Skandináv halálfémes hánytatók gyászmenete

Skandináv halálfémes hánytatók gyászmenete

Avagy: a halálfém olykor halott fém lesz!

Mint arról már esett szó, az idei Brutal Assault fesztiválon csuda jól éreztük magunkat! Az egyik kiszemelt interjúalanyunk a svéd Vomitory zenekar volt, kik a búcsúkörútjuk során zenéltek eme igencsak faja rendezvényen (ami az interjú ötletét is szolgáltatta). A turnébuszuk annyira nem örülhetett ennek az utsó turnénak, mert megmakacsolta magát útközben, a zenekar így tizenkét órás késéssel érkezett meg a helyszínre. Ezért a meghirdetett dedikálásból és a beszélgetésből nem lett semmi, legalábbis úgy tűnt még ekkor. Aztán a koncert után kialakult rajongói barátkozás során pótolni szerettünk volna, de a zenekar kikönyörögte, hogy hagyjuk őket legalább most sörözni, ha már ennyit késtek, és a munkát rendezzük le neten keresztül. Mivel mi rettentően megértőek vagyunk, inkább megittunk egy italt velük, és a melót későbbre halasztottuk. A beszélgetés alanya az igen barátságos, két méter magas, valószínűleg viking felmenőkkel is büszkélkedhető, zenekar-alapító/dobos/isten Tobias Gustafsson volt!

A Vomitory utolsó interjúját a Képes Ifinek adja! Díjazzátok, gyerekek!

 

A Vomitory 1989-ben alakult, amikor a nagy skandináv death metal robbanás történt. A legtöbb zenekar akkoriban szinte azonnal szerződéshez jutott, viszont nálatok hét évre volt szükség a debütáló album megjelenéséig! Mi volt ennek az oka?

– A zenélésbe azért vágtunk bele, mert élveztük a közös durvulást a hangszereken szabadidőnkben. A lemezfelvételhez nem is igazán volt eleinte ambíciónk. Inkább csak szórakozni akartunk, és összehozni néhány környékbeli koncertet. Egy idő után a dolgok komolyra fordultak, és céltudatosabban kezdtünk dolgozni a bandán. Amikorra mi elkészítettük az első komoly anyagunkat, a nagy death metal robbanás már elvirágzott, és addigra a kiadók el voltak árasztva a szerződésre vágyó zenekarok demóival. A lemezcégeknek elegük lett, mert szinte mindenki ugyanazt a stílust játszotta, és elkezdtek különböző oldalhajtásokat keresni, mint a brutal vagy a doom death metal. Nekünk már nehezebb volt az érvényesülés. Demók készítése helyett mi inkább sokat koncerteztünk odahaza, és ezen keresztül próbáltunk elismerést szerezni. Igazság szerint az első albumot már kiadhattuk volna ’92-93 körül is, de az akkori túltengés miatt elég rossz ajánlatokat kaptunk, emellett nem is hiszem, hogy akkor még lett volna igazán minőségi anyagunk egy bemutatkozáshoz. Így visszatekintve örülök, hogy inkább vártunk vele. Egy rossz szerződés valószínűleg zenekari feszültségek kialakulásához vezetett volna, és már korábban feloszlottunk volna.

A vomit jelentése teljesen érthető, de mi is ez a Vomitory? Hogy jött ez a kissé furcsa, bizarr elnevezés annak idején?

– Véletlenül akadtam rá erre az elnevezésre. Amikor a svéd death metal Treblinka (a Tiamat zenekar elődje) Severe Abominations c. kiadványának hátsó borítóját nézegettem valamikor 1989-ben, megakadt a szemem azon, hogy a basszusgitáros neve Emetic. Nem ismertem a kifejezés jelentését, ezért fellapoztam a szótárt, és így ráakadtam a szinonimájára is. Az emetic/vomitory az orvostudományban hánytató/hánytatás. Úgy gondoltam, ez az elnevezés tökéletes egy nyers, gyors és brutális death metal zenekarnak. A jelentése ugyanolyan sértő és szélsőséges, akár a zenénk.

Az első lemezetek borítója egy igazi death metal borító! Jó beteg és erőszakos. Hogyan hoztátok ezt össze?

– Ez nyilvánvalóan egy alacsony költségvetésű, tipikus „csináld magad” dolog, viszont tökéletesen szolgálja a célját. Szerettünk volna egy hullarakást a borítóra, és kifejezőbbnek gondoltunk egy fényképet, mint az akkor divatos drága festményeket, melyeket akkor minden death metal lemezen használtak. Ez sokkal valóságközelibb, és ugyanakkor ijesztőbben hat. A borítón egyébként néhány vállalkozó szellemű barátunk látható hullaszerepben, haha! Kimentünk az erdő szélére egy kiégett tábortűz mellé, majd művérrel összefröcsköltük őket. Ezután jöhetett a lepedő, amelyet művérrel leöntöttünk, majd félig letakartuk őket vele. Ennyiből állt az egész, 5 korona és fél óra kerékpárral, haha!

Az akkori svéd death metal színtér egyébként igen népes és erős volt. A zenekarok közötti kapcsolatot összetartás jellemezte, vagy inkább irigykedés?

– Svédország ilyen szempontból elég egyedülálló volt, ami az összetartást illeti, mindenki segített a másiknak. Ez egy tipikus gesztus, ami oda-vissza működik. Bizonyára létezhettek ellentétek itt is, de nem ez volt a jellemző, és én ilyen esetekről nem is tudok. Viszont amikor megjelent a norvég black metal első hulláma, akkor elég jól kiütközött ez a black vs. death metal dolog az extrém zenét kedvelők között. Akkoriban (tehát a 90-es évek első felében – a szerző megj.) mindenki a Norvégiában történt gyilkosságokra és templomgyújtogatásokra fókuszált, de minket ez a dolog egyáltalán nem hatott meg. Ez az egész szarság már az ő baromságuk volt, mi, és az egész svéd death metal színtér ugyanúgy, nem igazán szimpatizáltunk azzal, hogy a blackerek bűnözési hullámot csináltak egy zenei stílusból.

Svédország a melodikus death metalról ismert, amely szinte ottani sajátosság. Ti mégis más ágát játsszátok a műfajnak. Mi ennek az oka?

– Mi death metalt játszunk, aminek brutálisnak kell lennie. Ahogy a death metal elnevezés is sugallja, ez se nem szép, se nem valami jópofa dolog, haha. Mi az olyan korai szélsőséges zenékből táplálkoztunk, mint a Sodom, a Slayer, a Metallica, a Celtic Frost, a Venom, a Bathory, a Napalm Death, tehát alapvetően durvább zenék voltak az irányadóink. Persze hallgattunk melodikusabb zenekarokat is, de mi a lehető legszélsőségesebb hangzás elérésére törekedtünk, és a mai napig ennek vagyunk/voltunk a hívei.

Az 1999-es Redemption lemezetek tartalmazza az Ashes of Mourning Life című God Macabre-dal átdolgozását. Miért éreztétek szükségét ennek? Így akartatok tisztelegni eme kissé mellőzött death metal zenekar előtt?

– Ez egy kiváló dal egy kiváló bandától, mi pedig kölykökként felnéztünk rájuk, ugyanis egy környéken laktunk. Így szerettünk volna tisztelegni előttük, és egy kicsit felhívni a mi rajongóink figyelmét erre a nagyszerű zenekarra. Nagy kár, hogy korán feloszlottak, viszont a 2014-es évben adni fognak néhány exkluzív koncertet, és nekem jutott a megtiszteltetés, hogy vendégdobos legyek náluk ezeken az alkalmakon.

Javíts ki, ha tévedek, de úgy tudom, az első videótokat az utolsó lemezes Regorge in the Morgue dalhoz készítettétek, és nagyon jól is sikerült. Miért nem készítettetek előbb is már videót? Mesélnél a forgatásról és az egész folyamatról?

– Ez így van, tényleg ez volt az első videónk, ennek az oka pedig nagyon egyszerű. Soha nem volt megfelelő kapcsolatunk, illetve nem kaptunk akkora támogatást a kiadótól, hogy egy tisztességes klipet készítsünk. Mivel támogatás ezúttal sem volt, mi finanszíroztuk ezt is a saját zsebünkből. Próbálkozás egyébként már volt, de annyira kínos lett a végeredmény, hogy inkább kukába dobtuk az egészet. Na, lényegében a Regorge in the Morgue videója már jól sikerült, de alaposan fel is készültünk. Egy fagyos téli vasárnapon összerántottuk a bandát egy elhagyatott tejüzemben. A forgatókönyvet Erik írta, a maszkmesteri munkát pedig néhány barátunk végezte.

2011-ben jelent meg a Death and Drunk DVD-tek. Elég vicces cím… Mire akartatok utalni ezzel? Esetleg a turnék alatti bulizásokra?

– Haha, igen, ez így van! Természetesen a turnék alatt elég rendesen mennek a partizások, ez a cím elég jól bemutatja a zenekar hozzáállását!

Hozzád melyik Vomitory-lemez áll legközelebb? És ha esetleg van olyan, akkor melyik az a lemez, amellyel a legkevésbé vagy elégedett, vagy most változtatnál rajta?

– Nem tudok egyet kiválasztani, mert mind ugyanolyan közel áll hozzám. Ha megpróbálok semlegesen tekinteni rájuk, akkor a Carnage Euphoria és Blood Rapture albumokat emelném ki, talán itt vannak a dalok legjobban megírva, és ezeken kimagasló az egyéni és a csapatteljesítmény is. Nincs olyan lemezünk, amelyikkel nem vagyok megelégedve. Esetleg produkció szempontjából a bemutatkozó albummal, de még mindig úgy érzem, hogy az akkori nyers és primitív produkció hitelesen bemutatja azt, amiről a Vomitory akkoriban szólt. Nem hiszem, hogy ezen bármikor is szeretnék változtatni.

Van róla valami adatotok, hány embert öltetek már meg a szövegeitekben?

– Haha, nincs, de a mi mottónk: „Ölj meg mindenkit!”

Szerinted mi az oka bizonyos réteg vonzódásának az olyan témákhoz, amiktől az átlagos ember gyomra felfordul?

– Az biztos, hogy kell egy alapvető vonzódás a nem szokványos vagy hétköznapi dolgokhoz, szélsőséges és sötét tematikához, hogy valaki megértse ezt a zenei stílust! Nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan és mentálisan is. Hogy ez a vonzódás honnan és miért jön, azt már nem tudom, nem vagyok én pszichológus! Viszont nem nehéz megérteni, hogy sokaknál ez a hétköznapi életben megélt frusztrációkból, csalódásokból és dühből fakad. És az általános szolidaritás érzése a metálközösségekben jócskán hozzájárul ahhoz, hogy az emberek, úgymond, egy zászló alatt egyesüljenek.

Szerinted mi a death metal különlegessége? Mi az, amit csakis ez a stílus tud nyújtani más irányzatokkal szemben?

– Eleinte minden bizonnyal a death metal színtéren meglévő bajtársiasság volt az, ami megkülönböztette ezt a metál irányzatot az összes többitől. Ez valóban egyedi dolog volt, és boldog vagyok, hogy részese lehettem a zenetörténelem eme korszakának. Manapság ez már más, attól függetlenül, hogy a színteret még mindig erős szálak tartják össze. Aztán itt van magának a zenének a nyilvánvaló extremitása, amely sokféleképpen egyedivé teszi. Most, hogy a stílus széles körben elfogadott, lehet, hogy a rajongók sem lesznek már annyira szélsőségesek, mint anno az aranykorban, és a sminkelés fog mindjobban előtérbe kerülni.

És Who’s the first and the last? (Utalás a Revelation Nausea lemez bevezető részén hallható narrációra.)

– Hogy kik voltak, sohasem derült ki, mert a Vomitory mindannyiukat elgázolta és megölte a Revelation Nausea nevű buldózerével, haha!

Hogyan látod a death metal jövőjét? Szerinted milyen irányba fog haladni ez a stílus?

– A death metalból valószínűleg sok más stílus és alfaj fog kifejlődni, viszont nehéz előre tudni, hogy maga a műfaj merre fog haladni, de szinte biztos vagyok benne, hogy szar lesz! És őszintén nem is érdekel, mert a death metal, amilyennek mi ismerjük, immár negyed évszázada tartja magát, és ez így is fog maradni. A jövőben a death metalnak valószínűleg még magasabb szinten lesz a technikai fejlettsége, és gyorsabb lesz, amit viszont a jelenben nehéz elképzelni. Azt gondoljuk, hogy már elértük a határát, amit ember elérhet hangszeren, de én kétlem. Számomra ez egyébként nem fontos, mert szerintem death metalt játszani nem valami gyorsasági verseny. Azt hiszem, hogy a vizuális elemek is elterjedtebbek és fontosabbak lesznek. Ezt már láthatjuk is az olyan bandáknál, mint a Behemoth és az Amon Amarth.

Meg tudtok élni a zenélésből?

– Jaj, dehogyis tudunk, soha nem is tudtunk, de még mindig álmodozunk erről kitartóan, haha. Az összes bejövő pénzt visszaforgattuk a zenekarba. Berendezések, hangszerek, technikai cuccok, pólók, kiegészítők, de ezt minden zenekar így csinálja, nem csak mi. A zenélés csak egy komoly hobbi, és a polgári foglalkozásainkból élünk, ami villamosmérnök, földműves, kamionsofőr, programozó.

Mi a véleményed Svédországról? Elköltöznél valahová máshová?

– Én teljesen elégedett vagyok Svédországgal, soha nem költöznék el sehová innen, esetleg csak rövidebb időre! Mint minden más országban, itt is vannak hibák a rendszerben, de elég sokfelé jártam már, és elmondhatom, hogy jobban ki van itt minden találva, mint máshol.

 A Vomitory az egyik legderekabb és legmegbízhatóbb death metal zenekar e világon, és mégis, idén úgy döntöttetek, hogy feloszlatjátok az együttest! Mi ennek az oka?

– Köszi az elismerést! Hát, tényleg egy kissé furcsa döntésnek tűnhet, mert a zenekar tényleg erős és egészséges. Viszont elértük azt a pontot az életben, amikor már sajnos inkább teher a banda, mintsem szórakozás. Egyszerűen egyre nagyobb feladatot jelentett a zenekari dolgok összeegyeztetése a családi életünkkel, a munkával és sok mással. Mindannyiunknak egyre nehezebb volt időt szakítani a próbákra és mindenre, amivel a zenélés jár. Attól függetlenül, hogy a közös munkát élveztük minden pillanatában, úgy gondoltuk, hogy a zenekar történetét méltósággal kell lezárni, ha az élet úgy kívánja. Mi 24 éven keresztül egy nagyon aktív banda voltunk, de ezt az intenzitást nem tudtuk már tovább vinni. Nagyon büszke vagyok a rajongóink elkötelezettségére, rengeteg levelet kaptunk mindenfelől, hogy ne hagyjuk abba a zenélést, és még fel sem oszlottunk, haha (legalábbis amikor még az interjú készült – a szerző megj.). Azt mondják, soha ne mondd, hogy soha, de nem hinném, hogy mi valaha is össze fogunk újból állni. Ez ennyi volt, aki lemaradt, bánhatja. Számunkra lezárult egy nagyon szép korszak az életben.

Soha nem jártatok még Szerbiában, mit üzensz az ittenieknek?

– Hallgassatok sok death metalt, legyetek jók, és ne csináljatok semmi marhaságot az életben!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Egyszerre ijesztő és mulatságos Obscene Extreme 2014 | Trutnov, Csehország | 2014.07.16.-20.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Skandináv halálfémes hánytatók gyászmenete Avagy: a halálfém olykor halott fém lesz!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy koncert, ami nem csak a zenélésről szólt A tHE sNOBS együttes Szabadkára látogatott, és a Clash Clubban tartott koncertet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Frusciante, a címlapsrác: a Guitar magazin 2007-es májusi számának címlapján
A tékozló fiú esete az RHCP-vel A negyvennégy éves John Anthony Frusciante születésnapi köszöntése...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Terék Anna
Felhívás az Énekelt Versek XIX. Zentai Fesztiválján való részvételre A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Turi Andi és Szikora Csaba
A létezés kulcsa Néhány hónappal ezelőtt debütált egy vajdasági kettős, Turi Andi és Szikora Csaba Rólad is szólha...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az élethez való jog Azt hihetnénk, hogy az emberi jogok közül az élethez való jog értelmével kapcsolatban nagy az egy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zenta… ezt tetted Te Elhagylak! Hát tényleg nem látod? Elhagylak… Éppen most.

5 Hozzászólás | Bővebben +
: A durhami főtér, ilyen a brit időjárás 14 fokban és állítólagos szélcsendben (fotó: Csőke Csilla)
Szentek sírján járva… Nagy-Britanniában igencsak sok a kastély, szentély, székesegyház, dóm, ezzel nem mondok újat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Green Love Most márciusban immáron negyedszer szervezik meg a Green Love Fesztivált, melynek az újvidéki SPE...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar12-18 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból...

0 Hozzászólás | Bővebben +