: Kovács Olivér
Kovács Olivér

KMV-értekező próza-3. díj-Kovács Olivér

: Kovács Olivér
Kovács Olivér

KMV-értekező próza - 3. díj - Kovács Olivér, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium

 

A globalizáció (nem is olyan) jó hatásai

A globalizációt pontosan nem lehet meghatározni, mert mint gazdasági jelenség indult el, mára viszont felvett egy társadalmi és eszmei szerepet is, ami miatt megjelenik minden ember életében. Alapvetően összekapcsol bennünket, és általa megérthetjük, hogy mi jár a másik fejében. Hisz nem mehetünk úgy végig egy utcán, hogy legalább egyszer ne nézzen vissza ránk egy üzlet reklámarca, amint épp a legújabb telefonkészüléket akarja nekünk eladni. A társaságban is erről megy a beszélgetés. És még úgy is fekszünk le, hogy az utolsó dolog, amit alvás előtt láttunk, egy reklám volt. Mindenütt ott van, körülvesz bennünket, és behálózza mindennapjainkat. Hogyan tekintünk erre a jelenségre? Vajon ez jó vagy rossz?

A globalizációs folyamatok kialakulása már a 13. században megkezdődött. A 16. századtól folyamatosan terjedt, de a 20–21. századra teljesedett ki, az ipari és számítástechnikai forradalmaknak, valamint a közlekedés fejlődésének köszönhetően. A távolságok rövidebbnek tűnnek – mintha összement volna a Földünk: lerövidült az idő, mely alatt eljutunk a bolygó egyik feléről a másikra. Azzal, hogy ezeken az utakon már nemcsak emberek, hanem adatok és információk is közlekednek. Az információátvitel szinte megállíthatatlanná vált: mára már nincs olyan kérdés, amelyre ne tudnánk választ kapni az internet és a számítógépek segítségével. A világunkat meghatározó akár gazdasági-politikai, akár művészeti, oktatási vagy bármilyen folyamatok nem szoríthatók többé egy-egy állam keretei közé: a tömegkommunikációs eszközök által létrehozott/meghatározott Marshall McLuhan-i uniformizált világfaluban (global village) élünk.

Éppen ezt használták ki a nagyvállalatok, hogy a saját hasznukra megvegyék a legolcsóbb alapanyagokat, majd a készterméket eladják a világ azon pontján, ahol legtöbbet kapnak érte. Ezt azzal érik el, hogy megkívántatják termékeiket az emberekkel. Ügyes marketinggel és üzleti csavarokkal ez kivitelezhető. Több síkon folyik a vásárlásra késztetés, és így történhet meg, hogy a városoktól messze eső kis falvakban megjelennek a multinacionális cégek termékei a sarki kisboltok polcain, és az öreg nénik, akik a falu határain kívül is alig jártak, mégis tudják, melyik az az üdítő, amelyiket meg kell venni, hiszen a televízióban mutatták. A „manipulációra” a legalkalmasabb módszer az internet használata, mivel többszörösen lehet az embereket befolyásolni. Az egyszerű reklámoknál is, amelyek manapság mint bombák érkeznek, amint megnyitunk egy lapot, hatásosabbak a különböző közösségi és keresőoldalak, melyek összegyűjtik a világ minden pontján levő felhasználók által megadott adatokat, majd továbbítják egy harmadik félnek, aki nem más, mint egy ilyen vállalkozás. Ezek a vállalatok az így megszerzett adatokat arra használják fel, hogy a termékeiket az elérni kívánt célközönség vágyainak eleget téve kínálják. Természetes, aki nagyot szeretne kaszálni, az tágra nyitja látókörét, és minél több embernek próbál megfelelni az egész világon…

És itt merül fel a kérdés ezekkel a weboldalakkal kapcsolatban, hogy valójában ki is itt a felhasználó és ki a termék? Úgy tűnik ugyanis, hogy ezek az oldalak minket használnak fel, a cél adataink megszerzése, majd eladása – vagyis mi is áruvá válunk. Erre mutat rá Jaron Lanier is, az az amerikai informatikus és filozófus, akit a virtuális realitás atyjának tekintenek. Az interneten keresztül mi csak egy adatbázissá válunk, és csak számok vagyunk az ilyen multiüzleteknek – állítja Lanier. „Az emberek nem a Facebook ügyfelei, hanem termékek, amiket eladnak. Olyan valakinek adnak el csomagban, akit nem is ismerünk. Ez az egész egy illúzió. A felhasználók azt hiszik, ez ingyen van, de ez abszurdum. Semmi sincs ingyen.”1 A veszély az, hogy nem tudjuk az adatvételt kontrollálni, és nem tudjuk, hogy mely adataink kerültek eladásra, és melyek azok, amelyek még továbbra is a sajátjaink. Az ilyen nagyvállalatok a globalizáció hatására politikai hatalmat is nyernek, melyet az adott régió politikájába fektetett adományok révén nyernek – azzal, hogy ezek a nemzetközi vállalatok nincsenek fizikailag jelen az adott térségekben, és nem is ismerik valójában az adott közösségeket. Tehát a saját érdekeiket nézve csakis azokra, az interneten keresztül megszerzett információkra hagyatkoznak, ezek alapján alakítanak ki egy képet a közösségről. A legrosszabb része ennek mégis az, hogy az ő döntéseiket senki sem tudja ellenőrizni, s ez a tény magának a demokráciának mond ellent – annak a rendszernek, amelyben először is felemelkedett.

A globalizáció nagy hatással van az országok gazdaságára is. Ez viszont sem a vállalatok, sem maga a társadalom számára nem pozitív eredmény. A homogenizálásra tett próbálkozások ugyanis a gazdasági életben nem járnak sikerrel: az egyre drágább árucikkeket egyre kevesebb személy engedheti meg magának. Ebből következik, hogy a gazdagok és a szegények közötti távolság egyre jobban növekszik, vagyis a gazdag gazdagabb lesz, a szegény pedig szegényebb. Ez magát a gazdaságot rombolja, mert egyre kevesebb ember lesz, aki vásárolhatna, befektethetne, és különböző szolgáltatásokat igényelhetne. Saját profitszerzési módszereik alkalmazása miatt a profit egy részétől esnek el, mert a vásárlók száma csökken. Ez csupán ahhoz vezet, hogy a nyomor is egyre jobban terjed és vele együtt a túlnépesedés is. Népességgyarapodás legnagyobb számban a fejletlen és szegény országokban van, ahol egyre nagyobb problémák jelentkeznek, pont a túlnépesedés miatt, mint például az éhezés.

Nagy részben a környezetszennyezés is a globalizációnak köszönhető. Először is a megnövekedett fogyasztás miatt egyre több hulladék halmozódik fel a háztartásokban, melyet nem tudnak újrahasznosítani, ezért csak elszállítják egy, a lakóhelytől távoli helyre, ugyanoda, ahova az iparban keletkezett hulladékokat is szállítják – többnyire a gazdaságilag elmaradott, szegény régiókba. Ez a szemét megmérgezi a levegőt, a termőtalajt, esetleg a folyóvizet, ami a megélhetést tovább nehezíti.

A globalizációnak lehetett volna több jó következménye, de az emberi kapzsiság és önzés ezt meggátolta, és csak a haszonszerzés érdekében tudott ily módon terjeszkedni. Ez okból az emberiség egyre nagyobb része a jelenben elszenvedi ennek a következményeit. Ezekre a bajokra, illetve magára a gazdasági folyamatra nincs egy általános orvosság, ám mégis először a közvetlen környezetünkben kell rendet tenni, és a döntések valós meghozóit visszahozni a közösségbe, és saját magunk elgondolása szerint cselekedni. És nem szabad megfeledkeznünk saját felelősségünkről sem. Talán ezzel segíthetünk egyéniségünk,

1 Jaron Lanier: A tűzzel játszunk! Informatika és Tudomány, 2010. október http://sg.hu/cikkek/77589/jaron-lanier-a-tuzzel-jatszunk

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: Mészáros K. Ágnes
Hátsó borító: Gutási Lukács
Hídépítők Reggel nyolc órakor az jutott eszembe, hogy még tél volt, amikor a buszom Újvidékről befutott Óbe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rúzsa Róbert
Oláh Dóri grafikái Oláh Dóri grafikái az idei KMV beszédművészeti vetélkedőinek résztvevőiről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szervezők
A 2014-es KMV-gála műsorterve és beszédei avagy Miért nincsenek rendes műsorvezetők a gálán?

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
KMV-2014 képekben KMV-2014 képekben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Patarica Ildikó
KMV-MNT-pályázat-3. díj-Patarica Ildikó KMV-MNT-pályázat - 3. díj - Patarica Ildikó

0 Hozzászólás | Bővebben +