: Monte-Carlóban verhetetlen volt, de 1988-ban kiesett az első helyről
Monte-Carlóban verhetetlen volt, de 1988-ban kiesett az első helyről

A gladiátor és az önbeteljesítő jóslatok

: Monte-Carlóban verhetetlen volt, de 1988-ban kiesett az első helyről
Monte-Carlóban verhetetlen volt, de 1988-ban kiesett az első helyről

„Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít”, avagy Ayrton Senna síron túli köszöntése ötvennegyedik születésnapja alkalmából

 

„A száguldás és a verseny nekem életelemem, ez fűti a vérem, ezt űzöm egész életemben, és nem is értek semmi máshoz. Persze tudom, hogy mivel jár ez, de ezzel együtt is vállalom. Ha bármikor komolyabb baleset érne, az legyen egyszeri és végzetes, én az életet teljességben élő ember vagyok, és nem bírnám ki, hogy halálomig egy tolókocsiban kelljen lennem…”

Mintha egyfajta önbeteljesítő jóslat került volna elénk, olyan érzés most, a halála után húsz évvel visszaolvasni Ayrton Senna, a legendás autóversenyző, Formula–1-es pilóta szavait. Egy komolyabb balesete volt, de az végzetes… Mintha a látnok, a jós szólt volna belőle, amikor az 1994. május 1-jei San Marinó-i nagydíj előtt újságíróknak azt mondta: „Nincsenek kis balesetek ezen a pályán” – így jellemezve az imolai aszfaltcsíkot. Sőt, ebben az idényben ez még csak a világbajnokság harmadik futama volt, néhány héttel korábban pedig így nyilatkozott: „Sok balesetet számláló évad elé nézünk, és véleményem szerint szerencsések leszünk, ha valami igazán komoly nem történik.”

Ma már abban a szomorú helyzetben vagyunk, hogy tudjuk róla, jövendölése beigazolódott: éppen ő volt az, akinek nem volt szerencséje.

Néhány hét múlva lesz hát Ayrton Senna halálának kereken huszadik évfordulója, alig több, mint egy hete, március 21-én pedig ötvennegyedik születésnapja alkalmából emlékezett rá szinte az egész világ. Mert hát vele kapcsolatban aztán végképp nem kell bizonygatnunk, miért érdemelte ki, hogy felültessük őt körhintánkra, amelyiken különböző sztárokat pörgetünk meg hétről hétre. Ha a szerkesztői kérésnek engedelmeskedve – hogy ne csak zenészeket mutassunk be sorozatunkban, hanem terjesszük ki figyelmünket az élet más területeire is –, időnként heves gesztikulációval kísérve kellett érvelnünk, és indokolnunk, hogyan is kerülhet egy ilyen szériába egy-egy képzőművész, író vagy éppenséggel egy baptista tiszteletes, egy polgárjogi harcos, akkor ez most Ayrton Senna esetében teljesen elhanyagolható. Mert sportolóként, Formula–1-es pilótaként ugyanolyan világsztár volt ő is, mint a zenei élet bármelyik, koncertarénákat és stadionokat megtöltő állócsillaga. Hiszen nem kell ahhoz autómániásnak, technikaőrültnek vagy fanatikusnak lenni, hogy ne csak tudjon róla, de ismerje őt és történetét még az is, aki soha nem nézett végig egy Formula–1-es futamot, aki soha nem járt a Hungaroringen, és aki jószerivel azt sem tudja megmondani, hogy mi a különbség az időmérő és a szabadedzés között. Nem is ez a lényeg…

Hanem sokkal inkább az, hogy épp Ayrton Senna története teszi nyilvánvalóvá, hogy cseppet sem véletlenül, és teljes joggal nevezik a Formula–1-es pilótákat a modern kor gladiátorainak. Hiszen olyan harcosok ők, akik minden futam előtt azzal a tudattal mennek ki a pályára, hogy könnyűszerrel akár ott is maradhatnak, kiterítve, mint az antik korok viadalainak résztvevői. Ők nem egyszerűen sportolók, akik az eredményekért küzdenek – mert persze azok is! –, hanem a szó legszorosabb értelmében a bőrüket viszik a vásárra, az életükkel játszanak. Kell ehhez egyfajta pozitív értelemben vett őrület is, ez tagadhatatlan… És elengedhetetlen az alázat, amely nélkül nem érdemes a gázpedálra taposni. Másfelől pedig elképzelhetetlen mindez a veszély és a halál felvállalása, elfogadása nélkül. Ayrton Senna is tisztában volt ezzel, hiszen ő maga mondta: „Egy nagyon különös dolog, amit a Formula–1 nyújt neked, hogy tudod, mindig veszélynek vagy kitéve. A sebesülés veszélye, a halál veszélye. Ez az életed részét képezi, és neked mindkét arcodat, a szakértőt is és a rideg magatartást is el kell dobnod magadtól. És én túlságosan szeretem ahhoz, hogy eldobjam magamtól.”

 

A névváltoztatás

Ayrton Senna tehát szerette az életet, amelyből valójában nem túl sokat, mindössze harmincnégy esztendőt élvezhetett.

Gyermekkora óta szinte minden megadatott neki, amiről csak álmodhatott, hiszen egy dúsgazdag brazil földbirtokos családban született, édesapja pedig támogatta, bátorította, segítette őt gyakorlatilag mindenben. Pályakezdését is meghatározta, hogy már négyévesen gokartozott, és tizenhárom évesen indult az első versenyén. Amelyet rögtön meg is nyert. Több igen rangos helyi siker után feleségével, Liliane Sennával 1981-ben költözött Európába, de akkor még nem ez volt a nevük…

Brazíliában, meg hát kicsit tágabban értelmezve, a portugál nyelvben úgy általánosságban, Ayrtonunk születéskori vezetékneve, a da Silva nagyjából olyan gyakoriságú, mint a magyarban a Kovács, a Szabó vagy a Lakatos, esetleg, mint a szerbben a Petrović, az angolban a Smith, ezért – hogy sok más da Silvától megkülönböztesse magát – Nagy-Britanniában már édesanyja lánykori nevét kezdte használni. Így lett belőle Senna, amiként később az egész világ megismerte. „Ha van egy célod az életedben, egy igazi célod, akkor semmit sem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol, és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben” – nyilatkozta egyszer, s vélhetően már akkoriban is ez motiválhatta a kontinensváltásra. S ne feledjük, a brazilokról az a hír járja, hogy nagyon mélyen élik meg vallásosságukat…

 

Kis csapatok nagy sikerei

Annak, aki ma követi a Formula–1-et, talán már nem is mond semmit a Toleman csapat neve. Vannak ilyen kis csapatok, amelyek feltűnnek néhány évadra, végigcsinálnak néhány világbajnokságot, s talán még kisebb-nagyobb sikereket is elérnek, aztán pedig eladják őket – nagy pénzek mozognak ám ebben a sportban –, nevet változtatnak, vagy egyszerűen csak megszűnnek. Ilyen volt például 2009-ben a Hondából lett Brawn GP csapat is, amely mindössze egy szezont élt, megnyerte a világbajnokságot (sőt, duplázott: a konstruktőrit és a versenyzőit is…), majd pedig gyorsan beolvadt a Mercedes Grand Prix-be. Ted Toleman istállója valamivel hosszabb életű volt: 1981 és 1985 között volt jelen a Formula–1-ben, s ennél a csapatnál mutatkozott be 1984-ben, kezdő pilótaként Ayrton Senna, aki – hatodik helyezésével – már a második futamán világbajnoki pontokat is szerzett.

No most, ha arra gondolunk, hogy például egy másik kis csapat, amely nem kevesebb, mint huszonegy esztendőn át vett részt a Formula–1-es versenyeken, a Minardi sokszor egész évadokat csinált végig úgy, hogy egyáltalán nem szerzett pontot, akkor láthatjuk, hogy milyen nagy eredmény ez. Ez az istálló nekünk, magyar szempontból, egészen más vonatkozása miatt érdekes: ennek a csapatnak a színeiben szerezte ugyanis Baumgartner Zsolt 2004. június 20-án, Indianapolisban, az Amerikai Nagydíjon – sporttörténelmet írva – a Formula–1-ben az első és azóta is egyetlen magyar világbajnoki pontot a sportág világhistóriájában. Ne fitymájuk le ezt a teljesítményt – mint ahogyan nagyon sokan teszik azóta is! –, mert akármilyen futam volt is ez, akármennyire foghíjas mezőny versenyzett is aznap az aszfaltcsíkon, akármennyire is utolsó befutót jelentsen ez az akkor elért nyolcadik helyezése; sem előtte, és utána meg főleg nem ült még hivatalosan magyar versenyző hasonló járműben. Baumgartner sikerének jelentőségét fokozza, hogy ő volt az első kelet-európai autóversenyző, aki egész éves szerződést kapott a Formula–1-ben. Csak utána jött az a megveszekedett őrült, a lengyel Robert Kubica, aki 2006-ban kapott helyett az autóversenyzés vándorcirkuszában. S aki mellesleg – még ha súlyos ralibalesete miatt el is tűnt az aszfaltcsíkokról – részben Ayrton Sennának is köszönheti az életét, hiszen a brazil versenyző 1994-es tragédiája után jelentősen szigorították a biztonsági előírásokat, és egyre nagyobb figyelmet fordítanak a pilóták, a modern kor gladiátorainak a biztonságára. A 2007-es Kanadai Nagydíjon a lengyel versenyző olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy rossz volt nézni is, nemhogy abban az autóroncsban beszíjazva ülni, amelyik ágyúgolyóként repült végig a pálya egy hosszabb szakaszán, faltól falig pattogva, mint iskolai tornaórán a figyelmetlenül elrúgott labda. Kubicát végül mégis sértetlenül segítették ki a kasztni maradványaiból, mert mára már, a sok-sok tragikus versenybaleset miatt, annyira biztonságossá fejlesztették ezeket a járműveket, hogy még egy ilyet is ép bőrrel meg lehet úszni… Sőt, a lengyel versenyző még fel volt háborodva orvosaira, akik a következő versenyen nem engedték indulni, mert szigorú pihenést írtak elő neki…

Zsoltnak pedig ezúton is gratulálunk eredményéhez, még ha ezúttal csak mellékesen említettük is őt!

 

Az osztrák zászló

Akármi történt is, akárhogy alakultak is az előzmények, Ayrton Senna 1994 majálisán bizony készült a győzelemre. Nem akart első lenni a vesztesek között… Aznap sem!

Imolában azon a versenyhétvégén minden rosszul kezdődött… Előbb a pénteki szabadedzésen Rubens Barrichello szenvedett súlyos balesetet. De ő még szerencsésen megúszta. Majd a szombati időmérőn a Simtek istálló versenyzője (még egy kis csapat, amely csak két évig volt jelen a Formula–1-ben…), az osztrák Roland Ratzenberger 314,9 kilométeres óránkénti sebességgel a betonfalnak ütközött, autója csak a következő kanyarban állt meg. Ő volt a versenyhétvége első elesett gladiátora: szinte azonnal belehalt a csigolya- és koponyatörésébe; hiába állították le a versenyt, hiába érkeztek meg pillanatokon belül a mentősök, az életét már nem tudták megmenteni. Olyan érdekesség ez, amin eszünkbe sem jutna nevetni: Ayrton Senna azonnal a baleset helyszínére sietett.

Másnap délben három megrendült pilóta, Senna, Michael Schumacher és Michele Alboreto összehívta a Formula–1-es versenyzők érdekvédelmi szervezete, hivatalos nevén a Grand Prix Drivers Association, vagyis a GPDA tagjait, hogy megbeszéljék, szerintük milyen újabb biztonsági intézkedéseket kellene bevezetni. Senna ekkor beszélt arról, hogy talán ő maga is visszalépne ettől a futamtól…

Aztán mégsem tette meg. Sőt, mint mondtuk is, a győzelemre készült. A verseny egy rajtbalesettel kezdődött, JJ Lehto finn pilóta Benettonja lefulladt, de ezt a mögötte érkező Pedro Lamy nem vette észre, ezért frontálisan belerohant. A mindenfelé szétrepülő alkatrészek kilenc nézőt is megsebesítettek. Jött a biztonsági autó, a safety car… A lassú körözés miatt a gumik lehűltek, ezzel együtt pedig csökkent a nyomás is a gumiabroncsokban. Minden mindennel összefügg: mindebből következik ugyanis, hogy csökkent a versenykocsi alvázmagassága is, Senna autójának alja hozzáért az egyenetlen aszfalthoz, ez pedig megdobta a járművét. A balesetet persze később tételesen kivizsgálták, és kiderült, hogy hiába volt a fékpedál tövig nyomva, annak a kasztninak már semmiféle leszorító ereje nem volt, és hiába lassult le, mégis frontálisan, bombaként csapódott a betonfalba. A pilóta halálát mégsem közvetlenül a baleset okozta, azt még túlélhette volna, amiben sokan reménykedtek is, amikor az élő közvetítésben látták, hogy még megmozdult a versenyző feje. Autójának jobb első kereke leszakadt, és fejbe találta Sennát, de a felfüggesztés rúdja megtalálta azt a néhány milliméteres kis gumírozott rést, amelyik a sisak és a rostély között volt, egyenesen a szemébe fúródott. Helikopterrel szállították kórházba, de ez az igyekezet akkor már mit sem ért…

Senna aznap is készült a győzelemre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy autójában később egy gondosan összehajtogatott osztrák zászlót találtak. Vélhetően úgy tervezte hát, hogy diadala után, autójából kinyújtva, a tiszteletkör alatt ezt lengetve tiszteleg Roland Ratzenberger emléke előtt…

Megrendítő. Azt azonban nem is sejthette, hogy ilyen hamar találkoznak majd egy sokkal jobb világban. Mit is mondhatnánk mást? Nyugodjanak békében mindketten!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: eddiebadapples.deviantart.com
Hátsó borító: Sasvári Bella
Egészségedre! – Ha már ekkora állatbarát vagy, hogyan lehetséges, hogy mégis fogyasztasz állati eredetű élelmis...

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Dr. Csordás Mihály
Ott, az altató daloktól ringó bölcsőnél… Podolszki József publicisztikai pályázat – 3. díj

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vágyfokozó Avagy miért kell azonnal beszerezned a Sikoly 37. számát

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Monte-Carlóban verhetetlen volt, de 1988-ban kiesett az első helyről
A gladiátor és az önbeteljesítő jóslatok „Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít”

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Shakespeare style
Sverc Arról akarok írni, hogy milyen volt otthon, illetve az otthoniakkal nálam...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mint ittmaradott lelkek egy elveszett világban” Beszélgetés Szilágyi von Königsberg Évával… (1. rész)

2 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Ha erős akarsz lenni, mint a bivaly, edd azt, amit a bivaly eszik, de a bivalyt ne edd meg.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági est apr2-8 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +