Amikor az elhantoltak felélednek, és leszedik a fejeket…

Amikor az elhantoltak felélednek, és leszedik a fejeket…

…persze egy Entombed A.D.-koncert alkalmával, ami előtt interjút készíthettünk L. G. Petrov frontemberrel.

A közvélemény szerint az Entombed zenekart lehet felelősségre vonni a svéd death metal létrejöttéért, valamint a láncfűrészhangzás kialakulásáért, az 1993-as Wolverine Blues lemezük pedig a death ’n’ roll alapköve. A banda folyamatos változásokat élt meg az elmúlt 25 évben, több tagcserével, hangzásváltással, zenei kísérlettel. A mai napig gyakori fesztiválkedvencek, habár sok egykori rajongó elégedetlenkedve figyelte a 2000-es évek környékén garage rock hangzással is flörtölő lóhajúakat, akárcsak komolytalan külsőségeiket. A Képes Ifi a belgrádi fellépés előtt készített interjút a zenekar egyetlen eredeti tagjával, Lars Göran Petrovval. A koncertről bővebben itt olvashatsz.

Hét hosszú év telt el a 2007-es Serpent Saints és az idei Back to the Front lemez között, ráadásul az utóbbi már Entombed A.D. név alatt jött ki. Elmesélnéd, mi történt?

– Végül is semmi különös. Sokat koncerteztünk, interjúztunk, és folyamatosan arról beszéltünk, hogy fel kellene venni az új lemezt, de ez mégsem történt meg… Aztán a többség úgy érezte, eljött a végső idő, és nincs értelme húzni az egész stúdiós hercehurcát, Alex (Alex Helid – alapító gitáros) viszont elkezdett siránkozni, hogy neki semmi kedve ehhez. Még egy évet már nem akartunk várni, és nélküle fogtunk neki a munkának. Úgy gondoltuk, majd útközben felzárkózik, de ő inkább elhagyta a zenekart.

Azért jelent meg tehát az új lemez Entombed A.D. név alatt, mert Alex otthagyott titeket?

– Valójában igen. Annak ellenére, hogy a zenekarnév a közös ötletünk volt, elkezdett bírósággal és perrel fenyegetőzni a használatának a jogai miatt. Nos, egy idő után úgy döntöttünk, semmi kedvünk további idővesztegetéshez. Inkább hozzáraktuk az A.D.-t, és levédettük egy új bandaként magunkat. Így már senki sem köthet belénk, és a név utal is arra, hogy mi történt.

Alexszel milyen jelenleg a kapcsolatotok?

– Hát, nem túl rózsás! A jogászain keresztül kommunikálunk, ha kell neki valami.

 

Elég sok tagcsere volt nálatok, a többi régi zenésztársaddal mi a helyzet? Beszélő viszonyban vagytok?

– Persze, senkivel sincs harag. De mivel ők is kiváltak, valamit biztos nem jól csinálunk! (Nevet) Nickével (Nicke Andersson alapító dobos, aki az 1997-es távozása után a Hellacopters zenekarral folytatta karrierjét) épp a turné előtt kocsmáztunk. Ha valaha úgy is látszott, hogy rosszban vagyunk, azt mindig a média fújta fel, mi meg együtt olvastuk a baromságokat a sajtóban, és röhögtünk. Valójában az a helyzet, hogy rajtam kívül az eredeti tagságból már senkinek sem volt kedve többé a folyamatos koncertezéshez, amit a mai napig folytatunk.

Az új lemez készítésekor volt bennetek bizonyítási vágy?

– Mondjuk többet filóztunk rajta, mint pár utóbbi lemezen. Azért mégiscsak eltelt jó pár év, és nem állhattunk ki a közönség elé akármivel. Olyan dalok készültek, amelyek belőlünk jöttek, és mindannyian meg voltunk elégedve. Csapatmunka folyt, és mindenki beszállt a dalszerzésbe az ötleteivel, a bizonytalan részeket pedig közösen megbeszéltük. De mindenképpen hiba lett volna most csak úgy összedobni valamit, mert olyanra is volt már sajnos példa. (Nevet) Tudod, vannak azok a bizonyos zseniális ötletek, amelyekről kiderül egy idő után, hogy baromság, nekünk is volt pár ilyen!

Az 1990-es bemutatkozó Left Hand Path lemezetek megkerülhetetlen alapmű, és a svéd zenei hullám elindítójának vélik. Mikor készítettétek, gondoltátok volna, hogy ekkora hatással lesz a fémzene mai arculatára?

– Már a Nihilist (lényegében az Entombed közvetlen elődje volt, 1987–1989 között ténykedett) idején elkezdtük azokat a dalokat írni, és évekig érlelődtek. Gyerekek voltunk, akik jót szórakoztak a demók készítése közben. Élveztük a kreativitást, és hogy olyan zenét csinálunk, ami nekünk tetszik. Nem is gondoltuk komolyan az egészet, még akkor sem, amikor Entombed lett a nevünk. Rengeteg jó és hasonló zenét játszó banda volt akkoriban, állítom, hogy ezt az egészet főleg azért köti mindenki hozzánk, mert jó időben voltunk jó helyen, és mi voltunk az elsők, akiknek megjelent a lemeze. Persze jó érzés ezt a titulust magunkénak tudni, de én mindig hangsúlyozom a többi akkori svéd banda fontosságát is. Ott volt a Tiamat, a Dismember, a Vomitory, az Unleashed, az At the Gates, a Grave, egy csomó kiváló csapat, és mi talán csak két évvel indultunk korábban ezeknél. Közösen hatottunk egymásra, figyeltük, mit csinál a másik zenekar, tehát ez nem egyéni érdem. 18-19 évesek voltunk az első lemez idején. Lehet olyan korban bármit is komolyan gondolni?!

Ha jól tudom, akkor a norvég black metal színtér nem örült annyira a sikereiteknek.

– Több alkalommal is kaptunk Norvégiából és Svédországból is valami gyerekes fenyegetéseket, mert eladtuk az undergroundot. Hát, nem csináltuk össze magunk tőlük! (Nevet) Kapcsolódási pont egyébként volt közöttünk, mivel Ohlinnal (az 1991-ben öngyilkosságot elkövetett Per Yngve Ohlin, aki a norvég Mayhem énekeseként Dead művésznéven vált ismertté) rövid ideig együtt zenéltünk a Morbidban, ahol én doboltam. Egyszer át is ugrottam meglátogatni Norvégiába, akkor összeismerkedtem a többiekkel is. Nem hinném, hogy ők fárasztottak minket ilyen dolgokkal, valószínűleg inkább valami fiatalabbak lehettek, akik így akartak fontoskodni.

Euronymust (a Mayhem alapító gitárosa, aki gyilkosság áldozata lett 1993-ban) is megismerted?

– Persze, teljesen okés metálarcnak tűnt, ahogyan bárki más is, akit akkor megismertem. Gőzöm sincs, hogy miért alakultak a dolgok úgy, ahogy, de a történtek mindenképp szomorúak.

Entombed

Entombed, kb. 1990 - Uffe Cederlund, Nicke Andersson, I. G. Petrov, Alex Helid

Akárcsak a norvég black metalnak, nektek is voltak kritikus szövegeitek a kereszténységgel kapcsolatban a korai lemezeken. Sőt, mostanság is akad pár provokatív sor a dalokban. Ezek komolyan vehetőek?

– Nincs semmi bajom a kereszténységgel, de nem igazán olyan dolog, amiben a metálrajongók, közöttük én is, megtalálják magukat. Ez tény… A vallási érdeklődésem főleg abban merült ki, hogy a suliban mindenfelé koponyákat és fordított kereszteket rajzoltam, amikor a tanárnő épp nem látott…

Nem is számítottam túl nagy komolyságra a témával kapcsolatban, elvégre a To Ride, Shoot Straight, and Speak the Truth lemeztől kezdve egyre több komikus elem jelent meg a külsőségeitekben. Elegetek lett egy idő után az akkori death metalt jellemző szigorú imázsból?

– Mi alapvetően boldogok és lököttek vagyunk mindannyian. Amit más humorosnak lát, az a véresen komoly valóság. Ne is akarjon ebben senki viccet látni, ez maga a metál! (Nevet)

Amikor turnén vagyunk, mindig készítünk felvételeket a kézi kameránkkal, aztán összevágjuk, és abból is lesz egy videó, ami már eleve nem lehet komoly. Mondjuk az Addiction King nem épp a büszkeségem! Az új videóink közül is az egyik a turné során lett felvéve, a másik pedig profi körülmények között. Ezúttal egyik sem vicces. Nincs több tréfa! (Nevet)

Elég meglepő volt, amikor a Royal Albert Hallban zenéltetek, miközben balettelőadás folyt. Ez nem épp vicces, inkább meghökkentő! Honnan jött az ötlet?

– Szerintem sejted, hogy nem tőlünk! Felhívott minket két koreográfus, hogy szerintük nem lenne rossz ötlet a zenénkhez kidolgozni egy koreográfiát. Őszintén szólva nem igazán tudtuk komolyan venni az egészet, csak amikor már tényleg rengetegszer felkerestek. Végül csak megvalósítottuk, és megélt 14 előadást. Képzelheted, 30 balerina ugrál, mi zúzunk, és ne érezzem magam valami furcsa álomban. Ez is vicces volt!

Volt egy érdekes videótok a Wolverine Blues c. dalotokra, amiben az X-Man Wolverine-je szerepel. Képregényrajongók vagytok?

– Igen, de ez nem nekünk jutott eszünkbe, hanem a kiadónak, mert szerintük az X-Man-rajongók majd biztos rákattannak. Elég marha egy ötlet, de a lemeztársaságok ilyenek. Először nem lelkesedtünk túlzottan, mert a szöveg kifejezetten komoly jellegű, az elfojtott állati ösztönökről szól, és semmi köze Wolverine-hez. Féltünk, hogy valami Scooby Doo- vagy Donald Duck-rajzfilmre fog hasonlítani, de egész jó lett végül.

 

Az Earache Recordsról elég sok rosszat lehetett hallani az 1990-es évek közepe felé. Sok zenekart át is húztak, ti is leléceltetek onnan. Mi volt a gond?

– Nagyon kölykök voltunk mi is, akárcsak a többi banda, amikor aláírtuk a szerződést, és nem volt épp kedvező a számunkra. A kiadó sem tudta, hogy ennyire felfutnak a bandái. Valójában a pénz elosztása volt a gond, persze jó szöveg, hogy az nem minden… Már nem haragszom rájuk, gyerekes dolog is lenne ennyi idő után. Sőt, néha csetelek a kiadó tulajával, de tény, hogy húsz évvel ezelőtt meg tudtuk volna fojtani.

Azon kevés zenekar között voltatok, amelyek jártak Szerbiában 1997-ben. Nem volt túl problémamentes, ha jól emlékszem.

– Nagyon el akartunk jönni az akkori Jugoszlávia területére, mert soha nem jártunk itt előtte, viszont jókat hallottunk az emberekről és sok rosszat a hírekből. Elég sok akadályt gördítettek elénk a bürokratáitok, és az első leszervezett helyszínen a koncert előtt visszavonták az engedélyt minden magyarázat nélkül. A szervezők viszont nagyon kitartóak voltak, és végül csak összejött. Jó buli volt, sokan voltak, és nagyon élveztük. Viszont a környék hemzsegett a rendőröktől, rengetegszer átnéztek bennünket is, és a rajongókat csesztették. Na meg a kaja! Nálatok nagyon finomak az ételek! Nálunk, Svédországban pocsék minden, tele van mindenféle műanyag adalékokkal, szerintem még a zöldséget is festik.

A Lars Goran Petrov nem egy tipikus svéd név, sőt elég balkániasan hangzik…

– Igen, mert anyukám macedón, apukám svéd. Ezt a kompromisszumot találták a nevemre…

Akkor biztos várod a holnapi macedóniai fellépést…

– Persze hogy várom. Ha minden jól megy, akkor szerzek majd egy kocsit, meglátogatom anyukám szülői házát, és lefényképezkedek előtte…

Köszi szépen az interjút, Goran! Szeretnél valamit üzenni a rajongóknak?

– Mivel semmit sem aludtam, mert a buszunkat elküldték valahová a fenébe, itt lófrálok már pár órája, és igyekszek nem elaludni állva. Tehát nagyon fáradt vagyok, és nagy bölcsességek nem jutnak eszembe… A rajongóknak üzenem, hogy: „Stay Metal!” Ti meg gyertek ki velem dohányozni, mert elalszok itt bent ebben a melegben…

 

Entombed


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
A XLVIII. KMV MŰFAJAI ÉS PÁLYÁZATAI (A döntő időpontja: 2015. április 24-26.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Save The Kids Szerezzünk örömet a gyerekeknek!

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Fisz-FA(sz) performansz. Léphaft Ágnes, Ristić Anita. Rendezte: Maletaški Krisztina
VMTDK. Fa. Néhány nap a diákköri konferencia jegyében Szárított mentalevelek és kamillaszirmok áztak a forró vízben. A kész tea utána dunsztos üvegbe k...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A tömeg
Csupaszív VaMaDiSz! Újvidéken a Fórum épületében, egy kis irodában fiatalok dolgoznak: fiatalokért.

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot – Budapest – 2015. 2. 5. A többszörös platinalemezes és Grammy-díj nyertes maszkos bestiák, a SLIPKNOT tagjai végre készen...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mikor egy késő őszi napon a tél kopogtat az ajtódon halál képében Underground barométer ingyenesen letölthető lemezekhez az év végére

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed A.D.
Amikor az elhantoltak felélednek, és leszedik a fejeket… …persze egy Entombed A.D.-koncert alkalmával, ami előtt interjút készíthettünk L. G. Petrov front...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jim szakállasan
A költő, aki csak énekes lehetett Ki tudná elképzelni Jim Morrisont hetvenegy évesen?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A majmok már a spájzban vannak Majmok bolygója (Dawn of the Planet of the Apes)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Equalizer A védelmező

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Závada Péter
Mondatok versről és Rólad Závada Péterrel a színpadon, miközben Huba pakol

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kritikusok
Fiatal kritikusok olvasnak be. Újvidéken Az újvidéki Művészklub aprócska reflektorai járnak vidám táncot a borospoharam peremén.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
HULLÁMkozmoszban a kék szeművel Megint azzal fenyeget, hogy kidob a naprendszerbe. Félek tőle, mert képes rá, és nem is tudtam vá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vladimir N. S. 172-35 (V. Bogdanovićnak)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A pszichológus-költő, akit divat lett szavalni Terék Anna mindenkinek ajánlja, hogy írja ki magából gondolatait

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jail-korszak
A small bite of me Miért is lettem éppen szakács?… Ez egy jó kérdés. Magam sem tudom.

3 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nők Egy társadalomban, ahol már a fogyatékkal élőket sem szerencsétlen félnótásként tartjuk számon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szélmalom
Levelek Japánból 10. 10. rész - Kirándulás a Kaszumigaura-tónál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„…az ember fejében megfordul a »mi lenne, ha…?« kérdés…” Magánybeszélgetés Dorottyával

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est dec3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pablo Stanley alkotása
Mert szeretjük Pablo Stanleyt Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás, ezúttal nem a jövőbe, hanem kitekintéssel a...

0 Hozzászólás | Bővebben +