A sötét oldal filmzenéje

A sötét oldal filmzenéje

Küszöbön ülős traccsparti a szöszi Katatonia-gitárossal

Emlékszem, annak idején (úgy 1998 felé) a zentai Rin Tin Tin vendéglőben feketébe öltözött fiúk-lányok sokat vitatkoztak, hogy melyik Kataonia-dal szóljon majd a temetésükön. Hejjj, azok a gyermekévek! Biztos hatalmas népszerűségnek örvendtünk volna, ha megmondjuk nekik, hogy interjút készítünk 2014-ben a zenekar egyik alapítójával, a szöszi Anders „Blakkheim” Nyströmmel. A Katatonia zenéje az elmúlt 23 évben lehet, hogy finomodott, de vidámabb nem lett. Mostanra nemcsak 10 lemezt és számos turnét tudhatnak maguk mögött, hanem egy, a Brutal Assaulton készült Képes Ifi-interjút is. Ezzel azért nem dicsekedhet mindenki!


Harmadik alkalommal jártok a Brutal Assaulton. Mi a véleményetek a fesztiválról és az itteni közönségről?

– Szeretünk itt, mert jóval olcsóbb, mint Svédország, és az időjárás is kellemesebb.

Amikor mondjuk az embereknek, hogy hol játszunk, akkor rögtön megkérdik, hogy „mi lesz ott, brutálisan bántalmaznak majd titeket?”… haha! Azt hiszem, ez azért is jó extrém fesztivál, mert változatos. A Katatonia sem egy szélsőségesen durva banda, és az emberek örömmel fogadnak bennünket. Egyébként jó itt lógni és nézelődni. Soha sincsenek magatartási problémák, csak sok rocker/metálos, akik kizárólag a koncertek során őrülnek meg!

Hogy múlnak egyébként a turnék? Sokat buliztok?

– Amikor van hangulatunk és alkalmunk is rá, akkor igen. A leggyakrabban feltett kérdéseink a turnémenedzsernek: „mennyi időnk van még?” és „mikor indulunk?”, a válasz általában a „semennyi” és a „most rögtön”. Persze a fellépés előtt általában rengeteg szabadidőnk van, de olyankor csak sétálunk, nézelődünk, ülünk, és várjuk a műsorunk kezdését. Igazán bulizni csak koncert után tudnánk, akkor pedig általában rögtön indulunk is már vissza. Na, amikor ez valami miatt nem így alakul, akkor igen, akkor nagyokat bulizunk!

Ma is ez lesz? Csomagoltok, és mentek haza?

– Kivételesen nem, és holnap délután két óráig maradunk. Viszont holnap két fellépésünk is lesz Németországban, ami azért ritkán történik, és mondjuk azért az húzós lesz. A ma esténk végre szabad, egyelőre még gőzünk nincs, mit csinálunk majd, de ez itt nem okoz gondot.

Megnéztek ma este valami bandákat? (A menedzser, aki már a kérdés előtt a partira is nemet mondott, ismét bekiabál röhögve: „Nem!”)

– Akárki akármit mond, én ma ellógok megnézni az Obituaryt, mert az egyik kedvenc bandám. Persze ha nem kellene a fellépésre készülni, akkor egész este le-fel mászkálnék, és nézném a koncerteket, mint minden derék metálos.

Mit gondolsz a fémzene jelenlegi irányvonaláról?

– Én inkább egy oldschool srác vagyok, aki heavy/death/black/thrash metalt hallgat, de persze figyelembe veszem mindig az aktuális történéseket is. A fémzene szerintem nagyon erős, az újabb irányzatok jönnek-mennek, néhány alműfaj új elnevezést kap, újabb crossoverek keletkeznek-elmúlnak, új öltözködés alakul ki, de lényegében a metálközösség mindig ugyanaz marad.

Gyakran mondják a metálosokra, hogy problémás gyerekek voltak. Te rossz gyerek voltál?

– Ó, persze, rengeteg szarást csináltam, és nagyon élveztem a határok feszegetését. Ki is rúgtak otthonról, mert ráuntak a velem járó örökös problémákra. Apám egyik nap azt vágta a fejemhez, hogy „ha van eszed a marhaságokra, akkor elég idős kell hogy legyél ahhoz is, hogy gondoskodj magadról”. Világéletemben önfejű, lázadó egyéniség voltam, hát mentem.

Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban? Milyen ambícióid voltak?

– Ha jól emlékszem, nem tudtam eldönteni, hogy tűzoltó vagy jégkrémet fuvarozó teherautó-sofőr legyek. Persze ez még azért távol van az igazi ambíciótól. Aztán mikor már nagyobb lettem, tudtam, hogy zenével szeretnék foglalkozni, de nem úgy, mint sokan, akik rocksztárságról álmodoznak. Én mindenképp szerettem volna a zene közelében maradni, akár színpad mögött is, stúdiózenészként, technikusként. De a dolgok végül sokkal jobban alakultak, mint ahogy vártam.

A zenekart 25 éve alapítottátok, gondoltad volna, hogy ennyi mindent elértek?

– Szerettük volna persze, de nem terveztük, csak megtörtént. Mi csak próbáltuk minél jobban megvalósítani a zenei elképzeléseinket. Ha valamit az ember elhatároz, és nem tér le az útról, akkor annak meglesz az eredménye. Valakiknél ez tovább tart, valakiknél rövidebb ideig, de fontos folyamatosan csinálni, amit elkezdtél, és nem hátrálni meg az akadályok elől.

Akár 22–25 évig is?

– Persze, közülünk mindenki ilyen. Sokan mondták már, hogy lehetnénk sokkal populárisabbak is, de engem ez nem érdekel. Van egy stabil, lojális rajongói bázisunk, akik velünk együtt változnak már évek óta, nem aggódom tehát, hogy hátat fordítanak nekünk. Mi tesszük a dolgunkat, ahogy azt a legjobban tudjuk, és ők mindig kitartanak mellettünk. Olyanok vagyunk, mint egy nagy zenei család!

A hírnév téged megváltoztatott az évek alatt?

– Mi a zenére és a fellépésekre próbálunk figyelni. Olykor meglepően hat a hatalmas színpad, a rajongás és hasonlók. Ne érts félre, ennek örülök, ez egy jutalom, hogy jól tesszük a dolgunkat. De amikor például dedikálunk, vagy a rajongókkal fényképezkedünk, a mai napig furcsán érzem magam, mintha az nem én lennék.

Mint amikor pl. a lányok dobálják a melltartókat?

– Ohh, na igen… haha!

Történt már ilyen?

– Persze volt rá eset, de mi az ilyet aztán tényleg soha nem ösztönözzük. Szerintem nem az a banda vagyunk, akik az ilyen „kik vagyunk, mik vagyunk”, „gyertek és imádjatok” stílust nyomják.

Te aztán tényleg két lábbal állsz a földön!

– Mindenkinek így kellene tennie, sokkal jobb az egész színtér és a közösségi szellem is, ha ezen a szinten marad, és nem száll el magától. Habár zenész is vagyok, attól még rajongója egy csomó bandának, és soha nem dobom oda nekik az alsóneműmet… Legyen mindenki a másikkal barátságos és tisztelettudó, a többit hagyjuk a Justin Bieber-féle sztárokra!

A régi lemezeken elég sok okkultizmussal kapcsolatos témátok volt, azóta kissé váltottatok, de még mindig távol vagytok a virágszedős szövegektől. Mit gondolsz, a metálosok miért vonzódnak ennyire a bizarrabb dolgokhoz?

– Pontos választ én sem tudok mondani. De az tény, hogy akik ilyen zenét hallgatnak, általában nem hétköznapi témákhoz vonzódnak, akiket borultabb témák érdekelnek, azok pedig előbb-utóbb megtalálják magukat ebben a zenében. Ez a két dolog természetéből fakadóan együtt jár, akár a kesztyű és a kéz, tökéletesen összeillik, mert a fémzene a sötét oldal filmzenéje. Próbáld meg Britney Spears zenéjét összeugrasztani a sátánista és okkultizmussal foglalkozó szövegekkel. Nem tudom, milyen lenne, de lehet, nem is akarom… A sötétség és a fémzene már a Black Sabbath óta összeforrt, ez már így is marad, ez a műfaj erről szól.

A következő kérdés kissé aktualitását vesztette mostanra. Az érdekelt volna minket, hogy melankolikus alkatnak tartjátok-e magatokat, kiindulva a zenétekből. De látjuk, ez nem így van…

– Nos, annak ellenére, hogy mi a zenekarban vizuálisan és zeneileg is egy bizonyos világot képviselünk, ez nem azt jelenti, hogy egysíkú emberek vagyunk. Ez csak az egyik oldal, és mi eldöntöttük, hogy ebből szeretnénk meríteni inspirációt a zenénkhez, ezeket a hangulatokat akarjuk lefesteni művészileg. Tudunk mi írni vidám dalokat is, de az már nem Katatonia lenne.

Szerinted segít a zenétek azoknak az embereknek, akik épp egy nehéz életszakaszukban vannak?

– Szerintem mi is így csináljuk, és ők is. Önmagukra lelnek a zenében, és ez átsegíti őket a rázós időkön. Amikor magadra lelsz valamiben, az erősebbé tesz, mert tudod, hogy nem vagy egyedül. Én is ezt teszem, amikor padlón vagyok, vagy szomorú. Mindig azokat a lemezeket hallgatom, amelyek ugyanúgy kuszáltak, mint én abban az időszakomban.

Eddig tíz nagylemezt adtatok ki. Mi nyújt inspirációt, mi az, ami egy új lemez készítésekor hat rátok?

– Azok a hatások, amiket kezdetekkor magadba szívsz, szerintem mindig megmaradnak, mert összenőnek veled. Nagyon szerettem a heavy metalt és az Iron Maident, de a világ nem állt meg a Bring me your Daughter dalnál, és jött a death, black metal. A mai napig ügyelek rá, hogy tudjam, mi történik a zenei palettán, de ezek a zenék már csak nagyon kis részben hatnak rám. Ilyenkor az ember már a stílusokat sem nézi, csak hogy jó zene legyen, kortól, országtól, kontinenstől, nemzettől, bőrszíntől függetlenül.

Oké, jó zene, rossz zene, de mi van a mainstreammel? Ilyen bandákat hallgatsz?

– Én nem sok jó zenét hallottam még a mainstreamből. A jó zene általában olyan emberektől jön, akik valami belső küzdelemben vannak önmagukkal, mert akkor az előbb-utóbb felszakad a szívből, ellenőrizhetetlen, ezért őszinte és szenvedélyes is egyben. Ha mainstreamet hallgatsz, akkor általában egy gyártott kereskedelmi terméket fogadsz a hallójárataidba, amelynek üzleti céljai vannak. Szerintem könnyű eldönteni, melyik a jó és melyik a rossz zene, de persze az ízlések is különböznek.

Na jó, de te most ezt nem a pénzért csinálod?

– Természetesen nem. Mindent, ami befolyik, visszaforgatunk a zenekarba, hogy tudjuk folytatni. Ha nem teremtünk pénzt, nem tudunk stúdiózni, videókat felvenni, turnékra menni. Fontos, hogy a zenekar működjön, mert a lemezeink túlélnek bennünket, rajtuk keresztül mi is hagyunk nyomot magunk mögött az életben. Sok banda, akikkel egy szinten vagyunk, tönkrement, mert elherdálták a pénzüket. Ameddig van hol aludni, van miből számlákat fizetni és enni, addig jó. Évekig nagyon szegényen éltünk, folyamatosan úton voltunk, és boldogok vagyunk, hogy előrébb jutottunk, ahogy a zenekar beindult. Aki ezt pénzért csinálja, az bebukik, de gyorsan.

Nagyon sok jó zenekar van Svédországban. Szerinted ennek mi az oka?

– Hahhh… az, hogy kibaszott hideg van, és a gyakorláson kívül nem sok mindent lehet csinálni! Komolyra fordítva a szót, minket már nagyon fiatal korunkban az iskolában ösztönöznek, hogy tanuljunk zenélni. Amikor látják, hogy érdeklődsz, akkor támogatnak, biztosítanak próbatermet és felszerelést, de csak amíg a 18-at nem töltötted be, utána ott semmi keresnivalód. Ha hetente kétszer használod ki ezt a programot, akkor is nagyobb esélyed van korábban jobb zenekarrá válni. Sok a banda, és egészséges verseny van közöttük, eljárnak egymás koncertjére, és nem csak a legfiatalabbakról van szó. Mi is kijárunk, amikor tehetjük, és ugyanígy az egész generációnk és a nálunk idősebbek is.

Fontosnak tartod a barátságot egy zenekarban? Ti barátok vagytok?

– Persze, egyenjogú felek kell hogy legyenek a bandatagok, máskülönben nem működik. Nem is értem azokat a bandákat, amelyek külön utaznak, és szállodában laknak. Persze minálunk is volt tagcsere 1992 óta, most is két új arc van, és ez az első közös fellépésünk. Majd most meglátjuk, hogyan tovább…

A zenekar hamarosan 25 éves lesz. Készültök valami extra meglepetéssel a rajongóknak?

– Persze, valami váratlannal szeretnénk előrukkolni, ami mindenkit meglep, és ha akkor nem tesszük meg, akkor soha nem is fogjuk. Többet nem mondhatok… (A menedzserkét kézzel integetett, majd megnyugodott.)

Van valami üzeneted a szerbiai olvasóknak?

– Már nagyon el szeretnénk menni újból hozzátok, de sajnos, ha jól emlékszem, 2006 óta nem jött ott össze semmi. Remélhetőleg a következő turnén több sikerrel járunk Kelet-Európával, és Szerbia is közte lesz. Hail to Serbia!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Nehézfémterjesztés Drakula gróf árnyékában Sun & Moon Records

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez idejében
A sötét oldal filmzenéje Küszöbön ülős traccsparti a szöszi Katatonia-gitárossal

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Őseink tudása nyilvánul meg egy-egy népdalban Csoóri Sándor neves magyar író és költő szerint a népdal a megíratlan idők emlékezete

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szólóban folytatja a Machine Mouse ex-frontembere! A dallamos rockzenét játszó Machine Mouse a ’90-es évek elején vált a magyarországi klubélet megh...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vikingek A History Channel a tavalyi év tavaszán rukkolt elő első saját drámasorozatával, a Vikingekkel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tükrök és más semmi Andrási Attila Az ügynök halála című rendezéséről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Bármennyit táncoltam egy nap, sohasem fáradtam el” Interjú Nemes Zsófia koreográfussal

0 Hozzászólás | Bővebben +
: drMáriás a diszkóban
zEtnai krónikák Megint november. Gyertyafény, krizantém, sültgesztenye-illat, őszi színvarázs.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor azt mondták a maplensai reptéren, hogy csak egy táskát lehet felvinni
Egy au pair naplójából 4. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esztétikai forradalom a kanapénkon (2. rész) Az online tartalmak közül az utóbbi időben legnagyobbat a számítógépes játékokkal játszó csatorná...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A közönség
Levelek Japánból 9. 9. rész - Bevezető szeminárium, avagy mire számítson az, aki Japánban doktorizik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borsos Krisztina
Különkiadás: Idézetek a Kindle-ről Magánybeszélgetés Tinával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Faházzal kettesben
Valamiből egy hercegnek is élnie kell Jó pénzért be lehet kukkantani „Roxfort” udvarába

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est nov19-dec2 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gólyabál A Vajdasági Magyar Diákszövetség idén is megszervezi az újvidéki Gólyabált, immáron 17. alkalommal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Ifjúsági Fórum: GÓLYABULI A Vajdasági Ifjúsági Fórum idén szervezi meg 18. alkalommal a hagyományos Gólyabulit.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy karikatúra a tábornokról
Egy nyughatatlan ember Holnapután, vagyis pénteken lenne százhuszonnégy éves a franciák legendás tábornoka

0 Hozzászólás | Bővebben +