: A Queen logója
A Queen logója

A zenészből lett képregényrajzoló

: A Queen logója
A Queen logója

A mexikóiból lett amerikai: Pablo Stanley ma már az Egyesült Államokban él, de DJ-ként még mindig elsősorban a spanyol nyelvterületen lép fel – A zenei vonatkozások ezernyi mellékszála: Dead Stanleys, Magnolia Ave, Dead Kennedys, Sex Pistols, The Ramones, Whitesnake, Queen, és minden, ami még belefér

 

Új képregénysorozatunk szerzője, a mexikói származású Pablo Stanley ezúttal a Queen zenekar Don’t Stop Me Now című zeneszámának legfontosabb, legmarkánsabb momentumaira reflektált alkotásában. Munkája pedig kiváló alkalmat ad nekünk mellesleg arra is, hogy összefogjuk végre a korábban felvetett, ámbátor mégis szétfutni látszó szálakat a vajdasági magyar ifjúsági sajtó történetében/történetéből.

 

Hát, nagyon amatőr kis vide-ócskákat (!) találtam csak a YouTube-on, amikor rákerestem a Dead Stanleys zenekar nevére. Egy kis szobácskában játszanak az egyik felvételen, és élőben minden bizonnyal sokkal jobban szóltak, mint a rögzítésre használt mobiltelefon, esetleg kis zsebkamera vagy digitális fényképezőgép kezdetleges hangrögzítő rendszerén átszűrve. Egy másik videón pedig azt örökítették meg, amikor egy kis udvarban léptek fel: a fűre, a pázsitra kipakolva az erősítőket, s nem is reflektorfényben, hanem csak annyira megvilágítva, amennyire az udvari lámpáktól tellett. S hát nagyjából úgy néznek ki, mintha saját magunkat látnám a múlt század nyolcvanas éveiből – s bizony, érdemes volna ezzel kapcsolatban előkeresni a régi filmtekercseket –, amikor Zentán, az ifiszövetség udvarán játszottuk nyáridőben a Bíborszürke porfelhő, illetve a Guanóhegy című előadásainkat.

A 2006-ban feloszlott tengerentúli Dead Stanleys zenekar pedig az ismert és egyre népszerűbb mexikói képregényrajzoló, Pablo Stanley együttese volt. Akkor még punkzenével próbálkozott, s talán mondanom is felesleges, hogy nevüket bizony a San Franciscó-i hardcore punk legendáiról, Jello Biafráról és kompániájáról, a Dead Kennedysről „mintázták”… Ugyanazzal a nem kevés öniróniával, gúnnyal és humorral, amelyikkel az eredeti név mögött rejlő zenészek is viszonyultak nemcsak önmagukhoz, alkotótevékenységükhöz, hanem az őket minden irányból – bal- és jobboldal, egyre megy, főleg, ha politikai – körülvevő társadalomhoz. És természetesen ugyanazzal a játszi könnyedséggel, amelyikkel a Sex Pistols tagjai a maguk korábban – az elmúlt hetekben olvashattatok róluk, vagyis Johnny Rottenről és Sid Viciousről a Képes Ifi egy másik rovatában, a Sztárkörhintában – viszonyultak a lázadásukat befogadni és elfogadni igencsak kevéssé kívánó közvéleményhez; keményen és teljes átéléssel, vadsággal, de mégis, egy pillanatra sem engedve meg saját maguknak, hogy komolyan vegyék saját magukat. Hosszan lehetne mélázni erről, mert egy felettébb izgalmas téma, a punk mint egy véresen komoly és kemény, vad, polgárpukkasztó és folyamatosan lázadó életérzés, amelyik azonban a legtöbbet éppen önmaga kigúnyolásából meríti, egyik legfőbb meghatározó eleme a humor, a gúny, az önirónia, amelyikkel nemcsak célpontját, hanem célközönségét – s így önmagát is – minduntalan megfricskázza. Gondoljunk csak a Sex Pistolsra, a The Ramonesra, a Dead Kennedysre vagy éppenséggel a sok évtizeddel később a nyomukba eredő Dead Stenleysre; keressetek rá ti is a YouTube-on az utóbbi nevére. Mondom, hosszan lehet mélázni erről, érvelni pró és kontra, de most már csak azért sem tesszük ezt, mert Pablo Stanley sem élte bele magát túlságosan ebbe a filozófiatörténeti elmélkedésbe, nem okozott neki a téma különösebb önértékelési zavarokat.

A csoport szélnek eresztése után hamarosan már egy electro-pop együttesben, a Magnolia Ave-ben nyomult. Manapság pedig társaival már DJ-ként járják elsősorban a spanyol nyelvterületet Amerikától Európáig. Honlapján egyes szám harmadik személyben írja saját magáról: „He began writing comics in January 1st 2012. From there he hasn’t stopped. Let’s hope he doesn’t.” S bizony: úgy legyen!

 

Egy ateista dizájner alakváltozásai

 

Pablo Stanleyt olvasóinknak már nem nagyon kell bemutatnunk, hiszen a John Lennon dala nyomán, az Imagine című zeneszámra készült képregényét olvashatták tavaly Sztripperünkben (Képes Ifjúság, 2013. november 20.; november 27.; december 4.). A mexikói képregényrajzoló kora gyermekkorától katolikus iskolákba járt, ami – mint ő maga is mondja – nagy hatással volt rá abban, hogy ateistává váljon. Később a Xochicalco University magánegyetemen dizájnerként szerzett oklevelet 2004-ben. De persze – ahogy az már lenni szokott – jóval korábban dolgozni kezdett, 1999 óta kapott és fogadott el különféle megbízásokat, sőt, saját ruházati márkát is tervezett Stanley+Colors néven, illetve exkluzív boltot is nyitott szülővárosában, Mexicaliban, amelyben a saját kollekcióit árusította. Ma már a kaliforniai San Diegóban él (no, vajon a magyar irodalom melyik remek szerzőjéről ismert még ez a város minékünk?). Ahogy nézegetem most kedves Pablo barátunknak a címében a korábbi ruházati márkájának nevét továbbörökítő honlapját (nem titok: http://www.stanleycolors.com), látom ám, hogy bizony ő maga is tisztában van azzal, hogy 2012. január elseje óta – tehát mióta elkezdett képregényeket rajzolni – az Imagine a legsikerültebb, legnagyszerűbb munkája. Ezzel foglalkozik a legtöbb poszt, ezzel kapcsolatban olvasható itt a legtöbb bejegyzés, a legtöbb hozzászólás, a legtöbb hír, a legtöbb komment…

Nem véletlenül választottuk hát mi sem ezt a Képes Ifjúság olvasói számára tavaly az év végén. Stanleynek azonban van sok más érdekes és izgalmas munkája is, egyik kedvencem tőle például az Anna and Toby című sorozata (alkalomadtán még erre is visszatérünk majd Sztripperünkben!), másik kiváló munkája pedig a Queen zenekar és Freddie Mercury énekes Don’t Stop Me Now című dalára készült képregénye. Ezt a múlt hét óta olvashatjátok legújabb sorozatunkban.

 

„Tonight I’m gonna have myself a real good time

I feel alive and the world I’ll turn it inside out – yeah

And floating around in ecstasy

So don’t stop me now don’t stop me

’Cause I’m having a good time having a good time

 

I’m a shooting star leaping through the sky

Like a tiger defying the laws of gravity

I’m a racing car passing by like Lady Godiva

I’m gonna go go go

There’s no stopping me

 

I’m burnin’ through the sky yeah

Two hundred degrees

That’s why they call me Mister Fahrenheit

I’m trav’ling at the speed of light

I wanna make a supersonic man out of you”

 

És így tovább…

 

Jól belebotlottunk

 

Akárhogy legyen is azonban, Vicei Tibor mindenképp így folytatta korábban egyszer már idézett értekezését: „Mellesleg kevés olyan zenekart találhatunk, amelyben annyi tagcsere volt, mint a »Fehér kígyóban«. Nehéz lenne ekkora helyen felsorolni a zenészeket, de néhány kulcsfontosságú embert mégis meg kell említenünk. Mondjuk az 1977-es eredeti felállást: Coverdale mellett Micky Moody és Bernie Marsden – gitárosok, Neil Murray – basszusgitáros, Jon Lord (ex-Deep Purple) – billentyűs és David Dowle dobos képezték az együttest. Ez utóbbit elég hamar felváltotta egy másik Deep Purple-tag, Ian Paice. Említésre méltó még az 1983-as felállás: Coverdale, Lord és Moody mellé John Sykes és Mel Galley gitárosok, Colin Hodgkinson basszusgitáros és a legendás Cozy Powell dobos csatlakoztak. Mint tudjuk, ma már senki sincs Coverdale-en kívül, természetesen, a zenekarban. A kétéves szünet alatt sokat susmogtak arról, hogy a főnöknek »vége«, így egyesek önszántukból mentek el, mások egyszerűen ki lettek dobva. A mai felállításban van egy angol – maga Coverdale; egy amerikai – Tommy Aldridge dobos; egy kubai – Rudy Sarzo basszusgitáros; egy ír – Vivian Campbell gitáros (ex-Dio) és egy holland – Adrian Vandenberg, ugyancsak gitáros. A világ kicsiben!” Amit azonban a szerző itt „mai felállítás”-nak nevez, arról tudnunk kell, hogy távolról sem 2014-es. Sokkal inkább 1988-as! És sokkal inkább felállás! Volt ugyanis korában – még a zseniális Pablo Stanley Lennon-képregénye előtt – egy másik sorozatunk is, amelyikben viszont David Coverdale, a Whitesnake együttes alapítójának, vezetőjének, teljhatalmú urának és örök érvényű megmondóemberének karriertörténetéből tekintettünk át egy jelentősebb időszakot (Képes Ifjúság, 2013. október 16.; október 23.; október 30.; november 7.; november 13.) ugyancsak képekben megrajzolva. Azt pedig már a véletlenségek láncolata hozta magával, hogy ennek taglalása során belebotlottunk a vajdasági magyar ifjúsági sajtó történetébe… Úgy is mint: „Az új tagok (Vandenberg kivételével) nem vettek részt az új nagylemez készítésében, ők csak előadják annak anyagát.”

Itt vannak tehát azok az érintkezési pontok (jó mélyre elásva…), amelyek mentén most tovább kellene haladnunk, vagyis tovább kellene mesélnünk történetünket.

 

Freddie Mercury, az első számú főhős

 

„A WHITESNAKE egyébként nemcsak zenéjében, de image-ében is teljesen alkalmazkodott a »trend«-hez. Maga Coverdale jobban hasonlít Joey Tempestre az Europe-ból, mint önmagára! Ezt nem is tagadja, bár azt is kihangsúlyozza, hogy a fenti »kölyök« elsőrendűen »leszedte« az ő színpadi mozgását és bejelentőszövegeit. A változások eredménye mindenesetre jól tükröződik a sikerlistákon is. A WHITESNAKE hosszú szünet után ismét megközelítette azok csúcsait az óceán mindkét oldalán, s nagyon elégedett az elért eredménnyel. Főleg Coverdale, aki a beképzeltsége miatt kapott kritikák egész sora után végre egy kis dicséretet is kap. Váljék egészségére!” – így írt hát a Whitesnake zenekar akkor megjelent új albumáról Vicei Tibor, az Aqualung című zentai zenei ifjúsági lap 1988. márciusi számában (1. évfolyam, 2. szám). Márpedig az Aqualungot ugyanaz a Beder Attila szerkesztette… Vagyis, nem igazán pontos ez most így! Szóval, megpróbálok helyesbíteni: az Aqualung ugyanannak a Beder Attilának a lapja volt, aki korábban a Scarabeusban is publikált, és a Képes Ifjúságnak is rendszeres szerzője volt. S nem is csak mellesleg szúrom most be ide: én is nála/tőle tanultam gitározni akkoriban, vagyis a múlt század nyolcvanas éveiben… Három akkordig jutottam, de ez már messze nem az ő hibája! Jófajta és igen lelkes punkzenésznek talán már így is elmehetnék… (Tervezett zenekar-alapításomat azonban már a kilencvenes években megakadályozta Dejan Vidicki barátom váratlan halála…)

Beder Attila már a múlt század nyolcvanas éveiben is rendszeresen felutazgatott budapesti rendezvényekre, koncertbeszámolókkal és interjúkkal látta el a vajdasági magyar lapokat. Zentai középiskolás suhancokként, fanzine-szerkesztgető kölykökként nagyon is irigykedtünk rá…

S így történt, hogy jelen volt például a Queen 1986. július 27-i budapesti koncertjén is. A Scarabeus 1986. VIII–IX. számában így írt erről az eseményről: „Idén ünnepli a brit sztárzenekar fennállásának tizenötödik évfordulóját. Bár vagy jó tíz esztendeje minden rajongó jól ismeri a Queen nevét, nem érdektelen e párját ritkítóan fényes karriertörténet áttekintése.” Innen kellene hát majd tovább mondanunk és még tovább bonyolítanunk történetünket, amelyiknek természetesen nem is lehet majd más az első számú főhőse, mint Freddie Mercury… Aki már épp odáig jutott a színpadon a dalszöveggel, hogy:

 

„Don’t stop me now I’m having such a good time

I’m having a ball

Don’t stop me now

If you wanna have a good time just give me a call

Don’t stop me now (’Cause I’m having a good time)

Don’t stop me now (Yes I’m havin’ a good time)

I don’t want to stop at all”

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: Gergely József
Hátsó borító: Mester Anonymus
Cirkusz helyett Katarzist! Megvan az ideje a pihenésnek. Viszont azt se feledjük: „Az élet terhein nem Isten könnyít, hanem ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
JOHN McMURTRIE: IRON MAIDEN ft Lauderdale 2010
Iron Maiden-koncert 2014. június 3-án, a BudapestArénában! AZ IRON MAIDEN ÚJRA MAGYARORSZÁGON – A ZSENIÁLIS MAIDEN ENGLAND KONCERTJÜKKEL!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amit a tehetséges Jones gyerekről még tudni kellenék… Vendégszereplés a holland televízió TopPop című műsorában, avagy egy újabb évforduló David Bowie ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Queen logója
A zenészből lett képregényrajzoló A mexikóiból lett amerikai: Pablo Stanley ma már az Egyesült Államokban él, de DJ-ként még mindig...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Norma Damkoehler: A Falco - Az ördögbe is, még élünk! című film plakátja
A tökéletesség bűvöletében Mintha egy nap alatt történt volna minden, avagy egy popzenész Mozart, Beethoven és Haydn városáb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Kovács Attila :
Örökké élünk Beléptem a színház új ajtaján, és egy halom embert pillantottam meg. Rég volt ennyi ember a szính...

1 Hozzászólás | Bővebben +
: �
William S. Burroughs – A vörös éjszaka városai (részlet) A vörös éjszaka városai ezek voltak: Tamaghisz, Ba’dan, Yassz-Waddah, Waghdasz, Naufana, Ghadisz.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Helló, a nevem Könyv… Jó Könyv! Alapszabály: Soha ne indulj el olvasnivaló és könyvtárbérlet nélkül!!!

0 Hozzászólás | Bővebben +
gionbaby:
Szójaszószba mártott neonkalandok 8. „Hája, mája, tepertője…”

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est feb12-18 Szemezgetés Vajdaság műsorkínálataiból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Habram Éva:
Álomháló A házunk táján – értve ez alatt a Vajdaságot éppúgy, mint a Képes Ifit – szerencsére nincs hiány ...

0 Hozzászólás | Bővebben +