:

Strand – Avagy de jó is volt az idei nem is nyár!

:

(fotó: Kávai Zsuzsanna)

„No, ájde sze!” szokta mondani a kedvenc, illetve egyetlen temerini barátnőm, mikor elköszön, és ezt mondom most én is az idei nyárnak, jövőre lesz esélye bizonyítani, illetve bepakolni a bőröndjébe egy kicsivel több napsütést – és valamivel kevesebb esőt. Érdekesség: két barátom idén kint töltött másfél hónapot Angliában, és állításuk szerint az idő meglehetősen derűs volt, nem is láttak esőt. Módfelett kiemelkedő képzeletemmel kisilabizáltam, hogy itt csere történt, és a drága pirosbuszos, telefonfülkés, angolkirálynős, teás, sherlockos, Doctor Who-s ország sütkérezéséért cserébe nekünk a Strand Fesztiválon elég volt a sátorból kilépnünk, hogy leérjünk a strandra. Sőt. Ki sem kellett lépnünk a sátorból, ami azt illeti… No de ne szaladjunk előre!

Augusztus 20. Szent István napja, egyben a Strand Fesztivál nulladik napja.

Az alvás a gyengék fegyvere, szokták mondani, teszteltük, és tényleg, és amúgy meg kitűnő fegyver, csak nem élhettünk az erejével túlzottan. Reggel fél hétkor indult a buszunk Szegedről Zamárdiba. Még egyszer mondom, Szegedről, tehát hajnali négykor neki is iramodunk a határátkelésnek, és leellenőrizzük azt is, hogy ezen időpontban a buliból hazaérkező embereken kívül is léteznek-e bizonyos életformák – léteznek. Irány Szeged!

 

Strand Fesztivál

Kis buszkeresgélés, később indulás, felszállás, helykeresés és furapózban alvás után megérkezünk Zamárdiba. Itt szokott lenni a Balaton Sound is, ezt itt tudom meg, buta voltam, de már okos vagyok, keressük meg a fesztivált. Kis útbaigazítás után meg is van. Na most, a kedves olvasók valószínűleg azt hiszik, hogy életük során már sokszor láttak sort, és sajnálom, hogy tőlem kell megtudni, de a nyulak nem tudnak tojást tojni, mert elevenszülők. És teljesen biztos vagyok benne, hogy önök életük során nem igazán láttak még sort. Már olyan igazit. Amilyet én ott és akkor. Ezek után a Sziget előtt ácsorgó embertömegre nem vagyok kíváncsi, mivel az gondolom, még nagyobb, de ez a 20 x 4 a tizediken lakodalmas menet, na hát, az sem volt ám semmi! Se külön sajtós sor, se VIP, se semmi, egybe az egész bagázs!

Mivel mi hárman indultunk meg, két leány és egy legény, a legény előrehaladt a barátaihoz, akik akkor mindössze kettő és fél órája ácsorogtak a sorban. Mi meg, mivel egy rendező közölte, hogy ez a nagy, hatalmas emberellenes tüntetés/tömegnyomorgás az örök, az egyetlen sor mindenki számára (ennyi sor helyett mennyivel jobb lett volna ennyi sör…), következetesen előresomfordáltunk a fiúkhoz (amúgy is náluk volt a sátrunk).

Másfél óra alatt jutottunk be a fesztiválra, a sajtós Press-jegy hiába volt meg, még várnunk kellett egy kicsit a kempingjegy megvételére, miközben egy másik, kicsit vidámabb sorban ismerkedtünk, nevettünk, picit szemerkélt az eső, de nem volt vészes. Szépen lepakoltuk a sátrakat, és indultunk is felfedező körútra! Zamárdi szép, kedves, kicsi, és a Balaton partján van, szerintem nem nehéz megszeretni. A társaságunkról pár szóban annyi, hogy a kedves, alig beszélő sráctól kezdve a nagyszájú pestigyerekig mindenféle ember volt, akik egytől egyig jófejnek bizonyultak, ki-ki a maga módján.

Strand Fesztivál


Elsöröztünk a Balatonnál, majd 5 óra felé mi ketten lányok elindultunk vissza, mivel kezdődött az élet, az első koncert, és nem utolsósorban a szívemben jelenleg igen nagy szobát bérlő Ivan and the Parazol koncertje. Fantasztikus volt! A srácok délután 5 óra körül több száz ember előtt játszhattak. Nagy volt a lelkesedés, Iván (az énekes) nagyon jó frontember, kiválóan kommunikál a közönséggel. Külön kiemelt egy fiatalembert koncert közben, két szám között, akivel egyik előző koncertjük után volt alkalma sörözni. A fiatalember akkor azt mondta neki, hogy ő annyira szereti a zenekart, hogy felgyújtaná magát értük. A Strand fesztiválos koncertre pedig ezt fel is írta egy nagy kartonlapra, és ezzel együtt élte át a koncert hihetetlen élményét. Iván emiatt mesélte el ezt a kis történetet mindnyájunknak, és egy addigra már elhangzott számot ajánlott a fiatalembernek, valamint kiemelte, hogy mekkora arc, és köszönik szépen ezt a határtalan szeretetet részéről. Na, ilyen egy frontember! Lehet, hogy elfogult vagyok a srácokkal, de ahhoz képest, hogy az utóbbi nem egész egy évben milyen felkapottak lettek, semmit sem veszítettek a lelkesedésükből, és a közönségszeretetükből (és ezt többek között onnan tudom, hogy egy héttel később a Szegedi Ifjúsági Napok alkalmával ugyanezzel a lelkesedéssel játszottak este tíz órakor talán ha 80-90 ember előtt, mivel velük egy időben a Nagyszínpadon egy nagy előadó lépett fel. De hát ez most nem az én hatásköröm, csak gondoltam, megjegyzem).

Jó, rendben, befejeztem a kis tinilányos pattogásomat róluk, még csak annyit, hogy mindenkinek ajánlom őket! ;)

 

Strand Fesztivál

Innen kezdődött a munkánk! Interjú az nem lesz, nem egyeztettünk a menedzserrel, meg senki mással sem, viszont egy érdekes dolog telepedett rá az újságírói tevékenységünkre aznap. Egyszerűen senki sem tudta, hogy hol van a sajtóigazolványosok sátra (általam nevezve sajtósátor, amit mindenki sajtos sátornak értett). Az infópultos fiú szomorúan néz rám, és közli, hogy egész nap azért imádkozott, hogy ezt senki se kérdezze meg tőle. Sajnálom, hogy én rontom el e téren a napját. Valahol van, lennie kell, de még sincs sehol. A bejáratnál meg akkora sor van a sajtóigazolványosoknál, hogy inkább hagyjuk az egészet, majd holnap utánajárunk, addig meg marad az élménybeszámoló és a fényképezés.

A Strand Fesztivál nagyon szép. Ízléses, igényes, standlabdák, úszógumik a fán, lampionok, színes díszítés. Ezen állításomat társam, Zsuzsi képeivel illusztrálnám. És igen, volt egyébként bungee jumping és hasonló jellegű, zuhanós, forgós szórakoztató ipari eszközök. Tiszta vidámpark volt! Utoljára 15 évesen próbáltam ki a szabadesés nyújtotta őrült élményeket, és úgy gondoltam, ezeket egyelőre meg is hagyom a 15 éves önmagamnak. Öregszem tán?

Tankcsapda előtt, még megkeressük a fiúkat, akik elősegítve a fesztiválhangulatot, a bót előtt isznak!

 

Strand Fesztivál

Útközben pár érdekes figurával találkozunk, szinte kivétel nélkül inni hívnak minket (borpong). A bolt előtt mi is iszunk egy picit, vásárolunk két sört (melyek élettörténete hosszabbra sikeredett, mint ahogy ők, illetve mi terveztük), nem isszuk meg, majd bent, minket úgy sem néznek át (hát nem is néztek, szép mosoly a rasztás gyereknek, és csá!), jó hangulatban visszairamodunk a Tankcsapdára.

A koncertre az eddig velünk tartó 5 fiúból mindössze egy jön velünk, de ő aztán igazi úriember, mindig figyel mindkét lányra, ne menjenek nekik, ne lökjék fel őket, szóval hölgyeim, a jó modor igenis él, nem szabad feladni, és megelégedni a bunkókkal.

25 éves a Tankcsapda, te jó ég, hát még kis 12 évesek voltunk (vagy még kisebbek?) mikor már hallgattuk őket! És már akkor de menők voltak. Úgy tűnik, nem öregszenek, pár újabb szám mellé sok-sok régit játszanak, szóval félre a tréfát, itt vannak a tankok (bár ezt pont nem játszották…). Koncertek után néha előfordul, hogy maximum 3 számot tudok felsorolni, amit biztosan hallottam akkor és ott, de az megvan, hogy a Mennyország touristra ment ám a buli! Mellettünk egy srác egy plüssmacival tombolt. Pacsi neki, és pacsi a macinak! Jó kis koncert volt.

Még nem vagyunk holt fáradtak a két óra alvás után, olyan jó a hangulat. Egy csávó odajön hozzám, megölel, majd továbbmegy, hát eszem a drága lelked! Visszaölelem.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Szent István ünnepe lészen, a Balaton túlpartjáról két, párhuzamosan zajló tűzijáték parádénak lehetünk tanúi, a minket kísérő fiatalember tájékoztatásának köszönhetően megtudjuk, hogy az egyik Füreden zajlik, a másikat meg sajnos elfelejtettem. :/ A Strand Fesztiválon is elindult a saját, csak nekünk szóló tűzijáték, ami szintén nagyon szép volt. Ismét megállapítom magamban, hogy egyre jobban tetszik a fesztivál.

 

Strand Fesztivál

Utolsó koncert aznap: Papa Roach! Fényképezni kéne, a színpad előtt lehet, az első 3 számra beengedik a fényképészeket. Odafurakszunk Zsuzsival, jóformán belököm szegény lányt a kordon mögé, mikor egy illető megállítja, és közli, hogy kompakt géppel nem lehet, csak nagy (nem értek a gépekhez), profi fotós… nagy lencsés géppel. Mert azért, mert nem tudom, miért, csak nem, itt úgy tűnik, az erőviszonyokat a gép méretében mérik, nem a teljesítményében. És főként nem a fotós képességeiben! Na szép. Holnap megkeressük azt a Sajtós Sátrat. A koncert azért jó, nagyon is jó, húúú, azt a mindenit, én mindjárt összeesek, Zsuzsi még bírja, ropja, pattog, táncol, de így, magamat csipkedve is azt tudom mondani, hogy eszméletlen jó a hangulat. A kaliforniai banda hatalmas bulit csinál, Jakob, az énekes szintén tudja, hogy kell kapcsolatot teremteni a közönséggel, elöl van, behajol a korlát fölé, majdnem berántják a rajongók maguk közé, a biztonságiak már duzzognak, hogy mit pattog ez a rocksztár, pengető-, dobverődobálás, hatalmas tombolás, eszméletlen királyság!

Zsuzsi még mindig tombol, engem egy mellettünk bulizó lány ráz fel, táncoltat, majd egy „Abba ne hagyd!” mondat, és egy mosoly kíséretében odébb áll. Szeretem ezt a fesztivált, egyre jobban, és jobban.

 

Strand Fesztivál

Összeszedjük magunkat, és elindulunk aludni. Eltervezzük, hogy holnap reggel felkelünk, veszünk ennivalót, felsétálunk Siófokra, fürdünk a Balatonban, és megkeressük a sajtósátrat.

Baromi kényelmesnek bizonyul a sátor ennyi ébrenlét után, el is alszunk gyorsan. Az eddig velünk tartó legény is megérkezik a sátorba, hárman alszunk tovább, a holnapi napot tervezgetve, ami igencsak ígéretesnek bizonyul. Hajnali három környékén arra ébredek, hogy Zsuzsi mocorog, valamit keres, majd közli: Vizes a hálózsákom. Nem mellesleg kint szakad az eső, villámlik, dörög, mindenféle égi parádé. Álmosan és gyötörten úgy döntök, nem foglalkozom az üggyel, nem t’om, majd megszárad, aludj tovább! Hamarosan kiderül, hogy nem lesz tovább alvás. Az én hálózsákom is vizes. Következetesen magam alá helyezek egy esőköpenyt, gondolván, hogy az úgyis szigetel, de nem. A sátrunk szépen, megfontoltam felszívja alulról a vizet, és lassacskán minden úszik bent. No szép, hajnali három óra múlt. Az ideiglenes fiú lakótárs elhagyja a sátrat, mi ketten ülünk egy polifoamon, az egyetlen dolgon a sátorban, ami nem engedi át a vizet. Zsuzsi nevet kínjában, szinte már hahotázik, és valahol tényleg baromi vicces az egész. Fogalmunk sincs, mit csináljunk. Ekkor halljuk, hogy a szomszéd fiúk, akikkel délután lógtunk, az úriemberek kint beszélik, hogy az elősátrunk bizony tiszta víz. Zsuzsi nevetve elegyedik beszélgetésbe velük, nagyjából így zajlott a párbeszéd:

Zsuzsi: Na, ti is beáztatok?

Valamelyik fiú: Be bizony, tiszta víz az elősátor.

Zsuzsi: Nálunk is, mi egy polifoamon ülünk ketten, minden tiszta víz.

Ugyanaz a fiú: Mi ki is megyünk a kocsiba mindjárt.

Zsuzsi: Van autótok? De jó nektek.

Fiú: Van, és van is még két hely, akartok jönni?

Egymásra nézünk: Persze!

Fiú: Jól van, megkérdezem a főnököt, hogy jöhettek-e.

 

Strand Fesztivál

Nem tudjuk, ki a főnök, de beleegyezik, csak siessünk. Összeszedjük magunkat, felrántom a bakancsom, Zsuzsi esőkabátot kotor elő, én nem, mivel az enyém tiszta víz, Zsuzsi papucsba ugrik, bízva bízunk benne, hogy a fiúk csak megvárnak minket, ha már egész nap ilyen rendesek voltak velünk. A sátorból kiérve tudatosul bennem, hogy két fiú vár minket, telefonnal világítva, és életem során még egyikőjüket sem láttam. Mindegy, megindulunk, a két fiú elöl, egyikőjük időközönként hátravilágít, hogy megvagyunk-e még. A tábor tiszta víz, szakad az eső, a sátrak 3-4 négyzetméteres tócsákban állnak, vagy 20 centi mély pocsolyákon vágunk át, már meg sem próbáljuk kikerülni őket. A fesztiválterületről kiérve Zsuzsi rám pillant, és megkérdi, hogy ezek a fiúk meg kik? Hatalmas szemekkel nézek rá, és közlöm, hogy a leghalványabb fogalmam sincs róla. Odamegyek az egyikhez, és elmesélem neki, hogy ne haragudjanak, amiért így velük jöttünk, mi végig azt hittük, hogy azokkal a sátorszomszéd fiúkkal beszélgettünk, akikkel egyébként az egész napot együtt töltöttük. A fiú nevet, azt mondja, semmi gond, csak menjünk tovább. Odaérünk az autóhoz, beszállunk, bemutatkozunk. A lovagjaink Levi, akié az autó, és Ricsi, akivel beszélgettünk, és aki telefonnal felügyelte, hogy jövünk-e utánuk, mikor épp kifelé menekültünk a sártengerből. Fiúk, nem valószínű, de ha netán olvassátok ezt az írást, ezúton is, és legalább huszadszorra nagyon köszönjük nektek, hogy megmentettetek a fel-, le- meg összevisszafázástól! Lányok, élnek még igazi úriemberek, már-már lovagkori daliás legények a világban!

 

Strand Fesztivál

Szegény srácok, akkor értek haza a koncertekről, be sem mentek a sátorba, rögtön ki (kíséretünkben) a kocsihoz, és ott próbáltak aludni, velünk együtt, több-kevesebb sikerrel. Az eső reggel nyolc óráig teljes bizonyossággal esett. Ricsi visszament a fesztiválra felmérni a károkat. Az ő sátruk nem ázott be, egyrészt spéci esőellenes sátor amúgy is, másrészt, mivel nem feküdtek benne, és nem nyomták a sátor alját a testsúlyukkal, feltehetőleg nem segítették elő az esővíz sátor aljába történő felszívódását sem. Velünk sajnos más volt a helyzet. Velük együtt elmentünk autóval enni venni, azután vissza a fesztiválra. Az úton végig hazafelé szállingózó emberek. Ennyi lenne a fesztivál? Mi sem tudjuk még, azt sem tudjuk, maradjunk vagy menjünk. Visszaérünk, a tegnapi koncerteken velünk bulizó és ránk vigyázó fiú jön velünk szembe, és közli, hogy egy órája minket keresnek, pakolnak, és mennek haza. Egyrészt jólesik, minket kerestek, másrészt menni kell, és ez rossz érzés. Minden tiszta víz, minden, a hálózsák, a sátor, a ruhák egy része, a takaró. Nincs maradásunk. A két megmentőnk marad még, ők nem áztak el, és van is kihez menniük albérletbe, ha szükséges. Elköszönünk, és sajnos többé nem látjuk őket. A kék közösségi oldal sajnos nem tudta lehetővé tenni, hogy megtaláljuk őket, de lehet, szebb is így az élmény.

A fiúk pedig, akik egész reggel kerestek minket, összepakolják nekünk a sátrat! Ennyire nőnek még nem éreztem magam egy egész napig. És nem azért, mert menőztek vagy csávóskodtak, hanem csak úgy. Ők összepakolják a sátrat… Van még remény, hölgyeim.

 

Strand Fesztivál

Az egyetlen fedett hely a Strand fesztiválon úgy néz ki, mint egy menekülttábor. Mindenki hálózsákokban, takarókban a földön, zacskózott cuccaikkal körülvéve. Én pedig, mivel Strand időre készültem, az egyik fiú háromszorakkoramintén pólójában dekkolok. Nem fázok, és most ez a legjobb érzés az éjszaka után.

Visszacsatolásképpen: emlékeztek még a két sörre, amit előző nap vettünk Zsuzsival? Ezt az utat bejárták velünk, összesen háromszor vittük át őket az ellenőrző ponton. Ez persze nem az ellenőrzés hiánya miatt volt, inkább a szimpatikus arcunk és talán a nemünk számlájára írható, de azért vicces. Hazafelé a vonaton megittuk őket.

A fiúkkal, akikkel együtt bandáztunk előző nap, megbeszéljük, hogy csapunk majd valamikor valamit. Volt, aki szidta a fesztivál, és úgy volt vele, hogy soha többé, én úgy voltam vele, hogy jövőre teljes bizonyossággal megyek, mert ez az egy nap önmagában felért egy fesztivállal. Örök élmény marad.

A Strand – Nagyon Zene fesztiválra nulladik nap állítólag 60 000 látogató érkezett. Hogy ebből hány maradt a további napokra is, azt sajnos nem tudtuk kideríteni. A buli egyébként folytatódott, bár a terület teljesen elázott, egy nagy pocsolya volt az egész. Mire kiértünk a vonatállomásra, szép napos idővel üdvözölt minket a vasút. Az általam olvasott beszámolók, és az online közvetítést nézve sikeresen megoldották a víz problémáját. Az Index.hu tudósításában azt írták, hogy a víz megmaradt, és azért picit elmosta a hangulatot is. A képeken viszont sok ember látható, a közvetítésen is sok-sok. Kicsit elszorult a szívem, de megmagyaráztam magamnak, hogy mivel itthon legalább 3 liter víz csorgott ki a hálózsákomból, nem sok értelme lett volna maradni, Bár utólag mindig okos az ember. Sikerült beszélnem az egyik fiúval, Szabival, aki a kis, összeverődött társaságunk része volt, és aki a pénteki napra visszament megnézni, hogyan folytatódott a fesztivál. A következő beszámolót kaptam tőle:

„Szerintem nem érződött az eső. Nagyon király volt a hangulat, az embereken se érződött az egész. Úgy vélem, annak ellenére, hogy többen hazamentek első nap az eső miatt, igen sokan maradtak. A víz problémáját a Nagyszínpadnál és környékén elég jól meg tudták oldani, bár elég sok helyen volt sár. Knife partyn voltam kb egyedül, az valami fergeteges volt, nagyon jól tolta a csávó, más koncerten nem voltam, ez az, ami érdekelt minket. Összességében megérte visszamenni:).”

 

Strand Fesztivál

Több ismerőssel, aki végig ott volt, sajnos nem tudtam felvenni a kapcsolatot. A beszámolók alapján kár volt hazamennünk, a hangulatot nem sikerült elrontania az esőnek, és a koncerteket is megtartották. Amilyen fergeteges volt az első nap, ezt a fesztivált egyébként is a kedvenceim közé emelném. A Sziget és a Volt fesztivál kistestvére, a Nagyon Balaton rendezvénysorozat része, a Petőfi Rádió fellépőit felvonultató, igazi nyári fesztivál, ahol sok ember megtalálhatja a neki tetsző zenei stílust és a társaságot is. Ez a nyár egyébként is előszeretettel osztogatta az esős napokat. Itt a szeptember, kezdődik a tanév, és csak battyogunk a sulis buszra az emlékeinkkel. Remélem, az idő ellenére is, volt kinek mit magával hoznia a nyárból a télbe, és tiszta szívvel ajánlom mindenkinek jövőre ezt a fergeteges fesztivált!

Strand Fesztivál

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jöhet egy jó sztori? A történetbe úgy keveredtünk Győri Norbival, a Képes Ifi zenerovatának munkatársával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Let's flood them with messages Készülődés, indulás, gyerünk! A kishegyesi Kátai tanya a táborokról ismert, nos, mi is oda kanyar...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Megadtam magam... a Quimbynek Nincs is tökéletesebb öröm egy péntek estén, mint amikor az ember lányával közlik, hogy elmarad a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeptember a Clash Clubban Amilyen sokszínű az ősz, olyan sokszínű program lesz a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: (fotó: Ivan Petrović)
A nehézfém bohém templomában 1. Első rész: Brutális behatolás

0 Hozzászólás | Bővebben +
: rajz:VN
Fishing On Orfű (második rész) A nulladik nap, amikor még csak egy pokróc van

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenkinek van véleménye… …maximum nem mondja el

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 7. 7. rész: Tokió madártávlatból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Becsöngettek a „varrodába”! International Tattoo Convention Belgrade

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor Pablo Stanley vízre szállt
Ha nyárvég, akkor samhain Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás az őszi aktualitások, események és évforduló...

0 Hozzászólás | Bővebben +