Amikor a művészetek egymásba kAr(c)olnak

Amikor a művészetek egymásba kAr(c)olnak

kArc-koncert a Szabadkai Népszínházban

Aki táplálkozik irodalommal, az tudja, hogy Szabadkának van egy olyan kincse, amit úgy hívnak, hogy kArc (irodalmi kávéház). Két és fél évvel ezelőtt indult el a több lábon járó művészi csoda. Kalmár Zsuzsanna színművésznő kezdeményezésével olyan irodalmi esteket ad elő a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, amelyeken egy kiválasztott költő verseit szavalják el. A szavalás mellé megzenésített versek is simultak, amelyek Pálfi Ervin (színművész), ifj. Kucsera Géza (zeneszerző) és Miroslav Jovančić (a Szabadkai Filharmónia elnöke) alkotóerejéből születtek meg.

A kArc-esteket szívesen látogatja a szabadkai és a környékbeli lakosság, egyértelmű, hogy igény van rá. Arról nem beszélve, hogy az előadások vidéken is bemutatásra kerülnek. Akkora az érdeklődés, hogy néhány műsort már megismételtek, és második alkalommal is telt ház volt a Raichle-palotában. Elindult egy székgyűjtési akció is, ugyanis nincs elegendő ülőhely a lelkes közönség számára.

Egy régi álom vált valóra január 22-én és 23-án este, ugyanis a Népszínház és a Szabadkai Filharmónia közös koncertjén ringathatta magát a közönség. A koncert előtt az előtérben Szilágyi Nándor és Baráth Attila kArc-fotóit tekinthette meg a közönség, és már a képekből sugárzott, hogy robbanni fog ez az este.

Ady Endre, Weöres Sándor, Sziveri János, József Attila, Pilinszky János, Domonkos István versei lettek hangszerelve, és hogy a gyönyörtől fellélegezhessen a közönség, néhány produkció után elhangzott egy-egy vers és egy egyperces Örkény-szöveg. A megszokott kArc-estekhez képest teljesen más környezet és hangulat vette körül a nézőt. A sötét színházteremben csak úgy izzott a levegő. A közönség a piros bársonyszékekbe süllyedve sodródott az örömmel, a fájdalommal, a szerelmi kínnal vagy a meghalni akarással, amit a magyar irodalom legkiválóbb költői éreztettek velünk. A fekete deszkákon állva üstökösként ragyogtak a színművészek és színművésznők (Kalmár Zsuzsa, G. Erdélyi Hermina, Pámer Csilla, Pesitz Mónika, Kovács Nemes Andor, Pálfi Ervin, Szőke Attila). A filharmónia és a Kombó együttes mély eleganciával zenélte végig a másfél órás koncertet, különös ízvilágot adva ezzel a már önmagukban is szívszorongató verseknek.

Mindkét este telt ház előtt szerepeltek a művészek, ugyanazok a megzenésített versek hangoztak el, mégsem volt egyforma a két koncert. A különbség az előadóművészek határozottságában volt felfedezhető, de ugyanúgy szíven ütötte a műsor a fiatalabb és az idősebb generációkat is. Az első estét a valóra vált álom, az ünnep érzése díszítette fel, a második estét pedig a beleélés, a „szeretjük és tudjuk ezt csinálni” érzés kerítette a hatalmába.

A zenei stílusok közül szinte mindegyik megtalálható volt a repertoárban, s egyforma lánggal lobogtak és gyújtogatták a ritmusokba kapaszkodó érzelmeket. Néha már azt sem tudta a földi halandó, hogy hova és mire is figyeljen. A hangszerek harmonikus játékára borostyánként futó verssorok mellett komoly fényjátékot láthattunk a színpadon, vagy épp a Baráth Attila által készített videók kötötték le a figyelmünket. Talán az volt a legokosabb, ha kikapcsoltuk a tudatunkat, és belefeküdtünk a mámorba, ami fájdalmasan szép volt, és a csuda tudja, hogy milyen dimenzióba repített minket. Személy szerint inkább maradtam volna ebben a művészettengerben, mint hogy visszatérjek a hétköznapokba, ahol olyan kevés pénz és idő jut a lelki terápiára. Biztos vagyok abban, hogy jó néhányan gyógyultabb szívvel léptek ki a színház ajtaján, mint érkezéskor. Szórakozni, művelődni, kikapcsolódni. Valószínűleg ez volt a néző elsődleges célja, amikor elfoglalta a helyét a nézőtér soraiban. De kiben ne szaggatna fel sebeket, ahogyan Pálfi Ervin Ady szavaival elénekli, hogy néha csak sírni, sírni és sírni kell, megélni a gyászt, „lihegve mélyen.” Amilyen mélyen és erőteljesen szóltak a szenvedélyes dalok Kalmár Zsuzsa torkából. És amilyen mélyen el tudtuk hinni Pesitz Mónikának, hogy hetek óta könnyes a szeme, amikor a Domonkos-verset énekelte. A változatosság gyönyörködtet, s ezért is volt szívmelengető a különböző hangszínek váltakozása. Pámer Csilla dalainál apró csecsemőnek érezhette magát az ember lánya, akinek semmi más dolga nincs, csak ráfeküdni a dallamokra, és álomba szenderülni, míg Kovács Nemes Andorból hol az érzelgős férfi, hol pedig a lázadó rockénekes bújt elő.

A koncert egyik leghangsúlyosabb és legmegrázóbb produkciója G. Erdélyi Hermina és Pálfi Ervin közös megzenésített verse volt. Sziveri János megírta nekünk a Bábel című költeményét, ami zenehangok nélkül is összeborzolja az idegszálainkat, a ráírt dallammal pedig a melankólia csúcsára ültette a közönséget. Ijesztő volt az a mélység, amiben megmártóztunk a megzenésített vers hallgatása közben. Félelmetes érzés ennyire közelről nézni, hallgatni és érezni a valóságot.

Kell ez nekünk? Mindenképp.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: kasumireikamichelle.deviantart.com
Hátsó borító: a Queen hivatalos Facebook oldaláról
Sokadszorra is – zenéből áradó költészet Hogy egy dalszöveg egyenlő értékű lehet-e a verssel magában, zene nélkül, örök vita témáját képezi.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Dayve Ward:
NINE INCH NAILS – HESITATION MARKS 2009 júliusában, a Syma csarnokban, a beharangozott Wave Goodbye búcsúturné budapesti állomásán ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Napalm Death, Hatebreed Dom Omladine, Belgrád, 2014. február 23.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fülbarát disszonancia Megérett már az idő, hogy az új gunarasi faluház a tortacsatás szülinapok, üvegtörő szilveszterek...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Anne Beverley és Sid Vicious
A srác, aki lazán kikosarazta az amerikai lányt Gyilkossággal vádolták, de csak saját magával végzett: Malcolm McLaren keltetőjéből kelt ki Sid V...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Szilágyi Nándor : A Szabadkai Filharmónia
Amikor a művészetek egymásba kAr(c)olnak kArc-koncert a Szabadkai Népszínházban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: William S. Burroughs
DESTROY ALL RATIONAL THOUGHT 100 éve született William S. Burroughs

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vámos Éva: Carszkoje Szelo, II. Katalin palotája
From Petersbourg with Love 3. 3. rész – Kirándulás Szentpétervár elővárosaiba

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági est feb5-11 Szemezgetés vajdasági programajánlókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jasmina Jovančić Vidaković: Bamboo, Bubi and Me – fotó
Amikor Ég és Föld helyet cserélnek – Japán vs. Vajdaság Kiállítás nyílt a zentai Művelődési Ház kiállítótermében.

0 Hozzászólás | Bővebben +