: Koncert előtt, a turnébusz mellett
Koncert előtt, a turnébusz mellett

Itt van például a System Of A Down esete

: Koncert előtt, a turnébusz mellett
Koncert előtt, a turnébusz mellett

Örmények a tengerentúlról, akiket egyelőre nem láthatunk Magyarországon, avagy a negyvenéves Shavo Odadjian születésnapi köszöntése

Vannak, ugye, furcsa dolgok a hírnév kapcsán. Warhol óta tudjuk, nagyon is jól tudjuk: egyszer mindenkinek jut/jár egy negyedórányi belőle. Ha egyáltalán. De az ellenkezőjétől most épp tekintsünk el. Szóval van az úgy, hogy a csapból is az a bizonyos híresség/énekes/együttes/művész folyik, hogy magazinok címlapján és a reggeli műsorban is vele foglalkozik mindenki, róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó, hogy a klasszikust idézzük, mégsem tudjuk felidézni egyetlen dallamát, sorát, festményének vagy versének címét sem. Meg aztán van az a másfajta hírnév, amely nem kopik meg akkor sem, ha a viselője semmit sem tesz a népszerűség életben tartása érdekében. Vagy azért, mert erre objektív okok kényszerítik (lásd még: halál), vagy azért, mert éppenséggel nem biztos, hogy tud vagy akar tenni érte.

 

Itt van például a System Of A Down esete. Ez az az együttes, amely évek óta ül a babérjain, mégis világszerte milliók és milliók rajonganak érte. Pedig csak annyit tesznek, hogy beszélnek arról, hogy kellene egy új lemez. Na jó, közben turnézgatnak is, lássuk be, az is valami, de mégis.

Pedig ifjú, élet- és tetterős, izgalmas emberek gyűjtőhelye ez a SOAD. Példának okáért mai választottunk, Shavo Odadjian, az együttes basszusgitárosa is épp most, április 22-én tölti be negyvenedik életévét. Szép, kerek, egészséges számocska, rockzenésznek éppen ideális; még nem kell a vérátömlesztés minden fellépés előtt, de már nem is elviselhetetlen a népszerűség, a sikoltozó csajok mindennapi nyűge meg a többi fárasztó dolog, amivel a hírnév jár.

 

A jereváni menedzser belecsap a lecsóba

Shavo Odadjian (vagyis anyanyelvén, örményül:Շավո Օդադջյան), mai hősünk tehát Jerevánban született, 1974. április 22-én. Meglehetősen ifjú volt még, amikor szülei úgy döntöttek, hogy jobb lesz nekik Los Angelesben, mint Örményországban. Így aztán irány a tengerentúl, az Angyalok Városa, ahol a kis Shavót beíratták a helyi örmény iskolába. Ahová egyébként a SOAD többi tagja is járt, némi évfolyam-eltolódással: Serj Tankian ugyanis 1967-ben született, Daron Malakian pedig 1975-ben. Így aztán az örmény fiúcskák majd csak jóval később, 1992-ben találkoztak, amikor egyazon stúdióban próbálgatták szárnyacskáikat. Ráadásul Odadjian még akkor sem került képbe. A SOAD előtti formációban, a SOIL-ban a kezdetekkor ugyanis nem is volt jelen: abban az együttesben Tankian és Malakian mellett Dave Hakopyan és Domingo „Dingo” Laranio zenélt, és Odadjiant is csak azért keresték meg, hogy vállalná már el az együttes menedzselését. Hogy aztán mégis gitáros lett belőle a bandában, az csak az utókor szerencséje.

Na de a SOIL 1994-ben feloszlott, Tankian, Odadjian és Malakian pedig megalakította a System of a Down nevű formációt. A nevet Malakian egy verse, a Victims of a Down ihlette: Odadjian javaslatára a victims szó helyére a system került, mert az volt hősünk véleménye, hogy ez húzósabb, tetszetősebb, ráadásul a névsorrendben közelebb is van a banda nagy példaképéhez, a Slayerhez. Itt vette Odadjian kézbe a basszusgitárt, és ekkor csatlakozott a csapathoz dobosként Ontronik „Andy” Khachaturian is, akit később John Dolmayan váltott. Persze, ehhez előbb fel is kellett nőni a társaságnak.

Shavo, aki még Örményországban ABBA-n nevelkedett, amerikai éveiben már felfedezte, hogy létezik a punk-rock és a metál is, hogy a Beatles ugyan az alap, de azért a Black Sabbath és a Dead Kennedys sem kispályás… De Shavo útja nem vezetett egyenesen a színpadra: előbb dolgozott egy kicsit kebabárusként, sőt bankárként (!!!) is… S amíg a nyakkendős mindennapok teltek, felfigyelt nemzettársai bandájára, a SOIL-ra. Amint már említettük volt…

És akkor a fiúk belecsaptak a lecsóba. A System of a Down első, stúdiókörülmények között rögzített száma a Hye Enk (Örmények vagyunk), amelynek témája az örmény népirtás volt. Kezdésnek nem is rossz témaválasztás! Mintha kicsit forrón tálalták volna ezt a lecsót… Nemde? Az első stúdióalbumot pedig 1998 júniusában sikerült kiadniuk. Átütő sikert nem, de fellépési lehetőségeket hozott nekik a lemez: többek között a Slayer és a Metallica előzenekaraként mutatkozhatott be a csapat.

 

Hatósági tilalmak és politikai korrektség

Araszolgattak a hírnév felé, elég tisztességes tempóban, noha nem volt mindig könnyű dolguk még azokkal sem, akik kedvelték őket: 2001 szeptemberében például, röviddel a második album megjelenése előtt a SOAD azt tervezte, hogy ingyenes koncertet ad Hollywoodban. A helyszínnek egy parkolót választottak, ahol nagyjából háromezer-ötszázan fértek volna el. Becslések szerint azonban hét-tízezer rajongó jelent meg, így a rendőrség megtiltotta, hogy megtartsák a koncertet – csak éppen erről az egybegyűlteket senki sem volt szíves tájékoztatni…

A tömeg több mint egy órán át várt, majd amikor a biztonságiak egyike levette a System of a Down feliratú zászlót a színpadról, a rajongók teljesen megvadultak, megrohamozták az emelvényt, tönkretették az együttes nagyjából harmincezer dollárt érő felszerelését, a rendőröket kövekkel dobálták, ablakokat törtek be, és több mobilvécét is felborítottak. A lázongás hat órán át tartott, és hat embert vettek őrizetbe. Az események nyomán pedig a másnapra tervezett koncertjüket sem tarthatták meg a fiúk, mert a hatóságok újabb rendbontástól tartottak…

Pedig ez a bizonyos második album, a Toxicity hozta meg a nagy áttörést: az amerikai és a kanadai eladási listák élén nyitott, amikor szeptember 4-én megjelent.

Az elképzelhető legrosszabb pillanatban, alig néhány nappal a 2001. szeptember 11-i terrortámadások előtt. Amelyekről Serjnek volt is némi, a közvélekedéssel szemben álló véleménye, amit egy esszében volt szíves kifejteni. De nem sikerült neki megszakítani a SOAD sikerszériáját. Mint ahogyan az sem csökkentette az együttes iránt növekvő érdeklődést, hogy egyes dalaikat nem játszották a rádióadók, mondván, hogy azok szövege politikailag nem éppen megfelelő… A nagy áldozat a nagy siker volt, a Chop Suey!, amelyet azért az MTV folyamatosan tolt még az inkriminált sor („I don’t think you trust in my self-righteous suicide”) ellenére is. Hiába, jó volt az a klip – amit nem mellesleg Shavo rendezett (ahogyan a Toxicity, az Aerials és a Hypnotize klipjét is).

 

Polgárjogi harc új lemez nélkül

Aztán, még ebben az évben, amikor a SOAD a Slipknottal turnézott, egy michigani városban Odadjiant éppen a biztonsági őrök kezdték ki: bántó/sértő megjegyzéseket tettek származására, és fizikailag bántalmazták is… Hát csoda, ha kényesek a származásukra??? Amit egyébként soha nem is titkoltak, sőt épp ellenkezőleg, amikor csak lehet, azóta is rendszeresen beszélnek az örmény népirtásról. Így például egy 2006-os, a témát feldolgozó filmben (Screamers, rendezője Carla Garapedian) az együttes koncertfelvételei és interjúi is szerepelnek. Egy interjúban Tankian nagypapája, a máig hivatalosan el nem ismert genocídium egyik túlélője is megjelenik. Az örmények ugyanis – mi sem természetesebb ennél – továbbra sem fogadják el, hogy a világ nagy része hivatalosan nem ismeri el, nem vesz róla tudomást, hogy a népirtás, amit még örmény holokausztnak is neveznek, egyáltalán megtörtént. Márpedig az idén száz esztendeje kezdődött első világháború idején, 1915 és 1917 között lezajlott tragikus eseményeket tartják a történészek az első modern, avagy modern kori, de mindenképp szisztematikus népirtásnak. Akkor még létezett az Oszmán Birodalom – a mai Törökország elődje –, amelyik azonban ekkor már nagyon messze járt egykori hatalmától és fényétől, és a háború kezdetén sietett deklarálni is a semlegességét. Igen ám, de német nyomásra 1914 novemberének elején végül mégis orosz kikötők ellen küldte fekete-tengeri flottáját, és ezzel végérvényesen bekapcsolódott a háborús cselekményekbe. Az örmények kisebbségként éltek a birodalom területén, és a nacionalista, úgynevezett ifjútörök kormány lehetőséget látott a háborúban ennek a helyzetnek a felszámolására is: a deportálások és a tömegmészárlások áldozatainak számát a történészek egy és másfél millió közé teszik. A világ pedig szemérmesen hallgat minderről, mintha mi sem történt volna! Sőt, Törökország törvényei szerint ma is büntetendő, tehát börtönbe kerülhet az, aki elismeri a népirtás tényét. Kell-e hát csodálkoznunk azon, hogy a SOAD tagjai harcolnak azért, hogy népük szenvedéseit elismerjék a nagyvilágban, és méltóképp ápolhassák az áldozatok emlékét? A világ több országában számos örmény csoport tiltakozott már az elhallgatás ellen, és ha alkalmuk adódik, a SOAD-tagok is részt vesznek az ilyen demonstrációkon. Ez az ő nagyon is eltökélt polgárjogi harcuk…

És ezt nagyon komolyan gondolják!

Többek között ezért nem léptek fel nemrég Budapesten sem. Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál szervezője tavaly júliusban a Facebookon válaszolgatott mindenféle, a rendezvénnyel kapcsolatos kérdésre. Akkor mondta el, hogy a System Of A Down például (más örmény zenekarokhoz hasonlóan) nem hajlandó fellépni Magyarországon, s hogy ennek valószínűleg az az oka, hogy a kormány nem sokkal korábban egy örmény férfi gyilkosát kiadta Azerbajdzsánnak. Ő volt az azeri baltás gyilkos néven elhíresült férfi, akit hazájában hősként ünnepelnek ezért az emberölésért. Gerendai szerint a SOAD, amikor a Sziget szervezői megkeresték a zenekart, kerek perec kijelentette, hogy Magyarországra nem jön fellépni… Pedig néhány éve, 2008-ban még Serj gond nélkül tartott elképesztő sikerű koncertet ugyanezen a fesztiválon.

De ismét előresiettünk. Ugyanis 2006-ban a SOAD úgy döntött, hogy – fel ugyan nem oszlik, de – szünetelteti tevékenységét. A tagok szólóprojektekbe kezdtek, más együtteseket alakítottak, „elvoltak”. Odadjian ekkor hozta létre az AcHoZeN nevet viselő hiphopformációt. De 2010 novemberében feléledt a SOAD. Koncerteznek, buliznak. Térben hozzánk a legközelebb 2011-ben az osztrák–magyar határon honos Nova Rock fesztiválon játszottak. Meg hát állítólag lemezt is készítenek. Amelyről 2011 októberében (!!!) John Dolmayan azt mondta: „Napról napra fogunk haladni vele. (…) Csak akkor adjuk ki a kezünk közül, ha úgy érezzük, eljött az ideje, ezzel pedig azt szeretnénk elérni, hogy az album méltó legyen a múltbeli munkáinkhoz. Nem szeretnénk a babérjainkon ülni (…) inkább valami új, de jellegzetes albumot szeretnénk letenni az asztalra, amivel a mostani generációt meg tudjuk szólítani, hogy ők meg azt mondhassák: a System of a Down az ő együttesük.”

És évekkel később, tavaly júniusban Tankian azt mondta: hiába szeretnék nagyon a rajongók az új albumot tőlük, ő addig nem akar ennek nekiállni, amíg nem tud százszázalékosan erre koncentrálni. Szerinte egy új nagylemez munkálatai három évig tartanak, és a rengeteg fellépés miatt most nem tudja elkötelezni magát egy ilyen projekt mellett. Valamivel korábban pedig Shavo Odadjian a Facebookon arról beszélt: éppen Serj az oka annak, hogy még mindig sehogy sem áll az új lemez. Hogy mást ne mondjunk, még azt is megjegyezte: inkább dolgozna egy másik énekessel, csak legyen végre valaki, akinek nem kell könyörögni a stúdiózással kapcsolatban. A basszusgitáros odáig ment, hogy megszondázta a rajongókat: ennyi év szünet után akarnak-e még többet várni az új lemezre, vagy a SOAD inkább keressen mást Tankian helyére. Ne találgassatok: Shavót a többiek lepisszegték, elhatárolódtak Odadjian mondataitól, és leszögezték: az együttes rendes felállással turnézik, a majdani lemezt pedig a SOAD klasszikus felállása fogja elkészíteni. Már ha egyáltalán megcsinálják valaha is – tesszük hozzá picit rosszmájúan. De nincs nagy baj, a SOAD csillaga fényesen ragyog, a hírnév, ha sokat nem is tesznek érte, megmaradt… Ami már így önmagában is sokat jelent!

Semmi okunk sincs hát, hogy ne köszöntsük tiszta szívvel születésnapján Shavo Odadjiant!

 

2006 májusában az Egyesült Királyságban megjelent Ben Myers könyve az együttesről, System Of A Down: Right Here In Hollywood címmel, majd 2007-ben az Egyesült Államokban a The Disinformation Company kiadásában. 2009-ben pedig Magyarországon jelent meg a könyv magyar fordítása a Cartaphilus kiadó jóvoltából, a System of a Down – Hollywood alulnézetben.

Shavo más együtteseknek is készített klipeket, illetve statisztaként szerepelt a Zoolander című filmben, de feltűnt Arnold Schwarzenegger mellett az AC/DC Big Gun című videójában is.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Miért éppen a vegyészeti iskola? Már jó ideje megkezdődött a második félév, s ezzel együtt közeleg a pályaválasztás ideje is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Diákhétvége Beszámoló a 2013-as őszi és a 2014-es tavaszi Személyiség- és közösségfejlesztő diákhétvégékről…

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Föld nélkül (fotó: Szögi Csaba)
Kihívás, Szórakozás, Verseny – idén is KSZV Aki a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjének rendszeres látogatója

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Patarica Tímea és a zenekar (fotó: Skriván Emil)
Tavaszi bál Sokakat megrémít a bál kifejezés

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Psycho Mutants @ Mojo Club, Zenta | 2014.4.19. Bő három év után új lemezzel jelentkezett a Psycho Mutants.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kócsó Magdi
Sörhabparty 2. A kácsazsírral megkent padlón félmeztelenül hason csúszó partiarcok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
…a šta da očekuješ od zemlje čiji je predsednik grobar? (Šupa iz d plejs, 2013)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Koncert előtt, a turnébusz mellett
Itt van például a System Of A Down esete Örmények a tengerentúlról, akiket egyelőre nem láthatunk Magyarországon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sinkovics Norbert
„Az igazat mondd, ne csak a valódit” (József Attila) Podolszki József publicisztikai pályázat – 2. díj

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Éva és Lackója
„Mint ittmaradott lelkek egy elveszett világban” 2. (Beszélgetés Szilágyi von Königsberg Évával…)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szexi-e Pásztor István?… Ne tessék megbotránkozni ezen a kérdésen!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est apr9-15 Szemezgetés vajdasági műsor beharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: „Jó lesz ez vajon?” – kérdi a szerző a Pókember egyik táblájával a kezében
Világtörténelmet írtak fiatal vérükkel… Fekete István író ötvenhatos levelét idézve egy ötvenhatos képregény ürügyén

0 Hozzászólás | Bővebben +