: A Wooden Ambulance a színpadon
A Wooden Ambulance a színpadon

A harmadik Wooden Ambulance-lemez elé - Interjú Goran Grubišićtyal

: A Wooden Ambulance a színpadon
A Wooden Ambulance a színpadon

Goran az első szerbiai vagy talán ex-YU térségbeli posztrockcsapat, az Ana Never egyik alapító tagja volt a kétezres évek elején. Később a zenélés mellett jelentős alternatív fesztiválszerű eseményeket szervezett Szabadkán. Országszerte, sőt a régióban ismert és elismert figura. Két és fél éve a Wooden Ambulance névre hallgató, americana műfajban megszólaló zenekarával foglalatoskodik, amellyel immár a harmadik kiadványuk stúdiómunkálatainak végső simításainál tartanak.

 

– A múlt hónapban felvettetek tizenöt dalt a harmadik Wooden Ambulance-lemezhez. Használtatok néhány új hangszert, néhány új pillanatot lehet felfedezni a lemezen. Áruld el, milyen lesz ez a harmadik lemez!

– Igazából semmi olyan különös dolog nincs a harmadik lemez felvételezésével kapcsolatban, amit külön ki kellene hangsúlyoznom, azt persze el kell mondanom, hogy ezen a lemezen egy új taggal bővült a csapat Takács Tibor – Faki személyében, aki klarinéton és szaxofonon játszik. És annyit fűznék még hozzá, hogy a legtöbb dal az eddigieknél gyorsabb tempójú lesz. Valószínűleg szelektálunk majd az elkészült tizenöt dalból a lemezre. Nagyjából csak a felsorolt néhány dologban fog különbözni a kiadvány az előző két albumhoz viszonyítva. A többi dolog mind ugyanaz, ugyanazok a tagok és ugyanaz a rögzítési mód is… mindent élőben, a stúdióban.

– Létezik-e egy központi idea, ami köré íródnak a dalok, vagy ha úgy gondolod, hogy most már van elég anyagod a következő lemezre, egyszerűen stúdióba vonultok, és felveszitek? Úgy tűnik, a környék egyik legaktívabb zenekara vagytok, legalábbis ami a dalírást illeti. Felvettetek két jól hangzó lemezt, és a harmadik is készen van már, viszonylag rövid idő alatt. Hogy néz ki egy Woodden Ambulance-dal létrejöttének folyamata?

– Sohasem egy komoly alapötlet mentém írom a dalokat. Dalírás közben mindent a spontaneitás és az ihlet vezet. Majd egyszerűen eldöntjük, hogy felvesszük az anyagot, mihelyt összejön egy albumnyi mennyiségű szerzemény. Törekedtünk arra, hogy mindent, az összes dalt, dalocskát, amit csak írtam, felvegyük. Nem szoktam úgymond eldobni egy szerzeményemet sem. És éppen ez az oka annak, hogy egy kicsit több, mint két év alatt immár felvettük a harmadik lemezünket is, de nem úgy tekintek erre, mint valami rossz tulajdonságra. Nem szeretek úgy dolgozni, hogy előre kiszámítom, eltervezem, mi a következő, hogy majd most felveszünk egy kislemezt, aztán feltöltök egy dalt a YouTube-ra stb. A nagylemezek rajongója vagyok. Szeretem látni, amikor egy-egy csapatnak jó néhány dala szerepel egy kiadványán. Az pedig már természetes számomra, hogy a legtöbbet adom ki magamból mindig, nem gondolkozván sokat előre egy végső eredmény, egy végcél irányába.

– Kik alkotják a jelenleg csapatot? Vannak-e állandó csapattagok, vagy folyamatosan változik a tagság? Hogyan működik ez a Wooden Ambulance-ben?

– A tagok ugyanazok az első albumtól kezdve a mai napig, azzal, hogy egy kicsit bővültünk, ugye, ahogy öregszünk. Kovács Rudolf dobol, Davor Palković basszusgitározik, Srđan Terzin a gitáros, Boris Čegar a billentyűs, Brestyánszki Dina hegedül, Brestyánszki Bernadett csellón és fuvolán játszik, Dušan Filimonović orgonán és gitáron, Takács Tibor klarinéton és szaxofonon, és én énekelek, illetve a stúdióban a gitárt és néhány kisebb hangszert szoktam feljátszani.

– Milyen terveid vannak a kiadással, kiadóval kapcsolatban?

– Jelenleg az a legfontosabb, hogy befejezzük az albumot. Ami pedig a kiadást illeti, ezzel kapcsolatban nincs semmilyen terv, egyszerűen, mint ahogy eddig is, mindent magunk csinálunk. Magunk csináljuk a cédéket, digitális formában pedig feltöltünk mindent a netre, amit később bárki letölthet ingyen.

– Milyen benyomásaid vannak az első két lemezetek sikerével és általában az együttesnek, illetve ennek a műfajnak a régióban való a fogadtatásával kapcsolatban? Milyennek látod mindezt, elégedett vagy-e ezekkel a dolgokkal?

– Azt hiszem, hogy teljesen elégedett lehetek a kiadványainkra érkezett reakciókkal. Úgy tűnik, hogy az első albumunkat valahogy jobban fogadta a média és a közönség, annak ellenére, hogy személyes véleményem szerint sokkal jobb és tartalmasabb a második lemez. Na most… majd kiderül, hogy hogyan fogadják ezt a harmadikat, őszintén, egy kicsit tartok tőle… (Nevet)

Az bizony igaz, hogy létrejött egyfajta zenei trend a régióban, amit az americana jelzővel illetnek, de egyszerűen így jöttek össze a dolgok. Néhány embernél jelentkezett annak az igénye, hogy ilyen zenét játsszon, másrészt pedig a közönség igénye régiószerte, hogy a régióhoz tartozó zenészemberek ilyenfajta zenei kifejezésmódját hallgassa. Nekem ez magában jónak tűnik, és fontosnak tartom. De mint minden trend, ez is majd alábbhagy később, és majd meglátjuk, hogy mi marad belőle, mondjuk hat-hét év után.

– Milyen terveitek vannak az idei évre a Wooden Ambulance-szel kapcsolatban? Hol lehet majd látni, hallani benneteket?

– Ami a koncerteket illeti, ezen a téren semmilyen tervünk nincs. Annyi a terv, hogy befejezzem ezt az albumot, és közben ne őszüljek meg. (Nevet) Februárban Hollandiába utazom, hogy Wooden Ambulance-ként tartsak néhány szólókoncertet. És persze bárhol fellépnénk, ahol csak lehetséges, amikor az új album aktuális lesz, ahogy az már menni szokott ilyenkor.

– Egészen eredetinek és érdekesnek tartom a két kerékpáros turnétokat. Honnan ered ennek az ötlete, és milyen tapasztalatokkal tértetek haza erről a turnéról? Terveztek-e egy új biciklis turnét az idénre is?

– A biciklis turné óriási kaland, kihívás és teljesen eszement dolog. Spontán jött létre az ötlete. De nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Rudi és én újból nekifognánk, legalábbis a jelenlegi kerékpárjainkkal biztosan nem. (Nevet)

– Mi újság a másik, vagyis az előző együttesed, az Ana Never háza táján? Még mindig aktívnak számít a csapat?

– Az Ana Never, mint valami szellem, folyamatosan jelen van, nem vagyunk túl aktívak, de mivel majdnem mindannyian a Wooden Ambulance-ben is játszunk, így valahogy ez pótolja is a dolgot. Az új Ana Never-album kész, csupán kiadásra vár. Van néhány koncertünk lekötve áprilisra, játszunk majd Belgrádban a God is an Astronaut előegyütteseként, illetve Budapesten a Rosa Parksszal. Nem feszegetjük mindenáron, hogy azt a zenét játsszuk, és hogy gyors tempóban vágtassunk a zenekarral, de még mindig mindannyiunknak felettébb jólesik, amikor együtt játszunk, és őszintén élvezzük.

– Több évig voltál szervezője néhány releváns zenei történésnek a szabadkai, vajdasági alternatív zenei színtéren. Mint tapasztalt zenész és szervező, aki már vagy másfél évtizede az ún. alternatív színtér elemi része, mit tudnál mondani általában erről a színtérről? Milyennek tűnik a mai szabadkai, illetve a vajdasági, szerbiai színtér?

– Azt kell mondanom, hogy sokkal jobban szeretem zenészként, mint koncertszervezőként nézni mind Szabadkát, mind a színteret és mindent úgy általában. Azért is hagytam abba ezt a szervezői munkát. Tisztelem a lelkesedést, és találkoztam is időközben a lelkesedés minden létező formájával nagyon sok csapatnál és szervezőnél is, tisztelem és csodálom ezeket az embereket. Itt lehet tetten érni az elidegeníthetetlen jót, minőségit a dologban – zenei műfajtól, kifejezésmódtól vagy bármi mástól függetlenül. Ami Szabadkát illeti, szeretem és támogatom a város összes csapatát. Mindannyian jóban vagyunk, és segítjük egymást. És ez így is van rendjén.

– Jelenleg aktív vagy-e a zenei színtér valamelyik szegmensében, az együttesedben való zenélésen kívül?

– Nem, besegítek olykor egy kicsit a Studio 11-ben, azon a helyen, ahol a legtöbb szabadkai együttes megfordul, de azért arra törekszem leginkább, hogy az együtteseimre fókuszáljak, mert csakis így tudom életben tartani őket.

 

Wooden Ambulance:

https://www.facebook.com/wooden.ambulance

http://woodenambulance.bandcamp.com

http://www.youtube.com/user/woodenambulance

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Minden tanulónak legyen egy fája tanulóvárosában A Rügyező hagyaték csapatának közösségépítő tevékenysége

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Wooden Ambulance a színpadon
A harmadik Wooden Ambulance-lemez elé - Interjú Goran Grubišićtyal Goran az első szerbiai vagy talán ex-YU térségbeli posztrockcsapat, az Ana Never egyik alapító ta...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
MONSTER MAGNET – LAST PATROL Mintha összebeszélt volna a Monster Magnet a Nine Inch Nailssel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Case (soundofjapan.hu): fotó: Case (soundofjapan.hu)
Monster Magnet @ Club 202, Budapest „We are all here my friends...

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Yoko Ono a hatvanas években
Beatlejuice A nyolcvanegy éves Yoko Ono Lennon köszöntése, avagy egy végzetes nap...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A lány, aki túl keveset tudott - Carrie (2013) A Stephen King-regények egyik alapköveként is elkönyvelt Carrie újabb feldolgozása...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mészáros Zita: Ez nem szerelem, csak mese Meglátni őt a trafikosnál, összenézni, és még ugyanolyan cigit is kérni felemelő érzés.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Könyvekről – röviden Könyvek rövid ismertetője

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Fish Stadion volt a megnyitóünnepség helyszíne
SZOCSI, TE DRÁGA! Oroszország felől többnyire politikai hírek érkeznek hozzánk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Boldogság Érdekes, hogy miközben szinte mindannyian a boldogságra törekszünk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Régen minden jobb volt (?) Tudod, hogy van ez...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
ATHEIST RAP, március 07., Clash Club, Szabadka Az Atheist Rap március 7-én, pénteken vendégszerepel a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági est feb26-mar4 Szemezgetés a vajdasági műsorajánlókból

0 Hozzászólás | Bővebben +