: Sándor Máté
Sándor Máté

A fogyatékkal élőkről és az eutanáziáról

: Sándor Máté
Sándor Máté

(Magánybeszélgetés Mátéval)

Név: Sándor Máté
Született: 1996. 4. 27.
Lakhely: Zenta
Amit érdemes tudni róla: Máté a zentai gimi végzős diákja, és már legalább tíz éve focizik. Nem tudja pontosan, mihez kezd a gimnázium befejezése után, de van még egy kis ideje kitalálni.
Amit (abszolút) nem érdemes tudni róla: Egy éve még tudott hason aludni, ma már csak háton feküdve jön álom a szemére.

Máténak eredetileg egy sokkal könnyedebb témát szántam, de egy nappal a megbeszélt interjúnk előtt a világhálón belebotlottam a beszélgetésünk tárgyát képező videóba. A szóban forgó kérdéskör miatt eleinte kissé nehézkesen indultunk el, de a végére már egész komoly vélemények hangoztak el mindkettőnk részéről. Két hideg limonádé mellett sem volt túl kellemes az eutanáziáról beszélgetni. De megpróbálkoztunk azzal is, hogy vargként mások bőrébe bújjunk, és átérezzük a helyzetüket. Nem volt egyszerű.

Hallottál már Nick Vujičićről?

– Igen, persze. Miért?

Mi a véleményed róla?

– Hát, egy kicsit szkeptikus vagyok vele és a helyzetével kapcsolatban. Persze, borzasztó nehéz élete lehet, de gyakran érzem úgy, hogy mindezt túlságosan is az előnyére próbálja fordítani, és az inspirációs előadásaival, könyveivel, filmjeivel csak pénzt akar kicsikarni az emberekből. Kicsit átesett a ló túloldalára.

Hmm, érdekes. Talán van benne valami. Na és te hogyan viszonyulsz a környezetedben lévő hátrányos helyzetű és fogyatékos emberekhez? Ugyanúgy nézel rájuk az utcán, mint egy egészséges társadra?

– Nem. Egyszerűen képtelen vagyok erre. De korántsem azért, mert az jár a fejemben, hogy mindenki megbámulja őket, hanem mert én érzem feszélyezve magam.

Arra nem gondoltál még, hogy esetleg ők szeretnék ezt a fene nagy „megbámulást”, csak hogy újra emberszámba vegyék őket?

– De, gondoltam már rá. Én valamiért mégsem tudom ezt megtenni. Amikor távolról meglátok egy tolószékest, már azon tűnődöm, hogyan kerülhetném el a tekintetét. Míg ha egy teljesen egészséges emberrel találkozom, akkor természetesen szemügyre veszem. Igaz, csak egy pillanatra.

Az interneten gyakran előfordulnak motivációs plakátok, amiken fogyatékkal élő embereket látunk inspiráló idézetekkel. Nekem erről mindig az ugrik be, hogy eltárgyiasítjuk őket, ún. „inspirációs tárgyakat” készítünk belőlük.

– Biztos van, akiket ez zavar. A tolószékesek, a tetraplégiások és a többi fogyatékos között is. Szerintem három tábor létezik: Vannak olyanok, akiket zavar mindez, van, aki kifejezetten örül annak, hogy inspirációként szolgál nekünk, és van, akit teljesen hidegen hagy az egész dolog.
Ugyanígy van ez Nick Vujičićtyel is, és az ő médiában betöltött szerepével. Bizonyosan sokan megkönnyebbültek, hogy már másvalaki képviseli őket a rivaldafényben. Mások meg pont azért ostorozzák magukat, mert nem ők használták ki a sajnálatos betegségüket.

Hiába haladt előre az orvostudományunk, így is előfordul, hogy egy gyermek valamilyen rendellenességgel születik. Viszont egyesek – mondjuk egy baleset miatt – később szereznek életüket megnyomorító sérüléseket. Melyikkel a nehezebb nap mint nap megbirkózni?

– Inkább az utóbbit mondanám, nekik biztosan sokkal nehezebb. Az élet már alapból nem egy habos torta, de ha közben még újra is kell kezdeni… Teljesen új helyzetbe kerül az illető, a nulláról kell tanulni mindent. Tabula rasa. És másként tekintenek rád a szüleid, barátaid. Mindenki. Aki pedig születésétől fogva együtt él a testével, nem is tudja, milyen „normálisnak” lenni.

Értem, de ezzel ugye nem azt szeretnéd mondani, hogy nekik annyira jó?

– Nem, dehogy, ne érts félre. A szavaimat meg pláne ne forgasd ki. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ők már megtapasztalták mindazt, ami ezzel a hátránnyal jár.

Inkább fizikailag vagy mentálisan megterhelő egy ilyen könyörtelen élethelyzet?

– Szerintem mindkettő közrejátszik valamilyen szinten. Egyrészről a tested nem képes ugyanarra, mint azelőtt, másrészről pedig ezt tudatosítanod is kell magadban. Nagyon mélyre kerülsz lelkileg, először onnan kell felállnod, majd rengeteg munkádba kerül, hogy újra hozni tudd azt a maximumot, amire a(z új) tested képes. De ez mind személyiségfüggő. Szerintem minden fejben dől el. Egyesek csak a létfenntartáshoz szükséges alapvető dolgokat akarják megtanulni, mások pedig a közösségük hathatós segítségével újra élvezni tudják az életet.

Sándor Máté

Sándor Máté

 

A közösség valóban nagyon fontos lehet, és itt képbe is jön az iskola. Ugyanazzal az erőkifejtéssel hogyan tudnak érvényesülni az oktatási rendszerben? Most nem egy értelmi fogyatékosra célzok, mert nyilván velük szemben más elvárásaink vannak.

– Ha nem értelmi visszamaradottságról beszélünk, akkor ugyanúgy érvényesülhetnek, mint bárki más. Nyilván a közlekedésben a megfelelő felszereltség hiánya miatt akadnak nehézségeik, Szerbiában főleg, de egyébként más akadály nem áll útjukba.

És a munkahelyek?

– Ha jól tudom, nem egy hátrányos helyzetű és fogyatékkal élőket segítő szervezet létezik. Ezek a szervezetek megoldást nyújthatnak. A problémát inkább az okozza, hogy a vállalkozók még így is előbb alkalmaznak egy egészséges, de nem annyira képzett embert. Még ha csak irodai munkáról is van szó, a mobilitásuk miatt előnyben vannak a testi fogyatékkal élőkkel szemben.

Az előbb említetted a tetraplégiát. Láttad azt a francia filmet? A… Mi is a címe?

– Mindjárt mondom. Fe-, Fel… Eee.

Életrevalók.

– Tényleg. Tudtam, hogy valami e betűs.

Na, az remek egy film. Beszéljünk egy kicsit róla. Illetve egy másikról. A Belső tengerről hallottál már? Nem? Ugyanúgy egy tetraplégiás van a középpontban, csak éppen nem állnak dollármilliók a rendelkezésére. Nem száguldozik Maseratival, nincs felfogadott nővére és masszőrje, a család pedig mindent feláldoz miatta. Ilyen esetben engedélyeznéd az eutanáziát?

(Hosszú, néma csend.)

– Nem tudom.

Próbáld magad beleképzelni abba a helyzetbe. Nincs anyagi támogatás, sem a szüleid, sem a testvéred nem tudnak segíteni…

– Ha ennyire muszáj elképzelnem a dolgot… Nem bírnám. Nem hiszem, hogy kibírnám. Nem lenne értelme… Talán ekkor az eutanázia felé fordulnék. Még abban sem vagyok biztos, hogy a megfelelő anyagi háttérrel lenne értelme az életemnek. Hiába a pénz, hiába lenne könnyebb egy picit, akkor sem igazán tudom elképzelni, mihez kezdenék.

Az eutanáziát magad miatt vállalnád, vagy inkább azért, mert a családod miattad szenvedne és áldozna fel mindent?

– A családom miatt. Nyilván nekem is nagyon nehéz lenne, de látni azt, hogy ők pátyolgatnak engem, mindent feláldoznak értem, és nem használják ki a sok-sok lehetőséget, amit az élet kínál nekik, azt végképp nem tudnám elviselni. Borzasztó lenne mindezt látni, és még tenni sem tudnék ellene. Ebben az esetben csak az eutanáziához tudnék fordulni. Egyszerűen nem tudnám elviselni az ő szenvedésüket.

A Magánybeszélgetés hivatalos, írásban is megjelenő részének itt és ekkor véget vetettem, hiszen Máté készségesen válaszolt minden kényes kérdésre, és hiába ismerem őt már gyerekkorom óta, mégis úgy érzem, hogy sikerült valami újat megtanulnom róla. Ezeknek a beszélgetéseknek pedig pont az lenne a lényegük, hogy ne interjúalanyként kezeljem a másikat, hanem sokkal inkább egyenlő félként, aki kitárja lelkét bizonyos dolgokról. Olyan dolgokról, amikről talán mindig is beszélni akart, csak nem volt kivel.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
EXAMPLE, a példamutató Nulla meg egy nap a SZIN-en

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
ALLOW – Live in NS Szombaton, szeptember 27-én este, az újvidéki Pikova Dama klubban fellép a zentai Allow zenekar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Robert Altman: Holy Man Jam, Boulder, CO  Aug. 1970
A hippikről, dióhéjban Avagy Woodstock volt 45 éve…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Müncheni hangzásvilág kábította el Szabadkát Az Electe Művészeti Egyesület óriási ajándékkal lepte meg a szabadkai közönséget, ugyanis meghívt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Edouard Salier
Figyelemre méltó filmváltogatást láthattunk Európai Filmek 21. Nemzetközi Fesztiválja, Palics

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csipkerózsika rövid álma Demóna (Maleficent, 2014)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Máté
A fogyatékkal élőkről és az eutanáziáról (Magánybeszélgetés Mátéval)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öt csodálatos nap a nagyvilágban A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola végzős diákjai egy felejthetetlen kiránduláson vettek r...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept17-30 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha többet ilyet, gyerekem, soha többet” Egy fejezet a második világháborúból

0 Hozzászólás | Bővebben +