:

„Ha az életet egy színben kellene kifejeznem, mindenképpen a szürkét mondanám”

:

Magánybeszélgetés magammal

Utolsó rész, utolsó mondatok, utolsó szavak. Az utolsó beszélgetőpartnerem pedig nem más, mint saját magam. Úgy gondoltam, hogy eme rovat befejezésére képtelenség lett volna megfelelő személyt találni, mivel mindenkinek megvan a saját véleménye. A földön jelenleg több mint 7 milliárd ember él, s nincs köztünk kettő, aki mindenben egyetértene. Ebben legalább annyira biztos vagyok, mint abban, hogy az emberi hülyeség határtalan. A felállás ezúttal is ugyanaz, kérdések és válaszok. Az egyetlen apró különbség tehát tényleg csak az, hogy előbújik belőlem a lappangó skizofrén disszociatív személyiségem, s a halkan dúdolgató mondatok a fülem mögül a virtuális tinta kacifántos útjain keresztül a papírlapra kerülnek. (Hinnye, de szíp mondatnak sikerült ez!) Amit pedig érdemes (és nem érdemes) tudni rólam, nos… majd útközben kiderül.

Ki vagy te?

– Köszönöm a kérdést. Ha mindezt egy évvel ezelőtt teszi fel nekem valaki, fogalmam sem lett volna, hogyan válaszoljak rá. Azóta viszont tudatára ébredtem egy-két dolognak, és nem komplikálom túl a bemutatkozást. A nevem ott van a lap alján, s e sorok írásakor hajnali hármat üt az óra. Ütne, csak éppen digitális. Szóval nem üt, csak átvált. Nyaranként fellépő inszomniámat imádattal kezeltetem, hiszen a kreativitásom ezekben az időkben az egekbe hág. Nemcsak nyáron, hanem bármikor. Éjjeli bagoly vagyok. Ennyit egészen biztosan tudok önmagamról. A többi még kérdés. De ez egy olyan dilemma, amelyre soha nem fogok választ találni. Kétlem, hogy bárkit megismerhetünk teljes egészében, még ha egy egész életet is töltünk vele. És ebbe a testbe zárva pedig pláne röpködnek a felvetések, biz’ isten mondom én, néha az az 5 százalék, amit barátaim külső rétegéről lehámoztam, már többet mutat, mint amennyit önnönmagam homloklebenye mond saját magáról.

Van példaképed?

– Akadnak személyek, akikre felnézek, tisztelem őket, de példaképnek egyikőjüket sem nevezném. Nem, nincs példaképem. Előretekintek azonban, és átvitt értelemben talán a jövőbeli énem lesz az, akit példaképnek nevez(het)ek. Az év nyolcadik hónapjának közepe felé minden alkalommal meglátogatok egy weboldalt (www.futureme.org), és írok a jövőbeli énemnek egy e-mailt. Egy év múlva, pontosan augusztus 12-én pedig csenget a postaládám, s olvashatom a saját írásom, amelyben minden olyasmiről beszámolok, amit egykoron lényegesnek gondoltam. Alkalmanként megmosolyogtató, hogy 365 nap eltelte mekkora tapasztalatnyi különbséget jelenthet. Az egyik e-mailben azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy sikerült-e már kiadatni a könyvemet. Azt hiszem, kb. 15 év múlva kapom majd meg azt a levelet. És nagyon szomorú leszek, ha nemleges választ kell adnom magamnak. Bár, ki tudja, addigra már másik e-mail címem is lehet, akkor meg dobhatom az egész ceremóniát a kukába.

Felesleges elmenned a filozofálgatás irányába, tudjuk, hogy azt szereted.

– Te kérdezel olyanokat, amikre másképpen nem tudok válaszolni. Egyszerűen szeretek elmélkedni, ez van. Néha már begolyózok a saját gondolataimtól, és egyébként is úgy érzem, hogy az ember legnagyobb ellensége saját maga. Legalábbis én biztosan magam legnagyobb ellensége vagyok. Talán a depressziós korszakom is erre utal.

Na jó. Ez így nem fog menni. Akkor majd én kérdezgetek, te meg csak válaszolj, ahogy jónak látod. Filozófiai tananyagnak jó lesz.

– Nagyon messze van ez még a filozófiától. Az valahol Hegelnél kezdődik, ahhoz meg túl hülye vagyok. Bár hozzá képest mindenki ostoba fajankó. Nem hiszem, hogy bárki is érti az ő elmélkedéseit. Talán Robert Sapolsky, bár ő elsősorban inkább neuroendokrinológus.

Fehér Miklós

Térjünk vissza inkább a depressziódra.

– Muszáj?

Muszáj. Kényelmetlen a téma?

– Nem. Ha valamit megtanultam, akkor az épp az, hogy ez is a részem, és jobb, ha nem titkolózom. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Bár rohadtul nem szeretném, ha csupán ez definiálna. A rákos túlélőket sem mindig értem. Miért kell mindenki orrára kötni, hogy sikerült legyőzni a betegséget? Ezzel most biztosan kiakasztok pár embert, de ez van. Segíts csöndben a betegeknek, de te attól még nem leszel egy objektum, aki túlélte, hogy a sejtjei nem akartak meghalni. Továbbra is szubjektum maradsz. Egy átkozottul érdekes szubjektum. Remélem, érthető a mondandóm.

Nem igazán.

– Hosszú ez, majd megbeszéljük máskor.

Hogy állsz az antidepresszánsokkal?

– A gyógyszeripari maffia biztosan jól jár velem és sorstársaimmal. Nem igazán akarnak elfogyni.

Miért bánod ezt annyira? Segítenek, nem?

– De. Segítenek. Nem bánok én semmit, most abszolút stabil vagyok. Az már más kérdés, hogy ez valóban én vagyok, vagy inkább a gyógyszereknek köszönhetem mindezt. Szerintem ez mindenki fejében megfordul olykor. Lehet, hogy ha nem süllyedek ebbe a betegségbe, akkor nem ez lennék, de nem is az, ami most így… gyógyszerekkel együtt vagyok. Lassan csak vége lesz már, és egy kicsit félek is, őszintén.

Milyen időtök van?

– Most ez honnan jött?

Saját magaddal beszélgetsz, miért lepődsz meg ilyen elcsatangoló, totál nem a konverzációhoz illő kérdéseken?

– Ma még nem esett az eső. Eshetne.

Rajongsz érte?

– Az esőért? Imádom. A legnagyobb vihar közepette is képes vagyok kiállni az udvar közepére széttárt karokkal. Feltölt, néha meg lemerít. Ilyenkor érzem igazán a természet erejét, és eggyé is válok vele. Tényleg nagy rajongója vagyok a Nimbostratusnak és a Cumulonimbusnak. Ezt a két felhőfajtát jegyeztem meg, a többiről fogalmam sincs. Ez a kettő meg az esőhöz köthető.

Azzal azért, remélem, tisztában vagy, hogy alkalmanként éppen ez húz le.

– Baromság. Ha az életet egy színben kellene kifejeznem, mindenképpen a szürkét mondanám. Az eső is ilyen. Szürke. Engem nem zavar, hogy esik. Ha zavarna, akkor is esne. (Drága jó Sípos János kommentátor beszólása ez. Isten nyugosztalja!) A szürkéből aztán alakíthatunk patyolatfehéret vagy koromfeketét. Rajtunk áll, mit hozunk ki belőle. Csak rajtunk. Nincs segítő kéz, magasabb hatalom, Isten vagy akármi, ami felkapna, és a csúcsra juttatna.

Ateista vagy. Tiszta sor. Ne is ragozd tovább!

– Össze akarsz veszni velem? Ez az ateizmus egy fa… butaság. Utálom ezt a kifejezést. Semmi közöm nincs az ateizmushoz. Ők elutasítják a természetfeletti lények létezését, én meg csak nem hiszek bennük. A kettő között van különbség. Jókora különbség.

„NINCS segítő kéz, magasabb hatalom, Isten vagy akármi, ami felkapna, és a csúcsra juttatna” – téged idézlek.

– Nincs. De nekem nincs. Másnak lehet. Mit nem értesz ezen?

Komplikáltabb vagy, mint egy nő.

– Mindenki komplikált. Meg komplex. Ez a kettő szinonima? Az univerzum többrétegű gyermekeiként dolgozunk a Földön. Csillagporból, sötét anyagból, sötét energiából, meg még ki tudja mennyi, számunkra eddig még ismeretlen anyagból épülünk fel. Most kérdezhetek én?

Fehér Miklós

Inkább ne. Összezavarjuk az olvasókat.

– Ugyan, eddig el se jutnak a szövegben. Már senki nem olvas minket. Szóval, hogy tetszett a Kozmosz?

Valahogy sejtettem, hogy ide fogunk kilyukadni. Hangyafasznyira kicsinek éreztem magam, ahányszor csak néztem azt a sorozatot. Azt is éreztem, hogy te is így vagy vele. Durva, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk.

– Én inkább csak ámultam-bámultam. Te voltál az, aki ökörségeket magyarázott be magának. Amúgy végül is igazad van. Kicsinek éreztem magam, de hát egyébként is akkora vagyok, mint a kutya ülve. A Zeusz nagyobb nálam.

A Zeusz kutyád, aki megjárta Kanizsát?

– Igen, ő. Egyesek mostanában Hádésznak hívják. De miért gondolod, hogy jelentéktelenek vagyunk?

Talán van értelme annak, hogy itt tanyázunk, és tönkretesszük a bolygónkat? Más intelligens lényeknek még jól jöhet(ne). Mi úgysem számítunk.

– Hébe-hóba szívesen letagadnálak. Ha már itt vagyunk, hozzuk ki a legtöbbet az életből. Ki-ki ahogy akarja. Chris McCandless is követendő példa lehet.

Az embereknek fogalmunk sincs, ki ő.

– Majd utánanéznek.

És mi lesz a Magánybeszélgetésekkel? Ez az utolsó?

– Nem, a többit még meg kell írnom. Nem sorban haladtam.

Nem úgy gondoltam. Megint félreértettél, zavar keletkezett a rendszerben. Ha megírod az összeset, be is fejezed? Nincs tovább?

– Egyszer talán folytatom. De az nem most lesz. Közben elment a netem is.

Mit csinálsz ezután?

– Valószínűleg eszek valamit. Aztán folytatom tovább az írást.

Miért nem olvasol?

– Még nem jött el az ideje. Majd reggel ötkor. Na, szia.


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Földalatti támadás Belgrádban Festival Srpskog Podzemlja, Dom Omladine, Belgrád, 2014.2.21.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az elvágyódó sötétség éjszakája Újvidéken Negura Bunget/Grimegod / Northern Plague / Ashen Epitaph - The Quarter, Újvidék, 20h, 2015.3.26

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot élőben és hangosan avagy: all we got is insane!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tizenegy egész egynegyedes ütem Az Ashen Epitaph szülinapi bulija a Mojóban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Antalovics Péter
Filmklub a Tudósban Újvidéken a Forum épületében, egy kis teremben fiatalok szórakoztatnak: fiatalokat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: James Dean és a mosolya
Három film és örök hírnév A második világháború utáni Amerika önmagát elveszettnek érző ifjúságában már kódolva volt a lázadás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A megoldhatatlan helyzet csak egy adott pillanatban az” Interjú Kalmár Zsuzsa színművésznővel

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Valentyin Alekszandrovics Szerov – Télen
Újév Fordította: Evila

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sóskaleves
Nem szokványos csemegék 2. 2. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 3. Harmadik rész – A bájital

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szentély
Levelek Japánból 12. 12. rész - Tsukuba-szan egy esős napon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Fejes János
A változás belső folyamat Az Élet-öröm programokról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: „Bazi magas mennyezet” – mondhatnánk röviden és velősen Ludwig Moralt müncheni festő freskójára
Kukucska a Duna kanyarulatába 2. Második rész - Öreg fiúk is megnyalják a sós vizet

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est feb3-17 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
FERDINANDY GYÖRGY ÉS RÁCKEVEI ANNA MAGYARKANIZSÁN Art Café, február 8., vasárnap, 17.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Toldi
EGY KÜLÖNÖS TOLDI MAGYARKANIZSÁN Művészetek Háza - február 6., péntek, 11.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. International Jam Session – 2015.02.20. - 21.00 - ZEN Creol Song Day

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban
Patrick Wilding kalandjai (2.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +