Öt csodálatos nap a nagyvilágban

Öt csodálatos nap a nagyvilágban

A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola végzős diákjai egy felejthetetlen kiránduláson vettek részt az elmúlt héten! Az úti cél nem más, mint a mindenki számára vonzó Olaszország volt!

Minden tanítási évben, idén is a harmadik és negyedik osztályos tanulóink vettek részt. Már mindenki teljesen be volt zsongva, mikor egyszer csak elérkezett a szerda hajnal, és a Lasta utasszállító az Európai Unió egy turisztikailag igencsak kedvelt országa felé robogott! Természetesen a harmadik osztályos tanulóink külön busszal utaztak, külön idegenvezetővel és külön tanári felügyelettel. Mi, végzősök úgyszintén.

Nos, mit is mondjak, az átlagember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elutazik oda, ahová épp kedve tartja, akkor, amikor épp kedve tartja. Ezért biztosít az iskola minden évben a diákjainak erre egy ilyen lehetőséget. A fizetés részletben történik, több hónapon keresztül, viszont az ott szerzett emlékek sokkal többet adnak vissza számunkra, mint maga az ár.

A nap végére, hosszú órák leutazása után meg is érkeztünk Lido di Jesolo központjában található Colorado hotelba! Aznap este máris a kellemesen hűvös szellő simogatott mindenkit a tengerparton, ami hangosan morajlott, a hullámok pedig a partot csapdosták. Sötét volt és ijesztő, másnap viszont oly annyira kellemes és gyönyörű.

Az első város, amelyet szemügyre vehettünk, Velence volt. Mint tudjuk, a vízre épülő várost kizárólag hajóval lehet megközelíteni, központjában pedig egy autó sem látható, csakis robogók, bicajok és gyalogosok. Meseszép a Szent Márk tér, tele van repdeső galambokkal és a saját portékájukat áruló emberekkel, akik meglepően kedvesek. A Sóhajok hídjánál lépni alig lehet a fényképezőgépüket hangosan kattintgató emberek között. A kicsi kis utcák újabb és újabb kis utcákra vezetnek be bennünket, ahol finomabbnál finomabb portékát kínáló fagyizókat és éttermeket fedezhetünk fel. Ezek után az esti fürdőzés elmondhatatlan élmény volt! A sós tenger langyos vize csúszkált rajtunk, a talpunkat pedig friss vizes homok borította. A hullámok által kidobott színes kagylók beborították a partot, s én örömmel szedegedtem őket össze a barátnőmmel együtt.

Másnap délelőtt egy könnyű reggeli után másfél órát utaztuk és, Veronában találtuk magunkat, ahol a híres Júlia szobrot tekintettük meg, valamint a mindenki által ismert: „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?” kérdő mondat helyszínét, ahol ez elhangzott, azaz Júlia teraszát. Ám Dante szobrával is összefutottunk, mégpedig a központi téren, amelyet a régi városháza, a bíróság és a börtön vesz körül. A hagyományokhoz híven, a szerelmesek hídja alatt hátrafelé és guggolva mentünk át, reményünket otthagyva, hogy itthon ránk talál a szerelem!

Délután, amikor megérkeztünk Pisába, már alig álltunk a lábunkon, hat teljes órát kellett menni odáig, persze busszal, ám már az előtte való városlátogatás is hosszúnak bizonyult, de végül a látvány kárpótolt mindent! A ferdetorony és az ott található katedrális, amely a gyönyörű szép zöld pázsiton fekszik, eszméletlen szép látvány! Az aprólékosan kidolgozott és körülbelül 200 évig építés alatt álló alkotás elgondolkodtatja az embert arról, hogy a mai világban miért is nem készítenek ilyen műveket?!

Ám még ettől is lenyűgözőbbek voltak a festmények és szobrok, amelyeket Firenze egyik legismertebb múzeumában tekinthettünk meg! Csodálom azokat az embereket, akik képesek voltak ilyen műveket kreálni. Aztán itt a városban, kora délután egy igazán ízletes ebédet fogyasztottunk el. Természetesen a fő étel, bármely olasz városban eszik is az ember, mindig pasta, azaz tészta, finom fűszeres paradicsomszósszal, megbolondítva egy kis parmezán sajttal. Azért a fagyijukat sem hagynám szó nélkül, igazi krémes, természetes ízekből összetevődő, könnyű édesség.

Az autópályáról figyelve a tájat szőlőültetvényeket, kukoricaföldeket, hegyeket, erdőket, csordogáló, friss, hideg vizű patakokat láthatunk. Messzebbre tekintve a szemünk elé kerülnek a sziklák, melyeken a lecsapódó pára által keletkező víz folyik végig, s ez által válnak csillogóvá. Az utolsó napon, utunk végén Palmanovát látogattuk meg, illetve az ott kiépített híresebbnél híresebb üzletekből összetevődő bevásárlóutcákat.

Ami az ebben a néhány napban jelentkező hangulatot illeti, azt kell mondjam, hogy kiváló volt! Tele kacagással, örömmel, sok viccel, játékkal és szórakozással. Teljes mértékben megérte a pénzét ez a kiruccanás! A csapat közelebb került egymáshoz, az emlékek gyarapodtak, az élmények növekedtek, mi pedig örültünk, és nagyon jól éreztük magunkat!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Csákány Lóránt
Borítóterv Berkes Miklós
Hátsó borító: Mihájlovits Klára
Az írók milyen remek pofák! A mai számunk történetesen úgy sikerült, hogy nem került bele szépirodalmi rovat

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
EXAMPLE, a példamutató Nulla meg egy nap a SZIN-en

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
ALLOW – Live in NS Szombaton, szeptember 27-én este, az újvidéki Pikova Dama klubban fellép a zentai Allow zenekar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Robert Altman: Holy Man Jam, Boulder, CO  Aug. 1970
A hippikről, dióhéjban Avagy Woodstock volt 45 éve…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Müncheni hangzásvilág kábította el Szabadkát Az Electe Művészeti Egyesület óriási ajándékkal lepte meg a szabadkai közönséget, ugyanis meghívt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Edouard Salier
Figyelemre méltó filmváltogatást láthattunk Európai Filmek 21. Nemzetközi Fesztiválja, Palics

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csipkerózsika rövid álma Demóna (Maleficent, 2014)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Máté
A fogyatékkal élőkről és az eutanáziáról (Magánybeszélgetés Mátéval)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öt csodálatos nap a nagyvilágban A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola végzős diákjai egy felejthetetlen kiránduláson vettek r...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept17-30 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha többet ilyet, gyerekem, soha többet” Egy fejezet a második világháborúból

0 Hozzászólás | Bővebben +