:

Hank Moody és a happy end

:

A hetedik évad utolsó részével véget ért Hank Moody. Mondhatnám, hogy véget ért a Kaliforgia, de senki nem nevezi így, ha már anyakönyv, akkor Californication.

Nos, én 2010-ben kezdtem el nézni a sorozatot, akkor még csak három évad létezett, és én a harmadikkal kezdve kapcsolódtam be. 2014-ben „kapcsolódtam ki”, és be kell vallanom, hogy már nagyon vártam az utolsó évad végét, mert a sorozat egyszerűen kifulladt.

Ez a széria az elején azért volt képes magával ragadni, mert a főszereplő, David Duchovny zseniális, egy nagyon szerethető családapát/nőgyógyászt játszott, akiben megvan a zseniális Chandler-humor, az elegáns James Bond és a szerető családapa is. Ő egy lezüllött értelmiségi, aki lehetne akár Woody Allen is, csak éppen kevésbé frusztrált, és sokkal jobban bírja a piát, a füvet és a nőket.

Nem Woody, hanem Moody. A szerelmét, Karent talán még annál is jobban szereti, mint ha a felesége lenne, nem beszélve a lányáról, akiért szintén rajong. De nem teljesülhet be a családi idill, mivel folyton ott bujkál benne a sármos Charles Bukowski, aki megkísérti őt, néha egy üveg whiskey, néha pedig egy gyors numera képében egy szörföslánnyal.

Moody meghasonlott alak, aki folyamatosan menny és pokol közt egyensúlyoz. Mindig elcsábul, és mindig visszatalál Karenhez. Ellenállhatatlan és kib@szottul gusztustalan egyaránt. Mindezek mellett pedig hús-vér ember, akit olykor megvernek, olykor ő ver meg másokat, aki ugyanúgy hány a fűtől, mint bármelyikünk, aki egyedül jár a Porschéjával L.A.-ben, Venice Beachen. Nagy dumák mestere, amik egyszerre szellemesek, őszinték, sértőek és természetesen hihetetlenül coolak, akárcsak a szellemi atyjuk.

A sorozat lelke Hank és Karen kapcsolata, ergo Hank Moody belső útkeresése. Hogy melyik utat keresi? Hát azt, ami a hippi életmóddal kezdődik, és az egyéni felelősségvállalással végződik. Szóval az a kérdés, hogy sikerül-e a sorozat végére tiszta lelkiismerettel eldumálgatnia egy baromira szexi apáca férjével, Jézus Krisztussal.

Ez a sorozat szerethető volt, mert képes volt humort gyártani a legabszurdabb magánéleti konfliktusokból, no meg a jó ízléssel válogatott zenék és a csodaszép és néha okos muffok miatt, akiket, félreértés ne essék, Moody előbb-utóbb meghersintett. Ha nem, akkor több részben már nem is láttuk őket.

Hank Moody

Ennek a humornak az ereje számomra az abszurd realitásban van. Olyan fanyar szituációkkal kerülünk szembe, amik életszagúak, egy ponton azonban törvényszerűen hirtelen kicsapódik a biztosíték. A sorozat sémája egyszerűen leírható, ez megy ugyanis hét évadon keresztül körbe-körbe: 1. Hank megjelenik a színen, és sármjával felkavarja az állóvizet; 2. Kiderül a liliomtiprás, Hank zabigyereke és állandó szerelme előtt hitelét veszti; 3. Hank Moodynak mindenki megbocsát, mert ő egy kib@szott jó arc; 4. Ugyanez elölről…

E recept azért működhet, mert Moody felelőtlen bajkeverő ugyan, de mindig emberséges, empatikus és jó szándékú, és evvel egyaránt folyamatosan mérgezi és lenyűgözi a környezetében lévőket.

Kurva jó sorozatról beszélünk, egészen a harmadik évad középéig. Ott ugyanis elfogyott az ötlet, és semmi mást nem láthatunk, csakis önismétlések sorozatát. A széria önmagát haknizza, visszatapsolja a tavalyi önmagát, csak mert azt megnéztük és szerettük. Ez után a törés után olyan mélyre ássa el magát a föld alá, hogy azt még Charlie Runkle sem ásná ki, ha 1 millió dollárral támogatnák az ügynöki karrierjét, akkor sem. Az utolsó évad végén már azt kellett néznem, hogy egy régebbi hollywoodi filmből lopott ötlet alapján vajon lefekszik-e Marcy Runkle azzal a rémesen gusztustalan volt pasijával, Stuval. Marcy ezt nem teszi meg, így hát Stu átrohan a másik szobába, és mint egy retardált hülyegyerek, bevágja a répát egy guminőnek. Ostoba poénkodás, ripacskodás, valódi történések meg sehol.

Félreértés ne essék: a főszerepben David Duchovny végig remekül alakít. Színészileg sokkal többet hoz ki Hank Moodyból, mint az X-aktákban Fox Mulderből. Viszont a forgatókönyvíró- rendezőnek, Tom Kapinosnak legkorábban a második, legkésőbb a harmadik évad végén le kellett volna zárnia ezt a ponyvát. Mert a végére sajnos az lett. A negyedik évadtól elözönlik a sorozatot a jellemtelen és érdektelen epizód- és mellékszereplők, és ez halálosnak bizonyul, tekintve, hogy az „állandó barátok”, Marcy és Charlie Runkle is folyamatosan túl sokak színészileg, és túl kevesek homo sapiensileg. Ez nem mondható el a főszereplő oly sokat szerepeltetett lányáról, Beckáról, ő ugyanis a sorozatban gyakorlatilag egy agyhalott, emellett lázadó tinicsaj, aki rosszul van eljátszva. Akit még hiteles karakternek tartottam, az a sorozat femme fatale-ja, Karen. Csupán annyi gond van vele, hogy százhuszonkettő plusz végtelenszer bocsát meg, olyan magatartásért, amiért egy normális nő már Szomáliába emigrált volna.

A sorozat lezárása pedig hallatlanul sablonos. Amikor megláttam, egyből arra gondoltam, hogy ha Hank Moody létező személy lenne, és látná ezt, akkor egyből tökön verné a készítőket: a szerelmespár egymásra talál, holott ezt a látottak alapján semmi sem indokolja. Kézen fogva egy repülőn, útban a zombi lányuk esküvőjére, meghitten beleszállnak a napba.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Thrash metal őrület: SUICIDAL ANGELS / Dr. Living Dead / Angelus Apatrida, Dom omladine, Belgrád Conquering Europe Tour Pt. II elnevezéssel thrash mészárlás készülődik a belgrádi Dom Omladine ép...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pszichedélikus stoner metal buli Újvidéken Úgy tűnik, országunkban is hódít már a stoner/post/rock/metal stílus

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Thrash metal veszedelem: Overkill- és Sanctuary-koncert Belgrádban Hazánkba is ellátogat a thrash metal legenda Overkill és a progresszív csoda Sanctuary

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha már reklámozunk, akkor menni is kell... Vasárnapi gondolatok a Sequence, Subscribe, Phrenia zentai fellépéséről

3 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hank Moody és a happy end A hetedik évad utolsó részével véget ért Hank Moody.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sin City – Ölni tudnál érte? (Sin City: A Dame to Kill For)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Metalhead (Málmhaus, 2013)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gérecz Attila
Gérecz Attila – egy forradalom költője Minden forradalomnak megvan a maga költészete – és költője.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vacsora tálalva! A nap harmadik, legkevésbé összetett, gyomrot nem megterhelő (fő)fogása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Úristen!! Ketchup van a pizzán!
Egy au pair naplójából 3. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyász A gyász fogalma alatt általában azt értjük, hogy valaki meghalt, mi pedig próbálunk megküzdeni a ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esztétikai forradalom a kanapénkon (1. rész) Gyakran nem vesszük észre, hogy a történelem éppen itt és most történik.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Dancs Rózsa: Pokoljárás – Sorsok az egykori romániai abortusztörvény idején Magyarkanizsán és Zentán mutatják be a könyvet

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Desiré Central Station 2014 – dead or alive nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivál

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est nov5-18 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A világűrből a szilárd talajra kényszerített kalandozások Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás egy kis szubjektív kitekintéssel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Képes Ifjúság 1989. április 19-i lapszámának címoldal
Találkozás a seregnyi libával FELJEGYZÉSEK A KÉPES IFJÚSÁG TÖRTÉNETÉHEZ

0 Hozzászólás | Bővebben +