:

Losonc Ágnes: A nap végén

:

Pirosra festett körmödről pattog le a lakk, szinte csúnyán virít szép kis nőies kezedről... Fáradt vagy, fáj a fejed, s minden porcikáddal már az ágyadban feküdnél. Most minden zavar. Gyomrodban érzed a pánikot, mely csak felfelé halad egyre. A buszban a tömeg zajong, zavar a szag, a zaj, a kosz. Most zavar minden. Fázik a vállad, melyhez a hideg fém simul, az ablak szélén rágógalacsinok és szabályosan összehajtogatott, lejárt bérletjegyek telepednek meg, a padlón sár, kint esik… Folyamatosan az órádat nézed, mintha időre mennél. Amikor már az idegességtől ordítanál, felcsillan a szemed. Sietve pattansz fel a helyedről, még alig álltál fel, máris elfoglalják még meleg helyedet. Nyújtod a kezed, nyomod a piros gombot, már számolsz is visszafelé, közben letörlöd az ujjadról a láthatatlan koszt. Megáll a busz, szinte menekülve lépsz le az utolsó lépcsőfokról.

Fejedből az üvöltő, élesen nyilalló fájdalom kezd elszállni, veszel egy nagy levegőt, és majdnem futva sietsz haza, reménykedve, hogy senki sem állít meg cseverészni.

Otthon, édes otthon! Bezárod magad mögött az ajtót, ledobod a táskádat a kis zöld szekrényre, pedánsan felrakod a kabátot a fogasra, de a cipődet már csak lehajítod.

Darabonként kerülnek le lassan rólad a ruhák, közben ereszted a forró vizet a kádba. Kecses kis kezeddel dobsz bele egy maroknyi sót.

Lassan teríti el fáradt testedet a forró víz, majd teljesen belemerülsz.

Csend, nyugalom van. Elméd kitisztul, s minden terhelő gondolatod megszűnik egyszerre. Most csak te vagy és a semmi. Mikor ujjaidon már látod, hogy kiáztatott a víz, felkelsz, és köntösbe bújsz. Leszeded a körömlakkot, majd megszárítod a hajad.

Szelíd mozdulatokkal átlibbensz a konyhába, és felrakod a vizet forrni. Korog a gyomrod, s most nem érdekel, hogy tartsd az alakod. Röpke mozdulattal előveszed a finom túrós süteményt, amit még a kedves mama hozott tegnap. Hallod, hogy forr a víz, a már megszokott mozdulattal odanyúlsz, s veszed is le a polcról a teát.

Üres a csésze, a tányért is már csak túrómorzsák fedik. Megnyugvás tölt el, viszlát, fejfájás, viszlát, sírógörcs, zaj, éhség, viszlát, nehéz nap!

Befekszel az ágyadba, magadra húzod a pöttyös takarót, s nem tudni, miért, de felkapcsolod a tévét, majd az oldaladra fordulsz, és elalszol.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
A pucsító picsák és a lineáris csoportszisztéma sem segít – mindent tarol a Face! Mivel úgyis divat utálni Amerikát, most nyugodtan kiönthetjük az epénket a hamburgerzabálókra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Masterdiploma félreértés szakon A nénik nem értik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az igazság - utcakölkök Stockholmból
Mikor a fehér srácok magyarázzák, hogy mi vagyunk a feketék Utolsó interjú a rap-metal legendáival

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
TURBO – Pentagram A pentagram szó jelentése civilizációként és korokként változott.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Anti-Flag
Egy héttel később nyit a Fesztiválköztársaság Nem zárható le úgy egy tanév, hogy annak vége előtt ne tájékoztassunk benneteket arról, milyen pr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A társulat (fotó: Fogarassy Fanny és Kovács V. Sára)
TheatReality Évadértékelő beszélgetés a Zentai Magyar Kamaraszínház színészeivel

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Rajz: Gröb Tamás
Szentiványi Edvárd: [... serial experiments x ...] experiment # 009

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Losonc Ágnes: A nap végén Pirosra festett körmödről pattog le a lakk, szinte csúnyán virít szép kis nőies kezedről...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zene A zenét mindenki szereti, és így vagy úgy mindenkire hatással van.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ősi kelta bicikliösvény
UK komment: Tájcsere A februári otthonlétem baráti koccintásokkal és családi ebédekkel telt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jun4-17 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Operában ivó énekesek Egy kicsit Hollywood, egy kicsit dráma, egy kicsit hallucinációkból köznaposított látomások árnya.

0 Hozzászólás | Bővebben +