Gutasi Lukacs: Búbos Dávid
Búbos Dávid

KMV-novella-2. díj-Búbos Dávid

Gutasi Lukacs: Búbos Dávid
Búbos Dávid

KMV-novella - 2. díj - Búbos Dávid, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium


Én és a világ

Csönd… Halkan nyikordul valami, az erdő mélyén alakok bukkannak fel, testek… ismét nyikorgás… Szívem kalimpál, dübörög. Én vagyok én, te vagy te... Akkor ki vagyok én? A lámpák sárgás fényei szörnyen hatnak, érzem, ahogy szorul körülöttem a hurok, nem találom a kiutat. Nevetnek azok a kurva fák, az alakok furcsán mozdulnak és közelegnek, csönd, nagy csönd, egyre kivehetőbbek az alakok. Nem értem, mért nem mozognak. Én te vagyok, vagy esetleg te vagy az én? Nem értem, mért nem mozognak. Az agyam kibukott, pezseg bennem az adrenalin. Futni kezdek. Nem, nem, nem, kérlek szépen, ez így nem lesz jó... elmondom, hogy ki vagyok én... Én vagyok a reggeli kávéd, ami nélkül nem indul a napod. S én... vagyok a motivációd, az ok arra, hogy elmenj a suliba. Tudod, nem? Hát persze, hogy tudod: ott vagyok a naplóban az a szép ötös, meg a latin kettes is én vagyok. Na, ugye... tudod: én vagyok az uzsonnád, amit az a kedves pék adott... Emlékszel rám? Minden nap találkozunk... hát én vagyok a nagyszünet, és én vagyok az utolsó óra, amiről egy picit előbb elenged a tanár... Rémlik? Tudod, én vagyok az a gyönyörű lány, akibe már régen beleszerettél… Én vagyok a péntek és a szombat, én az alkohol vagyok, meg a jókedv és a buli. Ezek mind én vagyok. Hát én vagyok az a pénzérme, amit ha feldobsz és eldöntöd, hogy... Tudod, na... nem ugrik be? Az ismerős lámpák fényei kialszanak, nem találom az ösvényt. Na, hát akkor így... segítek… Tudod, ki vagyok? He? Egyre sötétebb és egyre sűrűbb itt minden... Én vagyok a depressziód. Bezony... Én vagyok a reggeli kávéd, ami pocsék és kiesik a kezedből és szétfröcsög, én vagyok az a tanár, aki beszéd közben a nyálát fröcsögteti, nem enged ki, amikor már régen csöngettek, és bevágja a szaros kis ötösöd mellé azt a rohadt nagy karót, gratulálok a szerencsétlen kettesedhez, mert én vagyok az a két egyes. Tudod, én vagyok te... igen, te, az a kis nyomorult, naiv, szerencsétlen lúzer. Őrjöngeni kezdek, megőrülök, csikordulás. Lelkem futni kíván, ki szeretne szabadulni a hús és vér rabságából. Én vagyok az a kedves pék, aki csak azért mosolygott, mert levágta, hogy balfék vagy, és kevesebbet adott vissza. Hát látod már?! Tudod, én vagyok az a csaj, akibe belezúgtál, és kihasznál, és élvezi, hogy figyelsz rá, közben mind a ketten tudjuk, láttuk, ahogy smárol azzal a faszival a vécében, iiigen... pont azon a bulin... na mi van, leesett??? Röhögnek azok a kurva fák, összezárnak! Igen! Én vagyok az alkohol, akitől hánysz. A távolban felbukkanó alakok, testek… egyre közelebb kerültek. Tanácskoznak. A kurva fák röhögnek, és a fülembe szuszognak, összerogyott a testem, az a „valami” kikívánkozik. Én vagyok a szánalmad, meg a szar zene, ami bömböl a hangszóróból! Érzem a vér szagát, egyenesen az agyamig hatol. Kalapál a fejem, a szívem. Borzalmas hangok sora. Tudod, én vagyok a pénzérme! Ezek a furcsa alakok bábokra hasonlítanak, üresen felém irányulnak, még a sárga avarban is vannak...

Feldobsz, és eldöntöd, hogy... Éles sikoly és csönd, puff és semmi, csak feketeség, szuszogás. ÉN vagyok én, vagyis én te vagyok...

Felkelek, már nem az erdőben vagyok. A hideg fények elvakítanak, belebújok nagy nehezen az új ruháimba. Statikus mozgásom fáj, igazából nem tudom, hogy mit is csinálok. Kezdek látni. Akkor mi ugyanazok vagyunk. Fejem lebukik, kezeim nem mozdulnak, fehérek, hátulról egy kéz visszarántja a fejem és... kifelé fordítja a nagyvilágba, mellettem bábok, furcsa testhelyzetben, milyen hülye szó, testhelyzet. Agyam nem nagyon akar funkcionálni, semmim sem akar... csak a hideg ráz, bámulok kifelé a kirakatból... egy-két ember megnéz... és csak bámulok… de ha ez így van, akkor én vagyok én, én meg én... árcédulákat tűzdelnek... fáj… a... felismerés... és... csak bámulok ki a kirakatból... amin ez áll: AJICKELOK AVON, vagyis... NOVA KOLEKCIJA… és... a korzóra bámulok, ahol sorra bámulnak... az… emberek…? El... halványulok...

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Rúzsa Róbert
Oláh Dóri grafikái Oláh Dóri grafikái az idei KMV beszédművészeti vetélkedőinek résztvevőiről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szervezők
A 2014-es KMV-gála műsorterve és beszédei avagy Miért nincsenek rendes műsorvezetők a gálán?

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
KMV-2014 képekben KMV-2014 képekben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Patarica Ildikó
KMV-MNT-pályázat-3. díj-Patarica Ildikó KMV-MNT-pályázat - 3. díj - Patarica Ildikó

0 Hozzászólás | Bővebben +