:

„Magamban rendezem el a dolgokat”

:

Interjú Karapándzsity Kristóffal

X-Faktor, 2013. Tündéri videó forog a neten: a magyarkanizsai Karapándzsity Kristóf egy Jason Mraz-dallal jut tovább a műsorban. Aztán a tábor következik. Itt is továbbjut. Mentorház. Hűha, nem semmi. Egész Magyarkanizsa neki szurkol.

Jómagam szintén Magyarkanizsáról származom, néhány éve Budapesten élek – hát engem ott vacakol az ideg, hogy „jusson már tovább a Kristóf az élő show-ba”. Nem sikerül. Ő nem sír, nem sajnálja magát, nem mondja azt, hogy vége a világnak. Komoly sikerélményként és nagy tapasztalásként, tanulásként éli meg a dolgot. Én pedig nagyon felnézek rá ezért, mert 20 év alatt nem sokat változtam – depressziós, zárkózott, függöny mögötti odúban taknyos-nyálas-könnyesre bőgős típus vagyok, ha valami nem sikerül, igaz, ezt senki sem látja rajtam, mert ha az odúmból előbújok, felkerül a pókerarc. Ő másmilyen. Tudja, mit akar, de nem tolja magát az ember képébe, amellett szerény és természetes. Én tudok tőle tanulni. Olvassátok szeretettel.

 

Karapándzsity Kristóf

Karapándzsity Kristóf

Kristóf, mondd, nem kapott el a frász, amikor az X-Faktor válogatóján Alföldi Róbert először a szemed közé nézett?

– Szerencsémre nem. Borzasztó ideges voltam minden színpadra álláskor, nem voltam/vagyok egy tapasztalt énekes, már a nagyközönség gondolata is megijesztett. Ezt a stresszt épp elégnek éreztem, nem akartam a mentorok miatt még jobban izgulni, úgyhogy inkább segítségként próbáltam rájuk tekinteni, mert valójában akármilyen pozitív vagy negatív véleményt is kap tőlük az ember, az mindenképpen építő jellegű lesz számára, és hasznára fog válni. Ezt igyekeztem szem előtt tartani.

Egyébként mióta énekelsz?

– Még általános iskolás koromban népdalokkal kezdtem. Versenyeken is részt vettem. A felső osztályok végére és a középiskola elejére ez aztán valahogy eltűnt, és nem nagyon foglalkoztam zenével. Egy-két év kihagyás után visszataláltam a zenéhez, de már jobban kezdett érdekelni a kicsit világibb zene, a dzsessz, a pop, az R’n’B. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az énekléssel.

A mentorházban milyen volt a szakadék szélén billegni? Féltél, vagy inkább úgy voltál vele, lesz, ami lesz? Mennyire volt meg benned az egészséges versenyszellem?

– Életem legidegőrlőbb két napja volt. Az előző körökben nem izgultam ennyire, ott még többen voltunk, talán nem lett volna olyan fájó kiesni, de itt már nagy tétje volt a dolognak. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, inkább hallanám ott, abban a pillanatban a döntést, akár igen, akár nem, csak legyek már túl rajta.

Úgy tudom, nagy Pentatonix-rajongó vagy. Miért kedveled őket, mi az, amiben különlegesnek érzed a zenéjüket?

– Nemrég rájöttem, hogy imádom a kóruszenét. Nagyon szeretem, ahogyan több szólam összefonódik, és egy tökéletes egészet alkot. Az pedig, amit ők csinálnak, ennek a magas foka. Új hangzást adnak a daloknak, ez fogott meg bennük igazán.

A magyarkanizsai amatőr színtársulatnál színészként is kipróbálhattad magad a Webáruház című darabban. Folytatni fogod a színházi dolgaidat, nyitott lennél rá, ha érkezne egy újabb felkérés? Természetesen amellett, hogy az éneklés marad az elsődleges célod?

– Az az igazság, hogy az éneklést sem mondanám elsődleges célomnak. Jelenleg inkább a tanulmányaimra fektetem a hangsúlyt, az a legfontosabb, a zenére pedig hobbiként és örömforrásként gondolok. A színészet is egy olyan hobbi számomra, amit nagyon szeretek. Ezzel kapcsolatosan sincsenek komolyabb gondolataim, nem nagyon tudom magam elképzelni színházban, és a musicalt sem tartom az én műfajomnak, de amatőr szinten nagyon szívesen foglalkozom vele.

Mostanában stúdióba vonultál, és nagyon működsz valamin. Mesélnél erről?

– Nemrégen lehetőségem nyílt együtt dolgozni a Resize Muzikkal, és márciusban felvettük az első közös dalunkat. A szöveget Dukai Dávid írta, a zene pedig Dohány Árpád (zenei körökben ismert nevén Billy Sizemore) munkája. A továbbiakban is tervezünk együtt dolgozni, jó volt a közös munka, és ugyan nem kimondottan az én stílusom, de nagyon elégedett vagyok az eddigi munka eredményével.

Tóth Vera vendégeként fellépni Budapesten, a mentorok pozitív reakciója a műsor castingján… Ilyen fiatalon mi jöhet még? Van, aki a „negyedét sem, a morzsáját sem” éri el… és emiatt szúr. Téged szúrtak már? Ha igen, hogyan reagálsz? Magadban rágódsz, vagy visszacsapsz?

– Konkrét szúrásban még nem nagyon volt részem, persze a névtelen internetes kommentelők senkit se kímélnek, de nagyobb támadás nem ért, vagy legalábbis nem vettem fel. Magamban rágódós típus vagyok egyébként, de már dolgozom rajta, hiszen nem vehetek mindent a szívemre. Visszacsapni nem szoktam, úgy gondolom, hogy sokszor a negatív dolgokból is tud tanulni az ember.

Karapándzsity Kristóf

Karapándzsity Kristóf

Újrapróbálnád az X-Faktort jövőre vagy 2016-ban?

– Az az igazság, hogy nem. Ez egy nagyon jó élmény és tapasztalat volt, egyáltalán nem bánom, hogy elindultam, most viszont inkább a tanulmányaimra fókuszálok, jelenleg ez számomra a legfontosabb.

Miket szeretnél énekelni? Állandó repertoárod van, vagy azért lesznek újabb dalok is? Azért kérdem ezt, mert gyakran hívnak fellépni rendezvényekre, és általában ugyanazokat a dalokat hallom tőled.

– Itthon, egyedül bármit, bármilyen stílusban eléneklek. A fellépéses dalokkal kapcsolatban viszont eléggé válogatós vagyok, nem állok ki bármivel. Ez egy elég rossz szokásom, de nemigen tudok vele mit kezdeni. Viszont az állandó repertoárt nem tartom annyira rossznak, egyrészt nem lépek fel olyan sűrűn, másrészt pedig nem gondolom úgy, hogy egy-két fellépés után rögtön temetnem kéne a dalokat, pláne a kedvenceimet. Sajnos élő zenével sem tudtam eddig dolgozni, így a zenei alapok is jelentősen korlátozták a lehetőségeimet, viszont nemrég lehetőség nyílt számomra élő zenés fellépésekre is, egy ismerősöm közreműködésével, illetve saját gitáralapokkal is dolgozunk, hogy minél több szám elérhetővé váljon.

Mivel lehet téged jó istenesen kiborítani? Érzékeny vagy?

– Korábban elég érzékeny voltam, rágódtam minden apróságon, de igyekszem ezen a rossz szokásomon változtatni. A kiborulással kapcsolatban pedig azt mondanám, hogy én inkább csöndes vagyok, nem megyek bele hatalmas vitákba, nagy kiabálásba, magamban rendezem el a dolgokat.

Mit gondolsz a kapcsolatokról? Úgy tudom, komoly párkapcsolatban élsz. Mennyire számított az X-Faktor idején a párod támogatása?

– Rengeteget számított, tudtam honnan erőt meríteni, és jó érzés volt érezni a támogatást. Ezt a páromnak és a családomnak is csak köszönni tudom, ők végig támogattak és biztattak a verseny alatt, így könnyebb volt venni az akadályokat.

Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik, teszem azt, érzik magukban a motivációt, jól énekelnek, mégsem mernek elmozdulni a holtpontról? Mert valljuk be, tehetség ide vagy oda, hatalmas merészség kell elindulni, váltani, komoly helyeken helytállni, és vállalni a médiaszereplés nem mindig könnyű, nagyon felelősségteljes és sokszor ellentmondásos oldalát.

– Aki motivációt érez magában, annak mindenképpen ajánlom, hogy legyen elég bátorsága teljesíteni az álmait. A szerepléssel járó nehézséggel viszont számolni kell, néha nagyobb a lelki megpróbáltatás, mint a fizikai, úgyhogy szellemileg is topon kell lenni.

Hogy látod a közeljövőt? Mennyire vagy sikerorientált? Vagy inkább földön járó típus lennél? Hogyan képzeled el a következő két-három évedet?

– A közeljövőmet még biztosan a tanulásnak fogom szentelni. Idén végeztem el az első évet az egyetemen, tanárnak készülök, és még jó néhány év áll előttem. Földön járó típusnak mondanám magam, ismerem a korlátaimat és a lehetőségeimet, viszont ez szerintem nem zárja ki azt, hogy sikerorientált legyek. Ha én valamit a fejembe veszek, azt igyekszem el is érni.

Karapándzsity Kristóf

Karapándzsity Kristóf

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Blondie
Budapesten a Blondie! Ki is ez a Debbie Harry, akit három hónapos korában fogadott örökbe a hawthorne-i Harry-család?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: EXIT információs pult az újvidéki vasútállomás közelében
Lehet élni EXIT nélkül – de minek??! EXIT 2014 - Szőcs Attila

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Élménymorzsák a Green Future fesztiválról Augusztus 13. és 17. között fesztiválozók hada népesítette be az adai Adica Közvállalat medenceko...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Punk, hardcore, thrash metal a Clash-ben A szabadkai Clash Clubban az augusztus koncertekkel búcsúzik.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fél évszázados a picigen Zentán A fenti címből talán a fél évszázadot könnyebb megmagyarázni, mint a picigent

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rosta Nikolett Napsugár (fotó: Püsök Renáta)
„Minden okkal történik” Interjú ROSTA NIKOLETT NAPSUGÁR újságíró-sajtóreferenssel

0 Hozzászólás | Bővebben +