: Gyarmati Anita
Gyarmati Anita

KMV-publicisztika-3. díj-Gyarmati Anita

: Gyarmati Anita
Gyarmati Anita

KMV-publicisztika - 3. díj - Gyarmati Anita

 

A destrukció múzeuma – a Pin villa

Bárhonnan jön és bárhova megy az ember, nem lehet nem észrevenni: elhagyatott, bevert ablakok és ajtók, graffitik mindenhol. A magisztrális út mellett, útközben az iskola felé, egy gyönyörű kastély látható. Nagyon szeretem, mert öreg és büszkén tornyosul. Talán véletlen, de ez a villa az Ivo Lola Ribar utca 13. szám alatt van. Vajon átkozott? Vagy nem?

Története hosszú és rejtélyes: 1894-ben épült francia stílusban – a gótika, a romantika és a szecesszió keveréke –, Gyulash László budapesti építész tervezésében, Leon Shtegervald megbízásából. Ezt követően számos ember birtokában volt, mire 1928-ban eljutott hatodik tulajához, Pajo Pinhez, akiről a kastélyt ma emlegetik. A Pin családot a német megszállás alatt kiköltöztették a villából. Ez az épület helyt adott 1964-ig a Közegészségügyi Intézetnek, majd 1967-ig a Tüdőgyógyászati Szakrendelőnek. Jelenleg az állam tulajdona, mivel legutolsó tulajától elkobozták adósságai miatt. Sajnos most már szemétdombként, drogosok és szektások gyülekezőhelyeként, nyilvános WC-ként stb. funkcionál. Sok helyen láthatunk injekciós tűket, óvszereket, borotvákat, emberi székletet. Sok fiatal próbál a világ és annak problémái elől ily módon menekülni. Egyesek ezt pont úgy oldják meg, hogy isznak, drogoznak vagy verekednek. Nekem nincs szükségesem ezekre a dolgokra, mikor problémám van, csak az épülethez megyek, átugrom a kaput és sétálok benne egyet. Jólesik és megnyugtat. Én nem pusztítom, pedig lenne erőm és akaratom is rá, de kontrollálom magam. Ilyenkor elgondolkodom, és minden rosszat kiűzök a fejemből.

Gyönyörű..., mégis oly kevés maradt belőle. Kívülről olyan, mint egy öreg királyné, ki még uralkodik országán. Ő is már rossz állapotban van, mégis a környék érzi nyomasztó jelenlétét. A fából készült lépcsőket a hajléktalanok elvitték tűzifának. Ezért a második emelet szobáiba csak a nagyon merészek léphetnek be, mivel a padlózat fele nincs meg, és könnyen lezuhanhatunk. A kandalló részei és burkolata hiányoznak. A kapu már düledezőben van, és inkább félelmet keltő, mint elképesztő. A falakon különböző utasítások olvashatók graffitik formájában, hogy mire szolgál és hogyan használjuk az épületet:

 

„Ez a múzeum azok számára van, akik ebből a városból olyan helyet csináltak, ahonnan sokan el akarnak menni. Azoknak, akik nyugodt lélekkel állítják, hogy a mi városunk holt város.”

 

„Ebben a múzeumban szabadon végezheti a szükségletét bárki, vagy bármilyen más pusztítást végezhet, hiszen ez a múzeum erre van kitalálva.

Üdvözlettel: Becskerek lakosai”

 

A pincébe nem a legbiztonságosabb lemenni, de lenn érdekes kilátás adódik. A pince sarkában, a pókhálókupac közepén egy régen megfagyott kiskutya fekszik. Szája nyitva, mintha még mindig ennivalót keresne. Egy öreg kazán is található még itt, amely állítólag az egész villát fűtötte (sokak szerint holt emberi testeket égettek benne, de mivel nem fér bele egy test, ezért ez valószínűleg hazugság), most csak a port fogja.

Csalódottságunkra nem találtunk sírokat, nem hallottuk a zongora és hegedű félelmetes duettjét, de mégis jólesett onnan kijönni. A padláson megtaláltuk a volt tüdőkórház betegeinek dokumentációit. A papírok szerint sokan ebben a kastélyban haltak meg. Ez okból többen félnek ide jönni, meg a sugárzás miatt is.

Egy legenda járja, miszerint ebben az épületben lakik Hesziodosz megszokott kilenc múzsája utáni tizedik, a DESTRUKCIÓ MÚZSÁJA. A helyi művészek ez alapján elnevezték az épületet a DESTRUKCIÓ MÚZEUMÁnak. Ez a villa tökéletesen tükrözi az emberiség felelőtlenségét.

A pusztítás mindennap jelen van az ember életében. Az erre való hajlam mindenkiben ott szunnyad. Lehet, nem szándékosan és tudatosan rongálunk, de végül az ilyen épületek sorsa bizonyítja ezt az állítást. A pusztítás az, amikor valamit annyira tönkreteszünk, hogy azt képtelenség megjavítani vagy újra felvirágoztatni. Bármennyire törekszünk, lehet, hogy már azt lehetetlen eredeti állapotába újravarázsolni. És miért is pusztítunk? Vajon annyira fontos ez számunkra? Lehet, hogy mérgünkben, elveszítve józan eszünket teszünk ilyet, vagy csak nemtetszésünket fejezzük ki. Ha az emlékműveket egyszer megrongálják, már nem lesznek a régiek. Ez történt ezzel az épülettel is.

Sok polgár és turista szerint ezt az épületet renoválni kéne, hogy újra eredeti formájában ékesítse a várost. A múlt és a jelen megtette a magáét, most már sorsát csak a jövőre bízhatjuk.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: Mészáros K. Ágnes
Hátsó borító: Gutási Lukács
Hídépítők Reggel nyolc órakor az jutott eszembe, hogy még tél volt, amikor a buszom Újvidékről befutott Óbe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rúzsa Róbert
Oláh Dóri grafikái Oláh Dóri grafikái az idei KMV beszédművészeti vetélkedőinek résztvevőiről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szervezők
A 2014-es KMV-gála műsorterve és beszédei avagy Miért nincsenek rendes műsorvezetők a gálán?

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
KMV-2014 képekben KMV-2014 képekben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Patarica Ildikó
KMV-MNT-pályázat-3. díj-Patarica Ildikó KMV-MNT-pályázat - 3. díj - Patarica Ildikó

0 Hozzászólás | Bővebben +