: Sin Seekas – a szabadkai gólyabulin (Fotó: Pap Tibor)
Sin Seekas – a szabadkai gólyabulin (Fotó: Pap Tibor)

Sóti Juli: „Nekem ez szívügyem”

: Sin Seekas – a szabadkai gólyabulin (Fotó: Pap Tibor)
Sin Seekas – a szabadkai gólyabulin (Fotó: Pap Tibor)

Kerékpárral suhanok. Újvidéken egy hűvös délután. Téli sötétben. A kismenzától három percre lakom. Instrukció. Helyszínre érve küldöm is az üzenetet, és várok. Csíp a szél. Sálak és sapkák, emberi végtagokkal, szaporázzák lépteiket. Csak én vagyok veszteg. És már látom is. Messziről felismerem. Energikusan közelít. Teste is zenél. Mindig ez az érzésem. Ha a színpadon látom, ha csak megy az utcán, vagy jön értem, mint jelen esetben. Léptei adják a ritmust, karjai pedig a dallamot. Egy kis funky, valami blues és nem kevés reggae. Majd három perc múlva, a lakásán, teakészítés közben jobban is megfigyelhettem. Ez a Nő a ZENE. Hangok nélkül is. Hát még a hangjával. Naranccsal kínál, és jázminteával. Szeretem a jázmint. Figyelem a színeket. Zöld vegyül arannyal és egy kis vörössel. Lélek és környezet egymásra hangolva. És trécselünk. A mézeshetekről (vizsgaidőszak), a lakbérről és mindenféle, egyetemistát érintő dolgokról. Nem tudom, hogyan terelődött a téma a zene felé, de kérdés nélkül is elkezdődött…

– Kőbányán fejeztem be a zenesulit – meséli Juli –, ahol nagyon sok emberrel megismerkedtem, és nagyon sok kapcsolatra tettem szert. Az első reggae-zenekaromba is így kerültem be. Mindig amilyen stílust éltem, olyan zenekarban énekeltem. Vagy fordítva, nem is tudom. Így belekóstolhattam a népi, a funky, a blues és szinte mindenféle más műfajba is. Az első komolyabb formációm egy poptrió volt. Magyarországi és egy lengyel énekesnővel eléggé nemzetköziek voltunk. Nagyon jó énektanárhoz járhattunk, és jó zeneszerzőnk volt. De kis idő után a zenélésen túl nagyon sok pluszkötelezettséget pakoltak a hátunkra. Úgy éreztem, hogy nem ez lesz az én pályám. Nyitnom kellett az új felé. Egy három évre szóló szerződést akartak velünk aláíratni. Nemet mondtam. Hatalmas láncok szakadtak le rólam. És akkor nem tudtam, hogy merre tovább…

Sóti Juli

Reggae Camp – Budapest Riddim Band (Fotó: Nagy Ádám)


Akkor jött az életedbe a Budapest Riddim Band, igaz? De valójában mi is ez?
– Igen. A riddimek java részét Jamaicában gyártják, gyártották. Nagyon sok Bob Marley-zene zenei alapja lett riddim. A riddim egy dal instrumentális változata, leginkább jamaicai zenére vonatkozik. Bárki felhasználhatja őket. Új világ nyílt meg előttem. Profi csapattal álltam szemben. Hihetetlenül másként szólt minden. Tudták, hogy miből épül fel a zene. Mitől lüktet életszerűen. Én vokáloztam. Nem volt könnyű feladat. Nagyon sokat tanultam ebben az időszakban. Ha Magyarországra érkezett egy nagy reggae-sztár, mindig a Budapest Riddim Band kísérte. Mindig új repertoárt kellett megtanulni, minden egyes új énekesnél. Sok nagyon szép pillanatot láttam. Például az egyik nagy reggae-sztár nagyon fáradt volt az utazástól, de mihelyt a kezébe vette a mikrofont, mintha újjászületett volna. Dőlt belőle az energia és az élet. Alig tudtam vokálozni, mert rázott a hideg. Egy csomó koncertet lenyomtam velük. Első kézből láthattam ezt a kultúrát. A színpadon. És nem a közönségből.

A Reggae Camp többszörös résztvevője vagy. Mesélj egy kicsit erről!
– A Reggae Camp harmónia. Nem egy óriási létszámú rendezvény, de nagyon színvonalas. Valami hihetetlen kapcsolat áll fenn a közönség és a fellépők között. És én bekerültem ebbe a körbe. Összetartozás. Ez hatja át az egész eseményt. Nagyon sok érdekes programja van. A patois nyelv oktatása, jógázás. Este koncertek. A Budapest Riddim Banddel jártunk a Reggae Campre. A nagy fellépők előtt elénekeltem egy-két dalt, és egy ilyen eset után felkért a Ladánybene, hogy lépjek fel a 25. születésnapi bulijukon. Két számot dolgoztam át, és adtam elő szólóban. Egyet pedig a Copy Connal közösen, duettben. Hjaj, emlékszem, annyira friss volt nekem még akkor ez a dolog, hogy köpni-nyelni nem tudtam. De az a pozitív világ…

Sóti Juli

Face’n’Base – Cseh Tamás-program (Fotó: Nagy Márton)

https://soundcloud.com/faceandbase/szaladj-felho

Ekkor Te már befejezted tanulmányaidat Pesten, igaz?
– Ezekben a hónapokban én otthon éltem. Mindig utazgattam fel Budapestre. Persze egy-egy fellépés után kaptunk egy kis pénzt, de mindig nullába jöttem ki, mire mindent kifizettem. Az utazást stb. Tudom, hogy nem olyan dolgot csinálok, amiből meggazdagodhatok, de szűkösen más is él. És én azt csinálom, amit szeretek. De hogy őszinte legyek, nagy törés volt nekem a hazaköltözés. Kicsit kiszakadtam abból a világból, egyenesen bele az itthoni életbe. Azt éreztem, hogy ezek az emberek nem szeretik azt, amit én.
És ekkor jön a képbe a híres ajvárfőzős este?
– Pontosan. Az egyik barátnőmnél összejött egy nagyobb társaság. Ajvárt főztünk. Beszélgettünk. Volt ott egy lány. Cserediákként Szegeden tanult, de Németországból származik, becsei felmenőkkel. Raszta csaj volt. Akusztikus gitárral. Jammelgettünk, és nagyon megörültem, hogy: jé-itt-egy-lány-aki-azt-szereti-amit-én. Nem hagyhattam annyiban a dolgot. Saját magunk szórakoztatásából összejártunk próbálni. Hétvégente, ha az időnk engedte. Én felutaztam Szegedre, ő eljött hozzám Adára. Amikor pedig összeállt kb. tíz dal, egyből le is szerveztem az első koncertünket. Adán, az akkori Rage-ben. Valójában ez volt az első hivatalos Sin Seekas-koncert. Majd ezután elkezdtem szervezgetni és mozgatni a dolgokat. Felléptünk az újvidéki gólyabulin is. Zenéltünk az újvidéki tv-ben, mivel jelentkeztem a szüleim biztatására az X-Faktorba, meghívtak. Igazából – fűzi hozzá, látván a csodálkozó tekintetemet – élmény volt az is. Megélhettem azt az atmoszférát. Tanultam belőle.

Sóti Juli

EUtropia Project – Roots and Routes – Hollandia (Fotó: Eutropia photo)

Így indult a Sin Seekas pályafutása. De hogy jutottatok el a közismert formációig?
– Egy alkalommal fellépett a Mojóban a Budapest Riddim Band. És persze mi lettünk volna az előzenekar. Sin Seekas. Ekkor az akkori társam bejelentette, hogy ő nem biztos magában. Begörcsölhetett. És kijelentette, hogy nem fog tudni fellépni. Kétségbe estem egy pillanatra. Majd eszembe jutott az egyik régi bandám tagja, Palusek Erik. Meg is kértem, hogy erre az egy alkalomra zenéljünk együtt. Így ketten előadtuk, amit tudtunk. Majd nem maradt annyiban a dolog. Utána kapcsolódott hozzánk Kurcinák Attila, ugyanennek a zenekarnak a dobosa is. Az elején nem nagyon értették, hogy pontosan mit akarok. De belevágtunk. Hárman hatalmas repertoárt állítottunk össze. Minden dalt apró részletekig kidolgoztunk. Így teremtődött meg a világunk, így alakult ki a stílusunk. Kezdetben főleg átdolgozásokkal, de a vége felé már saját számokkal rukkoltunk elő.
Az első átdolgozás az egyik születésnapomon készült. A szobámban elénekeltünk egy Dubioza Kolektiv-számot. A kazoo ekkor már jelen volt, ami mellesleg Erik ötlete volt. Feltöltöttük, és csodálkozva láttam, hogy egy csomó ember megosztotta. És lájkolta. Tetszett nekik. Terjedt, és én megdöbbentem. De ha belegondolok, természetes folyamat volt a Sin Seekas sikere. Mivel ilyen jellegű zenekar nincs a környezetünkben.

Sóti Juli

Sin Seekas (Fotó: Mészáros Zoltán)


Múlt időben beszélsz a Sin Seekasról. De erre majd később térnék ki. Mi is volt az a zeneszerzői verseny, Szabadkán?
– Szabadkai ismerősöktől hallottunk róla. Felvettünk egy számot, és jelentkeztünk. Pont 25 éves lettem, rengeteg hó esett, és mi egy hotelben voltunk elszállásolva. Sok országból sok résztvevő volt jelen. Részt vehettünk városnéző programokon, disznótoros vacsorát kaptunk, és felléphettünk. Tökéletes időtöltés. A fellépés, magunkhoz képest, nem sikerült túl jól. Technikai problémák játszottak szerepet ebben, főleg. Majd meghallgattuk a többi zenekart. Eredményhirdetéskor nem számítottunk semmi jóra. Maximum egy különdíjra a legjobb akusztikus felállásért, mivel mi voltunk az egyedüliek. De olyan nem volt, ezért beszélgettünk, és nem is figyeltünk. Egyszer csak kivetítve láttam a nevem. Sóti Julianna és a Sin Seekas. Azt sem tudtuk, miről van szó. Felmentem a színpadra, és átvéve a borítékot, elmondtam egy köszönömöt, és lejöttem. Hanem amikor kinyitottam. Úristen, mi ez a rengeteg pénz? Kiderült, hogy mi érdemeltük ki a zsűri díját. Élmény volt. A pénz jó helyre került. Erősítőt vettünk belőle, mikrofonokat…

Sóti Juli

Ifjúsági Fesztivál – Sin Seekas (Fotó: subotica.com)


Egy időben több felállásban is közreműködsz, igaz?
– Volt, hogy négy zenekarral nyomultam egyszerre. Ekkor már Újvidéken éltem. A Night Cruisers Band egy partizenekar, esküvőkön, bálokon szoktunk zenélni. A Budapest Riddim Bandet is csináltam, a Folkfreet és a Sin Seekast is. Ilyenkor az időmet nagyon jól be kellett osztanom. Újvidéken töltöm a hétköznapokat, az egyetem miatt, becsei a barátom, Adán a családom és a Sin Seekas, Szabadkán és Pesten is a bandák…
És mi történt a Sin Seekasszal?
– Felléptünk a Sziget Fesztiválon, a Reggae Campen, a Holdruta Fesztiválon, kibővült a zenekarunk egy új taggal. (Szarka Zoltán – basszusgitár.) Sok mindent megéltünk. És úgy éreztük, hogy kicsavartunk belőle mindent, amit tudtunk. Kiüresedett a dolog egy kicsit. Rongálta a zenekar munkamorálját, hogy alig tudtuk összehozni a próbákat. Kiégett. Majd kaptam egy felkérést. Reggae New Year a Mojóban. A Give Peace A Chance tagjai közül felkértem Pintér Tamást és Ujházi Tamást, hogy kísérjenek. Az az igazság, hogy úgy döntöttem, nem hagyom abba a Sin Seekast. Hanem új irányba viszem el. Tágítani szeretném. Új felállás, hangszerelés. Nem árulok el róla sok mindent. De most még szüneteltetem a dolgot. Nekem fontos, hogy itthon is csináljak valamit. Ez a szívügyem. Hogy várjon valami, ha hazajövök.

Sóti Juli

Budapest Riddim Band – sokan vagyunk (Fotó: Budapest Park)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Földalatti támadás Belgrádban Festival Srpskog Podzemlja, Dom Omladine, Belgrád, 2014.2.21.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az elvágyódó sötétség éjszakája Újvidéken Negura Bunget/Grimegod / Northern Plague / Ashen Epitaph - The Quarter, Újvidék, 20h, 2015.3.26

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot élőben és hangosan avagy: all we got is insane!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tizenegy egész egynegyedes ütem Az Ashen Epitaph szülinapi bulija a Mojóban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Antalovics Péter
Filmklub a Tudósban Újvidéken a Forum épületében, egy kis teremben fiatalok szórakoztatnak: fiatalokat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: James Dean és a mosolya
Három film és örök hírnév A második világháború utáni Amerika önmagát elveszettnek érző ifjúságában már kódolva volt a lázadás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A megoldhatatlan helyzet csak egy adott pillanatban az” Interjú Kalmár Zsuzsa színművésznővel

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Valentyin Alekszandrovics Szerov – Télen
Újév Fordította: Evila

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sóskaleves
Nem szokványos csemegék 2. 2. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 3. Harmadik rész – A bájital

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szentély
Levelek Japánból 12. 12. rész - Tsukuba-szan egy esős napon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Fejes János
A változás belső folyamat Az Élet-öröm programokról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: „Bazi magas mennyezet” – mondhatnánk röviden és velősen Ludwig Moralt müncheni festő freskójára
Kukucska a Duna kanyarulatába 2. Második rész - Öreg fiúk is megnyalják a sós vizet

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est feb3-17 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
FERDINANDY GYÖRGY ÉS RÁCKEVEI ANNA MAGYARKANIZSÁN Art Café, február 8., vasárnap, 17.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Toldi
EGY KÜLÖNÖS TOLDI MAGYARKANIZSÁN Művészetek Háza - február 6., péntek, 11.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. International Jam Session – 2015.02.20. - 21.00 - ZEN Creol Song Day

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban
Patrick Wilding kalandjai (2.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +