:

Untop tíz 2014 - 2. rész

:

Elmúlt a 2014-es év, összegzünk. Egy olyan tízes lista második fele következik, amely tavaly megjelent lemezekből áll. Ezek olyan kiadványok, amelyek szerény véleményem szerint minőségük révén kiemelkednek a nem-túl-populáris zene tavalyi lemezkínálatából, ezért röviden szólunk róluk néhány mondatban. Műfajilag egy sokszínű lista, sok minden szerepel benne, de az idő- és helyszűke miatt sajnos még több van, ami kimaradt. A végén pedig azt kívánjuk Nektek, hogy mind több cédét és lemezt vásároljatok 2015-ben is, hisz a letöltés nagyon hasznos, de magában túl kevés. Nézzük:

 

5. Sleaford Mods – Divide and Exit

Sleaford Mods

The smell of piss is so strong / It smells like decent bacon… Ilyen sorok mellett nemigen mehet el az ember figyelmetlenül. És ez persze csak egy kezdő sor a sok közül. A Sleaford Mods egy viszonylag friss nottinghami duó. Ha valaki 2015-ben arra szeretne választ kapni, hogy mi volt a punk (amikor még volt…), akkor azt hiszem, ennél a kelet-angliai kettősnél jó helyen tapogat. Arcon csapó, friss, csont őszinte, britül szemtelen, kompromisszumot nem ismerő, minimális, angol, working class, trashművészeti őszinteség – utcai rímekbe szedve. Hihetetlenül eredeti és élvezetes. Társadalomkritika egyedi módon. Nincs benne egy csepp teszem magam sem, ettől az érték. Viszont van benne lélek. Annyira trash, miközben őszinte, élettapasztalattal és lelkesedéssel teli.

A Sleaford Mods beszól és elmegy, ennyi: Divide and exit. Nincs bocsánat, nem kér elnézést, senkitől sem. Tőlük sem kért senki. Egy őszinte és tiszteletre méltó big fuck off, mindennek, ami fals. Abból pedig nem vagyunk híján. De hogyan is reagálhat ma a nyolcórás munkája és kis családja mellett Kelet-Angliában gürcölő, negyvenes éveinek közepén járó művészember, aki egyébként megjárt már mindent, ami a zenészkedést illeti, átment mindenen, ami egy ismeretlen helyi zenésznek kijár az úgynevezett rockzene vagy underground zenei élet iskoláján/kálváriáján belül (I used to be in bands, fuckin hated it). Majd fogja magát, és zsigerből ír, csont őszintén, durván, kritikusan, valósághűen, kompromisszum és köntörfalazás nélkül.

Egy őszinte és alapos kritika, szociorajz, a jelen valósághű ábrázolása. És ez hiánycikk ma. Sleaford Mods az év felfedezettje nálam. Így szól a punk 2015-ben. Kell ez. És mind nagyobb szükség lesz rá, nem csak a zenében, úgy érzem.

 

4. Pink Floyd – The Endless River

Pink Floyd

Amikor tavaly Zentán a zEtna irodalmi fesztiválján Fenyvesi Ottó, beszélgetése után, enyhébb rábeszélést követően bemutatott néhány videót a közönségnek, a zenés videók egyike a híres-hírhedt Antonioni-drámából, a Zabriskie Pointból egy jelenet volt, amelyben egyéb fontos utalások mellett az akkor még igen kezdő zenekarnak számító Pink Floyd zenéje szólalt meg. A rendező eredetileg a Doorst szerette volna a filmhez szerződtetni, de nem járt sikerrel… A lényeg, a film is, a zene is, a mindkettő mögötti életérzés is, a mondanivaló is, minden-minden új volt, és forradalmi erejű. Akkor. Régen.

A jelenet láttán viszont ugyanaz az érzésem támadt, mint amikor a díszes kis évfolyamunknak a Magyar Tanszéken egyik, egyébként sokunk által mélyen tisztelt, szabadkai tanárnőnk jó néhány évvel ezelőtt egy Domonkos-kazettát hozott be az órára, amelyen Domonkos István saját verseit hallottuk a költő egy szál gitárral kísért saját előadásában. Röviden: szép volt – és idejétmúlt. Akkor, amikor feljátszotta, biztosan újat hozott, nagyot ütött, friss volt, szükség volt rá, avantgárd volt stb. De mit mondhat ugyanez a forma manapság, 2015-ben? (És most nem a singer-songwriteres, egy szál gitáros megszólalási mód újraéledésének hullámára gondolok itt… az egy másik történet.)

Sajnos (vagy nem annyira), de réges-rég elmúltak már a hatvanas évek. És ez volt az érzésem mindkettő hallatán: igen, értékes, mind az akusztikus gitáron előadott Domonkos-vers, mind a Pink Floyd-pszichedélia, de úgy, ahogy van, mindkettő csupán: volt. Ez a múlté. A múlt zenéje. Azért persze míg nem késő, addig pontosítok, mindkettő nagy hatással volt rám, és ilyen-olyan formában van a mai napig, mind a Pink Floyd, mind a Domi-féle (hippi-trubadúr) megszólalás, viszont, aki nem egy tisztes távolságból kezeli a dolgot ma, lévén egy filozófia, egy akkori életvitel soundtrackjéről szó, ha úgy tetszik, aminek hitelét enyhén szólva maguk mögött hagyták a hatvanas-hetvenes években (…ennek fejtegetése is megérne egy misét), annak valami nagyon kimaradt időközben a csomagból.

Ami a Végtelen folyót illeti egyébként, több kritika ellenében is, én azt tudom mondani, hogy egy szolid kiadványra kerekedett. Messze nem a legjobb Pink Floyd-lemez, de egyáltalán nem lapos. Sőt, a diszkográfia záró tételeként egészen érdekes. Ha másért nem is, azért mindenképpen emlékezünk majd rá, mert az utolsó a sorban. Ennyi volt, ladies and gentlemen, a Pink Floyd. A hetvenes évek. Vége. Tiszteletem!

Egyébként épp az idén, 2015-ben ünnepelné a Pink Floyd fennállásának félszázados jubileumát. Nem kis teljesítmény. De jobb lesz ez így: a fejezet méltán lezárva. Hálás köszönet minden brickért a wallban. The End.

 

3. Pere Übü – Carnival of Souls

Pere Übü

David Thomas Pere Übüjét leginkább az úgynevezett art punknak címkézett skatulyába szokták szorítani, a zenekar pedig a találóbb avant-garage műfaji meghatározást használja leginkább. Én egyik jelentésében sem vagyok teljesen bizonyos, az viszont áll, hogy a Mark E. Smith vezette manchesteri The Fall mellett az amerikai Pere Übü a másik meghatározó zenekara a nyolcvanas évek elején (a 70-es évekre adott részleges válaszként, hogy visszakanyarodjak fél szekundumra az előző bekezdéshez…) létrejött posztpunknak vagy új hullámnak becézett rockzenei fejezetnek. És ami nem mellékes, mindkét zenekar a kezdetektől a mai napig aktív.

A Carnival of Souls a szokásos Pere Übü-világ: semmihez sem hasonlító Pere Übü-s hangzás, valahol az avantgárd punk, a kísérleti zene, meg magam sem tudom, mi minden mentén, aztán David Thomas szintén semmivel össze nem hasonlítható, jellegzetes hangszíne és nem utolsósorban az eredeti, „patafizikus” szövegei. Kihagyhatatlan.

 

2. Shellac – Dude Incredible

Shellac

A lényeg, ha Steve Albini valamit megjelentet, ami sajátja, akkor azt előbb-utóbb érdemes meghallgatni. (Hogy az mi, amit „megjelentet, de nem a sajátja” úgymond, ahhoz klikk a lenti linkre). Ez az ismertetőféleség rövidebb lesz mint a többi, pedig lehet, hogy ők érdemelnék a legtöbbet ezen a fordított (un)listán, de ami fontos, aki előtt ismeretlen a dolog, annak Google: shellac (band) vagy a következő még inkább: http://en.wikipedia.org/wiki/Category:Albums_produced_by_Steve_Albini

Én azt hiszem, nincs jó Shellac-lemez, rossz pedig még kevésbé, ahogyan Big Black, Rapeman vagy egyéb más sem, amihez Albininek köze van, volt vagy lesz. De az is lehet, hogy nincs igazam. Mellékes. Steve Albini a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik alternatív zenei hőse. És a mai napig nem cáfolt rá erre. Ha megvan a megfelelő hangulat hozzá, akkor a Shellac az egyik legeredetibb zenekar, ami a punk után következhetett, és még mindig van némi értelme. A Dude Incredible is ezt bizonyítja.

 

1. Swans – To Be Kind

Swans

Az 1982-től ’97-ig aktív zenekar háza táján a feloszlása után egészen 2010-ig csend honolt. Aztán a 2010-es újjáéledésük után a To Be Kind már a harmadik olyan lemez, ami ugyanazt a nívót hozza, és megállás nélkül odateszik immár 4 éve, mintát mutatva minden érdeklődőnek, 17 és 71 év között egyaránt. A Swans változatlanul tartja magát azokhoz az elvekhez, amelyek mentén 1982-ben megalakult, miközben folyamatosan sikerül újítani is a zenéjükön. Gira színpadra lépése folytán kimondhatatlan horderejű energiákat szabadít fel, a mögötte feszítő zenekara segítségével (annak ellenére is, hogy épp 2014-ben töltötte be a hatvanadik életévét) a Swans élő produkciója semmihez sem hasonlítható, egyedi jelenség. És még véletlenül sem azt a csiricsáré rockgiccset kell ideképzelnünk, amely szigorúan kitervezett stilizáltság és látványos dekoráció segítségével mélyíti a stadionos „rockkoncerteknek” nevezett show-biznisz során a látszatot (a művészi érték rovására). Egy megmásíthatatlanul öntörvényű, eredeti, újat hozó erővel és hibátlan koncepciókkal rendelkező művész Michael Gira, és ugyanez érvényes a zenekarára is.

Igen, és a cím… Hát kell ennél szubverzívebb ma: egy velejéig kapitalista fertőben, ahol mindenki mindenkinek farkasa, és a másik irányában hivatalból, parancsra vagy hobbiból kedves csupán?! Nemigen.

Én csak abban reménykedem, hogy még jó néhány Swans-kiadvány folytatja majd ezt a 2010-ben újraindított értékes sorozatot.

Az Untop 10 első része itt olvasható!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Save the Kids 2015 A MADLEN DISCO CLUB idén nyolcadik alkalommal szervezi meg a SAVE THE KIDS 2015 elnevezésű humani...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az alvégi csibészek kétes hátterű, halálos szülinapi koncertje a zentai Mojo klubban A rossz imázzsal rendelkező, de a jó bor mintájára öregedő zentai Ashen Epitaph zenekartól a köve...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Untop tíz 2014 - 2. rész Második rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A jövendőbeli borító
Amikor a túlzott diszkóőrület elől fémzenébe menekülünk Beszélgetés a (többnyire) zentai SEQUENCE zenekarral

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Huszonötezer ember előtt (David Fenton felvétele)
Élve a bluesban eltemetve A lamékosztümtől a huszonhetesek klubjáig, avagy Janis Joplin köszöntése

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Swing magyar módra A Swing című filmet a készítői nyilván a 2014-es év magyar blockbusterének szánták.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Sziveri - 1983 (fotó: Dormán László)
Sziveri Sikolya A Sikoly folyóirat Sziveri-számához

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csíkszentmihályi Mihály
Hajsza a boldogság után Átadták a Magyar Érdemrend nagykeresztjét

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Briefing – eligazítás
Sporhetsztori 2. Második rész – ForrásPont

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Léna rövid hajjal
„A kép csak akkor lesz teljes, ha az életem a végéhez ér” Magánybeszélgetés Lénával

1 Hozzászólás | Bővebben +
: A Duna túlpartjáról is lehet gyönyörködni a Várhegyben és a bazilikában
Kukucska a Duna kanyarulatába 1. Első rész: Esztergom ostroma

1 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est jan21-feb3 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Mester alkotás közben
A realizmushajszoló Gondolom, elég kevesen tudják közületek, ki is Nikola Perković, interjúm alanya.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor egy újabb kiadásban
Patrick Wilding kalandjai Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Az ifjabb Bonelli útja a családi kötelékek rengetegében

0 Hozzászólás | Bővebben +