:

Az élethez való jog

:

Azt hihetnénk, hogy az emberi jogok közül az élethez való jog értelmével kapcsolatban nagy az egyetértés, elvégre ez egy olyan elv, amivel meglehetősen nehéz vitába szállni. Nyugati társadalmunkban ugyanis kinek jutna eszébe vitára bocsátani a kérdést, hogy jár-e mindnyájunknak az élet, vagy esetleg vannak köztünk, akiknek jobban jár, mint másoknak? Meg is lepődnénk, ha a napi sajtóban a gyilkosság legalizálása lenne terítéken.

A minap egy ismerősöm megosztott egy cikket a Facebookon, amelyben beszámoltak egy borlopáson kapott tolvaj haláláról: a tulaj fagyállót kevert a borba, a tolvaj (és még másik öt ember) pedig ivott belőle. „Dögöljön, aki más borát ellopja”, így az ismerősöm, én meg háromszor is elolvastam, hogy biztosan jól látom-e: tényleg elég csúnya dolog mást meglopni, de biztos az életemmel kellene érte fizetnem? A kommentelők között aztán parázs vita alakult ki a dologról, egyesek a tolvajok kivégzését pártolták, mások gúnyosan azt javasolták, hogy a bliccelőket és adócsalókat szintén küldjük bitófára.

Le szabad-e lőni a rajtakapott tolvajt? A terhes nő elvetetheti-e a gyerekét? Legyen-e halálbüntetés? Megengedhető-e az eutanázia? Ezek mind olyan etikai kérdések, amelyek megválaszolására örömmel vállalkoznak az önjelölt szakértők, és teljes mellszélességgel kiállnak az igazuk mellett.

Nézzük először az abortuszkérdést. Első pillantásra úgy tűnik, itt a nők önrendelkezési joga (mármint hogy azt csinálok a saját testemmel, amit jónak látok) áll szemben a gyerek élethez való jogával. Jobban belegondolva viszont egyértelmű: ha valóban ez lenne a helyzet, az abortusz bizony tiltólistán lenne. Hisz ki hallott már olyat, hogy a saját testi-lelki kényelmem érdekében a törvény adta jogaimmal élve legyilkoljak valakit?! A kérdés itt inkább az, hogy embernek számít-e az a kis embrió. Mert ha nem, akkor nem beszélhetünk se életről, se halálról, és ekkor az abortusz mindenféle fenntartások nélkül megilleti a nőket. De ha igen, akkor az abortusz legföljebb súlyos rendellenességek esetén lehet elfogadott.

A kérdés tehát bonyolult, főleg azért, mert magzati életére senki sem emlékszik, és nincs is rá módunk, hogy beszédbe elegyedjünk egy meg nem született embrióval. A viták ennek ellenére nagyon is élesek: az egyik tábor abortusztablettát akar, hogy minél egyszerűbben megszabadulhasson a nem kívánt gyerektől, a másik meg azt szajkózza vég nélkül, hogy „aki meg tudja csinálni, föl is tudja nevelni”. Egy, az ősszel végzett fölmérés szerint Magyarország lakosságának ötöde bármikor, bárki számára, bármilyen föltételek mellett engedélyezné a terhesség befejezését, miközben százból ketten a másik véglethez sorolják magukat: ők semmilyen körülmények között nem tennék lehetővé az abortuszt.

Az eutanázia kérdése még bonyolultabb: itt már egyértelműen olyan alanyokról van szó, akiket megillet az élethez való jog – és akik ugyanígy rendelkeznek a méltósághoz való joggal is. Passzív eutanázia során nem teszünk semmit, egyszerűen csak nem tartjuk életben az illetőt mindenáron (például kikapcsoljuk a lélegeztetőgépet). Az eutanázia aktív formája pedig azt jelenti, hogy – mit szépítsük – megöljük a beteget. Például a szükséges adag fájdalomcsillapító sokszorosának a beadásával.

Az abortuszkérdéshez hasonlóan itt is komoly etikai problémával állunk szemben. Dönthetünk-e úgy, hogy lerövidítjük egy másik ember életét? Megfordítva a kérdést: dönthetünk-e úgy, hogy nem rövidítjük le egy másik ember életét, miközben tudjuk, hogy szenved? Nem minden haldokló van olyan állapotban, hogy megkérhesse a szeretteit: ugyan, hozzanak már néhány pirulával többet – vagy éppen hogy akármi történik, ne hagyják őt meghalni. Sokszor az öntudatánál lévő betegről sem állapítható meg, hogy beszámítható-e, tudja-e, mit mond, és valóban azt akarja-e, amit mond. És vajon mi van a gyerekekkel? Ők is kérhetik a halált (vagy az életet bármi áron), vagy pedig dönthetnek úgy a szülők, hogy ennek ellenére néhány héttel meghosszabbítják a szenvedést (vagy éppen a halálba küldik a gyereket, úgy ítélve, hogy semmi értelme a további szenvedésnek)?

Mindezek mellett pedig az sem mellékes kérdés, hogy amennyiben az eutanázia mellett döntünk, azt ki végezze el. Ki legyen az, aki lekapcsolja az életet jelentő gépet, vagy beadja a halálos injekciót? Az orvosok nem erre esküdtek fel, a hozzátartozó nem biztos, hogy meg tudná tenni… És egyáltalán lehet-e (kell-e) embereket kitenni ilyesminek? Valószínűleg kevesen tudnának mosolyogva hazamenni a feleségükhöz, miután aznap lekapcsoltak három lélegeztetőgépet, vagy beadtak egy jó nagy adag morfiumot a nagypapának.

Jelenleg Magyarország lakosságának több mint fele támogatja az eutanázia egyik vagy másik formáját.

A halálbüntetés megint csak egy olyan élet-halál kérdés, ami megosztja az embereket. Sokan pártolják (egyes fölmérések szerint Magyarország lakosságának több mint 60%-a): vannak bűnök, amelyekért halállal kell lakolni. Mások ellenzik: szerintük az élethez való jog megilleti a legkegyetlenebb bűnözőket is.

Azt már az elején leszögezhetjük: a halálbüntetés nem szorítja vissza a bűnözést, ezzel tehát nem érdemes érvelni. Az lehet, hogy olcsóbb, mint az életfogytiglanra ítéltek teljes ellátását finanszírozni az adókból, de hát ez meg nem egy olyan érv, ami az élethez való joggal szemben megállja a helyét. A kérdés itt elsősorban az, hogy vannak-e olyan bűnök, amelyek megfosztják az elkövetőt az élethez való jogtól. A szemet szemért elv egy kicsit talán erős: nem kell megölni azt, aki ölt, hiszen ez hosszú öldökléshez vezetne, gondoljunk csak a Huckleberry Finnben olvasott vérbosszúra: a két család már azt sem tudta, miért, de több generáció óta háborúzott egymással, és ezért sok ártatlan meghalt.

Mondhatjuk erre, hogy a többszörös gyerekgyilkos nem ártatlan – nem hát, de vajon mi van az őt kivégző hóhérral? Egyáltalán beadhat egy orvos egy injekciót, ami megöli az illetőt? Nincs ez ellentmondásban az esküjével? Vagy adja be más: egy államilag kinevezett hóhér, aki azért kap fizetést, hogy gyilkoljon? Neki miért szabad (sőt: kötelező)?

A kérdések sora végtelen, és a válaszok egészen biztosan nem kielégítőek. Sajnos, ahogy a vallás életünknek egyre kevésbé meghatározó részét képezi, az erkölcsi útmutatás is nehézkesebb lett. Már nem tudjuk, mi a helyes, és „föntről jövő” szabályozás hiányában nem is tudhatjuk: csak az érveket szembeállító viták (és nem pedig az elvakult veszekedések, kígyót-békát kiabálások!) vezethetnek eredményre.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egyszerre ijesztő és mulatságos Obscene Extreme 2014 | Trutnov, Csehország | 2014.07.16.-20.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Skandináv halálfémes hánytatók gyászmenete Avagy: a halálfém olykor halott fém lesz!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy koncert, ami nem csak a zenélésről szólt A tHE sNOBS együttes Szabadkára látogatott, és a Clash Clubban tartott koncertet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Frusciante, a címlapsrác: a Guitar magazin 2007-es májusi számának címlapján
A tékozló fiú esete az RHCP-vel A negyvennégy éves John Anthony Frusciante születésnapi köszöntése...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Terék Anna
Felhívás az Énekelt Versek XIX. Zentai Fesztiválján való részvételre A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Turi Andi és Szikora Csaba
A létezés kulcsa Néhány hónappal ezelőtt debütált egy vajdasági kettős, Turi Andi és Szikora Csaba Rólad is szólha...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az élethez való jog Azt hihetnénk, hogy az emberi jogok közül az élethez való jog értelmével kapcsolatban nagy az egy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zenta… ezt tetted Te Elhagylak! Hát tényleg nem látod? Elhagylak… Éppen most.

5 Hozzászólás | Bővebben +
: A durhami főtér, ilyen a brit időjárás 14 fokban és állítólagos szélcsendben (fotó: Csőke Csilla)
Szentek sírján járva… Nagy-Britanniában igencsak sok a kastély, szentély, székesegyház, dóm, ezzel nem mondok újat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Green Love Most márciusban immáron negyedszer szervezik meg a Green Love Fesztivált, melynek az újvidéki SPE...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar12-18 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból...

0 Hozzászólás | Bővebben +