: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában

Kukucska a Duna kanyarulatába 1.

: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában

Fotók: Szőcs Attila

Első rész: Esztergom ostroma

Baráti társaságunk tagjai két okból választották Esztergomot a közös kirándulás úti céljául: egyesek azért, mert még sohasem jártak ott, mások meg azért, mert egyszer már megismerték ezt a szépséges várost, és most fel akarták frissíteni a kellemes emlékeket. A bazilikáról természetesen mindenki hallott már, sokan azt is tudják, hogy a Dunakanyar tulajdonképpen itt kezdődik, a települést még a római korban alapították, 972-ben Géza fejedelem székhelyéül választotta, majd itt született a fia, akit itt is kereszteltek meg, és később Szent István néven lett közismert. Vajh esztergomi gyermekévei során hogyan is hívhatták őt? Ja, igen, megvan: Vajk. Király korában azután a Várhegyre templomot építtetett, e helyen hozta létre a katolikus egyház magyar központját, és azóta itt kap otthont a mindenkori érsek. Néhányan közülünk talán még azt is tudták, hogy a várrendszert IV. Béla hozta létre a 13. században, később itt koronázták meg Károly Róbertet, azután a török hódítók sem kerülték el a várat, ahol egészen a 17. század végéig tanyáztak, majd ezt követően, pontosabban 1822-ben kezdeményezte a monumentális jellegű, kereken 100 méter magas bazilika felépítését Rudnay Sándor prímás-érsek, akinek mindezek ellenére semmi köze a 100 tagú cigányzenekarhoz.

Esztergom

A Padlizsán-sanzonest nagyra becsült, odaadó művészei

Hol kezdtük tehát a környékbeli látványosságok felderítését? Természetesen a Padlizsán étteremben. Már maga az elnevezés is bizalomgerjesztő, ráadásul házigazdánk néhány dicsérő szóval illette a vendéglátó-ipari létesítményt, így nem sokat gondolkoztunk, hogy a szobáinkban lezajló honfoglalás után merre is vegyük az irányt. A takaros kis épületet az óvárosban találtuk meg, ezáltal rögtön megtapasztalhattuk, hogyan kell közlekedni a szűk utcácskákban. Mivel alig 28 ezres lélekszámú kisvárosról, na meg kellő tapasztalattal rendelkező sofőrről van szó, a parkolás nem okozott számunkra különösebb gondot. Az étkezőhelyen – nagy örömünkre – nem csak a nevében foglalt zöldségfélét szolgálták fel, ezért a forró levesekben, jókora rántott húsokban bővelkedő menü elfogyasztása után kidomborodó életkedvvel vágtunk neki a belvárosi sétának.

Esztergom

Esztergom büszkesége, a Várhegy. Előtérben a Balassa Bálint Múzeum és az óváros

Ilyenkor, november végén a nap jóformán előbb lebukik, mint ahogy felkel, így már csak az ebéd utáni alkonyatban értünk a Dunán átívelő Mária Valéria hídhoz, amelyet először 1895-ben, mai formájában pedig a világháborúk viszontagságai után, 2001-ben építettek meg. Nevével ellentétben itt csak egyetlenegy híd húzódik meg, a forgalom sem túl nagy, és amikor az átkelő közepénél kifestett szlovák zászló alá értünk, akkor egészen barátságos fogadtatásban részesültünk. Magyarán, egy lélekkel sem találkoztunk az országhatáron, de hát így is van ez rendjén az EU-n belül. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy bennünket bizonyára jobban szeretnek a szomszédok, mint a magyar köztársasági elnököt, őt ugyanis 5 évvel ezelőtt épp ezen a helyen fogadták eléggé barátságtalanul a szlovák hatóságok, jobban mondva sehogyan sem fogadták, hanem visszaküldték.

Esztergom

Nem csak parasztok fogyasztják az Aranyfácánt a párkányi Parasztétteremben

A történelmi előzményekkel szemben mi zavartalanul lófrálhattunk a folyó bal partján elterülő Štúrovo, más néven Párkány utcáin, lefényképezhettük a törökök ellen vitézkedő lengyel király, Sobieski János szobrát, bámészkodhattunk a kirakatok között, sőt a könyvesboltban nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a magyar és a szlovák nyelvű irodalom békességben megfér egymás mellett. Végül persze a Középkori Parasztétteremben (igényesebbek részére: Stredoveká Sedliacká Reštarácia) kötöttünk ki, mert hát ki látott már olyat, hogy a finom sörital bölcsőjében járva nem hörpintünk fel néhány Aranyfácánt (ugyancsak a kíváncsibbak kedvéért: Zlaty Bažant, svetové slovenské pivo). Nem is bántuk meg, mert mindössze 1 eurót fizettünk az ízletes csapolt sör korsójáért, persze a forintot is ugyanúgy elfogadták volna, emellett nem szólítottak bennünket parasztnak vagy csürhének, pedig az asztalra kikészített, tréfás szórólap még erre is felkészíti a gyanútlan vándort. A kiskocsma hangulatára sem lehet panasz: az asztalok körül egyaránt hallottunk társalgást mindkét nyelven, a háttérzenét pedig épp egy magyar rádióállomás szolgáltatta. A mobiltelefonomat nyomkodva egyébként azt tapasztaltam, hogy errefelé sokkal több hazai rádiót lehet fogni, mint magyarországit, viszont néhány szlovák székhelyű csatorna magyar nyelvű műsort is szolgáltat. Különösen a Pátria Rádió pozsonyi székhelyű nemzetiségi adó nyerte meg a tetszésemet, amelynek hullámain hamisítatlan felvidéki kiejtéssel készült riportokat élvezhettem 6 és 18 óra között, kizárólag magyar muzsikával fűszerezve.

Esztergom

A 22 méter magas oszlopok felett tiszteletre méltó felirat várja a látogatót. Latinról lefordítva: A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK FEJE, ANYJA ÉS TANÍTÓJA

A visszafelé vezető úton már teljes sötétségben ballagtunk, de sebaj, erre is felkészültem, ugyanis a legjobb fényképezőgépemet hoztam magammal (a kettő közül), hogy a távolból esti felvételeket készíthessek a meredek várfalak fölé magasodó építészeti remekműről. Volt mit látnom! Mintha fekete lyuk nyelte volna el jó étvággyal a hatalmas kupolát oszlopostul, ugyanis az egész város legsötétebb pontját találtam a bazilika feltételezett helyén.

– Érdekes, eredeti megoldás – csettintettem nagyot a nyelvemmel, a gépemmel viszont egy kicsit sem. Házigazdánk világosított fel a sötétségről, vagyis annak okáról. Az áramszolgáltató vállalat ugyanis pénzügyi háborúban áll az önkormányzattal, ezért a település egyes részei akkora sötétségbe burkolóznak, hogy ilyenkor még egy elejtett Negro cukorka is fényesen csillogna a kövezeten.

Másnap aztán kárpótlásul sziporkázó napsütésben örökíthettük meg a magyar katolikus központ óriástemplomát, belsejében tágra nyílt szemekkel csodálhattuk a falakat teljes egészében díszítő freskókat, a selymes felületű, hófehér szobrokat, az égbe nyúló, mintás boltozatot meg a kincstárban felhalmozott ékszereket.

Esztergom

Magyar és szlovák nyelvű könyvek békében, szorosan egymás mellett a párkányi könyvesbolt kirakatában

Az emeleten az ajándékbolt kapott helyet, mellette meg egy kisebb múzeumot rendeztek be a székesegyház makettjével, Hild József építőmester emléktáblájával meg egy régi orgonával, amelynek billentyűit sajnos nem nyomkodhattuk meg, de a mellékelt fejhallgatón keresztül ízelítőt kaptunk a lágy, minőségi orgonamuzsikából. Tovább haladva aztán kihasználtuk a kínálkozó alkalmat, hogy nem túl magas összeg fejében a magasba törjünk, méghozzá a végtelennek tűnő, szűkös csigalépcsőn. Közben persze lefelé is szállingóztak a turisták, és még szerencse, hogy a testesebb látogatók nem vállalkoztak toronymászásra, mert bizony nem fértünk volna el egymás mellett. Fenn aztán fenséges látvány tárult elénk, álmélkodva pihentettük szemünket a békésen folydogáló Duna tükörsima vízfelületén, a felülről keskeny pallónak látszó hídon és a távolban magasodó hegyvonulatokon.

(Folytatjuk)

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

1 Hozzászólás

Cilu!!! Gratula az íráshoz ,olvasás közben olyan érzésem volt mintha filmen néztem volna vissza a " kukucskát". Várom a folytatást. Üdv : Sunda.

Szólj hozzá

:
Save the Kids 2015 A MADLEN DISCO CLUB idén nyolcadik alkalommal szervezi meg a SAVE THE KIDS 2015 elnevezésű humani...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az alvégi csibészek kétes hátterű, halálos szülinapi koncertje a zentai Mojo klubban A rossz imázzsal rendelkező, de a jó bor mintájára öregedő zentai Ashen Epitaph zenekartól a köve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Untop tíz 2014 - 2. rész Második rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A jövendőbeli borító
Amikor a túlzott diszkóőrület elől fémzenébe menekülünk Beszélgetés a (többnyire) zentai SEQUENCE zenekarral

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Huszonötezer ember előtt (David Fenton felvétele)
Élve a bluesban eltemetve A lamékosztümtől a huszonhetesek klubjáig, avagy Janis Joplin köszöntése

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Swing magyar módra A Swing című filmet a készítői nyilván a 2014-es év magyar blockbusterének szánták.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Sziveri - 1983 (fotó: Dormán László)
Sziveri Sikolya A Sikoly folyóirat Sziveri-számához

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csíkszentmihályi Mihály
Hajsza a boldogság után Átadták a Magyar Érdemrend nagykeresztjét

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Briefing – eligazítás
Sporhetsztori 2. Második rész – ForrásPont

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Léna rövid hajjal
„A kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér” Magánybeszélgetés Lénával

1 Hozzászólás | Bővebben +
: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
Kukucska a Duna kanyarulatába 1. Első rész: Esztergom ostroma

1 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jan21-feb3 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Mester alkotás közben
A realizmushajszoló Gondolom, elég kevesen tudják közületek, ki is Nikola Perković, interjúm alanya.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor egy újabb kiadásban
Patrick Wilding kalandjai Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Az ifjabb Bonelli útja a családi kötelékek rengetegében

0 Hozzászólás | Bővebben +