A család, amelynek története összeforrt India modern kori történelmével, avagy csendes emlékezés Radzsiv Gandhi halálának huszonharmadik évfordulóján

Ha van a gyilkosságnak olyan neme, amelynek mozgatórugóját tényleg, egyáltalán, még véletlenül sem lehet igazán megérteni, akkor az a politikai gyilkosság. Természetesen az értetlenséghez gyakran párosul az a tény is, hogy nem ismerjük mélyen, behatóan, részletekbe menően sem a gyilkosság áldozatának tevékenységét, sem a körülményeket, amelyek a halálához vezettek, sem a vélt vagy valós indítékokat. Ráadásul a politikai gyilkosságok esetében több mint gyakori, hogy annak következményei éppen azokra sújtanak le a legdrasztikusabban, akiknek az érdekében állítólag a bűntényt elkövették…

A politika történetével nagyjából egyidősek a politikai gyilkosságok. Kisebb és nagyobb közösségekben, türelmetlen utódlók (sok esetben: utódok), erkölcsi érzékektől mentes háttéremberek, hatalomra vágyó ellenlábasok öltek vagy ölettek, méreggel, selyemzsinórral, tőrrel, lőfegyverrel, álcázták balesetnek a bűntényt, vagy vállalták a merénylő kétes dicsőséggel járó szerepét. Az ókori Rómában szinte sportot űztek az uralkodók gyilkolásából, amitől az éppen hatalomra kerülők még diktatórikusabb eszközöket vetettek be, ami viszont csak gyorsította az újabb merénylő megjelenését…

A politikai gyilkosságtól a káoszelméletig

…és így ment ez évszázadokon keresztül, kontinensektől függetlenül. Legfeljebb csak annyi a különbség, hogy a távoli vidékek vezetőinek haláláról egyáltalán tudomást szereztünk-e.

A 20. század sem szűkölködött politikai gyilkosságokban. Ott volt mindjárt a kezdetén az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse elleni merénylet, ami egy egész világháború kirobbanásának ürügyévé vált. Ugyanennek a háborúnak a végén egy (korábbi) magyar miniszterelnök, Tisza István halt erőszakos halált. Ha pedig vigyázó tekintetünket az amerikai kontinensre vetjük, mindenki kapásból vágja rá, hogy John Fitzgerald Kennedy. Akinek halála máig sem teljesen tisztázott, állítólag egy magányos merénylő volt az elkövető, de indítékairól semmit sem lehet tudni. Éppen ezért ez a gyilkosság ezernyi pompás összeesküvés-elmélet alapja máig is. És néhány hónappal ezelőtt megutaztattuk már körhintánkon Martin Luther Kinget is, akinek a halála, akármilyen rasszista indokból követték is el a gyilkosságot, mégiscsak politikai merénylet volt.

Olof Palme, Svédország miniszterelnöke 1986-ban egy februári éjszakán egy moziból tartott hazafelé családjával, amikor egy máig ismeretlen merénylő (természetesen ismeretlen indítékoktól vezérelve) lelőtte. És ez csak egy, a teljesség igénye nélkül készült felsorolás néhány vezetőről, akinek életét merénylők oltották ki.

A távoli India viszont egészen sajátos színhelye a politikai gyilkosságoknak. Az ország két, egymást követő miniszterelnöke, Indira Gandhi és a fia, Radzsiv Gandhi is merénylet áldozatává vált. Utóbbi halálának éppen ma, május 21-én van az évfordulója, kiváló apropója hát ez annak, hogy habár ő sem volt egyértelműen egy, a hagyományos értelemben vett világsztár, gitárvirtuóz vagy a mozivásznak szívtiprója, mégiscsak felültessük sajátos körhintánkra. Már csak azért is, mert politikusként, a kontinensnyi ország vezetőjeként korának egyik meghatározó egyénisége, személyisége volt, aki, ha nem is hagyott olyan nyomot maga után, amely itt, a mi kis közép-európai közegünkben is hosszú távon éreztetné hatását, a világpolitika révén bizony hatással volt azokra a folyamatokra, amelyek az ő korában régiónk életét is meghatározták. És egyébként is, a káoszelmélet szerint, tudjátok jól, minden mindennel összefügg…

Radzsiv Gandhi (1944–1991) egy öngyilkos merényletben veszítette életét az indiai Sriperumbudur városában. A gyilkosságot először hivatalosan egy szervezet sem vállalta magára, utóbb azonban kiderült, hogy a háttérben a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) Srí Lanka-i szeparatista szervezet állt. A tamil tigrisek célja a független tamil állam megteremtése volt, és a gyilkossággal akartak bosszút állni Radzsiv Gandhin, amiért korábban harcba küldte csapatait a Srí Lanka-i tamilok ellen.

1987-ben ugyanis miniszterelnökként katonákat küldött Srí Lankára, hogy a segítségükkel békét próbáljanak teremteni az akkor már 1983 óta zajló polgárháborúban.

Pilóta, aki „csak” gyászában vált politikussá

Radzsiv Gandhi – Indira és Feroze Gandhi legidősebb fiaként – 1944. augusztus 20-án született Mumbaiban (vagyis hát akkor még Bombayben…), és 1991. május 21-én végzett vele a sok áldozatot követelő merénylet. Fontos hangsúlyoznunk, hogy semmilyen rokonságban nem állt az indiai függetlenségi mozgalom emblematikus vezetőjével, Mahatma Gandhival (1869–1948). Viszont anyai nagyapja volt Dzsaváharlál Nehru (1889–1964), aki korábban elsőként töltötte be a frissen függetlenedett India kormányfői posztját.

Az ifjú Radzsiv Cambridge-ben tanult. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, az olasz amerikai származású Edvige Antonia Albina Mainóval, aki Szonja Gandhi néven vált utóbb ismertté. Az egyetem elvégzése után Radzsiv az Indian Airlines légitársaság pilótája lett, és noha családja igencsak benne volt a politika sűrűjében, ő maga egészen nyugodtan éldegélt pilótaként, távol a döntésektől és intrikáktól – amíg öccse, Szandzsaj Gandhi 1980-ban egy repülőgép-szerencsétlenségben életét nem vesztette.

Alig négy évvel később, 1984-ben vesztette el édesanyját, az ugyancsak nagy ismertségnek örvendő Indira Gandhi (1917–1984) miniszterelnököt, akit saját testőrei gyilkoltak meg. Indira halála után pártja, az Indiai Nemzeti Kongresszus Radzsivot jelölte miniszterelnöknek, és alig valamivel később az újdonsült politikus pártját addigi legnagyobb győzelmére vezette: a lehetséges ötszáznegyvenkettőből összesen négyszáztizenegy helyet szereztek meg az indiai parlamentben. Miniszterelnöksége idején a gazdaság modernizálását tűzte ki célul, fejlesztette a távközlést, az oktatási rendszert, növelte az oktatási és tudományos célú támogatásokat, és a kapcsolatok fejlesztésére törekedett az Egyesült Államokkal.

De kevésbé nemes és szép tevékenységgel is foglalkoznia kellett: 1988-ban megbuktatta a Maldív-szigeteken kibontakozó és a tamil szeparatisták támogatását élvező államcsínyt, majd békefenntartó csapatokat küldött Srí Lankára, ami nyílt katonai konfliktushoz vezetett a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevet viselő, függetlenségre törekvő szervezettel. Srí Lankán akkor 1983 óta polgárháború dúlt. A Radzsiv Gandhi és Jayawardene Srí Lanka-i elnök közt aláírt megállapodás értelmében ugyanis az indiai csapatok feladata az volt, hogy lefegyverezzék a terroristákat. A hatvanezer katonából álló hadsereg végre is hajtotta a küldetését, a tamil tigrisek terroristáin kívül minden fegyveres csoport befolyását megtörték, a tigrisek ereje ezzel viszont drasztikusan megnőtt, emiatt Gandhi végül 1990-ben kivonta katonáit Srí Lankáról.

A kilencvoltos elemekkel csínján kell bánni

Ekkoriban már egy meglehetősen furcsa korrupciós ügy, az úgynevezett Bofors-botrány is fojtogatta Radzsiv Gandhit: az 1987-ben kirobbant ügy miatt elveszítette a róla kialakult őszinte, korrumpálhatatlan politikus képet, és ez 1989-ben pártja bukásához vezetett. Az 1991-es választásokig a párt vezetőjeként tevékenykedett. Halála után özvegye, Szonja Gandhi lett pártjának igen sikeres vezetője, az asszony azonban a rábeszélések ellenére sem volt hajlandó vállalni a miniszterelnökséget. Egészen új és friss fejleménye az eseményeknek, hogy az indiai politikai viszonyok ismerői szerint Radzsiv fia, Rahul a miniszterelnöki szék következő várományosa…

A Gandhi és további tizenhét ember halálát okozó robbantásos merénylet után hét évvel összesen huszonhat embert ítéltek halálra a gyilkosságban való bűnrészességük miatt, de később egy fellebbviteli bíróság huszonkettőjük büntetését életfogytiglani börtönre módosította, egy embernek pedig megkegyelmezett. A másik három halálra ítélt 1999-ben nyújtotta be kegyelmi kérelmét az elnöki hivatalhoz, miután a legfelsőbb bíróság is megerősítette ítéletüket.

Egészen friss, februári hír az is, hogy Radzsiv korábban halálra ítélt gyilkosainak büntetését az indiai legfelsőbb bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre módosította. A hírügynökségi jelentések szerint a két tamil és egy indiai férfi több mint húsz éven keresztül várakozott a halálsoron az India délkeleti részén fekvő Tamilnádu államban található Vellor börtönben, kegyelmi kérvényüket tizenegy év után utasította el 2011-ben Pratibha Patil indiai elnök. Mindhárman kisebb szerepet játszottak a merényletben, de a tárgyaláson azt is tagadták, hogy tudtak volna a gyilkosságról. A trió indiai nemzetiségű tagját azért ítélték el, mert vásárolt egy kilencvoltos elemet a merényletben használt pokolgéphez, de a két másik érintettnek sem volt jelentős szerepe a robbantásban.

Az elítéltek ügyvédei azzal érveltek, hogy alkotmányellenes, ha ilyen hosszú, börtönben töltött idő után hajtják végre a halálos ítéletet, az ugyanis kettős büntetést jelent. „Mérföldkő jelentőségű döntés született” – mondta az elítéltek képviselője. Emberi jogi aktivisták ugyancsak üdvözölték az ítélet módosítását. „A halálsoron várakozók kegyelmi kérvényeinek késedelmes elbírálása lealacsonyító és embertelen bánásmóddal, valamint kínzással ér fel” – állítják.

Szomorú hagyomány

Radzsiv Gandhi édesanyja, Indira Gandhi szintén merénylet áldozata lett, őt 1984-ben két szikh testőre gyilkolta meg. Halálát követően etnikai zavargások törtek ki, amelyekben India sok ezer szikh lakója halt meg. Halálának közvetlen oka az volt, hogy amikor a szikhek függetlenedni akartak, Indira Gandhi utasítást adott a szent helyként tisztelt központjuk, az Arany Templom elfoglalására. Szikh testőreiben ez szörnyű felháborodást keltett. Anyjának halála után Radzsiv került a miniszterelnöki székbe, majd 1989-ben, pártja, a Kongresszus Párt választási veresége után lemondott a tisztségről. Szervezetét 1991-ben ismét nagy esélyesnek tartották a választásokon, a merényletet azonban a szavazás második napján, kampánykörútja egyik állomásán követték el.

Megbocsátás

A rendőrségnek a merénylet után sikerült elfognia egy tamil nőt, a támadás egyik vezéralakját, akit először halálra ítéltek, később azonban büntetését Szonja Gandhi, Radzsiv özvegyének közbenjárására életfogytiglani börtönre enyhítették. Radzsiv Gandhi lánya, Prijanka Gandhi a Times szerint meg is látogatta a nőt a börtönben, és tizenhét év elteltével megbocsátotta tettét. A nő egyébként a mai napig tagadja, hogy köze lett volna a merénylethez, állítása szerint a robbanás után érkezett a helyszínre, és a támadás megszervezésében sem volt semmiféle szerepe.

Képgaléria: