Isten, óvd a Sex Pistolst!

Isten, óvd a Sex Pistolst!

A lázadásból nem lehet kiöregedni, avagy rendhagyó születésnapi köszöntő az ötvennyolc esztendős Johnny Rottennek

 

Valósággal hihetetlen élmény volt, amikor néhány évvel ezelőtt, 2008-ban ott álltunk a Sziget Fesztivál nagyszínpada előtt, és élőben láttuk-hallgattuk a Sex Pistols koncertjét. „Hát ilyen nincs, még mindig nem hiszem el!” – mondtam akkor, pedig Johnny Rotten már a harmadik-negyedik számot énekelte a színpadon, bizonyítván ezzel is, hogy IGENIS VAN.

 

Számlálhatatlan érzés tolul fel az ilyen – valóban ritka és javarészt megismételhetetlen – pillanatokban az emberben. Hiszen a zenekar, amelyiknek a feloszlásakor jómagam nagyjából alig hat-hét éves lehettem, most végre ott állt előttem a színpadon. Attól kezdve ugyanis, hogy nyiladozó értelmemmel megszerettem a zenéjüket és dalaikat, God Save the Queen, I’m The Anarchist, I’m a Lazy Sod, Who Killed Bambi?, My Way, soha nem is álmodhattam arról, hogy egyszer még majd megtörténhet velem ilyesmi. S aztán mégis! Mint egy novellában, fantasyban, élőben játszott, ugyanaz a Johnny Rotten, akinek nevét tinédzserkoromban még legendaként ismertem meg, és habár elképzelhetetlennek tűnt még akkoriban, valamikor a múlt század nyolcvanas éveinek második felében, hogy egyszer még egy koncertjükön magam is megjelenjek, de ugyanakkor a fél karomat, vagy talán annál is többet megadtam volna egy ilyen lehetőségért… Egy ilyen élményért! Aztán pedig eltelt időközben harminc esztendő…

Tessék csak fűrészelni szépen…

 

Fjúcsör pedig nagyon is van!

 

Vajdaságban is és Magyarországon is 2008 ilyen szempontból kiváló esztendő volt, a brit Sex Pistols zenekar július 13-án játszott Péterváradon, az Exit Fesztiválon, majd augusztus 15-én Budapesten, a Sziget Fesztiválon. (Gyakori eset ez, ha egyik-másik formáció a környéken turnézik…) Tehát, aki akarta, és aki csak tehette, közel s távol láthatta őket élőben. Ez pedig már így önmagában is cáfolja a punk nagy jelszavát, miszerint NO FUTURE! volna bármi is, mert az (el)jövendő igenis létezik. Sőt, van jövője a punkzenének is… Három évtizeddel a zenekar feloszlása, megszűnése után ezeknek a daloknak még mindig volt, és ma is van jövőjük; stúdióban, koncertfelvételen és élőben is, vessük hát rá magunkat nyugodtan a YouTube-ra, izzítsuk be jó szívvel az mp3-as letöltéseket, ha pedig legközelebb errefelé járnak, vidékeinken, tüsténkedjünk sebtében jegyet váltani.

Persze, bárki rávághatja erre most kapásból (főleg, aki nem volt ott…), csak úgy fél kézzel, egy félszavas, flegmán odavetett mondattal, mondatkezdeménnyel, gondolattöredékkel, hogy ez már nem ugyanaz… Ez már nem az, ami régen volt… Ez már nem az igazi…

De annyira sok újraalakult, többesztendei kihagyás és szünetelés után ismét összeállt együttes bizonyította már ennek az ellenkezőjét, hogy felesleges is volna most hosszasan mélázni ezen, és érvelgetni oda-vissza a semmiről – és a semmi ellenében. Fjúcsör pedig igenis van… Oszt punktum!

Már csak azért sem kellene most efölött sokáig időznünk, mert a Sex Pistolsról az együttes megalakulása, feltűnése óta mindig megoszlottak a vélemények. Az 1996-os újjáalakulás óta például nagyon sokan egybehangzóan állítják, hogy sokkal jobb ez a zenekar most, mint amilyen „újkorában” volt. Mert a tagság időközben, ha nem is fejlődött nagyon, nem váltak megkérdőjelezhetetlen virtuózokká ezek a zenészek, de legalább megtanultak zenélni.

 

A megkésett keresztapa

 

Tény, hogy ennek a zenének mindig az az egyszerűség volt az egyik legfontosabb erénye, ami a zenekar tagjainak zenei képzetlenségéből fakadt. Egyszerű dolgokat egyszerűen kellett hát megoldaniuk, így hát nem véletlenül nevezik zenéjüket háromakkordos punknak. Ha már a negyediket is megtanulták volna, talán nem is lehettek volna hitelesek… Az egy másik műfaj! Mindez persze megfűszerezve egy nagy adag indulattal, elkeseredettséggel, amely – mi tagadás, időnként valóban – erőszakban, erőszakosságban, de mindenképp vadságban reflektálódik. És persze megfékezhetetlen pogóban, amivel gyermekkorunk tánctanárai, balettoktatói – így, a 21. század elején sem – nem tudnak mit kezdeni.

Sokan máig is úgy tartják, hogy a punkzene a Sex Pistolsszal kezdődött el, pedig ezt, mondjuk, önmagukban már csak a dátumok is határozottan megcáfolják. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni az internetes keresők és a találataik által. Habár akkor még nem nevezték így ezt a zenét, ezt a mozgalmat, ezt a műfajt és ezt az irányzatot sem, de az első punkzenekar az amerikai The Ramones volt, amely 1974-ben alakult New Yorkban. De hát, felettébb sajnálatos módon, Iggy Pop, a punk keresztapja ekkor még halogatta a keresztelőt, nem igazán tüsténkedett, hogy „hivatalosan” is elnevezze a műfajt. Meg hát ezt a keresztapaságot talán sokkal inkább amolyan Francis Ford Coppolá-s értelmezésben kellene felfognunk, ahogyan a nagyszerű filmekben láttuk. S ha nem is volt ez különösebb kényszerpálya, a névadás meg aztán ment már a maga útján a keresztapa komolyabb szerepvállalásának indokoltsága, illetve szükségessége nélkül is.

A Sex Pistols egy évvel később, 1975-ben alakult meg Londonban, amikorra már a tengerentúlon a The Ramones viszonylagos ismertséget vívott ki magának, újszerű hangzásviláguk, rövid és egyszerű, ugyanakkor vad, indulatos és mégis humoros, öniróniával átitatott zenéjük hamar népszerűvé vált, még ha a zenekar huszonkét éves fennállása alatt kereskedelmileg soha nem volt igazán sikeres.

A Sex Pistolsot pedig, így például (konkrét esetben…) a The Ramones ellenében is, nagyon sokan – persze, a legnagyobb mértékben azok, akik nem szeretik – egyszerű üzleti vállalkozásnak tartják. No persze, nem kell ezen sem túl sokat méláznunk, hiszen éppen erre utal az immár csak a zenekar felbomlása után elkészült filmjük, a The Great Rock ’n’ Roll Swindle, vagyis A nagy rock ’n’ roll svindli címe, valamint Johnny Rottennek egy jóval későbbi nyilatkozata is. 1996-ban, az újraalakulás ürügyén adott egyik interjújában rákérdeztek arra is, hogy miért indultak éppen ekkor világ körüli turnéra. A válasza pedig felettébb egyszerű volt: „A pénzetekért!”

 

Banánhéj a rohadt déligyümölcsről

 

Ha elfogadjuk a véleményeket, ha nem, amelyek szerint a Sex Pistols mindössze csak Malcolm McLaren (1946–2010) menedzser zseniális üzleti vállalkozása volt, ellenzők és rajongók mindenképp kiegyezhetünk annyiban, hogy ez a zenekar egy jelenség volt, s tegyük hozzá gyorsan, nemcsak a maga korában, a hetvenes évek első felében, hanem jelenségértékű bizony – újraalakulva vagy csak a régi „fényében” – ma is. A zenekar megalakulásához pedig számtalan legenda, történet, anekdota kapcsolódik. Mindezeket persze csak kötetnyi terjedelemben lehetne összegyűjteni és rendszerezni, némelyeket azonban talán még így is érdemes kiemelnünk. Különösképp, hogy két nap múlva, pénteken ünnepli ötvennyolcadik születésnapját Johnny Rotten, vagyis polgári nevén John Joseph Lydon.

 

„Oh we’re so pretty

Oh so pretty we’re vacant

Oh we’re so pretty

Oh so pretty we’re vacant

Ah but now and we don’t care”

 

Szépségdíjas tuskók… (Mi ez, ha nem mélységes önirónia?! Meg persze korkép… Kor-kórkép! is egyben…)

Az angol swindle kifejezésnek több szótári jelentését is ismerjük. Csak néhány ezek közül: becsap, csal, csalás, megcsal, rászed, szélhámoskodik, szélhámosság, svindli. Ha pedig szélhámosság, akkor átverés: minden idők legnagyobb rock ’n’ roll svindlije tehát 1975-ben kezdődött el Londonban, és a későbbi Johnny Rotten akkor még csak egy fiatal, tizenkilenc éves brit srác volt, tele elégedetlenséggel, keserűséggel, kitörési szándékkal és persze lázadással, amelyet vélhetően még ő sem tudott pontosan definiálni, meghatározni, nemhogy megfelelően kanalizálni. Kellett hát hozzá egy nagyszerű üzletember, egy menedzser, aki meglátta nem személyesen benne, hanem ebben a kor-kórképben a kínálkozó üzleti lehetőséget. Malcolm McLaren ugyanis elsősorban akkor még ruhatervező és butikos volt, egy vállalkozó, aki sok mindenbe belekapott, de igazán mindaddig nem vitt végig semmit. Provokatív magatartását azonban már a barátnőjével, Vivienne Westwooddal közösen vezetett, amolyan antidivatáru boltjának neve is jelezte: SEX. Rendszeren megfordultak itt a későbbi Sex Pistols tagjai is, anélkül hogy ismerték volna egymást. Paul Cook dobost és Steve Jones gitárost is – aki akkoriban épp Strand néven szervezett együttest maga köré – ő biztatta, hogy keresse meg a saját élményvilágának leginkább megfelelő zenei kifejezési műfajt, álljon elő innovatív ötletekkel. Ugyancsak a boltos beszélte rá őket, hogy vegyék be a csoportba Glen Matlock basszusgitárost, aki azonban mégsem húzta sokáig a zenekarban, a helyére érkezett később az ugyancsak legendás Sid Vicious, polgári nevén John Simon Ritchie (1957–1979). Az együttes azonban így még mindig nem volt teljes…

Malcolm McLarennek megakadt a szeme egy másik rendszeres vásárlóján, ezen a bizonyos Lydon gyereken. Amennyiben hitelt adhatunk a későbbi visszaemlékezéseknek, a leendő menedzsernek, anélkül hogy valaha is hallotta volna énekelni, vagy tisztában lett volna a fiú zenei képességeivel, csak annyi tűnt fel, hogy a srác egy Pink Floyd feliratú pólót viselt, amelyre az együttes neve fölé vastag fekete betűkkel, filctollal odaírta: I HATE! Vagyis egybeolvasva: Utálom a Pink Floydot. McLarennek ennyi elég volt ahhoz, hogy „szerződtesse” Lydont. Persze, az elbeszélések szerint ezt a legendás, megtépázott, cafatokban csüngő-lógó, kétes tisztaságú pólót biztosítótűk – a punk másik fontos jelképei – tartották össze. Ezek nélkül ugyanis úgy mállott volna le viselőjéről, mint banánhéj a rohadt déligyümölcsről.

A menedzser üzleti taktikájában, az aljas kis praktikái közül pedig a látványos nagy botrányok hozták meg a legnagyobb eredményt. Így például, amikor 1977-ben Erzsébet királynő az úgynevezett ezüstjubileumát ülte – ami az uralkodók esetében a trónra kerülésük huszonötödik évfordulóját jelenti –, a boltos egy hajót bérelt, amelyet végigúsztatva a Temzén, a fiúk élőben dübörögve („God save the queen / The fascist regime”…) köszöntötték fel az igencsak megilletődött Böskét. A csónakút végén pedig a rendőrség őrizetbe vette Malcolm McLarent. Talán mondanunk is felesleges, hogy ez a „kis” incidens is hozzájárult ahhoz, hogy a dalt tartalmazó kislemez hamarosan az eladási listák első helyén landoljon. Amikor pedig a menedzsernek már jóval később a fejére olvasták, hogy „olcsó piaci trükkökkel népszerűsíti a kultúrát”, csak annyit válaszolt: „Remélem, hogy ezek a vádak igaznak bizonyulnak.”

Ha nem is volt hát az első együttes a műfaj történetében, a Sex Pistols volt az első olyan punkzenekar, amely meghozta a műfaji áttörést Nagy-Britanniában, és talán nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy Európában is. A formáció pedig kivette a részét a műfajteremtésből olyan értelemben is, hogy megkérdőjelezhetetlenné tette annak létjogosultságát. Ezt mérhette hát fel 2008-ban előbb az Exit közönsége Péterváradon, majd a Sziget Fesztivál látogatói Budapesten. A most ötvennyolc éves Johnny Lydon pedig, aki az újjáalakulást követően a kezébe vette az irányítást, egyes szám első személyben testesíti meg a szentenciát, miszerint – megfelelő mennyiségű öniróniával és tehetséggel, innovációval fűszerezve – a lázadásból sohasem lehet kiöregedni.

Ehhez kívánunk neki még sok-sok alkotó energiát születésnapja alkalmából!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Let’s go back to the days when we were younger… (…and our troubles were far away) Vissza. Na jó, de hova?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Játékhegy várta a gyerekeket A Save the Kids jótékonysági akció keretében összegyűjtött ajándékokat adta át a VIFÓ a Kolevka G...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Képes Ifjúság 1989. június 7-i lapszámának címoldala
A hasábrajztól a műfajelméletig FELJEGYZÉSEK A KÉPES IFJÚSÁG TÖRTÉNETÉHEZ - 1989: Illusta’Mix, avagy kiállítások és színházi előa...

0 Hozzászólás | Bővebben +
1996-98 AccuSoft Inc., All right:
Arcade Fire: Reflektor (albumismertető) Mindenkinek megvannak a kedvenc együttesei, amelyeket éjt nappallá téve tud hallgatni, és soha me...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A húszéves Johnny Rotten (1976-ban)
Isten, óvd a Sex Pistolst! A lázadásból nem lehet kiöregedni, avagy rendhagyó születésnapi köszöntő az ötvennyolc esztendős ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A macskaköves út (részlet) Végre befejeztem a munkát. Éjszakás voltam, így reggel hatkor tudtam csak lelépni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A niši születésű, francia válogatottat erősítő Nikola Karabatić lett az Európa-bajnokság legértékesebb játékosa
GYENGE KEZDÉS UTÁN ERŐS VISSZAESÉS A DÁNIAI KÉZILABDA EB MORGÓJÁRA - A januárban megtartott kontinensbajnokság leginkább abban külön...

0 Hozzászólás | Bővebben +
JZS: A brit köd mögül
Zuhanás A karácsonyra már nem aktuális visszaemlékezni, az újévvárásra pedig eleve nehéz. Éppen a napokba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági Est jan29-feb4 Szemezgetés vajdasági műsorajánlókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Podolszki József publicisztikai pályázat A bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület Podolszki József Emlékbizottsága meghirdeti a 17....

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A XLVII. KMV MŰFAJAI ÉS PÁLYÁZATAI (A döntő időpontja: 2014. április 25–27.) – www.kmvon.net –

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Billy the Pljuc a Stripoteka 1046. számának címoldalán
Hol, s miféle Darkwood?!… A kiadók könyvelőinek és a csakis pénzben gondolkodó menedzsereinek legőszintébb rácsodálkozása, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +