: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére

EXAMPLE, a példamutató

: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére

Fotó: Szőcs Attila

Nulla meg egy nap a SZIN-en

A Szegedi Ifjúsági Napokat szokás első és utolsó zenei fesztiválnak is nevezni Magyarországon, hiszen a kezdetek egészen 1968-ig vezethetők vissza, amikor a „nyugatmajmoló” koncerteket nemcsak szervezni, de még hallgatni is bátor cselekedetnek számított, másrészt az utóbbi évtizedben augusztus legvégén kerülnek megrendezésre, enyhítendő az egyébként igen fájdalmas búcsút a nyári szünidőtől. Számomra már kevésbé megrázó élmény a szünidő vége, sőt egyre nagyobb nosztalgiával tekintek az iskoláskorú gyerekekre, de éppen ezért szívesen keveredek közéjük évről-évre. Ezúttal sem történt másképp, bár még mindig nem a koromnál fogva léphettem be a VIP-bejáraton, hanem a szegedi VMDK közhasznú szervezetnek köszönhetően, amely a Civil Falu népes lakosságát erősítette jelenlétével. Az ő meghívásuknak tettem eleget már a nem létező, vagyis nulladik napon is. Ahhoz képest, hogy nem létezik, máris akkora tömeg állt a főbejárat előtt, hogy bizony bármelyik európai fesztivál megirigyelhette volna. Ezt ugyan csak futólag észleltem, amint a belvárosi híd újszegedi hídfőjéről letekintettem a helySZINre, és ezek után még nagyobb hálával pillantottam a csuklómon virító karszalagra. A partfürdő fövenyén aztán annyira szétszóródott a tömeg, hogy még a nagyszínpad előtt is alig százan lézengtek az Ocho Macho – egyébként nagyon fülbemászó – muzsikáját figyelve. Mi okozta akkor a fennakadást a kapunál?

-Nagyon lelkiismeretesen átvizsgáltak bennünket a belépésnél, főleg a sátrakat, hatalmas hátizsákokat. Talán a fegyvereket, tűzveszélyes anyagokat, alkoholos italokat igyekeztek kiszűrni. Ez utóbbiból találtak is szép számmal, legalábbis a kerítésen kívül hagyott nagy halom üvegből, flakonból ítélve. Állítólag kiszúrtak néhány hamis belépőt, így a jegyeket is szigorúan ellenőrizték, minden karszalag vonalkódját gondosan leolvasták. Ennek ellenére mindössze két párhuzamos sort nyitottak. Valódi csigáknak éreztük magunkat: házunk a hátunkon, és annak megfelelő iramban is haladtunk előre. Több mint két órát várakoztunk – mesélte inkább büszkén, mint panaszosan az egyik fiatal „áldozat”.

A fél nyolckor fellépő 30Y-nak sikerült túlszárnyalni a bűvös határt, és játékukkal ki is érdemelték, hogy nekik már három számjeggyel kifejezhető rajongótábor tapsoljon. Nagyjából ugyanebben az időpontban kedveskedett saját szurkolóinak Tarján Zsófi, az egyre népszerűbb Honeybeast csalogánya, aki a hazai pálya előnyét kihasználva – meg nem mellékesen, a tetszetős dalaival – számos bulizót csalt be az NNG Live! sátor ponyvái alá. Ezt a nevet viselte ugyanis a második színpad, az idén Szegeden is irodát létesítő, navigációs készülékeket gyártó világcég támogatásának jóvoltából. A Tisza felső folyásánál (na nem Záhonynál, csak a Bertalan híd közelében) felállított pódiumon – amely rendhagyó módon a Zeneszöveg.hu honlap nevét viselte – ezidőtájt a bájos Odett művészkedett, latba vetve minden vonzerejét, hogy a hely szellemének megfelelően elénekeltesse néhány dal szövegét a közönséggel. Ha lett volna kivel.

SZIN 2014

Rétvári Bence államtitkár, Juhász Tünde kormánybiztos és Vajda Árpád, a szegedi Ifjúsági Ház igazgatója hivatalosan megnyitja a Civil Falut

Aztán, mintegy varázsütésre, fél tízkor mindenfelől elkezdtek szállingózni a modern ritmusok kedvelői, kellemesen vibráló várakozással kitöltve a nagyszínpad előtti térséget. Bár a tavalyihoz képest itt egy kissé összeszűkült a tér, a keverőpultot ugyanis közelebb tolták a zenészekhez, az így nyert helyet pedig hátul sörsátrak töltötték ki. Nem is volt ez ellen senkinek sem kifogása, különös tekintettel a folyékony kenyér rendkívül barátságos, 350 forintos korsónkénti árára. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az egyéb táplálékokat is elfogadható áron vesztegették, amit mondjuk a Szigettel össze sem lehet hasonlítani, de én mégis megtettem, majd az árakkal fordított arányban, vagyis megkétszerezett étvággyal kóstoltam bele az alig 500 forintos, kiadós pizzaszeletbe, vagy a 600 forintos hamburgerbe. De hogy a zenéről is essen néhány szó, a Pendulum névre hallgató DJ-páros kitűnő hangzást biztosított, élénk light show-val megtámogatva minden irányból, miközben a mély hangok olyannyira jól sikerültek, hogy alapjaiban rengették meg az én mellkasomat is, nem beszélve a lányokéról. De hát nem véletlenül kapta ez a stílus a „drum and bass” művésznevet, zúdított is bőven mindkettőből a nyakunkba az angol és az ausztrál hangkeverő mester. Emellett úgy ötpercenként elkiáltották a „Szin Festival” varázsigét, valószínűleg hangulatkeltés végett, vagy egyszerűen csak emlékeztetni akartak mindenkit, hogy hol is járunk, de azért el kell ismernem, hogy fehér embernek ez nem áll annyira jól, mint a tévedhetetlen ritmusérzékkel megáldott színesbőrű énekeseknek. Amúgy az elnevezés rendkívül találó, amennyiben fonálingának fordítjuk a Pendulumot, hiszen az önfeledten táncoló tizenévesek úgy követték a kívülállók számára követhetetlen taktusokat, mintha minden végtagjukat külön fonálon rángatták volna. Nagyjából háromezren hallgattuk végig a távoli szigetországokból érkező művészeket, és úgy láttam, hogy összességében sem tartózkodtunk sokkal többen a fesztivál területén, főleg a bérletesek meg a magamfajta hivatalos vendégek, viszont a 6000 forintos napijegyért vajmi kevesen álltak be a sorba. Mindenesetre szerencsés kimenetelnek könyvelhettem el, hogy a nulladik nap programja nem egyezett meg a nullával.

Az rendezvény másik főszereplője, a londoni Example ugyancsak nevéhez méltóan példás koncerttel ajándékozott meg bennünket. Ő a fesztivál hivatalos részében, vagyis az első nap főműsoridejében lehelte mikrofonba dallamokban gazdag, vérbeli dance-slágereit, és valódi gálaestet állított össze a legjobb szerzeményeiből. Főleg azok számára, akiknek ez a műfaj egyáltalán a szíve csücske, mindenesetre ekkor már legalább kétszer annyian tolongtunk a szüntelenül villogó, színes reflektorok fénycsóvái alatt, mint előző este. A mai nap hőse, Elliot Gleave egyébként becsületes nevének iniciáléját nagyon találóan „exempli gratia”-nak értelmezte, s ezt fordította vissza angolra. Ügyes. Persze nem egyedül érkezett hozzánk, háta mögött egy energikus dobos biztosította az alapokat, továbbá mindkét oldalára jutott egy-egy szintibűvölő mester, akik a változatosság kedvéért gyakran pengetős hangszereket kaptak elő a tarsolyukból,valóban különleges és kellemes aláfestést szolgáltatva a lelket melengetően lágy hangú énekes-dalszerzőnek. A set-listről nem maradhatott ki természetesen a One More Day, a Kickstarts, a Stay Awake vagy a Say Nothing, és egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy még a The Way You Kiss Me c. világslágert is kipengetik egyszer. A fináléban aztán sorra került ez is, de az eredeti előadónak valójában meg sem kellett volna szólalnia, mert a közönség jelentős része fennhangon lépett a helyébe a dal teljes terjedelmében. Ennek végeztével viszont kérlelhetetlenül levonult az egész csapat a színről, a rajongók tombolása ellenére. Nem volt apelláta, mi meg legfeljebb a varjút idézhettük: kár.

-Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, hiszen akkor már az öltözőjükben gőzölgött a nyolc darab óriáspizza, amelyeket még a koncert előtt nyomatékosan megrendeltek nálunk – árulta el később a kisegítő személyzet egyik tagja. Így már érthető, elképzelhető azonban, hogy más forróság is várta őket odabent.

Még egy kicsit visszafelé tekintve a programra, Example előtt az Anima Sound System igyekezett felfűteni a hangulatot a délutáni órákban, csak nem nagy sikerrel. Rajtuk ugyan nem múlott a dolog, mert ezúttal – nagyon helyesen – úgy döntöttek, hogy inkább zenélnek, eltérően a tavalyi Green Future fesztiválon elkövetett zajkeltéstől. Pedig jobban tették volna, ha annak idején Zentán is meghálálják a bizalmat, hiszen ott legalább négyszer akkora közönség gyűlt össze, mint itt, a Tisza bal partján, ebben a korai időpontban. Fél nyolckor, sokkal jobb hangulatban csillogtathatta meg tudását a Carbonfools, amely ennek megfelelően nagyobb tömegeket mozgatott meg. A magyar fiatalok körében különben is meglepően népszerű ez a rock, blues, disco és folk egyveleget szolgáltató, több mint egy évtizedes múltra visszatekintő társulat.

 

SZIN 2014

Vajdaságiak egy rakáson. A VIFÓ és a VaMaDiSz gazdag kínálata

Na de a nagyszínpadon kívül is van élet, ezért inkább átvonultam a Pannonia Allstars Ska Orchestra népes legénységéhez, és bár harmadszor találkoztam velük élőben, most is élvezettel utánoztam az átszellemült bulizók ritmikusan pattogó mozgását. Ezen túlmenően minden alkalommal elcsodálkozok a zenekar létszámán, ami elegendő lenne egy teljes focicsapat felállásához. Bár most mindössze kilencen sorakoztak fel, talán azért, mert a játékvezető kettőjüket leküldte a pályáról. A fergeteges hangulaton felbuzdulva később is visszatértem az NNG sátorba, mivel ott ezt az estét éppen a temperamentumos ska muzsikának szentelték. Éjfél elmúltával került sorra a Russkaja ugyancsak szép számú zenekara, és nagy örömünkre nem csak legénysége, hiszen itt a hegedűvonót a szépséges Ulrike huzigálta. Az időpont egyáltalán nem akadályozta a rajongókat, hogy színültig megtöltsék, sőt, hangorkánjukkal kitöltsék a hatalmas sátor belsejét, hiszen a közvéleménykutatások szerint az eddig szerepelt külföldi előadók közül éppen ezt az orosz, ukrán, osztrák, enyhén szólva vegyes összetételű válogatottat várták vissza a legtöbben. Ők aztán alaposan ki is tettek magukért. Medvetáncoltató, turbó polkájukkal közel két órán keresztül ugráltatták a kétlábú élőlényeket is, Georgij Makazaria énekes és cermóniamester pedig orosz-angol keveréknyelvű konferálásával csak fokozta a hangulatot, miközben jó érzékkel vonta be a közönséget is a produkcióba, így mindenki kedvére kiordíthatta, kiénekelhette magából az összes búját-baját.

A harmadik helyszínt, mint mindig, ezúttal is a táncparketté, mondhatnám, hanghullámfürdővé előléptetett nagymedence alkotta, szerencsére a vizet leengedték belőle erre az időre, még azt is, ami – elég gyakran – felülről esett bele. Szinte állandóan szólt benne a jó fajta elektronikus tánczene, meglehetősen diszkrét hangerővel, ám az illemtudó látogatók betartották a diszkóbárokban uralkodó íratlan szabályt, miszerint 22 óra előtt nagy szégyen ide belépni. A későbbi időszakban viszont a Medence Színpad átalakult Silent Discóvá, és az újkeletű hóbortnak köszönhetően ekkor már hosszú sorokban várakoztak a csendes bulira vágyók, hogy megkapják a személyes, egy főre jutó fejhallgatójukat. Kissé sajnáltam ugyan, hogy drótnélküli változatról van szó, mert egyébként felülről nagyobb élmény lett volna szemlélni a különleges gabalyodást. Magam sem tudtam ellenállni a csábításnak, ezért néhány perc erejéig belefüleltem a fülesbe, és a hangzást teljesen kielégítőnek találtam, mi több, két műsor között válogathattunk, hadd csodálkozzonak a kívülállók, hogy nem mindenki egyformán vonaglik. A felfelé vezető lépcsőn magától értedődően le kellett adni a szerkezetet, de még ez sem volt mindenki számára egyértelmű. Alig akartam hinni a szememnek, amint egy siheder megpróbálta a hóna alatt kicsempészni – gondolom, szuvenírként – a fejhallgatót, a lépcsőn álló őr azonban résen volt, kabinjából kihajolva elkapta a gyerek karját, majd minden felháborodás nélkül kivette kezéből a szajrét, a tettes pedig még bocsánatkérésre sem találta érdemesnek az egész ügyet.

SZIN 2014

Van, akinek kerékpárral is könnyű felmászni a dobogóra

Aki mégis fennhangon szereti élvezni a dance, rave, techno, house és egyéb nagy mozgásigényű zenéket, annak meg ideális helyszín az Árkád Party Aréna. Az NNG színpadához hasonlóan itt is jókora sátorponyva jótékonykodik több szerepben is. A benn lévőket megvédi az eléggé gyakori záporoktól, zivataroktól, a kinn lévőket pedig az esetleges halláskárosodástól, és ezt tulajdonképpen az egész város lakossága díjazta, hiszen az idén alig néhány – egyébként alaptalan – feljelentés érkezett ez ügyben. Szóval egy egész sor jónevű DJ-nek köszönhetően itt akár fél ötig lehetett tombolni, táncikálni, vagy éppen csak elrévedezni, mondjuk azon, hogy mikor és hol is hajtsuk álomra egyre jobban elnehezülő fejünket, és a virradatban már jóval könnyebben megtalálhattuk sátrunkat vagy otthonunkat.

Piciny méretei miatt végére maradt, de semmi esetre sem utolsónak a SZINtér, ahol a régió bandái, vagy éppen feltörekvő, lelkes zenekarok kaptak lehetőséget, hogy megmutassák tudásukat ország-világ színe előtt. Innen is ered a színpad elnevezése, és semmi köze a selypes kutyapecérhez, amint azt a rossznyelvek igyekeztek megmagyarázni. A helyi erőket képviselő Gőzerő például szinte alapítótagnak számít a fesztiválon, mégis ezen a félreeső teraszon kapott helyet, ahol ráadásul még a nagyszínpad hangosítása is kitűnően érvényesül időnként. Ők azonban öreg rókáknak megfelelően cseppet sem zavartatták magukat, örömzenélést végeztek, sőt a vidám zeneszámok között még vidámabb történetekkel szórakoztatták a nagyérdemű közönséget. Valóban nagy becsben tartottak mindannyiunkat, mert éppen kétszer annyian voltunk, mint a zenészek. Amennyiben a technikust is magunk közé számoljuk. Ebben a szegletben számomra a legkellemesebb meglepetést mégis a makói Black Sabbath okozta. Hogy kerül a hagyma a színpadra? Hát úgy, hogy az egyébként 15 éves tapasztalattal rendelkező öt makói fiatalember 2011-ben elhatározta, hogy a világszerte kedvelt fekete sereg belassulós, doom számait kezdi el népszerűsíteni, néhány apró, majdnem elhanyagolható különbséggel. Sabbath Szombatra keresztelték (vagy talán antikeresztelték) magukat, Tony Iommi játékát pedig inkább ketten kopírozták le, éspedig felváltva. Néha bizony az volt az érzésem, hogy az öreg sem csinálná sokkal jobban, a makói Maki, vagyis Makári Zoltán énekhangja pedig a megtévesztésig hasonlított az eredeti varázslóéra. Ozzy elragadó orgánuma különben is élénken motoszkált még a fülemben, hiszen azt alig néhány héttel korábban közelről élvezhettem Nickelsdorfban, sőt mondhatom, hogy nekem a tribute band repertoárja még jobban tetszett, ugyanis változatosabban állították össze, mint maguk a mágusok. Maki ráadásul többször elhagyta a színpadot, elvegyült a nem létező tömegben, lekezelt, pacsizott velünk, mindezt műsoridőben tette, mialatt a mikrofont a combjára erősített „revolvertartóba” dugta.

A muzsikaszó, a kaja és a pia persze létfontosságú, ám mellettük még nagyon sok minden más is helyet kapott a SZIN keretein belül. Legnagyobb teret a Civil falu foglalta el, hiszen 80 közhasznú szervezet szorított benne helyet magának, nem kevesebb mint 500 aktivistával, akik kitűnően felkészülve tájékoztatták a rengeteg érdeklődőt mindennap 10 és 18 óra között. Emellett tréfás játékokat szerveztek, érdekes feladatokat találtak ki, és apró ajándékokkal kedveskedtek a résztvevőknek. A VMDK szegedi tagozatán kívül vajdasági vonatkozásban szerepelt még a VaMaDiSz, a VIFÓ és a Locator is. Ez utóbbiak természetesen nagyon jó lokációt találtak maguknak, mégpedig a hangzatos nevű Cicamentők Állatvédő Egyesülete tőszomszédságában. A falu hivatalos megnyitóján egyébként rangos vendég, Rétvári Bence államtitkár úr mondott közvetlen hangú köszöntőt, majd később személyesen is elbeszélgetett néhány civil szervezet vezetőjével.

SZIN 2014

A zentai Locator Város- és Környezetvédő Egyesület aktivistái munka közben

Az adóhivatal ugyan nem civil, na meg nem is kimondottan nonprofit szervezet, mégis egy impozáns sátorral meg egy old-timer MZ motorkerékpárral igyekezett beférkőzni az ifjú nemzedék szívébe.

-Tudom, hogy nem mindenki szeret bennünket. Épp ezeket a tévhiteket szeretnénk eloszlatni magunkról. Elmagyarázzuk, hogy mi nem csak adóztatunk, büntetünk, hanem sokszor a lakosság érdekeit szolgáljuk. Például nálunk hasznos információkat lehet szerezni a vámtörvényekkel kapcsolatban, valamint jelentős szerepet játszunk a kábítószerkereskedelem elleni harcban is – magyarázta tárgyilagos hangnemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kihelyezett munkatársa. Én meg szívesen hittem neki, mert ez most nem az a hely, ahol bárkivel is vitatkozni szeretnék.

A Paksi Atomerőmű egy egész kamionnal vonult ki, és nagyon látványos módon, grafikonokkal, szimulátorokkal szemléltették az atomenergia jelentőségét az ország energiaellátásában. Hát igen, ők is tisztában vannak vele, hogy nem mindenki támogatta a reaktor nemrégi bővítését, ráadásul orosz segédlettel, ezért igyekeztek kimutatni az eljárás előnyeit. Egy szó, mint száz, nagyon sok fiatalt meggyőztek, magamat is beleértve. Mármint a fiatalok közé.

Mivel a látogatók jelentős része a tizenéves korosztályhoz tartozik, így a szervezők sokféle szórakozási lehetőséget is biztosítottak számukra, a célba dobástól kezdve a dodzsemen keresztül egészen a hőlégballonig. Az óriás lufival csak néhány méter magasan lehetett lebegni, ezért a vidámpark részlegben billegő, ingához hasonló szerkezet aratta a legnagyobb sikert, és gyakran sort kellett várni előtte. Ez a kínzóeszköz jobbra-balra lóbálja a becsatolt áldozatait, talán a Pendulumnak tisztelegve, közben majdnem egy teljes kört tesz meg, csak éppen nem a vízszintes, hanem a függőleges síkban. Számomra méltóképpen helyettesítette a máshol ugyanilyen népszerűségnek örvendő bungee jumpingot, ugyanis mindkettőt egyformán nem kívántam kipróbálni. Egyéb extrém sportokból pedig a profik tartottak délutánonként izgalmas bemutatót. A BMX kerékpárosok gond nélkül megmászták az emeletnyi magasságú akadályokat, ugyanakkor az alagsorban, vagyis a „flatland” változatban is elképesztő ügyességgel pörögtek, forogtak. A Flip Unit Team tagjai pedig saját testüket dobálták, forgatták a parkour nevű sportág előírásai szerint, akrobatikus ugrásokat végeztek a dobogóról, vagy éppen szaltó közbeiktatásával repültek át egyszerre akár kilenc, egymás mellé fektetett személy fölött. Ehhez a mutatványhoz már nem voltak elegen, így a közönség közül invitáltak bátor vállalkozókat maguk alá, és csodák csodájára találtak is. Persze a tornászok ügyességében ők egy percig sem kételkedtek, mégis ezek a bátor vállalkozók tapsoltak a leglelkesebben minden sikeres halálugrás végeztével, miután mindenki épségben maradt.

A nagy áruválasztékkal rendelkező vegyesboltot is jó ötletnek tartottam, hiszen ez szintén hozzájárult a barátságos árfekvéshez, a Divat Pont ruházati áruházat meg eredetinek, legalábbis egy ilyen rendezvényen. De azért minden bizonnyal megtalálták a számításukat, mert két sátrat is nyitottak, és a jókora -50% feliratokkal mindenkit becsalogattak egy kis bámészkodás erejéig, ami már fél sikernek számít.

SZIN 2014

Hatan szurkolnak lentről, hogy jól sikerüljön a szaltó

Ennyi hallani- és látnivaló után természetes, hogy hajnaltájt már élményekkel megtelt, zúgó fejjel ballagtam a kijárat felé, és nem is akartam megzavarni az ott bóbiskoló kapuőrt. Ám az mégis felnyitotta a szemét, amint odaértem, valószínűleg annyira csengett a fülem, hogy meghallotta.

-Szabad egy kilépőt? – mutatott a csuklómra, így jöttem rá, hogy mire is gondol.

-Muszáj? Mire jó ez egyáltalán? – értetlenkedtem.

-Igen, muszáj – zárta le a vitát az ajtónálló, aki inkább egy széken ülőre hasonlított, majd leolvasta karszalagomról a vonalkódot. Még szerencse, hogy nem veszítettem el az azonosító jelet, mert akkor talán még most is bent lennék.

Csak ekkor figyeltem fel a nagybetűs feliratra, miszerint mindenkinek kötelező kilépéskor is regisztráltatnia magát, különben később nem jöhet vissza, akár érvényes karszalaggal sem. Valószínűleg valami belső ellenőrzés lehet a célja az egésznek, netán azt akarták meggátolni, hogy többen lépjenek ki, mint ahányan beléptek, mint a legendás Altamont fesztiválon, ahol négy újszülött látta meg a napvilágot a kitűnő rock and roll hatására. Vagy ha mondjuk tízezer vendégből csak kilencezer lép ki, akkor ezren még mindig a Tisza-parton tanyáznak, és mentőcsapatokat kell küldeni értük, de az sincs kizárva, hogy az tetszetős kimutatások érdekében minden egyes belépést új látogatásként könyveltek el.

A matekkal hadilábon állók most ne figyeljenek ide, de ezúttal sikerült bebizonyítanom, hogy nulla meg egy az kettő, ugyanis a SZINes programfüzet szerint a nulladik és az első napon vettem részt, mégis két estén át élvezhettem a világszínvonalú előadásokat. Azon már sajnos semmilyen matematikai művelet nem segített, hogy jelen lehessek a következő napok attrakcióin is, mint például a Csík zenekar meg a Kiscsillag fellépése külön-külön, a legvégén meg együtt is, vagy a Republic feltámadása Boros Csaba basszusgitárossal a mikrofon előtt, ám a koncert itt is rendhagyó módon ért véget, mégpedig egy megható archív felvétellel, amellyel Cipő emlékének adóztak. Említhetném továbbá a 19 000 nézőt vonzó, szombati napot, amikoris a SZIN-ezők berkeiben legkedveltebb hazai brigád, a Punnany Massif rap-kedett a fellegekben, természetesen zsúfolásig megtelt nézőtér felett. Végeredményben azonban mindkét világszerte jól csengő nevet, a Pendulumot és Example-t is bejegyezhettem a személyesen átélt, nagyszerű koncertek listájára, és már csak ezért is megérte eljönni, nem beszélve arról a sikerről, hogy a hivatalos zárójelentés szerint összesen 78 000 látogatóval dicsekedhet az idei rendezvény. És ebből kettő én voltam.

SZIN 2014

Hajnal felé tetőfokára hágott a hangulat az Árkád Party Arénában

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A nulladik napon nem volt egyszerű bejutni az Újszegedi Partfürdő területére
EXAMPLE, a példamutató Nulla meg egy nap a SZIN-en

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
ALLOW – Live in NS Szombaton, szeptember 27-én este, az újvidéki Pikova Dama klubban fellép a zentai Allow zenekar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
Robert Altman: Holy Man Jam, Boulder, CO  Aug. 1970
A hippikről, dióhéjban Avagy Woodstock volt 45 éve…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Müncheni hangzásvilág kábította el Szabadkát Az Electe Művészeti Egyesület óriási ajándékkal lepte meg a szabadkai közönséget, ugyanis meghívt...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Edouard Salier
Figyelemre méltó filmváltogatást láthattunk Európai Filmek 21. Nemzetközi Fesztiválja, Palics

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csipkerózsika rövid álma Demóna (Maleficent, 2014)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sándor Máté
A fogyatékkal élőkről és az eutanáziáról (Magánybeszélgetés Mátéval)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Öt csodálatos nap a nagyvilágban A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola végzős diákjai egy felejthetetlen kiránduláson vettek r...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est szept17-30 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha többet ilyet, gyerekem, soha többet” Egy fejezet a második világháborúból

0 Hozzászólás | Bővebben +