Mindenkinek van véleménye…

„Rosszkor születtem. Mire eszmélni kezdtem, és körülszaglásztam a világban, hogy ugyan mit is csinálhatnék, kiderült, hogy elkéstem. A relativitás elméletét már papírra vetette Einstein, a Sixtus-kápolnát kifestette Michelangelo, a bolygók mozgástörvényét megalkotta Newton, az összes párizsi jó csajt lenyúlta Toulouse-Lautrec, légióival bevonult Galliába Julius Caesar, a 100 métert gyorson már leúszta 1 percen belül Weissmüller, a Branyiszkói-hágót elfoglalta Guyon Richard, a Földet körülhajózta Magellán, első szimfóniáját elvezényelte Gustav Mahler, pénzintézetét megalapította Rothschild báró, a Golden Gate hídról egy hordóban a tengerbe vetette magát Houdini, a Háború és békét megírta Tolsztoj, és, ami a legjobban fáj, Rhett Buttler kapitány szerepét eljátszotta Clark Gable. Így szembesülnöm kellett azzal a cudar ténnyel, hogy csaknem mindent elhalásztak előlem. Nem tudtam, mitévő legyek. Töprengtem, és rájöttem, ezek után egyetlen sanszom maradt, hogy én is valami maradandót alkossak: újságíró leszek, és olyan, de olyan cikkeket írok majd, hogy attól koldul a világ!” – írja Szegő András saját könyvének ismertetőjében.

Nos, magam sem mondhattam volna jobban. Baromira elkéstünk, tényleg mindent elhalásztak előlünk. De én azért próbálkozom. A minap éppen a rovat címét kölcsönző könyvet forgattam a kezemben, amikor különös jelenségre lettem figyelmes. A házi kedvenceink vizestáljában egy méhecske tehetetlenül mozgatta lábait, és felvillanó villanykörteként ötlött az eszembe: mégis mi lenne, ha kisegíteném szegényt? Vajon megcsípné a kezet, amely megmentette az életét? Vagy elefánt módjára örökké megjegyezné eme jótettet, és amikor életveszélybe kerülök, hirtelen ott teremne, apró szárnyaival védene? Addig-addig kalandoztam, amíg már feleslegessé vált bármiféle cselekvés. Talán jobb is így.

(Nem) Hoztam egy döntést, s ezzel az univerzumok cselekményáradatának egyik új útját nyitottam meg. Azzal, hogy hagytam elpusztulni szegényt, valamennyivel kevesebb méz kerül majd feldolgozásra, esetleg egy emberéletet óvtam meg, hiszen valaki allergiás az ízeltlábúak csípésére. Akárhogy is, maradéktalanul megváltoztattam az Univerzum egyetemes történetét, még ha ez alig számít is. Ugyanígy egyetlen porszem félretolása a Szaharában is fordulatot hozhat. És nincs ez másképp a véleményekkel sem. Ha már (állítólag) tehetetlenek vagyunk az újkori felfedezéseket illetően, legalább mondjuk el róluk a nézeteinket. Mindenkinek van véleménye, és talán éppen ezeknek a meglátásoknak, visszajelzéseknek köszönhetően is alakítunk valahol valamit. Szegő András nem egészen így gondolkozott interjúkönyve összeállításakor, és egyébként is olyan személyeket választott, akik ismertebbek a nagy tömeg szemében. Ám nemcsak ők rendelkeznek saját elvekkel, hanem mi, úgymond átlagemberek is. Engem meg pont az „átlagemberek” hite érdekel, és ez a rovat éppen ezért született. Mert ez is éppen olyan érdekfeszítő témaként szolgál, mint bármi más. Ha kételkedtek bennem és szavaim hihetőségében, akkor is adjatok legalább egy esélyt nekem és annak a 7 személynek, akivel a nyár folyamán ketten együtt magányba burkolózva elméláztunk az élet nagy gondjain.

„Szerettem volna olyan szívtipró lenni, mint John Wayne, olyan átszellemült, mint Gandhi, olyan okos, mint Einstein, olyan kemény öklű, mint Mike Tyson, olyan gazdag, mint Onassis, olyan boldog, mint egy pápuai bennszülött, és olyan híres, mint Rin-Tin-Tin, amiből annyi megvalósult, hogy vagyok olyan kemény öklű, mint Gandhi, olyan okos, mint Tyson, olyan szívtipró, mint Einstein, olyan boldog, mint Onassis, olyan átszellemült, mint Wayne, olyan híres, mint egy pápuai bennszülött, és olyan gazdag, mint Rin-Tin-Tin. Szeretném, ha fejfámon majdan csupán egyetlen rövid mondat állna: rögtön jövök…” – folytatja Szegő.

Segítsetek nekem, hogy – ha nem is sokkal, de – parányi módon mégis közelebb kerüljek a fentebb említett humán tökéletes egyvelegéhez. Az elkövetkező időkben tehát pont ebből kifolyólag olvassátok szeretettel a publikációimat. Ha teljesen őszinte akarok lenni, már asszisztáltatok is. Ti, akikkel elbeszélgettem, egészen biztosan. Köszönöm. Köszönöm Nektek.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jöhet egy jó sztori? A történetbe úgy keveredtünk Győri Norbival, a Képes Ifi zenerovatának munkatársával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Let's flood them with messages Készülődés, indulás, gyerünk! A kishegyesi Kátai tanya a táborokról ismert, nos, mi is oda kanyar...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Megadtam magam... a Quimbynek Nincs is tökéletesebb öröm egy péntek estén, mint amikor az ember lányával közlik, hogy elmarad a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeptember a Clash Clubban Amilyen sokszínű az ősz, olyan sokszínű program lesz a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: (fotó: Ivan Petrović)
A nehézfém bohém templomában 1. Első rész: Brutális behatolás

0 Hozzászólás | Bővebben +
: rajz:VN
Fishing On Orfű (második rész) A nulladik nap, amikor még csak egy pokróc van

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenkinek van véleménye… …maximum nem mondja el

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 7. 7. rész: Tokió madártávlatból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Becsöngettek a „varrodába”! International Tattoo Convention Belgrade

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor Pablo Stanley vízre szállt
Ha nyárvég, akkor samhain Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás az őszi aktualitások, események és évforduló...

0 Hozzászólás | Bővebben +