: Árokpart Bár, Nagyharsány
Árokpart Bár, Nagyharsány

Katlanbéli víg napjaink

: Árokpart Bár, Nagyharsány
Árokpart Bár, Nagyharsány

Két mesélő – egy történet (fotó: Oláh Tamás)

Közel öt óra alatt tesszük meg az egyébként feleennyi idő alatt lehajtható távot az Itthon és az Ott között, hogy aztán e két fogalom egymásba mosódjon, amikor a szélvédőn keresztül megpillantjuk az Ördögszántotta hegyet. A tűzpiros, jugoszláv gyártmányú gépjármű süllyedésig van pakolva csomagjainkkal és velünk. Öleinkben sátrak, bőröndök, hátizsákok. Az élesebb kanyarokban a karosszéria a felfüggesztésekhez súrlódva ciripel. Válaszolgat a kabócáknak.

Ott van minden a helyén, ahogyan emlékeinkben konzerválódott. Az emberfejekre emlékeztető fasor a kisharsányi bekötő mentén és a sok ismeretlenül is ismerős arc. A helyiekből verbuvált, láthatósági mellényben feszítő önkéntesek. A falu egyetlen vegyesboltjából nemzeti dohánybolttá avanzsált kiskereskedés közvetlenül a Kocsma nevű kocsma mellett. Két fesztivál között ezekben az apró baranyai falvakban csak egészen lassan múlik az idő. Olykor meg-megáll pihenni, visszatekint a megtett útra.

Idén is a helyi óvoda hátsó udvarában verjük fel sátrainkat. Van itt elég hely mindenkinek. Ha a száraz, reggeli hőségben kicipzározzuk magunkat a levegőre, szembenéznek velünk a távoli hegyek. De alvásra nem sok idő jut. Már mérik az italt a Kovács udvarházban. A fesztiválnapernyők alatt kisebb-nagyobb asztaltársaságok hangoskodnak, sül a rétes, és serceg a kolbász. A vályogból vert falakra fényből kikevert mandalák vetülnek. A nap belefúródik a horizontba. A Pajtában, a Mediawave színpadán a tömeg arcába fordítja rézfúvósait a Franciaországból visszajáró Wombo Orchestra. Nem hagynak bennünket két talpon állni. Hiába hűl le az idő, s kezd szemelni az eső, a lényeg, hogy együtt vagyunk mindahányan, s ilyenkor ez a világ leggyönyörűbb helye.

 

Ördögkatlan

Cifra Udvar, Palkonya

Másnap reggel még mindig vízcseppek percegnek a sátor vásznán. Elkísérnek bennünket reggelizni az óvoda ebédlőjébe. A talajra simítják a borvidék porát. Mellettünk a szentesi drámaszakosok próbálják előadásaikat. Aki nincs a színpadon, az az egy szem tusolónál várja sorát törölközőbe csavarva. Felkelünk az asztaltól, és elveszünk a forgatagban. A napot ott kezdjük, ahol befejeztük. A Pajtában már az esti koncertjére készül egy free jazz trió. Hosszan hallgatjuk, ahogyan egymásra hangolódnak, majd Nagyharsány felé vesszük az irányt. A falu iskolájának hatalmas tornaterme a fesztivál idejére színházzá változik. Rengetegen szeretnénk bejutni, és szinte mindenkinek sikerül is. Közel háromszázan simulnak egymáshoz, s használják egymás levegőjét. Hatalmas, élő-lélegző organizmusként fogadjuk be a Forte Társulat Irtását. Csöndünk összeér a játszók szavaival.

Az előadás után rohanunk vissza Kisharsányba. Geröly Tamás triójának hangszereiből repeszekként pattannak ki a hangok. S ahogy elfogy a muníció, rázendít a moldvai zenészekkel kiegészült, délszláv hangzású Babra a szomszéd Kocsiszínben. Innentől elmosódott felvételek következnek.

A csütörtök egy pohár limonádéval, Grencsó István kvartettjével és Szabados György emlékével kezdődik, aki idén lenne 75. Hangszerek helyett a legendás szabadzenészek most csak szavakhoz nyúlnak. Ezen a napon már délután kettőkor színházba megyünk. A kisharsányi templomkertben felállított sátrában a lengyel bábszínész, Adam Walny játssza el nekünk a Hamletet, úgy, ahogyan még sohasem láttuk. Földi és rajtunk túli szférák nyílnak egymásba, és ennek eredményeképpen még a nap is kisüt mind a hét ágára. Valódi szakrális élmény kevesebb mint egy órában.

 

Ördögkatlan

Faluház Udvara, Palkonya

Nagyharsányban azonban hatalmas esőt zúdítanak ránk az ég vízimalmai. Az iskolában keresünk menedéket, ahol zavartalanul folyik egy kisgyermekeknek szóló foglalkozás. Felnyitunk néhány doboz sört, és beszélgetés közben száradunk meg egy lépcsőn. Mire észbe kapunk, már javában száguldunk Palkonyára, ahol a zseniális Haumann Péter mondja el nekünk Szókratész védőbeszédét, lenyűgözve értelmünket és érzelmeinket. A marokból formált méregpohár felhörpintésénél a Vágtázó Csodaszarvas pszichedelikus sámán-punkja szolgáltatja az aláfestő zenét valahonnan a falakon túlról, s abszurd módon még inkább megemeli e drámai pillanatot. Miután elhagyjuk a termet, velük és transzba rándult közönségükkel is eltöltünk egy röpke félórát. S mivel nem lehetünk egyszerre mindenütt, mire visszakeveredünk a kisharsányi Pajtába, Grencsóékból már csak az utolsó taktusokat csípjük el, mielőtt zsigeri módon csattan fel a taps. Nagy kár érte, de kárpótol bennünket a provence-i népzenész, Miquèu Montanaro, aki Burkina Fasó-i etnomuzsikus barátait, egy helyben fellelt moldvai zenekart és néhány vajdasági hangszerbűvölőt gyűjtött maga köré, hogy a Kovács udvarház kocsiszínében gyönyörködtessenek bennünket. Ez az éjszaka is hosszúra nyúlik. Az emberek újra és újra zeneszerszámokat ragadnak, hogy folytatódhasson az örömlét. Már pirkad, amikor magunkra húzzuk kihűlt hálózsákjainkat.

***

Ördögkatlan

Kovács udvarház, Kisharsány

Esőszárító napsütésre ébred a péntek. Vidáman nyújtózik egyet, majd fürgén robog keresztül Bácskán, Csongrádon, Bács-Kiskunon meg Baranyán, hogy aztán beragyogja a fesztiválfalvakat, s megpihenjen a Szársomlyó karsztjain. Többszöri átszervezés és újratervezés után izgatottan állok a bevásárlóközpont parkolójában. Nem emlékszem, milyen színű járművet kell lesnem, a rendszámot véletlenül sem írtam fel egy cetlire, s azt sem tudom, kikkel alakítjuk élménnyé a közös utazást. Néhány kézfogás és tömérdek széles mosoly után azonban újdonsült haverokként meséljük egymásnak legutóbbi telekocsi-élményeinket, s a bátaszéki cukrászda teraszán megállapítást nyer, hogy az ebédre elfogyasztott tejeskávé meg a habos sütemény között szőtt közös ismeretségek hálójában akár egymásba is gabalyodhattunk volna az eddigiek során, nem vitás. Ebbéli örömünk által vezérelve egy óvatlan pillanatban le is térünk a megfelelő útról, Bólynál merre?, ez itt a kérdés, de uzsonnaidőben már a jól megérdemelt rozéfröccsünket kortyolgatjuk a nagyharsányi Árokpart Bár pultjainál. Közben a Hrabal Vurstli fúvósai összetrombitálják a falu apraját-nagyját, gólyalábasok lepik el a főutcát, s önfeledt örömzenébe kezd a Menedék csapata a hozzájuk csatlakozó gyereksereggel. Hát újra itt(hon), jegyzem meg magamban bárgyú mosollyal az arcomon, s Kisharsány felé hömpölyögve vadul szívecskézem össze az idei programfüzet.

A Vylyan teraszon már javában dalol az irodalom, Beck Zoli és Háy János egymásra hangolt szövegekkel és zenei betétekkel kuszálják össze a popkultúra és a szépirodalom határvonalait. Egy húron pendülő párosuk könnyed stílusát hamar magáénak érzi a közönség, együtt nevetünk, egyszerre dúdolunk, s közösen hozzuk létre a Katlan rögtönzött felolvasószínházát, melynek debütáló darabját Háy modern Hamlet-átirata adja. Időközben hálótársam is berobog a színre, taps-, puszi- és fröccshegyek, visszatérés a nagyharsányi kavalkádba, lángosozás Tom Waitsre (azaz az egy szál gitárral muzsikáló Lenthár Balázs dallamaira), összebogozás 30Y-ra s édes álom improvizatív pszichedéliára.

 

Ördögkatlan

Vylyan terasz

 

Egy jól megtervezett szombatba minden belefér, győzködjük magunkat a második kávé meg az erőt adó, házi kenyérből készült szendvics felett. Már a Katlan-maraton futói is célba érnek, mire mi a startmezőre állunk, de a gondosan kijelölt pályáról senki sem téríthet le bennünket. Katlanjóga helyett a Narancsligetbe vetjük magunkat, s reggeli szemtornaként kiállításról kiállításra vándorolunk. A Hrabal-galaxis pillanatképei címet viselő tárlat az író 100. évfordulójára emlékezik, s akvarellek, táblaképek, szobrok, újságcikkek és egyéb tárgyak segítségével rendhagyó módon mutatja be Hrabal különleges világát, legjelentősebb műveit, legemlékezetesebb karaktereit. A múzeummá avanzsált épületben helyet kapnak még a Szabadkai Népszínház lerombolásáról, félbemaradt építéséről készült fotók, s tovább haladva Wahorn András fantasztikus képeibe botlik a gyanútlan nézelődő. Nagy kanállal habzsoljuk a kiállított darabokat, ellátogatunk a Helytörténeti Múzeumba is, feltérképezzük Nagyharsány múltját, s beleveszünk az Esélykikötő hullámzó habjaiba.

Később Palkonyára sodródunk, bejárjuk a Cifra Udvart, palacsintaillat hívogat a Győri Vaskakas Bábszínház előadására, túrós rétes invitál a kisharsányi Kovács Udvarházba, ahol zenei workshop ízesíti a délutánt. Egy fuvallat újból a Vylyan terasz felé repít, kakaslépést töltünk a poharakba, s Színész Bob, Kövi, Pion István, Simon Márton és Tengler Gergely slamszövegeinek kíséretében gyönyörködünk az elénk táruló panorámában. Újabb helyszínváltás következik, véletlenül keveredünk Egri Bálint koncertjére, élményzene, lötyögés. Utána Cseh Tamás fia szolgáltat búcsúmuzsikát, sámán-punk bandájával különös hangulatot teremt. Majd elcsípünk egy kis bluest, a pécsi Junkie Jack Flash táncoltatja a sikoltozó lányokat. A szoknyapörgés a Kiscsillag idejére pihenőt fúj, hogy aztán a Wombo Orchestra éjjeli záróőrületén tombolja ki magát.

Mesélők és történeteik megannyi kergetőzés után ezen a ponton fonódnak egymásba, fáradt nevetés közepette nyugtázzák, milyen nagy is ez a fesztivál, s milyen messzire is sodorja őket egymástól az ördögi forgatag. Jövőre, hát hogyne koccintanának, még szép, erre aztán mérget is lehet venni, búcsúnóták, búcsútánc és jóéjtpuszi.

Ördögkatlan

Hrabal-falfestmény, Kisharsány

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jöhet egy jó sztori? A történetbe úgy keveredtünk Győri Norbival, a Képes Ifi zenerovatának munkatársával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Let's flood them with messages Készülődés, indulás, gyerünk! A kishegyesi Kátai tanya a táborokról ismert, nos, mi is oda kanyar...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Megadtam magam... a Quimbynek Nincs is tökéletesebb öröm egy péntek estén, mint amikor az ember lányával közlik, hogy elmarad a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeptember a Clash Clubban Amilyen sokszínű az ősz, olyan sokszínű program lesz a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: (fotó: Ivan Petrović)
A nehézfém bohém templomában 1. Első rész: Brutális behatolás

0 Hozzászólás | Bővebben +
: rajz:VN
Fishing On Orfű (második rész) A nulladik nap, amikor még csak egy pokróc van

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenkinek van véleménye… …maximum nem mondja el

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 7. 7. rész: Tokió madártávlatból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Becsöngettek a „varrodába”! International Tattoo Convention Belgrade

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor Pablo Stanley vízre szállt
Ha nyárvég, akkor samhain Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás az őszi aktualitások, események és évforduló...

0 Hozzászólás | Bővebben +