: Edouard Salier
Edouard Salier

Figyelemre méltó filmváltogatást láthattunk

: Edouard Salier
Edouard Salier

Európai Filmek 21. Nemzetközi Fesztiválja, Palics (fotó: www.palicfilmfestival.com)

Laposabb fesztiválra számítottunk, nemcsak a költségvetés folyamatos csökkenése miatt, hanem mert tavaly volt a jubileumi. Mégsem így történt. Többen is úgy vélik, hogy az idei palicsi filmfesztivál jobb filmeket tartogatott, és talán a hangulat is jobb volt.

A programrészek elosztása idén is bevált. Két versenyprogram zajlott, a fő szabadtéren, a nyári színpadon, míg a Párhuzamok és ütközések ezúttal is Szabadkán, a Jadranban. Míg tavaly a magyarországi filmgyártás átalakulása miatt egyfajta összegzést láthattunk az előző évek filmterméséből, idén valóban voltak új magyar filmek. Minden évben egy távolabbi ország filmjeit ismerhetjük meg, idén Grúziára helyeződött a hangsúly. Ökológiai témájú filmeket is vetítettek, amelyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A fiatal szellemiséget továbbvivő alkotók filmjeit is figyelemmel kísérhették az érdeklődők, méghozzá Palicson a felújított Abbázia moziban, amely remek helyszínnek tűnt. Kis bárt helyeztek ki, így a szabadtéri vetítések mellett a filmeket nyitott kávézós hangulatban lehetett megvitatni, sőt élő zene is volt. Egyik este például Tilly Robert zenélt, aki egy filmben is szerepelt, de arról majd később. A vitorlásklub sem állt árván, ezúttal is voltak koncertek, és persze a karaokeparti sem maradt el.

Az idei díjazottak

Minden évben Lifka Sándor-díjat kapnak azok az alkotók, akiknek a munkássága a szervezők elbírálása szerint az elmúlt évek során emlékezetes maradt. Idén Mira Banjac színésznőre és Claude Lelouch francia rendezőre esett a választásuk. Ugyanakkor az Európai fiatal szellemiség az Underground Spirit díjat osztja ki minden évben, amelyet ezúttal Edouard Salier kapott meg. A francia rendező videoklipjeiről ismert, például ő készítette a Massive Attack Splitting the Atom klipjét. Edouard Salier jelen volt a palicsi filmfesztiválon, ahol ezúttal a Havanna című kisfilmjét vetítették. Mint mondta, ez is a zenéből jött, számára a filmkészítés fele a kép, a másik fele a hang. A kubai Orishas hiphopegyüttessel dolgozott, sokat utaztak együtt, és közben általuk megismerte az igazi Havannát. A tapasztaltak inspirálták, és kisfilmje így jött létre.

A nemzetközi összetételű zsűri a legjobb filmnek járó Arany Torony díjat a Leviathan c. orosz filmnek ítélte oda. A legjobb rendező Dietrich Brüggemann lett, elismerést pedig a Turista című svéd film kapott.

A Párhuzamok és ütközések programrész filmjeit idén is a nemzetközi kritikusok zsűrije bírálta. Döntésük alapján két film egyenrangúan nyerte meg a fődíjat: A törzs című ukrajnai és a Free Range – Ballada a világ elfogadásáról c. észtországi film.

A debütáló alkotásoknak járó díjat ezúttal a szerbiai–montenegrói–szlovéniai koprodukcióban és Ivan Ikić rendezésében készült Barbárok című film kapta meg.

Ferenczik Áron

Ferenczik Áron

 

Magyar filmek a palicsi filmfesztiválon

A fesztivál nyitófilmje a Fehér isten volt Mundruczó Kornél rendezésében. Az alkotás elismerést kapott az idei cannes-i filmfesztiválon. Kritizálja a társadalmat, tükröt tart az emberiség elé, taglalja egyebek között a „fehér istennek” titulált emberek viszonyulását a keverék ebek iránt. Megható alkotás, amelyben ugyanakkor megjelenik a bosszú már-már horrorisztikus formája is. A film emellett nemes küldetést is teljesített, erről beszélt többek között a film producere és társ-forgatókönyvírója, Petrányi Viktória, valamint Rév Marcell operatőr. Mint mondták, megközelítőleg kétszázötven kutyával forgattak, és nem igazán használtak számítógépes trükköket. A kutyák valódiak, és túlnyomó többségük menhelyről való, de jó hír, hogy java részük azóta családra és otthonra lelt.

A Másik Magyarország című dokumentumfilmet Dobos Tamás operatőr mutatta be. A filmet Nagy Dénes rendezte, a kiindulópontot pedig Bukta Imre képzőművészeti alkotásai jelentették. A Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból Dél-Hevesre kalauzol bennünket, Mezőszemerére, ahol ismert problémával, a hagyományos falusi élet elvesztésével, a vidék hanyatlásával találkozunk, mindezt egy melankolikus hangulatú filmalkotással ábrázolva.

Ismét egy téma, amely teljes mértékben jellemzi a hétköznapjainkat. Az elvándorlás kérdése sok fejben motoszkál, ezt helyezte középpontba a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című magyar film is, amelyben egy fiatal nyűglődését kísérhetjük végig, miután elhagyta a szerelme, és munkát sem talál. A film főszereplője, Ferenczik Áron valójában végzős rendező, és mint mondta, azért vállalta a szereplést, mert nincs magánélete, mindig kéznél van, a rendező, Reisz Gábor pedig a barátja és osztálytársa. Filmet is azért csináltak, mert nem ment nekik a csajozás. Azt is hozzátette, hogy a filmben csaknem százszázalékosan magát adja, a színészet pedig nem is szerepel a jövőbeni tervei között.

Az elvándorlás témáját, merőben másként, az El című filmetűd is felveti, amely Ferge Roland rendezésében készült, operatőre pedig K. Kovács Ákos. A film kapcsán a páros azt ecsetelte, hogy észrevételük szerint is a fiatalok java része kimenne külföldre, máshol próbálna szerencsét, legalább tapasztalatszerzés céljából.

Pálfi György Szabadesés című filmjének már a létrejötte is egy érdekes történet. A rendező egy dél-koreai filmfesztiválon nyert támogatást. A kitétel az volt, hogy egész estés filmet meghatározott időre készítsen el. Pálfi György nem forgatott egy ideje, élt benne a tettvágy, és úgy gondolta, még nagyobb pénzösszegre lenne szüksége. Producerével így francia támogatók után néztek. A Szabadesést még megjelenése előtt erős kritikák érték, hogy rettentően bizarr és beteges. Azután mégis három díjat nyert a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, köztük a legjobb rendezésért járót.

A palicsi filmfesztiválon a fentieken kívül a Nejem, nőm, csajom, az Isteni műszak, A nagy füzet és a Megdönteni Hajnal Tímeát filmeket is vetítették.

Tolnai Szabolcs a palicsi filmfesztiválon

Tolnai Szabolcs két filmjét is láthattuk. A versenyprogramban Az erdőt, amelynek alapötletét Judita Salgo, azaz Salgó Judit novellája adta. A rendező szerint úgymond réteges történetet láthatunk, a film több témát érint, a családok széthullásától kezdve a kilátástalan helyzet elől a drogfogyasztásba menekülő fiatalokon keresztül az ún. céges promóciós átverős vacsorákig. Lényegében mégis a szeretet hiányáról szól. A szereposztás is érdekes, mint mondta, karakteres jellemeket keresett, így a filmben hivatásos színészeken kívül – mint például G. Erdélyi Hermina és Nenad Jezdić szerb színész – olyanok is játszanak, akik más művészeti ágakban jeleskednek: Tilly Robert blueszenész, Szarapka Tibor szobrászművész és Siniša Tucić költő.
Tolnai Szabolcs kisjátékfilmjét, A romlás virágait az Európai fiatal szellemiség programrészben nézhettük. A film a gyárak magánosítására összpontosít. Megjelenik benne Varga Henrietta és Pletl Zoltán, sőt a 95 éves Tikvicki Josip is, aki a szabadkaiak számára onnan ismert, hogy a harmincas évektől kezdve szinte minden filmet megnézett, amit a városban vetítettek.

Filmek és történeteik

A Leviathan című orosz filmet a versenyprogramban láthattuk. A palicsi filmfesztiválon Oleg Njegint, a forgatókönyv társíróját üdvözölhettük, aki a filmről és az orosz valóságról is beszélt. Mint mondta, a film a kisember lázadásáról szól a rendszer ellen, de nem a valóság lenyomata. Ami viszont a film útját illeti, az már az igazi élet:

– Szeptembertől mutatják be a mozik, előtte azonban kisípolják a csúnya szavakat, mert Oroszországban törvényt hoztak a trágár kifejezések használatáról. Az egyház egyre nagyobb szerephez kíván jutni az országirányításban, a lakosság többsége pedig támogatja ezt. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a sok szabály miatt minden szabadságunkat elveszítjük. A trágár kifejezések használata lehet probléma, de ennél sokkal égetőbb kérdések is vannak, amelyekkel az ország nem foglalkozik – állítja a forgatókönyvíró.

A Téli álom című török filmet versenyprogramon kívül vetítették. Idén ez lett a legjobb film a cannes-i filmfesztiválon. Palicson jelen volt a film két szereplője, Tamer Levent és Ayberk Pekcan, akik a több mint háromórás filmről és rendezőjéről, Nuri Bilge Ceylanról is beszéltek:
– Több mint háromszáz óra anyagot vett fel. Abból több filmet is készíthetett volna. Nem könnyű vele dolgozni, mert maximalista. A forgatókönyv írásában is részt vett. Képes volt napokig vitázni egy szó miatt – mondták a színészek.

Yana Novikova

Yana Novikova

 

A törzs című ukrajnai film a halláskárosult középiskolások kegyetlen valóságába, egy intézetbe invitálja a nézőket. Az alkotást Yana Novikova, a film fiatal főszereplője mutatta be, aki jelnyelvvel kommunikált:

– A film fele fikció, fele pedig igaz. Jól ismerem a halláskárosultak intézeteit, valóban léteznek kegyetlenségek, prostitúció és azok a dolgok, amelyek megjelennek a filmben – tudtuk meg Yanától, aki szerint a forgatás sem volt leányálom:

– A válogatáson jól szerepeltem, azután a nyár folyamán meghíztam. Ezt felrótta a rendező, és utasított, hogy fogyjak le. Szigorú diétába fogtam, edzettem, és sikerült lefogynom. Azután kiderült, hogy a filmben le kell vetkőznöm meztelenre. Elleneztem, de a rendező elmagyarázta, hogy ebben nincs semmi pajzánkodás, csak művészet, és ha nem akarom, távozhatok. A művészetért ezt is megtettem – szögezte le a lány.

A palicsi filmfesztivál vendége volt Lech Kowalski lengyel származású amerikai rendező is, aki többek között a punkokat bemutató filmjeiről ismert. Annak idején a hetvenes évek brit punkmozgalmával foglalkozott, a Sex Pistols sikertelen amerikai turnéjával, valamint a New York Dollszal és a The Ramonesszal. Ezúttal a Drill Baby Drill (Fúrj csak, drágám) dokumentumfilmben a lengyel földművesek harcára fókuszál, amelyet a Chevron nagyvállalat ellen vívnak. A cég vezetői a rendező szerint visszaélnek a demokrácia törvényeivel, egyebek között erre is utal filmjében. Lech Kowalski az ún. „kisembereket”, a földműveseket az új idők punkjaiként említi, mivel hatalmas odaadással harcolnak. A nagy környezetvédő szervezetek segítségét is elutasítják, mert saját maguk akarják megvívni harcukat.

Miloš Biković

Miloš Biković

 

A fesztiválon jelen volt Andreas Henn rendező is, akinek a Nagy (Great) című alkotásában a szerbiai Miloš Biković játssza a főszerepet. A színészt leginkább a Montevideóból ismerhetjük. A Great a második világháborúra emlékezik vissza, és egy igaz történetet vesz alapul. Főhőse Nikola Radošević mozioperatőr, aki a háború viharában levetítette Chaplin A diktátorát:

– A rendező szerbiai kapcsolata lettem, ami nem túl ígéretes, de azért igyekszünk megszervezni, hogy szélesebb nézőközönség előtt is bemutassuk filmünket, mivel kötődik a térségünkhöz. Kicsit szégyen is, hogy egy német rendezőnek kellett előkutatnia Nikola Radoševićet, mert mifelénk feledésbe merült – mondta Miloš Biković, aki hozzátette, hogy ez volt az első forgatása külföldön, amely során meggyőződhetett a német precizitásról.

Yerbolat Yerzhanov

Yerbolat Yerzhanov

 

Vérbeli filmalkotó, mindenre képes azért, hogy elkészítse a filmjét. Ezt támasztotta alá egy érdekes és tanulságos történettel Yerbolat Yerzhanov, a Tulajdonosok című kazahsztáni film fiatal főszereplője:

– Készítettünk egy forgatókönyvet, amelyben a legjobb fényben mutatjuk be Kazahsztánt. Ennek a megfilmesítésére kaptunk támogatást az ottani művelődési minisztériumtól. Csakhogy mi ezek után megváltoztattuk a forgatókönyvet, és másmilyen filmet készítettünk. Odahaza természetesen betiltották, de a határon kívüli fesztiválokon jól szerepel – mesélte a színész, és azt is taglalta, mitől verte ki ez a film a biztosítékot.

– Alkotásunk a korrupcióról szól. Akiknek van rendőr ismerősük, azok a problémás ügyeket könnyűszerrel elintézik, akiknek nincs, azok úgy járnak, mint a film szereplői. Nem volt nehéz beleélnem magamat ebbe a helyzetbe, hiszen ismerős problémával állunk szemben. Jómagam is hasonlóan élek, mint a film főhőse, a város szélén tengődve – mondta a színész.

A Barbárok egy kontraverz film, amely a tinédzserek zárt világába kalauzolja a nézőket. Ivan Ikić a célközönségről és a szereplőválogatásról is beszélt:

– A tinédzsereket céloztuk meg, hiszen a film róluk szól. Először iskolákban tartottunk castingot, de nem voltunk elégedettek. Kiderült, hogy az olyan tinédzsereket, akiket mi szeretnénk bemutatni, nem az iskolákban kell keresni. Egy ismerőstől hallottam egy bandáról, amelynek tagjaitól rettegnek a helybeliek. Arra gondoltam, rájuk van szükségem, elvégre róluk készítek filmet. Leghitelesebben ők maguk játszhatják el. Velük tartottunk egy újabb szereplőválogatást – mesélte a rendező, a film fiatal színészei pedig azt mondták, szeretnének híresek lenni, de egyelőre egyik napról a másikra élnek, és semmi sem érdekli őket.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
EXAMPLE, a példamutató Nulla meg egy nap a SZIN-en

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
ALLOW – Live in NS Szombaton, szeptember 27-én este, az újvidéki Pikova Dama klubban fellép a zentai Allow zenekar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Robert Altman: Holy Man Jam, Boulder, CO  Aug. 1970
A hippikről, dióhéjban Avagy Woodstock volt 45 éve…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Müncheni hangzásvilág kábította el Szabadkát Az Electe Művészeti Egyesület óriási ajándékkal lepte meg a szabadkai közönséget, ugyanis meghívt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Edouard Salier
Figyelemre méltó filmváltogatást láthattunk Európai Filmek 21. Nemzetközi Fesztiválja, Palics

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csipkerózsika rövid álma Demóna (Maleficent, 2014)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Máté
A fogyatékkal élőkről és az eutanáziáról (Magánybeszélgetés Mátéval)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öt csodálatos nap a nagyvilágban A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola végzős diákjai egy felejthetetlen kiránduláson vettek r...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept17-30 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha többet ilyet, gyerekem, soha többet” Egy fejezet a második világháborúból

0 Hozzászólás | Bővebben +