Februárban Budapesten koncertezik az amerikai Slipknot, avagy Mister Seven köszöntése negyvenegyedik születésnapja alkalmából
Vannak alkalmak, amikor egyszerűen megbolydul a háló, mindenki olvas valamit, hallja valahol, megkezdődik az ellenőrzés, a „csekkolás”, hogy végül a hír igaznak bizonyuljon. Jó esetben. Márpedig ilyen jó eset volt az is, amikor két héttel ezelőtt felröppent a hír, hogy a sokszoros platinalemezes, Grammy-díjas maszkos szörnycsapat, a Slipknot tényleg és valóban Budapestre érkezik. A Prepare For Hell turné keretében az együttes február 5-én lép fel a Papp László Sportarénában.
Merthogy turnéra indult az iowai banda, miután október 20-án, hat teljes év kihagyás után megjelent új lemeze, a furcsa írásmóddal jegyzett .5: The Gray Chapter. A rajongók tehát kiéhezve, az új albummal felvértezve igyekeznek átvészelni ezt a néhány hónapocskát februárig.
S hogy mindezt miért is részletezzük ily bő lére eresztve? Hát éppenséggel azért, mert mai Sztárkörhintánk főszereplője a Hetes, vagyis Seven, esetleg ha úgy jobban tetszik, hát bizonyos Mister Seven, akit az anyakönyvi hivatal csak Michael Gordon Thomsonként ismer, de akinek neve Mick Thomsonként híresült el keményebb körökben. Mister Seven ugyanis alig két napja, november 3-án töltötte be negyvenegyedik életévét.
KILENCEN
A kis Mickről a hetvenes évek elején még senki sem gondolta, hogy olyan hatalmas, maszkos gitárnyüvő lesz, mint ahogyan az mégis megtörtént. Születése után élt-éldegélt szüleivel és három testvérével az iowai Des Moines-ban, ahogyan az már egy amerikai kisgyermektől elvárható, hogy alig tizennégy évesen megismerje a nagybetűs Életet, és munkába álljon. Természetesen, mivel Amerikáról van szó, egy gyorsétteremben, ahol két kemény hetet le is húzott. Aztán vélhetően úgy gondolta, egyelőre hanyagolni illene ezt a fene nagy önállósdit, és inkább visszabújt a családi fészek melegébe. Hangszert komolyabban csak két év múltán, tizenhat évesen vett a kezébe: a gitár azóta is az alapvető munkaeszköze. A következő években nemcsak játszani tanult meg a hangszeren, de annyira elsajátította annak csínját-bínját, hogy egy idő után oktatni is kezdte (ilyesmivel manapság is foglalkozik, amikor éppen zenekari teendői engedik).
És így érkezett el szépen, lassan 1996, amikor Mick megismerkedett az egy évvel korábban alakult nu metal együttes, a Slipknot tagjaival. Le is csaptak a gitáros fiatalemberre, mert a csapat addigi szóló- és ritmusgitárosa, Craig Jones mindig is a sampler mögé vágyott. És Mick, azaz Mister Seven azóta is ott nyüvi a húrokat.
Nem sokkal azután, hogy Mick belépett az együttesbe, a Slipknot kiadta demólemezét, amely azonban nem vette meg a közönséget. Ám ahogyan az szorgos ifjakhoz illik, nem adták fel, próbáltak, zenéltek és gyarapodtak. Tudásban, lassan-lassan rajongókban és hát taglétszámban is. Két évvel később, 1998-ban, amikor sikerült tető alá hozni egy szerződést egy lemezkiadóval (Sid Wilson lemezlovas érkezésével), már kilenctagúra duzzadt a banda. Egy évvel később, 1999-ben pedig megjelent a Slipknot azonos című albuma. Ami már áttörést hozott a népszerűségben is. Még abban az évben érkezett egy DVD, a Welcome to Our Neighborhood. Aztán 2002-ben jött az első mélypont: az együttes tagjai közül többen is elkezdtek kifelé kacsingatni, másokkal zenélgetni. Lassult a lendület, a munkatempó, de érettebbek is lettek az ifjak, így a 2004-ben megjelent Vol. 3: (The Subliminal Verses) már feljutott a Billboard második helyére, ráadásul hat kislemez is készült belőle.
Számozott zenészek
A két évvel későbbi All Hope Is Gone már felköltözött az első helyre a Billboard listáján, a világhírnév kész tény volt, tömegek csápoltak a maszkosoknak minden komolyabb fesztiválon, amelyen megfordultak. Ami nem csoda, hiszen egyszerűen zseniális, ahogyan a thrash gyorsaságú riffjeiket metálban is ritka komplex koncepciók alapján alakítják ki, rendkívül egyedi hangzással egyesítve azt. Kialakult a stílus, kialakult az imidzs, a maszkok, a zenekartagok sorszáma, a külsőségek, és a zene is egyedi, elfogadott és megbecsült lett. Már csak élvezni kellett volna.
2010 azonban tragikus év volt a Slipknotnak: Paul Grayt, az együttes basszusgitárosát holtan találták egy motelszobában. A bandatagok nem igazán tudták, mi legyen, folytassák-e a közös munkát… Így hát jött egy hosszabb szünet, aztán 2011-ben mégis következett néhány koncert, 2012-ben egy amerikai turné. Az idén pedig egy új stúdióalbum. Mert eddig nem igazán volt kedve a társaságnak Paul Gray nélkül stúdióba vonulni. Azt ígérték, hogy a lemezen olyan dalok is lesznek, amelyekben még Paul munkája is benne van. Ráadásul a cím is árulkodó: .5: Gray Chapter… Az első klip, amelyik a The Devil In I című dalhoz készült, megmutatta, hogy új maszkok is készültek…
„Az új albumot Paul Gray emlékének ajánljuk. Van néhány dal, ami róla szól, és olyanok is, amelyek az érzéseket és a drámát mutatják be, amin a zenekar tagjai keresztülmentek az elmúlt négy évben. Sokan nem tudják, milyen ez, nem értik. És különösen nekem, a szövegek írójának nagy megkönnyebbülés, hogy elmondhatom ezeket a történeteket a legőszintébb és egyben a legsötétebb módon. Alig várom, hogy a rajongók is hallhassák” – mondta Corey Taylor énekes az új lemezről.
Az együttes augusztusban megjelentetett egy dalt az akkor még készülő anyagból. A The Negative One fogadtatásáról a Hammerworld tanúsága szerint Corey Taylor azt mondta: „Az emberek nem tudják, mire számítsanak tőlünk, és mi valahogy bírjuk ezt. Az a klassz – és a minap valaki másnak is ezt mondtam –, hogy ez nem az első hivatalos kislemezdalunk az új lemezről. Ez csak amolyan ajándék a rajongóknak. Azt akartuk, hogy hallják a lemez egy részletét. Az igazi kislemez teljesen más lesz. Dallamosabb, de komor is, erőteljes. Valami más. Az emberek elhajítják majd az agyukat, amikor meghallják. A The Negative One-ban ott van a lélek. Az bejön, hogy nagyon-nagyon hasonlóak a reakciók. Az emberek eleve bírják azt a tényt, hogy van valami Slipknot-újdonság. Azt is bírják, hogy ez valami olyasmi, mint amikor a régi suli találkozik az újjal. Érezni a dalban a korai cuccaink őrületét, de azt is, hogy lezajlott azóta egy fejlődés. És valahogy ezt is céloztuk be, érted? Korábban azt mondtam, hogy olyasmi érzetű lemezt szeretnék, mintha az Iowa és a Vol. 3 keveréke lenne, és azt hiszem, hogy ezt is valósítottuk meg. De várj csak, amíg meghallod a teljes albumot, mert a sztori annyira mély és annyira őszinte meg annyira őrült, hogy az emberek az eszüket fogják veszteni tőle.”
Az álarc mögött
S már lehet is kezdeni észt veszteni, hiszen az album immár megjelent, hallható a maga teljességében. Lehet élvezni, lehet borzongani meg szörnyülködni, fürdőszobában hörgést gyakorolni, elmerülni a ritmusokban és riffekben. Közben pedig arra gondolni, hogy Mister Sevent, a negyvenegy éves gitárost hallgatjuk, aki pontosan két nappal ezelőtt ünnepelt. Boldog születésnapot, Mick!
De a születésnap alkalmából visszatekintve elmélázhatunk akár azon is, hogy 2012 az ünnepelt számára a magánéletben is jelentős esztendő volt: ekkor nősült meg. Stacey Riley a jelekből ítélve egy kicsit sem ódzkodott a bevarrt szájú hős láttán, aki azonban esküvőjén maszk nélkül, sőt mi több: öltönyben mutatkozott, bizonyítva ezzel, hogy a legvadabb álarc mögött is érző szív dobog…
Tavaly a Slipknot összesen hat helyen lépett fel: májusban az Ozzfesten, júniusban a Download Festivalon és a Graspop Metal Meetingen, júliusban a Rosklide Festivalon és a Metaltownon, majd októberben a Monsters of Rockon. Ezért is nagy szó, hogy az idén végre turnézásba kezd a banda, amelynek egyik állomása lesz a február 5-i budapesti koncert. Ha pedig valaki ódzkodik a hidegtől, netalántán jobban szereti a nyílt színi, szabadtéri bulikat, és valamivel többet is hajlandó utazni, az megnézheti az együttest a nickelsdorfi – vagyis a régi magyar nevén, miklóshalmai – Nova Rockon: az osztrák szervezők ugyanis bejelentették az első neveket, és bizony az amerikai banda is ott lesz az osztrák–magyar határsávban június 12-e és 14-e között.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá