: Léna rövid hajjal
Léna rövid hajjal

„A kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér”

: Léna rövid hajjal
Léna rövid hajjal

Fotó: Habram Éva (La Petite Mort Photography)

Magánybeszélgetés Lénával

Név: Barna Léna
Született: 1994. II. 15.
Lakhely: Zenta
Amit érdemes tudni róla: Anyanyelvén kívül szerbül és angolul is kiválóan beszél, vizuális típus lévén szinte mindent el tud képzelni, ezért jobban kedveli a könyveket a filmeknél. Ugyan ez nem a reklám helye – de én írok, és most az lesz! –, mégis mindenkinek ajánlom a Hanyauku Handmade Facebook-oldal látogatását, ahol Léna hangulatos kreálmányait tudjátok nézegetni, adott esetben megvásárolni.
Amit (abszolút) nem érdemes tudni róla: Valahogy egyből beletrafáltam a közepébe, fél a pókoktól.

Azt mondják, érdekes fotókat leginkább érdekes helyekről és érdekes emberekről lehet készíteni. A mi beszélgetős esetünkben sincs ez másképp. Felesleges képmutatás lenne azt állítani, hogy mindenki egyenlő és mindenki érdekes. Ez hazugság. Persze, az már szubjektív, kinek mi/ki a rendkívüli. Amikor belevágtam a Magánybeszélgetésekbe, törekedtem arra, hogy különféle élethelyzeteket megélt személyeket válasszak, és így kivételes interjúk szülessenek. Nyilván nem szabadna kijelentenem, hogy melyik a kedvenc témám a feldolgozottak közül, illetve hogy kivel is éreztem magam a legjobban, én most mégis megteszem ezt: Léna ugyanis nem mindennapi lány. Meglepő-e hát, hogy izgalmas beszélgetés született találkozásunkkor?

(Eme Magánybeszélgetés készült el utoljára. Az ember azt hinné, hogy hiába pályakezdő valaki, a végére már minden gördülékenyen zajlik. Hát nem. Rögtön a találka elején amatőr hibát vétek. A kommunikáció hiánya miatt kb. negyedórás késéssel érkezem a megbeszélt helyszínre, Léna már a pultnál ülve vár rám. Gyorsan odamegyek, elnézést kérek, ő pedig lángvörös haját hátralebbentve rám mosolyog. A haja szokatlan, nem ilyenre emlékeztem. Meleg nyári idő lévén laza ujjatlan pólót visel, afféle újkori hippistílust képviselve. Keze ügyében már ott virul a Jelen, s barátságosan közli, hogy máshova is ülhetünk. Kissé remegő ujjakkal indítom el a hangfelvételt és a beszélgetést is.)

Kezdem egy vallomással. Szerintem te mindig is egy kicsit más, különc voltál. Nem is tudom, véget ért már a lázadó korszakod? Egyáltalán volt neked ilyen?

– Most tartok ott, hogy végre komolyodok. Teljességgel ugyan még nem váltam felnőtté, de haladok az úton. Néha még most is úgy érzem, hogy nem találom a helyemet a világban, de ez gyorsan el is múlik, köszönhetően a barátaimnak. Hála nekik, tartozom valahova.

Hogyan találtatok egymásra?

– Az egyik drága barátom vallomása után történt az egész. Ő kerek perec kijelentette, hogy eltávolodtunk egymástól, és szeretne ezen változtatni. Szóval változtattunk. Kezdetben csak egy pár fős társaságról volt szó, később mindenki hozta magával a barátait, barátainak barátait, barátnőket stb. … A végére létrejött egy keménymag, akikkel bármilyen buli elképzelhető, ugyanakkor súlyos témákról is tudunk higgadtan társalogni. Aztán egy szomorú esemény még jobban összekovácsolt bennünket. Köztük megtaláltam a helyem. Manapság nagyon ritka az ilyen barátság.

(A meleg ellenére azonnal átfut rajtam a hideg, hiszen a burkolt említés dacára is azonnal tudom, hogy melyik tragikus eseményről van szó.)

Barna Léna

Barna Léna

Tudom, hogy a zene is jelentős szerepet tölt be az életedben. Ez a ti körötökben egy erős összekötő kapocs?

– Igen, a zene valóban fontos nekem. Igazából ennek az ún. keménymagnak viszonylag hasonló a zenei ízlése, de akadnak köztünk olyanok is, akik teljesen eltérő világban érzik otthon magukat ilyen téren.

És az életre hogyan tekintetek? Van valami közös filozófia?

– Vannak átfedések a véleményekben, de a legjobb, hogy a nézeteltéréseinket nyugodtan meg tudjuk beszélni. Kulturáltan tudunk vitatkozni, nem esünk egymás torkának. Az az igazság, hogy ezt a szomorú eseményt, ami összehozott minket, úgy tudtuk feldolgozni, hogy az egymással töltött időben jógikat és tanítókat hallgattunk, és egészen széles tudásra tettünk szert. De mindez nem merült ki ennyiben, egymástól is rengeteget tanultunk.

A szóban forgó tragédia Gábor halála. Neked barátod, nekem osztálytársam volt. Talán ő is érdemel egy pár szót. 19 évesen, rettentően fiatalon hagyott el bennünket, én mégis úgy éreztem, hogy bizonyos szempontból talán, ha nem is érettebb, de tapasztaltabb volt sokunknál.

– Igen. Ő olyan személy volt, aki ha akart valamit, azt el is érte. Lényegtelen, hogy új barátot szeretett volna magának, vagy valamit végig akart vinni, sikerült neki. Megesett, hogy egy hajszálon múlt az egész, és hiába a lazasága, látszott rajta a feszültség, de akkor is sikerrel járt. Ő is tanított egyet s mást. Ha szeretnél valamit, tenni kell érte. Persze, mondani könnyebb. Alkalmazni még nem igazán tudom, de igyekszem.

Milyen volt ezek után elszakadni Zentától? Sikerült megtalálnod a helyed Szegeden is?

– Én sokszor kínzom magamat esténként a folyton pörgő gondolataimmal, teljesen lényegtelen dolgokon rágódom. Eredetileg Újvidéken szerettem volna folytatni a tanulmányaimat, de végül jött egy csavar, és Szegeden kötöttem ki. Őszintén, ha nincs a barátom, akivel összeköltöztünk, akkor nagyon könnyen elvesztem volna. Az ismerkedés nem okoz különösebb gondot, ennek ellenére sem kerültem igazán közel az évfolyamtársaimhoz, és ilyenkor jól jött a segítő kéz. Ő egy igen erős támasz.

(Ekkor már jóval gördülékenyebben folynak a dolgok, még a nehéz téma ellenére is. Gyorsan meggyőződöm arról, amit már eleve sejtettem: Léna teljes valójában ember, és imád annak lenni, ahogyan imádja az életet is.)

Mindig szükséged volt egy ilyen támaszra?

– Nem, ez azért túlzás. Állandó jelleggel nem kell mellém segítség, de azért jó tudni, hogy ha szükségem van rá, tudok kihez fordulni. Egyébként én nagyon szeretek egyedül lenni. Olvasgatok, rajzolgatok, zenét hallgatok. Most viszont ad egy biztonságérzetet, hogy van mellettem valaki.

Nekem az egyedüllét egyfajta feltöltődési lehetőség, ilyenkor pihenem ki a társasági életemet. Te is vágysz ilyen magányos pillanatokra?

– Igazából én nagyon társasági embernek tartom magam, de amikor elkezdtem dolgozni a Mojóban, akkor kicsit megváltoztak a dolgok. Nem akadt bajom azzal, hogy a hétköznapjaimat itt (a Mojóban) töltöm, viszont az állandó munkahelyi nyüzsgés után szinte már hallottam a csöndet otthon. Mindezek után jól is esett a csend, viszont amikor elkezdtek pörögni a fogaskerekek a fejemben, akkor kellett egy kávézós-beszélgetős délután anyukámmal, hogy újra összeszedjem magam.

(Furcsa. Az egyedüllét másoknál is szóba került, itt azonban egészen más kontextusban. Léna pedig közben csak tovább bűvöl, mint valami boszorkány az áldozatát. Még most elárulok valamit: Nem, a cikk végére sem fogok beleszeretni. Egyszerűen csak lenyűgöző ez a lány.)

Barna Léna

 A Mojóban sokfajta ember megfordul, különféle rigolyákkal, szokásokkal és kívánságokkal. Volt rá példa, hogy valaki kiakasztott?

– Próbálom kerülni a konfliktusokat, és inkább veszek egy nagy levegőt, vagy elszámolok tízig. Előfordult, hogy kicsit kiakadtam, de ezt is inkább csak én éreztem meg. Feszültebb voltam, jobban remegett a kezem munka közben, szóval ilyesmik. A másik dolog pedig, hogy az előítéleteket megkísérlem félretenni, hogy abszolút ne befolyásoljanak.

Ezek szerint inkább elkerülöd a veszekedéseket…

– Az imént talán rosszul fogalmaztam. Az a baj, hogy manapság már nagyon ritka az egészséges vitatkozás. Azt tapasztalom, hogy gyorsan-frissen ordítozásba, egymás szidalmazásába fordul az eset. Akikről viszont tudom, hogy nyíltan és kulturáltan vállalják a véleményüket, azokkal szívesen leülök beszélgetni, és meg is tudjuk oldani a problémákat. Az az igazság, hogy egy másik embert megismerni nagyon megerőltető folyamat.

Elgondolkodtató kijelentés. Ezek szerint nehezen bízol meg másokban?

– Hmm, inkább úgy mondanám, hogy nagyon kevés emberben bízom meg. Néha elkap egy-egy őszinteségi roham, és ismeretleneknek tudok olyan dolgokról beszélni, amikről csak a legközelebbi barátaimnak számolnék be egyébként. Sokszor visszahallok magamról különböző állításokat, amik teljesen alaptalanok. Ha nem lennének barátaim, elgondolkodnék azon, mit csinálok rosszul, de így nem igazán érdekelnek a pletykák.

(Csak ontja és ontja magából a szavakat, közben Fedor is megjelenik, és már megint csak arról a vörös hajról beszélek, de ezúttal egy hurok is rákerül. S valahogy ez is tökéletesen passzol a képbe.)

Ki tudsz emelni pár meghatározó pillanatot az életedből?

– Nem szívesen tenném ezt, viszont azt elmondom, hogy semmin sem változtatnék, mert ezek az események tettek azzá, aki ma vagyok. Ha mindez nem történik meg velem, egészen más lennék, és lehet, hogy most nem ülnék itt veled. Az életben nagyon apró dolgokon múlnak a történések.

Valóban, nemhiába mondják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. Mit gondolsz, melyik az a terület, ahol még fejlődnöd kell embe… (És még be sem fejezem, kitalálja a gondolatomat, és már mondja is.)

– A türelem. Nagyon sokat kell még tanulnom a türelemről. Illetve, még jobban szeretném elsajátítani. Semmit nem tudok én. Fogalmam nincs semmiről. 20 éves vagyok, és ugyan sok mindent láttam már, de a kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér. A másik terület pedig az őszinteség, ott is van még mit fejleszteni. Ez nem megy egyik napról a másikra, a tulajdonságok megvannak, csak kalibrálni kell őket. Ha három nap múlva megkérdeznél, lehet, hogy már totál mást mondanék, mert időközben is tanulok. Nagyon nem szeretem, amikor valaki nem látja, hogy neki még igenis fejlődnie kell. Közhelyes kijelentés, de a jó pap is holtig tanul.

A beszélgetés óta rengeteg idő telt el, és mindkettőnkkel egy csomó dolog történt. Alapjában azonban azt hiszem, semmi sem változott. Most jöhetne az a rész, amikor az Örök szolgaságból idézek, vagy beszúrok pár rejtélyes Murakami-sztorit, de felesleges. Próbáltam írott formában is átadni a találkozó hangulatát, de alighanem be kell ismernem, hogy ehhez még nem vagyok elég képzett. Sőt, azt sem tartom valószínűnek, hogy egyáltalán akad olyan szakavatott író, aki át tudja adni ennek a Magánybeszélgetésnek a hangulatát. Ugyanis a kép csak akkor lesz teljes, ha saját maga érzi át az ember. Ha mindezt, amit fentebb leírtam, átéli. Nagybetűsen: ÁTÉLI.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

1 Hozzászólás

Elgondolkodtató!Az sem mellékes,hogy a kép csak fekete-fehér,vagy szines lesz.Az út, "hazáig" nagyon hosszú és az sem jelentéktelen,hogy ott, ki?-és mi?-vár Rád!

Szólj hozzá

:
Save the Kids 2015 A MADLEN DISCO CLUB idén nyolcadik alkalommal szervezi meg a SAVE THE KIDS 2015 elnevezésű humani...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az alvégi csibészek kétes hátterű, halálos szülinapi koncertje a zentai Mojo klubban A rossz imázzsal rendelkező, de a jó bor mintájára öregedő zentai Ashen Epitaph zenekartól a köve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Untop tíz 2014 - 2. rész Második rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A jövendőbeli borító
Amikor a túlzott diszkóőrület elől fémzenébe menekülünk Beszélgetés a (többnyire) zentai SEQUENCE zenekarral

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Huszonötezer ember előtt (David Fenton felvétele)
Élve a bluesban eltemetve A lamékosztümtől a huszonhetesek klubjáig, avagy Janis Joplin köszöntése

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Swing magyar módra A Swing című filmet a készítői nyilván a 2014-es év magyar blockbusterének szánták.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Sziveri - 1983 (fotó: Dormán László)
Sziveri Sikolya A Sikoly folyóirat Sziveri-számához

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csíkszentmihályi Mihály
Hajsza a boldogság után Átadták a Magyar Érdemrend nagykeresztjét

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Briefing – eligazítás
Sporhetsztori 2. Második rész – ForrásPont

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Léna rövid hajjal
„A kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér” Magánybeszélgetés Lénával

1 Hozzászólás | Bővebben +
: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
Kukucska a Duna kanyarulatába 1. Első rész: Esztergom ostroma

1 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jan21-feb3 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Mester alkotás közben
A realizmushajszoló Gondolom, elég kevesen tudják közületek, ki is Nikola Perković, interjúm alanya.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor egy újabb kiadásban
Patrick Wilding kalandjai Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Az ifjabb Bonelli útja a családi kötelékek rengetegében

0 Hozzászólás | Bővebben +