KMV-MNT-pályázat - 2. díj - Benkó Zoltán, Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola, Szabadka

A háló

Az ember világunk egyedi lénye, kitől különösebbek talán csak az általa gyártott létesítmények lehetnek. Ősünk, Ádám és Éva az élet értelmének keresésével, a vágyálmok megvalósításával lépett az emberiség jövője felé. Ez a keresés örökös lett, mivel a XXI. század embere is a létfenntartás mellett az értelemmel foglalkozik. Ez lett gondjaink egyik fő forrása. Az idő kezdete óta igyekszünk kezünkbe venni az irányítást, de sajnos − vagy inkább szerencsére − nap mint nap kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy egyes dolgok valóban nem rajtunk múlnak. Ennek ellenére szinte fáradhatatlan kitartással találunk fel olyan eszközöket, melyekkel befolyásolni szeretnénk egymást és a világot is, figyelmen kívül hagyva, hogy ezek néha teljesen eluralkodnak rajtunk. Ilyen eszköz a pénz, a gazdaság, a politika, a nyelv és a háló. Hogy miért soroltam e komoly eszközök mellett fel a hálót is? Mindjárt kiderül.

A háló alapvetően egy olyan eszköz, amely valakit vagy valamit összetart vagy elválaszt attól függően, hogy melyik oldalán tartózkodnak. Egyik alapvető típusa és talán mindenkinek ismert a szúnyogháló. Elválasztja a szúnyogokat és a legyeket az emberektől, viszont akaratlanul is összeköti azokat a rovarokat, amelyek véletlenül tévedtek be valamely más nyíláson, és most nem tudnak kijutni. A halászháló a pórul járt halakat köti össze, a szerencsésebb, furfangosabb halaktól pedig elválasztja őket. A világháló összeköti a fejlettebb társadalmak lakosait világszerte, de elválasztja őket azoktól, akiknek nincs lehetősége az internet felhasználására. Ezek a hálók többé-kevésbé kézzelfoghatók és könnyen értelmezhetők. Ezenkívül akadnak még olyanok is, melyeket az emberek a személyiségükkel, a viselkedésükkel, a társadalmi elhelyezkedésükkel és más emberek segítésével alakítanak ki.

A hálók között egy visszatetsző jelenség a hazugság hálója. Kizárólagosan átmenetileg oldja meg az adódó problémát, és előbb-utóbb kellemetlen helyzetbe hoz minket. Ameddig a hazugság árnyékában vagyunk, az élet megy tovább, viszont mi nem tarthatunk lépést vele, mivel nem tisztáztuk ügyeinket, és folytonosan kerülget bennünket a lebukás veszélye. Miután leleplezik félrevezető szándékú állításunkat, felmerül a kérdés: „Nem lett volna egyszerűbb igazat mondani?” A helyes válasz minden esetben: „Igen, egyszerűbb lett volna.” Nem tükrözné a valóságot, ha azt mondanám, hogy könnyű kikeveredni a hazugság hálójából, de mint mindenhol, itt is van egy egyszerű megoldás: nem kell hazudni!

Ha már olyan hálóknál tartunk, amelyekből nem könnyű megszabadulni, ott van még a mindenkit érintő „társadalom hálója”. Ennek a bizonyos hálónak az a feladat jutott, hogy behatárolja az embereket kisebb-nagyobb csoportokba. Összeköt bennünket érdeklődés, közös élmény, hobbi, vallás, nyelv, világnézetek vagy bármi más megegyező tény alapján, de sajnos ugyanígy, ezen okokból kifolyólag elválaszt másoktól, akikkel nem találjuk ezt az összhangot. Ezzel akaratlanul is lekötjük magunkat, és korlátok közé szorulunk. Nem hallgatjuk meg mások mondanivalóját, ha esetleg az ellenkezik saját véleményünkkel. Nem vesszük a fáradságot, hogy megismerjük egyesek nézőpontját, mert egyszerűen így tűnik könnyebbnek. Nem engedjük meg a kisebb népcsoportok anyanyelvhasználatát, kulturális örökségének ápolását. Egyszerűbb meg sem próbálni, pedig olykor-olykor igen hasznos lenne. Saját hálónkba burkolózva próbálunk megbirkózni mindennapjaink nehézségeivel, azt remélve, hogy így majd könnyebb lesz.

A hálón belüli társainkkal próbálunk meg egy erős kapcsot kialakítani, olyat, mely összetart bennünket és erőt ad, biztosít arról, hogy nem vagyunk egyedül és sohasem szakadunk el. És ekkor merül fel a kérdés: mi van azokkal, akik a hálón kívül maradtak? Mi történik, ha nem szólalnak fel, és mi sem vesszük észre őket? Akkor ők nem érzik azt a biztonságot és elismertséget, mint ami számunkra oly természetes? Nem egy félelmetes gondolat? Még elképzelni is rossz!

Tehát, nyugodtan vegyünk egy-két mély levegőt, és valljuk be magunknak, örülünk, hogy egy háló tagjai vagyunk. Habár nem biztos, hogy mindenkiben tudatosult, de mindannyian szeretnénk tudni, hogy hova tartozunk, és szeretnénk egy közösség (vagy ha úgy tetszik egy háló) részesévé válni. És ezzel nincs is semmi gond! Ez is velejárója annak, hogy emberek vagyunk.

A hálóknak számos előnyét és hátrányát vizsgálhattuk meg, és ez alapján most már mindenki eldöntheti saját véleménye szerint, szükségesek-e ezek a hálók? Erre a kérdésre én sem tudok egyértelműen válaszolni úgy, hogy azzal mindenki elégedett legyen, de egy dolgot meggyőződéssel állíthatok: nem kell elkeserednünk, ha valamely hálón kívül akadtunk, mert ezzel már egy következő tagjaivá válunk.