: Jail-korszak
Jail-korszak

A small bite of me

: Jail-korszak
Jail-korszak

Miért is lettem éppen szakács?… Ez egy jó kérdés. Magam sem tudom. Szerettem főzni, érdekes volt nap mint nap különféle finomságokat alkotni, jóízűeket enni; teli hassal szép az élet! Úgy gondoltam, ez a munka lesz az, amit életem végéig örömmel és szeretettel teli szívvel tudok majd végezni, amibe nem fogok beleunni.

Azt hiszem, túl sok Jamie Olivert néztem anno. A meztelen szakács magával ragadott, és naivságommal elhitette, milyen könnyű pár perc alatt, pikk-pakk összerottyantani mindenféle ínycsiklandó nyalánkságot, amitől a rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök, kutyák-macskák mind megnyalják még a lábujjaikat is. Úgy gondoltam, ha szakács leszek, kinyílik előttem minden ország kapuja, nem lesz többé probléma az, hogy Szerbiában születtem, nem kell majd aggódnom a vízum miatt, ugyanis egy profi szakácsnak tényleg nem kell útlevél, elég pár ajánlólevél néhány közismert helyről, és már kész is a munkaszerződés, tárt karokkal, szinte vörös szőnyegen várják a leendő élmunkást bárhol a világban.

Rác Szabó Luca

Square Nine Hotel, a tetőtér részlete, pózoljunk fűszerekkel!

Néhány héttel ezelőtt elcsíptem a kis selypest az egyik közismert főzős csatornán, már nem emlékszem pontosan arra, mit is készített, az viszont belém vésődött, hogy a zöld spárgát mindenféle előkészítés nélkül úgy vágta bele a rotyogó ételbe, mintha gallyat dobna a tűzre. Szinte a szívem beleszakadt. Igazából nem is tudtam, nevessek-e vagy sírjak. Tiszteletlenség így bánni bármelyik zöldséggel-gyümölccsel, nemhogy a spárgával! Tördelni, mint a tűzrevalót… hihetetlen. Szégyen, Dzséjmikém, szégyen. Az viszont még nagyobb szégyen, hogy hiába van kész a kajád 15 perc alatt, ha ehetetlen. Ugyanis a spárga tisztítatlanul eléggé élvezhetetlen. A földhöz közeli fás részét le kell vágni, zöldségalaplébe vagy krémlevesnek (amit így is, úgy is passzírozunk) megfelel. Hámozni is kell a kis gyönyörűségeket, bizony. Igaz, nem teljes hosszában ugyan, de kell, és így lesz a spárga a zöldségek arisztokratája.

Ínycsiklandó ételek pár perc alatt, persze-persze, valóban van ilyen, ha pirítósról beszélünk, tejbegrízről vagy pástétomos kenyérről paradicsomszeletkékkel a tetején, de ha komolyabb ételről van szó, csak úgy lehet 15 perc alatt összedobni valamit, ha komoly előkészület előzi meg a rítust, vagy ha többedmagaddal dolgozol, esetleg polip vagy, és nem ember. A hivatásos szakácsoknál azért más a helyzet, az előkészület ideje lerövidül, de az elragadó kis Meztelenkém tudtommal főként amatőröknek címezte receptjeit. Hát megnézném, ki az, aki elkészít bármit is 15 perc alatt közülük! Egy zöldsaláta alapos megmosásához is legalább tíz perc szükséges, ha a biztonsági előírásoknak megfelelően beáztatod a salátát bő vízbe, majd mellédobsz egy klórtablettát, ami a leveleken meghúzódó bacikat hivatott kiirtani, és csak ezután jön az öblítés, szárítás és a másodszori levélmustra. Legalábbis így megy ez a magas standardokhoz ragaszkodó helyeken. Jobb, mint egy kis botulizmust benyalni, nem? Esetleg szalmonella, E. coli, meztelencsiga-nyálka… Fincsi, mi? A rukolaválogatást jobb, ha nem is említem inkább. Annyit viszont elárulok róla, hogy az a világ egyik legunalmasabb foglalatossága, amitől az ember szeme elég hamar elkezd jojózni, feje elnehezül, és szédülni kezd, majd jönnek a kis pöttyöcskék, halk hangok a fejben, fehér egérke a fal mellett a reménytelenséggel a nyakunkban, mikor ránézünk a kiló rukolára, amit kifogástalanul ki kell válogatni. Nem maradhat közte sárgás, pettyes levél, túl hosszú szár sem. Ezt a munkát szoktuk adni a tanoncoknak, és sikeresen el is vesszük a kedvüket a szakmától, mindörökre.

Rác Szabó Luca

Ebisu japán étterem – csapatfotó Pierce Brosnannel

Szóval a kezdet… hát igen. A korgó gyomor mindenkiből jó szakácsot csinál, valamint a joyos rejtvény megfejtéséért kapott, Ízletes falatok percek alatt című szakácskönyv is igazán jó kezdeti inspiráció, Jamie Oliver magával ragadó főzőshow-jaival karöltve. Komoly ok volt az is, hogy a gimnáziumi éveim alatt egyáltalán nem érdekelt semmi (csak a szex, a buli meg a haverok). A harmadik év végén, negyedik év elején kezdtem kapiskálni, hogy a továbbtanulás szempontjából mennyire fontos lenne, ha jobbak volnának a jegyeim, és ha tudnám, mivel is szeretnék foglalkozni a jövőben. A művészeti akadémia gondolata nagyon tetszett (csábít ma is), de sajnos csak a hajlamom van meg a művészethez, alkotni nagyon ritkán szoktam. Bemutatható alkotások híján azonban senkit sem vesznek fel ugyebár.

A szakácskodás tűnt a legjobb megoldásnak, mivel főzni szerettem, érdekelt is, és jó ugródeszkának gondoltam, kreatív szakmának, amiben sikeressé válhatok. Jelentkeztem tehát a szegedi Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola szakácsszakképzésére. 2004 szeptemberében kezdtem, és 2006-ban végeztem, kitűnő eredményekkel (szerencsére csak a szakképzéssel foglalkozó éveket kellett befejeznem érettségivel a kezemben). A teljesítményemen meglátszott, mennyire érdekel az, amit csinálok. Tandíjat csak az első félévben fizettem, a továbbiakban ösztöndíjas, tandíjmentesített diák lettem.

Rác Szabó Luca

Square-es lazactatár és megalkotója

2005 nyarán volt szerencsém Olaszországban, Riminiben gyakorlatozni 3 hónapot, ami életem eddigi egyik legszebb időszakának számít. A mai napig bánom egy kicsit, hogy nem voltam elég bátor felrúgni mindent, és illegálisan kint maradni Olaszhonban, az akkori barátom szerető ölelésében. Hű, mekkora szerelem volt ez, istenem… De erről majd máskor számolok be. Annyit viszont elárulok, hogy a nagy Ő volt a séfem, és csupán két évvel idősebb nálam, kreol bőrű, tiszta szívű félisten, aki fantasztikusan főz, és pár perc alatt levesz a lábadról a bókjaival, még ha nem is érted, mit beszél. Kell ennél több? 2006 elején egy szűk hónapot Angliában, Plymouthban dolgoztam, nagy élmény volt ez is, csak túl rövid sajnos. A szakmunkásvizsga megszerzése után szinte azonnal elkezdtem dolgozni Magyarország egyik piciny, szeretni való falucskájában, Siófoktól nem messze, Mezőkomáromban. Egy nagyon közeli rokonom volt a Kanyar kocsma egyik tulaja, aki egy valódi legenda, megfilmesítésre érdemes életúttal maga mögött. A forgalom visszaesése miatt sajnos nem tudtak sokáig foglalkoztatni, ezért visszacuccoltam Zentára, és elkezdtem pályafutásomat a Jail konyháján, ahol 3 évig maradtam. Miután betelt a pohár a börtönélettől, felmondtam, és pár hónap szabadlábon való hűsölés után a Kopaonikon, a Grand Hotelben robotoltam fél évet, majd Óbecsén a Fantaszt nevezetű kastélyszállóban 3 hónapot.

Rác Szabó Luca

Balkan Culinary Cup, ezüstérem – tésztaétel, 2011

A Kopaonikon eltöltött idő alatt kezdtem el gondolkodni azon, hogy lehet, el kellene végezni a belgrádi Vendéglátóipari Főiskolát. Valójában már előtte is voltak ötleteim a továbbtanulást illetően, fel is vettek a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának altajisztika szakára, amit 2010 folyamán kellett volna kezdenem, de a szeretett séfem tanácsára hallgatva inkább a szakmámhoz kapcsolódó fősulit választottam. Szerencsémre bekerültem az államilag támogatottak kicsiny csoportjába, ami igen nagy csodának számított, ugyanis a szerbtudásom eléggé a béka segge alatt kullogott akkor még. A felvételire relatíve sokat készültem, bár szerintem inkább hatalmas szerencsém volt, ugyanis ugyanazt a tesztet kaptam főzéstanból, mint amit interneten töltöttem ki a felkészülés ideje alatt. Azt hiszem, angolból is maximum pontszámot értem el, és a gyakorlati vizsgán is jól szerepeltem. A tanáraim szinte már tárt karokkal vártak, ugyanis az iskolába való jelentkezéskor megjegyeztek maguknak a külföldi papírok, oklevelek és az alig érthető szerbtudásomnak köszönhetően. Szimpatikusnak találták a magyar, szinte tark opasz „kislányt”, aki annak ellenére, hogy nagy nehezen, dadogva válaszol a kérdéseikre, volt annyira tökös, hogy bele merjen vágni az ismeretlenbe.

Rác Szabó Luca

Ebisu, vasárnapi nagytakarítás

Nagy vonalakban így kezdődött. Sok minden történt az elmúlt tíz „hosszú” év alatt, ami olyan észrevétlenül el is repült, mintha soha nem is lett volna. Álomszerű ködfelhőben úsznak az emlékek; néha úgy tűnik, mintha nem is velem történt volna mindez. Idén befejeztem a fősulit, lediplomáztam (tízessel persze). Ha kedvem van, szakács helyett hívhatom magam gasztronómiai menedzsernek is, már megtehetem. A diplomamunkám témája a japán gasztronómia volt, elég komolyan ki is veséztem, de mindig úgy érzem, volna még mit hozzátenni. Két éve dolgozom a Square Nine Hotelben, ami hozzáértők szerint az ország legjobb vendéglátóipari egysége, valamint különféle globális szintű rangsorolások nívós helyezettje, több kategóriában is. A Square-ben nem sokkal a nyitás után, 2011-ben kezdtem pályafutásomat gyakornokként, és 2012-ben, suli mellett már komolyan nyomtam az ipart a hidegkonyhai részlegen. Nagy változást jelentett, amikor elkezdtem együtt dolgozni egy filippínó szusiséffel a hotel tetőterén, a japán étteremben (Ebisu). Rengeteget güriztünk nap mint nap egészen addig, míg fény nem derült arra, hogy a kislányom úton van. A kedvesemmel, aki úgyszintén szakács a Square-ben, olyan jól nekirugaszkodtunk a döglesztő nap utáni lazító partinak, hogy Ő lett az eredménye! Itt tartunk most, a kis Zoi 5 hónapos, én szusi helyett pépeket készítek a kis maszatnak, míg apucit várjuk türelmetlenül, aki kötényt és konyharuhát falhoz vágva rohan haza hozzánk, amint a munkaideje lejár.

Hamarosan olvashattok még több sztorit a tűzhely mellől, ugyanis ez a cikk csak a sorozat kezdete, étvágygerjesztő falatkának szánva!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

3 Hozzászólás

csodLATOSAN JO CIKK ! 1 !
Nagyon jó olvasni az írásodat! :-) Várom a folytatást!
Hat ez k o l o s z á l i s! Igazán! Aszt hiszem, derhogy, biztos vagyok bene hogy TIMES ban 8 kézel kapkodnak! Kicsi lány. Nagyot alkotal!!! En nem szeretem a japan konyhát de ha szeretnem is azt mondanam.. INKÁB'. I R J Á A A Á. L L L L

Szólj hozzá

:
A XLVIII. KMV MŰFAJAI ÉS PÁLYÁZATAI (A döntő időpontja: 2015. április 24-26.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Save The Kids Szerezzünk örömet a gyerekeknek!

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Fisz-FA(sz) performansz. Léphaft Ágnes, Ristić Anita. Rendezte: Maletaški Krisztina
VMTDK. Fa. Néhány nap a diákköri konferencia jegyében Szárított mentalevelek és kamillaszirmok áztak a forró vízben. A kész tea utána dunsztos üvegbe k...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A tömeg
Csupaszív VaMaDiSz! Újvidéken a Fórum épületében, egy kis irodában fiatalok dolgoznak: fiatalokért.

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot – Budapest – 2015. 2. 5. A többszörös platinalemezes és Grammy-díj nyertes maszkos bestiák, a SLIPKNOT tagjai végre készen...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mikor egy késő őszi napon a tél kopogtat az ajtódon halál képében Underground barométer ingyenesen letölthető lemezekhez az év végére

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed A.D.
Amikor az elhantoltak felélednek, és leszedik a fejeket… …persze egy Entombed A.D.-koncert alkalmával, ami előtt interjút készíthettünk L. G. Petrov front...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jim szakállasan
A költő, aki csak énekes lehetett Ki tudná elképzelni Jim Morrisont hetvenegy évesen?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A majmok már a spájzban vannak Majmok bolygója (Dawn of the Planet of the Apes)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Equalizer A védelmező

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Závada Péter
Mondatok versről és Rólad Závada Péterrel a színpadon, miközben Huba pakol

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kritikusok
Fiatal kritikusok olvasnak be. Újvidéken Az újvidéki Művészklub aprócska reflektorai járnak vidám táncot a borospoharam peremén.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
HULLÁMkozmoszban a kék szeművel Megint azzal fenyeget, hogy kidob a naprendszerbe. Félek tőle, mert képes rá, és nem is tudtam vá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vladimir N. S. 172-35 (V. Bogdanovićnak)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A pszichológus-költő, akit divat lett szavalni Terék Anna mindenkinek ajánlja, hogy írja ki magából gondolatait

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jail-korszak
A small bite of me Miért is lettem éppen szakács?… Ez egy jó kérdés. Magam sem tudom.

3 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nők Egy társadalomban, ahol már a fogyatékkal élőket sem szerencsétlen félnótásként tartjuk számon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szélmalom
Levelek Japánból 10. 10. rész - Kirándulás a Kaszumigaura-tónál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„…az ember fejében megfordul a »mi lenne, ha…?« kérdés…” Magánybeszélgetés Dorottyával

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est dec3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pablo Stanley alkotása
Mert szeretjük Pablo Stanleyt Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás, ezúttal nem a jövőbe, hanem kitekintéssel a...

0 Hozzászólás | Bővebben +