: A Mester alkotás közben
A Mester alkotás közben

A realizmushajszoló

: A Mester alkotás közben
A Mester alkotás közben

Gondolom, elég kevesen tudják közületek, ki is Nikola Perković, interjúm alanya. Szégyenszemre én is csak nemrégiben figyeltem fel rá, amikor elvállaltam a belgrádi Tattoo Conventionről való tudósítást. Az esemény honlapján keresgéltem a bejelentkezett művészek listáján, nézegettem a profiljukat, képeiket a Facebookon, és egyszer csak hoppá, a néhány ismert, „veterán” és a többi számomra ismeretlen név között felbukkant a csiszolatlan gyémánt, Nikola, akit Džoni PG „álnéven” találhattok meg a világhálón.

Nikola 1985-ben született Podgoricán, ahol jelenleg is él és dolgozik. Önmagát nem nevezi profinak, az elkészített munkáival sosincs megelégedve, mindig úgy érzi, ennél többre lett volna képes, és megfogadja, a következő tetoválásnál még ennél is jobban fog igyekezni. Első személyes találkozásunk (eddigi egyetlen) a rendezvény második napján esett meg. A kis nyöszörgő emberpalántámmal a karomban, a majdnem férjemmel az oldalamon, letámadtam őt, mielőtt elmenekülhetett volna a tetováló haverok őrző-védő falkája körébe. Személyében egy nagyon udvarias, kedves, tiszta lelkű emberre leltem, aki nem hivalkodik, szerényen nyilatkozik sikereiről, és keményen bírálja önmagát, saját fejlődését sürgetve. Beszélgetésünket olvasva és műveit megismerve remélem, ti is pozitív véleménnyel lesztek róla.

Nikola Perkovic

Kedves Nikola, kérlek, áruld el nekem: mikor képzelted el magad először tetoválóművészként?

– Nem létezett semmilyen elképzelés, amelyben tetoválóként láttam magam, egyszerűen csak ki akartam próbálni, hogyan megy ez. Kísérletezni akartam, túlzott érdeklődés nélkül a dolog kimenetele iránt. Olyan volt ez például, mint mikor mindennap focizol, és egyszer úgy döntesz, kosarazni fogsz.

Ha jól tudom, gépészeti középiskolát végeztél. Párhuzamosan kezdted el építeni a karriered a középiskolai évek alatt, vagy csak akkoriban kezdtél el gondolkodni erről a professzióról?

– Igen, gépészeti középiskolát végeztem, de abban a periódusban nem volt semmi előjele annak, hogy ebben a szakmában fogok elhelyezkedni. Pár évvel később kezdett el csírázni a gondolat.

Hogyan indultál el ezen az úton?

– Az első amatőr tetoválásomat egy barátomtól kaptam, akit a tengeren ismertem meg, és attól a pillanattól kezdve ébredezett a tudatom. Elkezdett érdekelni a működő masina, a színek, a tűk tulajdonságai, maga a tetováláskészítés fenoménje. Pár hónappal később, Podgoricára való visszatérésem után, létrehoztam az első amatőr „varró” gépemet, annak alapján, amit a haverom kezében láttam. Csupán egy hónapra rá bekopogtatott az ajtómon az első festésre váró élő vásznam, egy iskolai barátom személyében. Később több volt osztálytársat is kidíszítettem, persze ingyen. Rajtuk gyakoroltam, eszembe sem jutott pénzt kérni tőlük.

Az elején eljártál más művészekhez tanonckodni?

– A kezdet kezdetétől otthon dolgoztam, nem volt lehetőségem mástól ellesni a technikákat, ezért fokozatosan tanultam, saját hibáimból. Később elkezdtem követni a profikat, nézni, ahogyan dolgoznak (isten áldja az internetet), és így próbálok magamba szívni mindent, ami hasznos, még ma is…

Mennyire állt melletted a családod, amikor közölted velük a terved, miszerint tetoválóművész leszel?

– A legelején nem mindenki pártolt, annak ellenére, hogy tisztában voltak vitathatatlan művészi tehetségemmel. Totális támogatást igazából csak a bátyámtól kaptam, akivel ma együtt dolgozom a stúdiómban, a többiek áldását, jóváhagyását csak lassacskán sikerült kiharcolnom. Ahogyan figyelték, mennyire keményen nyomom a melót, mennyire igyekszem, és mennyire szeretem, amit csinálok, felfogták, milyen sokat jelent nekem ez a szakma.

Munkáidat szemlélve azt mondanám, szereted a realizmust, és arra törekszel, hogy az alkotásaid élethűen, minél tökéletesebben nézzenek ki...

– Természetesen, már az elemi iskola óta folyamatosan próbálkozom minél valóságosabban rajzolni, és célom a lehető leghitelesebben tükrözni mindent, amit papírra, bőrre vetek. Bár nagyon igyekszem, az elkészült munkáimmal sosem vagyok megelégedve, akkor sem, ha a kliensem szája tátva marad a frissen elkészült tetkótól. Mindig ott lebeg a fejemben a gondolat, hogy jobban is meg tudtam volna csinálni, és nem adtam bele magamból mindent… A következőnek muszáj jobbnak lennie.

Nikola Perkovic

Mit gondolsz, a tetoválóművészeket mennyire korlátozzák a kliensek ötletei?

– A közelmúltig eléggé rövid pórázon tartottak a kuncsaftok. Ötleteikhez igazodva a lehetőségeim korlátozottak voltak, mert kívánságaikat teljesítve betűket, tribálokat, unalmas képeket tetováltam, mások munkáit javítottam, de mindezt meg kellett csinálnom annak érdekében, hogy kiharcoljam az emberek bizalmát, és minél többen tudomást szerezzenek rólam.

Ha a kuncsaftok agya blokkolt, ami az ötleteket, elvárásokat illeti, és előállnak egy pálcikaember-motívummal (példának okául), gondolom, nincs lehetőséged fejlődni és új technikákat alkalmazni. Próbálsz-e felajánlani más mintát, segíteni jobb motívumot találni?

– Természetesen nem változtathatok azon, amit valaki nagyon szeretne. De ma már nem vagyok köteles megcsinálni a tetkót, ha nekem nem tetszik. Ugyanis nagy nyomást engedek magamra zúdítani, ha minden apró kívánságot kénytelen vagyok tiszteletben tartani, és pont ez az, ami visszatart, akadályoz a fejlődésben és abban, hogy az én látószögemből mutassam meg a dolgokat. Mindig megpróbálok előrukkolni valami új ötlettel, kivéve, ha a kezdeti motívum tökéletes, de ez eléggé ritkán fordul elő.

Létezik-e olyan motívum, amit soha az életben nem tetoválnál? Utasítottál-e már el valakit ez okból?

– Lefáradtam agyilag a sok tribáltól, betűtől, más elrontott munkáinak javításától, éveken keresztül ezt csináltam, ma már nem vállalom. Bár az ikonográfiát nagyon szeretem, ma már nem vések senki bőrébe szentképeket, a hitem nem engedi… Az ok igazából csak bennem rejlik, és az én belátásomból fakad, melyet nem szeretek fokozottan hangoztatni, kivéve, ha rákényszerítenek az érveim kifejtésére.

Nikola Perkovic

Dzsoni büszkesége

Melyik eddigi munkádra vagy a legbüszkébb?

– Erre a fentebb bemutatott portréra vagyok a legbüszkébb, mert sokakban felébresztettem az érzéseket azok közül, akik ismerték az elhunytat a képről.

Mi volt a legnagyobb kihívás eddig?

– A legnagyobb kihívás egy egész hátas alkotás volt, amit a saját kedvem szerint terveztem. Összesen harminc órán át készült, öt alkalom alatt.

Nikola Perkovic

Az eddigi legnagyobb falat

Mik a tapasztalataid? Az emberek kiválasztott mintái mögött mindig rejlik valami történet, vagy csupán a dekoratív mivolta miatt döntenek mellette?

– Mindkét eset gyakori, a legszebb az, amikor a jó történettel egy még jobb kép párosul! (Nevet)

Ha jól tudom, pillanatnyilag együtt dolgozol egy vendégtetoválóval. Te is látogatsz meg más művészeket időnként?

– Hát igen, időről időre vannak vendégeim a stúdióban, de eddig még nem volt semmiféle közös akció munka téren, csupán gondolatokat és tetoválásokat cseréltünk. Hála istennek, hamarosan belevágunk bizonyos projektekbe, amelyekben pár kollégámmal aktívan részt fogunk venni. A tanulás és fejlődés baráti légkörben, szórakozásként megélve a legegyszerűbb, leggyorsabb! (Nevet)

Van-e álmod, kivel szeretnél dolgozni?

– Dimitri Samohinnal szeretnék dolgozni legalább egyetlenegy napot életem folyamán. Tőle volna mit tanulnom.

Vannak ideáljaid a mesterségen belül?

– Példaképeim nincsenek, viszont vannak emberek, akiket tisztelek, és úgy nézek rájuk, mint a ranglétrán magasabban álló művésztársakra, akik jelenleg jobbak nálam. Ösztönzőleg hatnak rám, mindig törekedni fogok arra, hogy lépést tartsak velük, amennyire csak tőlem telik.

A belgrádi Tattoo Convention mellett mely országokban, városokban vettél még részt hasonló eseményen?

– A belgrádi rendezvény volt az első és egyetlen eddig, amelyen részt vettem. Ezt az alkalmat vártam mint elsőt, abból az okból, mert van egy csomó kollégám (egyúttal jó barátom, akiket tisztelek és szeretek), akikkel együtt dolgozva úgy éreztem, házigazdaként fogom megélni ezt az eseményt, és így is volt.

Nikola Perkovic

Elégedett vagy-e a rendezvényen elért sikereiddel? Ha jól tudom, többszörös díjazott vagy. Meglepődtél az elért eredményen?

– Persze, elégedett vagyok! Tényleg nagyon meglepődtem, ugyanis rengeteg jól elkészített tetkót láttam, amelybe sokkal több munka és energia volt befektetve, mint az általam készített két díjnyertesbe együtt. Kicsit hibásnak is éreztem magam, amiért az első két napon csupán a nap legjobb tetoválását díjazták a zsűrik, és csak egy győztes lehetett… Így a kollégáim korlátozva lettek sajnos.

Hová szeretnél még eljutni? A londoni, budapesti vagy melyik Tattoo Expo számodra a legvonzóbb?

– Mindenféleképpen szeretnék eljutni valami nagyobb rendezvényre, de egyelőre várom a sok munka gyümölcsét: a még színvonalasabb, tökéletesebb tudást, annak érdekében, hogy megmutathassam magam a mezőnyben. Arról is álmodom, hogy az én hazám legyen az, amelyben vendégeskednek más tetoválóművészek, és ne mi bámuljuk a külföldi alkotókat, és fussunk utánuk, nyálunkat csorgatva.

Érdekelne, honnan szerzed be a tetováláshoz szükséges alapanyagokat. Montenegróban meg tudod venni, ami kell, vagy külföldről hozatod?

– Az alapanyagokat főképp Szerbiából szerzem be, vagy interneten keresztül vásárolom magától a gyártótól.

Hogyan látod magad tíz év múlva?

– Úgy látom magam, mint művészt, akinek nem kell dolgoznia a hét minden napján. A hűvösben csücsülve messze a város zajától, ahová csak az erős akaratúak zarándokolnak el egy tetoválásért! (Nevet) Valamint 100% nagyobb dioptriával, görbe háttal és egyéb szakmával járó deformációval!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

1 Hozzászólás

A TETOVÁLÁS NÁLAM ,,PEORATIV'' JELEKRE UTALÓ DOLOG VOLT IDÁIG.OLYAN BÖRTÖK MÜVÉSZET VALAMI. MOST SEM ÉRTEM, DE EZ A CIK FELÉBRESZTET BENEM A KÍVÁNCSISÁGOT HOGY TUGYAK TÓBET RÓLA.... AZ IRÓNAK A ,,TOLLA'' VIT RÁ, HA ERTITEK MIT AKAROK MONDANI!

Szólj hozzá

:
Save the Kids 2015 A MADLEN DISCO CLUB idén nyolcadik alkalommal szervezi meg a SAVE THE KIDS 2015 elnevezésű humani...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az alvégi csibészek kétes hátterű, halálos szülinapi koncertje a zentai Mojo klubban A rossz imázzsal rendelkező, de a jó bor mintájára öregedő zentai Ashen Epitaph zenekartól a köve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Untop tíz 2014 - 2. rész Második rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A jövendőbeli borító
Amikor a túlzott diszkóőrület elől fémzenébe menekülünk Beszélgetés a (többnyire) zentai SEQUENCE zenekarral

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Huszonötezer ember előtt (David Fenton felvétele)
Élve a bluesban eltemetve A lamékosztümtől a huszonhetesek klubjáig, avagy Janis Joplin köszöntése

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Swing magyar módra A Swing című filmet a készítői nyilván a 2014-es év magyar blockbusterének szánták.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Sziveri - 1983 (fotó: Dormán László)
Sziveri Sikolya A Sikoly folyóirat Sziveri-számához

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csíkszentmihályi Mihály
Hajsza a boldogság után Átadták a Magyar Érdemrend nagykeresztjét

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Briefing – eligazítás
Sporhetsztori 2. Második rész – ForrásPont

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Léna rövid hajjal
„A kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér” Magánybeszélgetés Lénával

1 Hozzászólás | Bővebben +
: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
Kukucska a Duna kanyarulatába 1. Első rész: Esztergom ostroma

1 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jan21-feb3 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Mester alkotás közben
A realizmushajszoló Gondolom, elég kevesen tudják közületek, ki is Nikola Perković, interjúm alanya.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor egy újabb kiadásban
Patrick Wilding kalandjai Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Az ifjabb Bonelli útja a családi kötelékek rengetegében

0 Hozzászólás | Bővebben +