: A jövendőbeli borító
A jövendőbeli borító

Amikor a túlzott diszkóőrület elől fémzenébe menekülünk

: A jövendőbeli borító
A jövendőbeli borító

Beszélgetés a (többnyire) zentai SEQUENCE zenekarral

A Sequence egy friss banda Vajdaság rockzenei palettáján, többségében olyan arcokkal, akik 2013 végén még a Prison névvel fedték művészetüket. Eddig hat fellépés, egy videó és két dal hagyta el fémkohójuk ajtaját, a srácoknak viszont sokkal komolyabb ambícióik vannak, hogy csak úgy le lehessen őket seperni (de inkább söpörni, az sokkal erőszakosabban és kevésbé kifinomultabban hangzik) az itthoni színtérről. A beszélgetés kellemes rockhangulatban zajlott jó kocsmában, jó ital és a Type O Negative 1996-os lemezének zenei aláfestése mellett Eszes Áron (gitár) és Bogár Ákos (ének) közreműködésével.

 

Minek hatására döntöttetek úgy, hogy hangszert ragadtok a környék terrorizálása céljából?

Áron: – Sándor Dániellel már az általános iskolában is gitároztunk, és a suli végére úgy döntöttünk, hogy összehozunk egy bandát. Semmi nagyobb tervünk nem volt, csak szerettük volna az időnket hasznosan eltölteni. Nem gondoltuk annyira komolyan, és nem is tudtuk, hogy ebből mi lehet. Aztán 2010 nyarán elmentünk Magyarországon egy gitártáborba, ahol az egyik feladat a dalírás volt, és ezt követően született meg a Hinni kell számunk, amelyet rögzítettünk is házi körülmények között.

Milyen zenekarok hatására kezdtetek el zenélni?

Áron: – Az ízlésünk fokozatosan alakult a Tankcsapda-, Depresszió-vonaltól, majd jött a Metallica, a Pantera, az In Flames, a Children Of Bodom, és sodródtunk az egyre keményebb stílusok felé. Manapság nem akaszt ki már egy grindcore sem (azért kedvtelésből nem hallgatom), de a középsuli előtt még az Insane is soknak tűnt.

Sequence

A becsei koncert után, a Watch My Dying zenekarral a színpadon, fogd a nőt és zúzz

Első fellépések?

Áron: – A Mad Goya és a Deepest Emptiness előtt történt 2011 februárjában a moholi Annuska klubban. A Facebookon valaki kiírta, hogy előzenekarra lenne szükség, feltétel, hogy a legalább a hangszereket be tudják hangolni. Mivel ezen a korszakon sikeresen túl voltunk, jelentkeztünk.

Bogár: – Az első koncert után pár nappal már csörgött a telefon, és felkértek minket egy fellépésre a szabadkai Clash klubban. Érdekes, hogy ezen az estén Magyarkanizsán is játszottunk, tehát a második és a harmadik koncertünk egy napon volt.

2011-ben már jelentkeztetek is a Fény hatalma kiadvánnyal, amely kilenc dalt tartalmazott. Ezt milyen körülmények között hoztátok össze?

Bogár: – Törekedtünk, hogy minél kevesebb pénzből megoldjuk, és Sebők Szabolcs (jelenleg a Phrenia zenekar billentyűse) barátunk akkoriban már próbálkozott vételezéssel. Mindkét fél számára jó tapasztalatszerzésnek bizonyult.

Sequence

A Zeppelin klubos Sequence-Phrenia-Subscribe koncert után

Kaptatok rá valami visszajelzést?

Áron: – Szerintem mivel gyerekek voltunk, nem akarta senki leszarozni, és nem is voltak elvárások irántunk. Pár dalra, mint pl. a Jég, kaptunk pozitív visszajelzéseket, de inkább a baráti körből. Néhány szerzeményt a mai napig játszunk is ebből korszakból, mert megállják a helyüket.

A Prison név valamilyen szinten bejáródott volt, miért éreztétek szükségét egy névváltoztatásnak?

Áron: – Több dolog miatt is. Először is voltak tagcserék, amelyek kedvező irányba változtatták a zenekar arculatát. A régi dobosunk, Horváth Péter kiszállt négy év után a zenekarból, és helyette Nagypál Nikk a Subway-ből csatlakozott, akivel gyorsan egy hullámhosszra kerültünk, és a zenekarba is sok lelkesedést hozott. Az előző basszusgitárosunk, Bata Kristóf a suli miatt lépett ki, az ő helyére Delić Larisa érkezett.

Bogár: – Másrészt, ahogyan Áron is mondta az előbb, tényleg gyerekek voltunk, és szerintem kihoztuk a maximumot abból a periódusból, amit 16–20 év között elérhettünk a környéken. Mostanra viszont megértünk lelkileg és zeneileg is, hogy lezárjuk a Prison-korszakot mint a múlt egy részét.

Áron: – A zenekarok, ahogy öregszenek, úgy fejlődnek, és eljön olykor az ideje a váltásnak. Ez már modernebb dolog, kevésbé olyan heavys, mint volt. A bővülő baráti társaság is kihatással volt erre a váltásra. A zenei ízlésünk is módosult, és a régi zenék nem befolyásolnak már annyira bennünket. Persze ma is szívesen hallgatjuk az olyan régi kedvenceket, mint az In Flames, Metallica, de sokat nem tudunk már magunkba szívni belőlük, és szükség van valami újdonságra is.

 

És az új kedvenceitek melyik zenekarok?

Áron: – Az általam hallgatott zenék nem úgy befolyásolják a zenénket, mint a legtöbb embernél. Bennem sokáig érik egy új hatás, és nagyon sokszor teljesen másként csapódik le, mint azt várnám. Az elmúlt egy év abszolút kedvencei a Parkway Drive és a While She Sleeps.

Bogár: – Én évek óta a kelta folk-punkért rajongok, a kedvenc zenekarom pedig a Paddy and the Rats. Az én ízlésem tehát még annyira sem befolyásolja a stílusunkat… (Nevet)

Hogyan írnátok le a zenéteket?

Bogár: – Modern fúziós metál. (Nevet) De szerintem sok minden megtalálható benne, tiszta ének, dallamok, matekelemek, groove-ok. Most lejjebb is hangoltunk, máshogyan szól az egész, mint régen.

A fémzenében állítólag benne van a lázadás. Ti mi ellen lázadtok?

Bogár: – Ez is egy dolog, amit lezárhattunk a Prisonnel. Amit most csinálunk, átment művészibb formába, és nem olyan konkrétan odamondós, gyerekes.

Sequence

Kicsi színpad felnőtt zenekarral

Tehát már nem lázadtok?

Bogár: – Nem olyan szinten, mint régen, inkább máshogyan.

Áron: – Én most konkrétan a punnyadás ellen lázadok. Azt akarom, hogy az emberek kimozduljanak otthonról, és lehetőleg az élő zenét válasszák a diszkó helyett. Ezért akarok jó dalokat írni, hogy az embereknek legyen kedvük eljönni a mi vagy más rock/metál bandák fellépésére, és ne a kibaszott diszkóba járjon mindenki.

Bogár: – Ne érts félre, én is elmegyek néha diszkóba, de az inkább kényszer, és közel sem élvezem annyira, mint egy rockbulit.

Áron: – Én véletlenül éppen tegnap este voltam diszkóban (letudtam az évi egyestés penzumot), és nem tudtam felfogni, hogy mi az annyira jó a tuc-tucban. Persze részegen, társaságban biztos élvezik az emberek, de nálam berögződés, ha elmegyek valahova, és élő zene szól, akkor nézem a zenészeket. Ezt itt nem tudtam megtenni… Csak egy srácot láttam, aki egy helyben állt, és faszbukozott a színpadon. Valakinek ez tetszik, de nekem nagyon nem jött be. Nyilván van ennek minőségi oldala is, vannak, akik tudnak értéket teremteni ebben a műfajban is. (Áron itt láthatóan mentegetőzik, mert nem szeretne senkit megsérteni.)

Szerintetek tehát megcsappant a rockzene népszerűsége a környéken, és ti ez ellen igyekeztek tenni?

Bogár: – Vissza szeretnénk hozni az rockot, mert jelenleg nincs reklámja, és jelentéktelenné vált a fiatalok körében. Inkább otthon maradnak, de talán még többen a diszkót választják, mert a barátnőjük és más csajok is oda járnak.

Sequence

Szerintetek ennek mi az oka?

Bogár: – Bezártak a klubok, nem is nagyon van lehetőség elmenni valahová, ami nem diszkó. Emellett szerintem hozzájárult a „true arcok” hozzáállása is. Mikor elkezdtem szórakozni járni, rengeteg volt az olyan egyén, aki a fiatal rockereket basztatta. Mivel rocker vagy, elmész Ossian-pólóban az iskolába, aztán jönnek ezek az arcok, hogy mondjál számcímeket, mert te biztosan nem is szereted a zenekart. Oké, nekem az ilyen bunkóságok nem szegték kedvemet, de sokaknak igen. A diszkós kultúra jobb reklámot csinál, mert mindenkit befogad, és persze hogy többen szeretik. Ha mondjuk a true arc azt mondja, hogy „gyere, öcsém, megmutatom, mi az a Dimmu Borgir”, akkor valószínűleg jobban nyitsz abba az irányba. Szerintem az ilyenek ölték meg a rockzenét nálunk.

Áron: – Fontos, hogy normálisan kommunikáljunk egy közösségen belül. Mi törekszünk is erre!

Visszatérve a zenétekre: Sequence név alatt már megjelentettetek egy videót a Bloodshed dalra, amellyel, feltételezem, a változásokat szándékoztátok beharangozni. Mikorra várható egy teljes anyag tőletek?

Bogár: – Sajnos eléggé nehéz összehozni, mert próbálni is alig tudunk a földrajzi távolságok miatt, mivel öten öt különböző helyen lakunk. Szerettük volna a tavalyi év végére, de nem jött össze. Jelenleg abban reménykedünk, hogy az idei év első felében erre már sor kerülhet.

Mit várhatunk a lemeztől? Van már valami elképzelésetek?

Áron: – Az lenne a lemez koncepciója, hogy a környékbeli zenekarokból hívnánk vendégeket egy-egy dal erejéig. Szerintem ez egy jó kezdeményezés lenne, hogy összefogjuk az itteni fémzenei színteret. A Matter Of Time című dalban ez már megvalósult, amelyben Darko Živkovićot hívtuk el vendégnek a Downstroyból. Ez a kapcsolat egyébként Larisán keresztül jött létre, aki már régebb óta ismeri őt. Közben születnek az új szerzemények is. Egyelőre úgy néz ki, hogy az Oximoron (a Prison 2012-es kiadványa) lemezről átveszünk egy dalt az új Sequence-anyagra, amelynek Faith In Me lesz a címe, valamint egy korábbi Prison-single-t is majd megtalálhattok rajta. E két szerzeményen kívül, úgy néz ki, 5-6 új dallal jelentkezünk majd februárban.

Miért pont februárban? Van ennek valami jelentősége, vagy csak így látjátok jónak?

Áron: – Az az igazság, hogy már tavaly ősszel kitaláltuk a subwayes barátainkkal, hogy össze kéne hozni valami nagyobb volumenű közös koncertsorozatot. Erre fog sor kerülni márciustól. Ennek megkezdése előtt mindenképp szeretnénk kihozni az új anyagot.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb koncertélményetek?

Áron: – Az Pacséron történt pár éve a Rock Village-en még Prison név alatt. Bogárnak szülinapja volt, ezért hozott egy üveg whiskyt, amit el is fogyasztottunk közösen, és persze ez nem maradt eredmény nélkül. A koncertről sokat elárulnak a felvételek, az egyik dalból még a szóló is ki lett vágva, annyira gáz volt. (Nevet) Az embereket hazafelé úgy kellett berakni a kombiba, mint a krumpliszsákot.

Bogár: – Mikor visszaértünk, elindultam egy barátom szülinapjára, de olyan „fáradt” voltam, hogy félúton kénytelen voltam megpihenni egy árokban. (Nevet)

Áron: – Ez sokat elárul az akkor uralkodott állapotokról!

Sequence

Videóforgatás után, a zenekar guggolva, Delic Larisa, Eszes Áron, Bogár Ákos, Nagypál Nikk, Sándor Dániel

Rendben, és a legjobb?

Áron: – Talán amikor a Leander Rising becsei fellépésén mi voltunk az előzenekar. Egyszeri volt a belépés, és már a mi koncertünkön telt ház volt. Az emberek énekelték a dalainkat az első sorban, ott már láttuk, hogy vannak, akik követik a zenekar munkásságát.

Mi a következő lépcsőfok, amit el szeretnétek érni?

Bogár: – Világ körüli turnékról azért nem álmodunk, de legalább lokális szinten szeretnénk, ha az emberek megismernék a zenekart.

Áron: – Egyelőre kis lépésekben gondolkodunk. Most az a cél, hogy kialakítsunk egy bázist itthon és Magyarország területén magunknak. Ha ez megvan, akkor tudunk továbblépni!

Van valami üzenetetek az olvasóknak?

Bogár: – Juj, nem is tudom. Muszáj? Valami okosat kellene mondanom, ugye? Mindig legyetek önmagatok, vagy legalább igyekezettek! Ez, remélem, jó!

Áron: – Előlegezzetek meg egy kis bizalmat az általatok nem ismert zenekaroknak is, ha esetleg koncertre mentek. Ne csak ismert, nagynevű zenekarok bulijaira járjatok. Lehet, hogy épp így fogtok rálelni az új kedvencetekre.

Sequence

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

1 Hozzászólás

A becsei koncert utàn fogd a nőt ès húzz ;)

Szólj hozzá

:
Save the Kids 2015 A MADLEN DISCO CLUB idén nyolcadik alkalommal szervezi meg a SAVE THE KIDS 2015 elnevezésű humani...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az alvégi csibészek kétes hátterű, halálos szülinapi koncertje a zentai Mojo klubban A rossz imázzsal rendelkező, de a jó bor mintájára öregedő zentai Ashen Epitaph zenekartól a köve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Untop tíz 2014 - 2. rész Második rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A jövendőbeli borító
Amikor a túlzott diszkóőrület elől fémzenébe menekülünk Beszélgetés a (többnyire) zentai SEQUENCE zenekarral

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Huszonötezer ember előtt (David Fenton felvétele)
Élve a bluesban eltemetve A lamékosztümtől a huszonhetesek klubjáig, avagy Janis Joplin köszöntése

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Swing magyar módra A Swing című filmet a készítői nyilván a 2014-es év magyar blockbusterének szánták.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Sziveri - 1983 (fotó: Dormán László)
Sziveri Sikolya A Sikoly folyóirat Sziveri-számához

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csíkszentmihályi Mihály
Hajsza a boldogság után Átadták a Magyar Érdemrend nagykeresztjét

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Briefing – eligazítás
Sporhetsztori 2. Második rész – ForrásPont

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Léna rövid hajjal
„A kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér” Magánybeszélgetés Lénával

1 Hozzászólás | Bővebben +
: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
Kukucska a Duna kanyarulatába 1. Első rész: Esztergom ostroma

1 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jan21-feb3 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Mester alkotás közben
A realizmushajszoló Gondolom, elég kevesen tudják közületek, ki is Nikola Perković, interjúm alanya.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor egy újabb kiadásban
Patrick Wilding kalandjai Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Az ifjabb Bonelli útja a családi kötelékek rengetegében

0 Hozzászólás | Bővebben +