindezt felerősítette Grace Chatto eredeti bandita, vagyis alapítótag, valamint Stephanie Benedetti barna hajú bombázó. Ők ketten hófehér elektromos csellóval, illetve hegedűvel villogtak a színpad középső régiójában, és belépéseik ugyancsak jót tettek az összhangzásnak, de inkább szemünk szépérzékét elégítették ki. A közkedvelt dalokat szinte stúdióminőségben élvezhettük végig. Márpedig mindegyiket ismerhettük, főleg azok a rajongók, akik szorgalmasan hallgatják naphosszat az AS FM vagy akár a Rádió 1 műsorfolyamát. Az igazán fülbemászó Symphony, Rather Be vagy I Miss You élvezetéhez viszont elegendő manapság az erkélyajtót is kinyitni. A zenészek nem voltak restek, és nulla óra egy perckor, amint véget ért a hivatalos műsoridő, érzékeny búcsút intettek nekünk. Lehet, hogy túl komolyan vették a városi csendrendeletet.

Szerencsénkre nem így tett Boban Marković, a Morava környéki rézangyal, akinek ugyan nincsenek szárnyai, de csillogó trombitája és mennyei tehetsége nyomán hívhatjuk őt így. Rézfúvós haverokkal és családtagokkal plusz két ütőssel olyan Balkán-partit csapott az éppen ilyen össznépi örömünnepeknek fenntartott Fonó színpadon, amilyent a Dubioza az imént abbahagyott. A Mesečina, Kalašnjikov, Bubamara ritmusaira mindenki kólóra perdült, függetlenül attól, hogy van-e fogalma a délszláv táncról vagy nincs. Már ez is a nap méltó lezárása lett volna, de ezután még vagy hat helyen a DJ-k tekintélyes hangerővel egészen reggelig gondoskodtak arról, hogy el ne álmosodjunk. A végsőkig nyitva tartó Bomba sátorban a biztonsági őrök eléggé durva módon kiszedtek a mulatozó sokaságból egy fiút, állítólagos lökdösődés miatt. Néhány perc hangos véleménycsere után mégis lecsillapították egymást, így egyéb küzdősportra nem került sor.

Egyszóval a közbiztonság jó volt. Más szóval: túl jó, amit aztán saját bőrömön is megtapasztaltam.

Boban Marković és zenekara

Boban Marković zenekarának fülig ért a szája, persze a miénk is, csak ez nem látszott a sötétben

Reggel 9-kor nyitott a Délmagyarország pavilonja, ahol rögtön megvehettük a friss napi sajtót, ráadásul ajándékba kaptunk hozzá hasonló tulajdonságokkal rendelkező kávét és péksüteményt, bár a többség inkább a gőzölgő, finom itókára bukott, s azt sem bánta, ha közben egy újságot is a kezébe nyomtak. Éppen szürcsölgetem az ilyenkor életmentő koffeint, amint két sárgamellényes őrnek szemet szúrok, pontosabban a zölden virító karszalagom. Persze tisztában vagyok vele, hogy az éppen 9 óráig jogosít tartózkodásra, ám ez az időpont fesztivál nyelven hajnalok hajnalát jelenti.

– Igen, tudom – nyugtatgatom a közegeket. – Ledöntöm ezt a néhány kortyot, és már itt sem vagyok. Biztosíthatlak benneteket, hogy nem fogok illegálisan bent maradni.

– Ezt nem is feltételezzük rólad. Fogyaszd csak el, mi itt megvárjuk, nehogy nálunk szigorúbb őrökkel találkozz közben. Aztán megmutatjuk a kijáratot – közlik teli jó szándékkal, és tényleg nem mozdulnak mellőlem. Jogosnak jogos, csak kissé szigorúnak tartom ezt az eljárást.

Az idén tehát díszkísérettel hagytam el a helySZINt.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Kiss Natália: Magasság (grafika – síknyomás, algráfia 2019.)
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Búcsú Péter
Hogy merészelik?! Még szeptember végén érkezett a hír, hogy a 16 éves, svédországi környezetvédő aktivistát, Greta ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csíkos Dani
Folyamatos pörgésben Csíkos Dani vagyok. Valakinek Dáni. Tordai. Egy kicsit újvidéki is. Egyetemista. De tévés is. Köz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: www.scienceandtechnologyresearchnews.com
Jogi Kar, te drága! DAY 165: AZ ÉREMNEK IS KÉT OLDALA VAN

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Méltányosan vásárolni A környezetvédelem jegyében az elmúlt évtizedekben valamennyire átalakultak az emberek mindennapjai.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Testament – Mint a jó bor, úgy öregszünk
Metál fesztivál brokkolival 2. Brutal Assault 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A háttér csupán fotó, Boriból továbbra is csak egy van
Egy őSZINte beszámoló Egy nap a Szegedi Ifjúsági Napokon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Király Ernő (1919–2007)
Citrofónia – avagy: „Soha nem lesz csend” In memoriam Király Ernő – 1919–2007

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Virrasztás egy fotelban Az ágyú forró volt. Ez a címe Vladimir Kecmanović regényének, amely Orovec Krisztina fordításában...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 77. 77. rész – Döglött ajvár/Ajvár a másvilágon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A fertőző betegségekről általában A fertőző betegségeket fertőző ágensek (baktérium, vírus, rickettsia, gomba, protozoon, parazita)...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Marseille
Úton A forró napsütésben a lépcsők még magasabbnak tűnnek

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is VIFÓ Gólyabuli A Gólyabuli a Vajdasági ifjúsági Fórum, vagyis a VIFÓ egyik legrégebbi, tradicionális programja, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zebra – Felhívás középiskolások részére A hatvanéves újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Zebra – Irodalmi és nyelvtani szafari címm...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lássuk azt az nagy örmény medvét! 2020. június 17-én Budapestre érkezik a SOAD

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Verebes Judit (fotó: Bodó Zoltán)
Aki választ: Verebes Judit Verebes Judit vagyok, színész. Zentán születtem, most is itt dolgozom.

0 Hozzászólás | Bővebben +