: rajz:VN
rajz:VN

Fishing On Orfű (második rész)

: rajz:VN
rajz:VN

A nulladik nap, amikor még csak egy pokróc van

A fesztivál bejárata olyan igazi volt, felül nagy felirattal, ami a jelenség nevét hirdette: FISHING ON ORFŰ. Zöld volt az is. Sorban állás volt, de igen könnyen meg lehetett kerülni. Szóval Feri meg Jutka hama’ bejutottak, sátrat vertek a Mutants Kempingben, és elindultak, hogy körülnézzenek. Jutka el is terült a fűre kipakolt díványokon, s mivel Feri nyösztetésére sem volt hajlandó felkelni, amaz egyedül vágott neki a sörsátrak bebarangolásának. Miközben szánakozó oldalpillantást vetett a nőre, amolyan „ma nem oldalak meg, probléma, hagylak feküdni az ágyon” gondolatmenettel kísérve. De a sörnek az ára… gyerekek…
– Annyi jel volt a földön-égen, gondoltam hát, megnézem, hogy vagytok, hogy vagytok, söreim? De nem pont arra számítottam, amit kaptam. De ez nem egy ifjúsági fesztivál, szóval az 500 forintos ital meg mellé a 250-es repohár… Biztos csak az egyetemistáknak sok. De ha finom, akkor meg kell inni. Olyan szépen, olyan sárgán, szinte égve áll ott az a korsó… – gondolta a fiú, és meg is ivott egyet.
Aztán valahogy csak felkaparta Jutkát a díványról, és megkeresték a csomagmegőrzőt – mert az is volt, kimondottan jó áron. Bepakolták, amit kellett, és irány a nagyszínpad, ahol aztán megnéztek két kisebb koncertet, valami Pál Utcai Fiúkat meg valami Kispált vagy mit. Na jó, ezzel viccelődni sem szabad így. Kár ragozni. Fergeteges volt.
Már az első koncerten megpróbálták a Jutkát lenyúlni Feri kezei alól, valami ismeretlenek. Akikről azonban kiderült, hogy nem is olyan gonoszak és hidegek, mint amilyennek tűntek. Volt cigijük, Feriéknek pálinkájuk, és olyan szívesen cserélgették egymás között, mintha kiskori barátok lettek volna. „Hát igen, nem veszem a szemem le róla, egy kis kihagyás elég volna… Aztán volt pálinka, nincs pálinka” – gondolta a Feri, aki annak ellenére, vagy talán épp azért, mert kleptomán volt, úgy gondolta, ekkora tömegben az ő itala szempillantás alatt eltűnhet. De aztán csak elkalandozott, amikor a Lecsó nője esett neki a dalnak a színpadon. Aztán hogy, hogy nem: mégsem szaladt el senki az itallal. No, a Feri itt jött rá, hogy ez pontosan AZ a fesztivál, amit ő várt.
De a Jutka is ilyesmire gondolt, a tömeg, ahogy a tenger a partot veri, úgy nyomult előre a kordonhoz, egységben. De aztán a Pál Utcai Fiúk lement a színpadról, és csönd lett. Amolyan nagy csönd, persze nem rögtön, de egy idő után. Mert mindenki várta a Kispál és a Borzot. Az eredeti felosztásban, fényekkel meg gitárokkal meg úgy mindenhogy. Hát, jöttek is.
Irgalmatlan nagy koncert sikeredett, a közönség befedte a domboldalt (mert igen, a közönség egy domboldalon állt, szóval még a leghátsók is láttak MINDENT!). Sőt, a domb mellett az út is teli volt. Az út mellett meg volt egy árok, amint túl a zöld rét is teli volt. Amin voltak fák is, szóval onnan már semmit sem lehetett látni, de mégis! El se lehetett férni. Én mondom. Na, most képzeld, mikor ez a tömeg megindult a koncert után az árkon át… De ezt majd később.
Szóval szóltak a dalok az első albumokról… És igen, akkor ráhelyezték a szép szavakat a nyelvünkre, mert mindenki dalolt meg énekelt meg üvöltött.
– Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy… – mondja a Jutka a fiúnak, amolyan kissé csábító, cseles hangnemben, de egyébként együtt a zenekarral, meg a körülöttük levő pár ezer emberrel.
De aztán a Szőkített nő meg a Jutka című szám után (igen, még a zenekar is a cikk főhőséről írt dalt… vagy fordítva?) az együttes elbúcsúzik, és eltűnik a színpad mögött, mellett.
És igen, akkor megindul a tömeg. Mennek, át az apró úton az árok felett. A bátrabbak átugorják, a részegebbek nem, a józanok meg mennek a hídon. Tovább-tovább, át mindenen, ahogy két főszereplőnk is, de ők a fesztivál másik végébe, a Mutant Kempingbe, ahol sátrat vernek, jól behúzódzkodnak, magukra húzzák annak ajtaját, majd – mivel hideg van – átvacogják az egész éjszakát, és megbeszélik, mekkora barmok ők, hogy azt hitték, majd egy pokróc elég lesz itt a tó mellett. Hát na.
– Az a hideg most bennem van, amit a fagyidban keresel… – vetette oda még Feri, amolyan „látod, be se takarózok, hogy neked jó legyen” modorral.
És akkor vége lett a nulladik napnak.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jöhet egy jó sztori? A történetbe úgy keveredtünk Győri Norbival, a Képes Ifi zenerovatának munkatársával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Let's flood them with messages Készülődés, indulás, gyerünk! A kishegyesi Kátai tanya a táborokról ismert, nos, mi is oda kanyar...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Megadtam magam... a Quimbynek Nincs is tökéletesebb öröm egy péntek estén, mint amikor az ember lányával közlik, hogy elmarad a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeptember a Clash Clubban Amilyen sokszínű az ősz, olyan sokszínű program lesz a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: (fotó: Ivan Petrović)
A nehézfém bohém templomában 1. Első rész: Brutális behatolás

0 Hozzászólás | Bővebben +
: rajz:VN
Fishing On Orfű (második rész) A nulladik nap, amikor még csak egy pokróc van

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mindenkinek van véleménye… …maximum nem mondja el

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 7. 7. rész: Tokió madártávlatból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Becsöngettek a „varrodába”! International Tattoo Convention Belgrade

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor Pablo Stanley vízre szállt
Ha nyárvég, akkor samhain Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás az őszi aktualitások, események és évforduló...

0 Hozzászólás | Bővebben +