: Pablo Stanley legfrissebb szelfije
Pablo Stanley legfrissebb szelfije

Hungarocomix, avagy új magyar képregények

: Pablo Stanley legfrissebb szelfije
Pablo Stanley legfrissebb szelfije

A mexikói Pablo Stanley, sajnos, nem volt jelen a budapesti rendezvényen, eljött azonban helyette a francia Jean-Yves Ferri, akinek a legújabb Asterixhez volt nem kevés köze

Mindig egy kicsit szomorú (is) vagyok, amikor egy nagyobb munkának a végére érünk, amikor egy történet, amellyel hónapokon át foglalkoztunk folyamatosan, befejeződik, s aztán már nincs tovább. Nem lehet mit hozzátenni, nincs mit elvenni belőle – és már nem is lehet semmit sem elrontani benne. S így van ez, kérem tisztelettel, a hosszabb képregénysorozatok esetében is. Márpedig a mai számunkban Anna és Toby története véget ér. Fordítóként nehezen engedem el a két nagyszerű kissrác kezét – azért is, mert menet közben nagyon megszerettem őket –, de hát ez van, Pablo Stanley, az Amerikai Egyesült Államokban élő mexikói képregényrajzoló ugyanis immár március óta hanyagolja őket… Nincsenek újabb részek, nem jelent meg folytatás.

Anna és Toby történetében talán az egyszerűségét szeretem a legjobban. Minden úgy történik meg ugyanis ebben a képregényben, mintha ők ketten a leghétköznapibb, legstilárisabb, legközhelyesebb történetből csöppentek volna ide – Született feleségek, negyedik évad; vagy bármi ehhez fogható; Gazdagok és szépek, hogy egy kis napi politikai aktualitást is csempésszek most ide (mert nem úszhatja meg anélkül az ember, ha reggel kinyitja a szemét…) –, s mégis, olyan mélységekig jut el, amelyek a szerzőnek, Pablo Stanleynek igazán a becsületére válhatnak. Mert persze első ránézésre, első olvasatra azt hihetné a felszínes olvasó, hogy ez itt csupán egy felszínes újrarágása egy immár százezerszer lerágott csontnak. Pedig távol attól!

 

Godot

Pedig mi még mindig kitartóan várunk (Ha nagyképű akarnék lenni, akár azt is mondhatnám, hogy ez itt most csak egy előzetes, egyfajta kedvcsináló a Csak egy film című regényemhez)

A felszínes olvasó

Pablo Stanley nem tör világmegváltásra – nagyon is tisztában van ugyanis azzal, hogy a világ tulajdonképpen nem is kérne ebből –, s talán éppen ezért, de beéri annyival, hogy csak mesél és mesél. Mesél egyszerű és hétköznapi dolgokról, amelyek, ha akarjuk, ha nem, ha le- és megtagadjuk ezeket, ha nem, ha titkoljuk, ha nem, ha szégyelljük, ha nem, mivel túl sokat nem tehetünk ellenük, mindenképp kitöltik az életünket. Az persze hosszas filozófiai eszmefuttatás tárgya lehetne, hogy jól van-e ez így, biztosan lennének megalapozott ellenvélemények, és a mellényzsebből húznának elő az emberek legalább ugyanannyira megalapozott és alátámasztott, mellette szóló érveléseket is. Nagy szerencse azonban, hogy nem tisztünk sem itt, sem máshol ítélkezni sem erről, sem bármi másról. Ahogyan nem teszi ezt Pablo Stanley sem. Hiszen ő csak mesél, a maga eszközeivel.

Pablo Stalney csak mesél. Egyszerű, hétköznapi, tehát bárki számára s bármelyikünk által megélhető dolgokról. S éppen ezért is mondom, hogy a felszínes olvasó számára egészen biztosan akár felszínesnek is tűnhet mindez. Képregényt készíteni – avagy: filmet forgatni, színházi előadást rendezni, diptichont vagy triptichont festeni, novellát, esszét, kisregényt írni stb. – arról, hogy két kiskölyök azon tipródik, vajon melyik játékot vegye elő a Nintendón, s hogy egyikük sorozatgyilkosokat rajzol gyermekszobája falára, esetleg a Csillagok háborúja filmeposz szereplőinek kis játékfiguráit gyűjti, de olyan gondossággal, mintha az élete múlna rajta…

Persze: a felszínes olvasó felszínes olvasatában.

Aki nem olvassa mindezek mögöttesét, alapvetően persze nem is láthatja át Anna tragédiáját, a kislányét, aki nevetve, röhigcsélve (s talán kacérkodva is?…) beszéli le Tobyt az öngyilkosságról, ami Pablo Stanley képregényének nyitómotívuma. Mert igen, valóban a fiú az, akit már az első képkockán úgy pillantunk meg, hogy épp le akar ugrani a hídról, de a kislány életvidámsága mögött talán sokkal súlyosabb tapasztalatok rejlenek, amelyeket a szerző csak apránként csepegtet, egy-egy részletben, cselekményének némely mozzanatában, egy-egy képkockában, ügyesen felépített párbeszédeiben mindennek csak az apró kis szilánkjait tárja elénk, hogy aztán végül összeálljon a teljes kép. Amit persze már vagy mi rakunk össze magunknak, vagy senki más nem teszi meg nekünk – helyettünk! – ezt a szívességet.

Julian Lennon

Julian Lennon illusztrációja

Képek rólad

Írtam már korábban – és tartózkodnék most az önismétléstől –, hogy Pablo Stanley saját bevallása szerint a The Cure albumát hallgatta, a Disintegrationt, miközben Anna és Toby történetének harmadik és negyedik részén dolgozott. S a lemezről épp a Pictures Of You című zeneszám szólt:

 

„I’ve been looking so long at these pictures of you

That I almost believe that they’re real

I’ve been living so long with my pictures of you

That I almost believe that the pictures are all I can feel

 

Remembering you standing quiet in the rain

As I ran to your heart to be near

And we kissed as the sky fell in, holding you close

How I always held close in your fear

 

Remembering you running soft through the night

You were bigger, brighter and whiter than snow

Screamed at the make believe, screamed at the sky

And you finally found all your courage to let it all go”

 

…ezt ajánljuk hát most mi is a képregényolvasás mellé!

Tény azonban, hogy Anna és Toby történetének befejező oldalai (amelyek közül az utolsó kettő a Képes Ifi mai számában jelenik meg) tavaly november 5-én kerültek fel Pablo Stanley honlapjára, a Stanley Colorsra. Hangsúlyozzuk: angol változatban. Azóta a szerző elkészítette ugyan (tavaly december 12-én) az első, majd (az idén március 5-én) a második rész spanyol változatát, hiszen mégiscsak ez az anyanyelve. És egyelőre itt tartunk most…

Asterix

A Hungarocomix vendége volt a legutóbbi Asterix-epizód forgatókönyvírója, Jean-Yves Ferri is

Kitekintés a Hungarocomixra

A Hungarocomix a magyar képregények fesztiválja, amelyet minden évben az esztendő végén tartanak meg Budapesten. Mondhatni: ez a magyar képregény ünnepe. Nagyjából olyasmi, mint az irodalom számára az Ünnepi Könyvhét tavasszal.

A Hungarocomix fókuszában pedig mindig a magyar képregények állnak, ilyenkor mutatják be a kiadók is az újdonságaikat, de akár a klasszikus magyar képregények újrakiadását is, hiszen azért azokból is több megjelenik évente. Hosszan beszéltünk már arról is korábban, hogy száz éve kezdődött az első világháború, s a centenáriumra reagálva az idén két olyan antológia is megjelent, amelyik valamilyen módon kötődik ehhez a jubileumhoz. A Merénylet Szarajevóban című kiadványban publikált alkotásokról a legutóbb már részletesen szóltunk, hiszen összesen huszonnyolc oldalon ez közli a Nagy Háború Közhasznú Alapítvány által meghirdetett és a Magyar Képregényszövetség szakmai támogatásával lebonyolított pályázat első hat helyezettjének a munkáját. Az A4-es formátumú, színes kiadvány mindössze kétszáz példányban készült – jellemzően a magyarországi képregényes állapotokra  –, s a Hungarocomixon extra kedvezménnyel, mindössze hétszáz forintért árulták. A másik világháborús kiadvány pedig tizenegy rövid munkát közöl: a Varsói Magyar Kulturális Intézet kért fel alkotókat, hogy a korabeli haditudósítások alapján készítsenek képregényeket. Az így elkészült anyagot először lengyel nyelven, egy tizenegy várost végigjáró vándorkiállításon mutatták be – mellé pedig, mintegy katalógusként nyomtatták ki az alkotásokat. Ugyanez jelent meg most magyarul is Honvédek és huszárok lengyel földön címmel, a Nero Blanco Comix kiadó gondozásában, mindössze százhúsz példányban. Nem tudom, mennyi értelme van itt árakat is mondanom, de ez a harminchat oldalas, színes, A4-es kiadvány kétezer forintba kerül.

S habár a Hungarocomix valóban az eredeti magyar képregény ünnepe, egy jó fordítás soha senkinek nem is lehet az ellenére. Vagy, ha mégis, hát szégyellje magát… Főleg, ha Asterixről van szó! A rendezvény egyik vendége volt ugyanis a legújabb, legfrissebb Asterix-epizód – az Asterix és a piktek – forgatókönyvírója, Jean-Yves Ferri is. Ő egyébként a saját képregényeiről is ismert, hiszen rajzolóként is dolgozik különféle alkotásokon. Ezúttal azonban más szerep jutott neki… Az alkotó a most tízéves Latitudes francia könyvesbolt meghívására érkezett Magyarországra, és a Hungarocomixon dedikált, erre az eseményre azonban a nagy érdeklődés miatt csak a szerencsés kiválasztottak juthattak be: néhány, előre kisorsolt rajongó dicsekedhet ma már azzal, hogy módjában állt begyűjteni a művész aláírását.

Pablo Stanley

Pablo Stanley (egyik) kedvence

Antológiával jelentkezett a 5 Panels csapata is Városmesék címmel. Ebben úgynevezett nagyvárosi legendákat – urban legends – dolgoztak fel az alkotók: Molnár Gábor, Sándor Róbert, Korčok Péter, Halmi Zsolt, Szebeni Péter, Pádár Ádám, Fekete Attila, Kiss Judit és Halter András. A negyvennyolc oldalas fekete-fehér füzet ára ötszáz forint. Jobb helyeken egy korsó sör is drágább…

A Hungarocomixra készült el Koska Zoltán Firka Comics című sorozatának tizedik, egyben (legalábbis ő azt állítja; s aztán majd kiderül, hogy mit hoz a sors) utolsó száma, amelyben a szerző kivételesen egyetlen történetet mesél el, önmagáról, a kiadványról, a képregényezésről, ami az egész, egyébként fekete-fehér vállalkozásnak egyfajta különleges ízt, mintegy zamatot, bukét ad. A kiadványt ötszáz forintért árulták a 5 Panels standjánál. Hehe… És bizony annak idején Miklosovits László volt Koska Zoltán rajztanára. Most pedig a mester hetvenedik születésnapjára állt össze Az ikrek jegyében című nyolcvanoldalas, fekete-fehér, kemény táblás kötet, amely száz példányban készül el erre az alakalomra.

S mint már mondtam is, az ilyen jeles alkalmakra, mint a Hungarocomix, a kiadók igyekeznek tető alá hozni „régi” neves magyar alkotók munkáinak újrakiadását is. Az idei rendezvényen három ilyennel örvendeztettek meg bennünket. A Zórád Ernő képregényeit bemutató sorozat folytatódott most a negyedik füzettel, amelyben Charles Dickens Twist Olivérjét dolgozta fel harminckét oldalon. A mű először 1983-ban jelent meg folytatásokban a Füles című rejtvényújságban, a forgatókönyvet pedig Cs. Horváth Tibor írta. És elkészült két újabb füzet Sebők Imre életműsorozatából is: A névtelen ügynök és A zöld szörny – vagyis a széria huszonegyedik és huszonkettedik darabja. Mindkét képregény eredetileg a Népszavában jelent meg, a mai szemmel nézve már igencsak távolinak tűnő 1970-ben és 1971-ben. Ezeket – a limitált példányszám miatt – elsődlegesen az előfizetők kaphatták meg, mi pedig csak ácsingózhatunk, hogy talán csurran-cseppen majd belőle valami nekünk is, mint morzsák a kutyának az asztal széléről…

Nagyon remélem azonban, hogy nincs már messze az az idő, amikor hasonlóképp örvendezhetünk majd Pablo Stanley első magyar kiadású kötete megjelenésének is… Addig pedig hallgassunk nagyszerű muzsikát a The Cure tolmácsolásában – úgymint:

 

„Remembering you fallen into my arms

Crying for the death of your heart

You were stone white, so delicate lost in the cold

You were always so lost in the dark”

 

Kicsit talán abban a reményben is, hogy kedvet adhatunk ezzel a szerzőnek ahhoz is, hogy újra elővegye – de ne csak fordítási szándékkal –, s talán folytassa is Anna és Toby nagyszerű történetét.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Akik bevállalták az éneklést
Ki Mit Tud?! Amit mi tudunk, az az, hogy adni a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A torta
20 éve léteznek. 20 éves a VMVE Az út mentén álmosan bóbiskoltak a ferde jelzőkövek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Subway zenekar új videójáról a Képes Ifi értesít utoljára! A 2008 óta metalcore-ban nyomuló adai Subway zenekar tavaly december folyamán jelentette meg első...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem mindennapi szülinapozás Lajkó Félixszel December 17-én nem csak a saját születésnapomat ünnepelem, hanem egy kicsit Lajkó Félixét is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kiss Tivadar, Rozs Renáta, Görög Enikő, Miloš Radović, Radetić Ádám, Milena Radović, Tamara Štricki Seg és Görög Noémi
Évadzárás és művészetéltetés az Electe partitúrája alapján Az Electe civil szervezetre a minőségre való törekvés a jellemző, és ez az évadzáró koncertjeiken...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rothadó bűz orrot facsar Beszélgetés Don Cochinóval, a Pungent Stench death metal förmedelem alapítójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felcsillant a fény Bemutatták a Játékkészítőt

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A slam poetry szerepe Magyarországon Néhány hete indult a Revizor nevezetű online kritikai portálon egy slam-vita.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: G. Erdélyi Hermina
Weöreslött az irodalmi kávéház Szabadkán A tél előszobájában el kell fogadnunk, hogy a Napnak is pihennie kell

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nálunk soha semmi nem volt átlagos” Beszélgetés Juhász Annával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Klubszendvics, a megújult Forrásból
Sporhetsztori 1. Ma is tisztán emlékszem a napra, amikor az osztállyal elindultunk a hosszas bemutatkozó körútra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egres
Nem szokványos csemegék 1. (1. rész – ÉDESSÉGEK)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 11. 11. rész - Doho és Akacuka park

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Menyhárt Ákos
„Egy nőnek más kompromisszumokat kell kötnie az életben” Magánybeszélgetés Ákossal

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est dec17-től Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pablo Stanley legfrissebb szelfije
Hungarocomix, avagy új magyar képregények A mexikói Pablo Stanley, sajnos, nem volt jelen a budapesti rendezvényen, eljött azonban helyette...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Boros György
A képzőművészek örök tanítóját ünnepelte Szabadka Boros György születésnapi kiállítása

0 Hozzászólás | Bővebben +