:

Tizenegy egész egynegyedes ütem

:

Fotók: Szőcs Attila

Az Ashen Epitaph szülinapi bulija a Mojóban

Hol is kezdték volna tudatni a jónéppel a hangzatos nevű death metal banda jubileumi koncertjét, ha nem a Facebookon? Ráadásul a programszervező alaposan kitett magáért, mert már decemberben világgá kürtölte a jeles dátumot, azután meg a honlapon szinte napi rendszerességgel emlékeztette a gyengébb memóriával rendelkező híveket a fontos eseményre, a városban pedig a sötét tónusokban bővelkedő plakát a fennkölt színházi előadásokkal egy sorban kapott helyet. A péntekre eső február 6. ideális időpontnak bizonyult: kint gyönyörűen hullott a hó, és éppen egy nappal a Slipknot pesti koncertje után jártunk, tehát Corey Taylor szépszámú társulata sem méltatlankodhatott az átfedés miatt. Egyedül a 11,25-re nincs ésszerű magyarázat, vagyis arra, hogy miért éppen 11 és egynegyed évvel a megalakulása után tartotta tizedik szülinapját a zentai brigád, ugyanis ez a szám inkább az általa nagy előszeretettel alkalmazott, fegyverropogást megszégyenítő ütemekhez áll közel, nem pedig a kerek évfordulóhoz. De hát metál berkekben nem lehet mindent megmagyarázni, agytekervényeink külön menetre járnak, és úgy hiszem, ezt mindenki azonnal alá is írja széles e világon.

Ashen Epitaph

Az érdekes részletekben, megjegyzésekben bővelkedő hírverésnek meg is lett a hatása, mivel már az internetes meghívón száznál jóval többen böktek rá a „Going” mezőre, majd a helyszínen este tízkor világossá vált, hogy nagy részük nem csak virtuálisan csatlakozott a rendezvényhez. Miután a műszaki felelősök tökéletesen beállították a hangzást, és némi késlekedéssel kellően kiszomjaztattak bennünket – persze csak zenei értelemben, mert amúgy még a háttérben kifeszített zenekari logón is átfolytak a közkedvelt hazai sör reklámjának fényei –, az együttes tagjai hangulatos intróval kezdték feljebb nyomni az alaphőmérsékletet. Szokásukhoz híven, a gitárokat jó erősen megmarkoló három legény a közönségnek háttal állva csapott a húrok közé, amit megint csak nem kell feltétlenül megmagyarázni.

-Talán azért alakult ki így a nyitányunk, hogy ezáltal túltegyük magunkat a kezdeti lámpalázon. De még valószínűbb, hogy a színpad hátulján biztonságba helyezett sörösüvegeket akarjuk szem előtt tartani – nyilatkozták egyszer, elvágva ezzel minden további érdeklődést a talánnyal kapcsolatban.

A gondosan összeállított programot egyre fokozódó lendülettel és mindvégig nagy precizitással vitték színre, miáltal az egyébként is kitűnően összeszokott gárda kétséget sem hagyott afelől, hogy a hónapokig tartó gyakorlás eredményét nyugtázzuk éppen, heves bólogatások közepette. A bő tízéves gyászmenet minden egyes szakaszából kaptunk ízelítőt, gyakran pedig nem várt ínyencségekkel tovább gazdagodott az élményáradat. Egy számot még magyar szöveggel is hallhattunk, ami nem túl gyakran fordul elő náluk, ezért Boros Attila énekfelelős ezt előre ki is hangsúlyozta, hogy aztán mindenki higgyen a saját fülének. A frontember egyébként hősiesen, kifogyhatatlan energiával hörögte végig a kétórás szertartást, és aki azt hiszi, hogy ez könnyű feladat, az legjobban teszi, ha egyszer – a szomszédoktól biztonságos távolságban – maga is kipróbálja.

Ashen Epitaph

A legnagyobb terhelés mégis Habram Attila vállait nyomta, illetve nem csak a vállait, hiszen első perctől kezdve olyan tempót diktált a lábdobon és egyéb ütőalkalmatosságokon, amit becslésem szerint legalább hat végtaggal lehet megvalósítani, bár az is lehet, hogy eggyel elszámoltam magam. Igaz, ő kiemelten hazai pályán szerepelt ezen az estén, ugyanis „civilben” már régóta a Mojo Club szorgos személyzetének oszlopos tagja. A koncert vége felé meg nemhogy elfáradt volna, hanem megtette a lehetetlent, és még pörgősebbre vette a témákat. Mindezt már csak a rajongótábor legkeményebb magja tudta követni, nem is akárhogyan: szemrevaló moshpittel és némi crowdsurfinggel hálálta meg kedvenceinek a gyengédnek nem éppen nevezhető gondoskodást.

Miskó sem elégedett meg a basszus simogatásával, ő úgyszintén komoly fizikai feladatot vállalt magára: látványosan headbangelt példamutatóan hosszú hajzatával, és ismét hozzá kell fűznöm, hogy aki ezt nem eléggé értékeli, az próbálja meg utánozni a műveletet, lehetőleg pengetés közben.

Ashen Epitaph

Egyedül Norbi kapott segítséget a szólógitáros posztján, habár ő maga is hibátlanul tudta volna hozni a pattogó riffeket, időnként rövid szólókkal tarkítva, ám az első játékrész végén kellemes meglepetésként Fábri András, a budapesti Vágtázó csodaszarvas valamint az Am I God erőssége lépett fel a dobogóra, bár csak néhány perc erejéig. A fiúk ugyan már a kezdetek óta jó barátok, csak éppen eddig egyetlen számot sem nyomtak el együtt, ezért most inkább egy idegen dalt, a Bolt Thrower remekét darálták le egymást segítve. Úgy láttam, az új vendégnek a vadonatúj hangszerén hét húrral kellett megbirkóznia, de ezzel kapcsolatban biztosan nem számoltam el magam.

-Ma este a zenésztársakkal is pillanatok alatt össze kellett hangolódnom, emelett még a héthúros gitáromat sem szoktam meg teljesen, úgyhogy valójában én voltam a fehér bárány a nyájban – vallotta szerényen Andris az előadás végeztével, mivel játékstílusán kívül aligfrizurájával és hófehér pólójával is tényleg jócskán elütött a csapat többi tagjától, meg amúgy az egész helyiség vendégseregétől. Mindennek ellenére egy kitűnő örömzenélést hallottunk a kibővített társulattól.

Szünet nélkül természetesen lehetetlen lett volna a hosszú műsoridőt teljesíteni, ezért egy negyedórás, megérdemelt, pihenőt kaptak a fellépők meg a hallgatók egyaránt, majd folytatódott a válogatott sikerszámok hosszú sora, a közbeiktatott Carcass-, Sepultura-, Sodom- és Obituary- klasszikusok pedig még változatosabbá tették az amúgy sem lanyha előadást. Azonban még ezzel sem merült ki az ötletek tárháza, ugyanis a második félidőben egy újabb játékos állt fel a kispadról.

-Fogadjátok szeretettel Deák Árpádot, a Jane Dark gitárosát! De mondhatnám úgy is, hogy ő tulajdonképpen az Ashen Epitaph ötödik tagja – konferálta be az énekes az újabb vendégművészt. Árpád két nótát pengetett ki teljes lelki nyugalommal a régi haverok társaságában, miközben ékesen bizonyította, hogy tőle meg jelenlegi együttesétől sem áll túl távol a népzenének – legalábbis a feketeinges, lobogó sörényű népek zenéjének – ez a fajtája. Különben meg ő maga is társtettes az eddig megjelent stúdiófelvételek elkészítésében.

Végül még a tekintélyes terjedelmű, 29 tételt tartalmazó set-listet is megtoldották eggyel, és így már jóformán zúzmarás hajnal lett odakint, mire a zúzás-marás befejeződött a küzdőtéren. A főszereplők ugyanis – saját bevallásuk szerint – annyira élvezték a bulit, hogy egyszerűen nem akarták abbahagyni. Mi erről dettó ezt gondoltuk, így hát az utólagos eszmecserén nem tudtunk dűlőre jutni, hogy most tulajdonképpen a zenekar vagy a közönség érezte magát jobban. Nincs más hátra, mint egy újabb sírfeliratos fergeteg alkalmával eldönteni ezt a lényegbevágó kérdést.


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Földalatti támadás Belgrádban Festival Srpskog Podzemlja, Dom Omladine, Belgrád, 2014.2.21.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az elvágyódó sötétség éjszakája Újvidéken Negura Bunget/Grimegod / Northern Plague / Ashen Epitaph - The Quarter, Újvidék, 20h, 2015.3.26

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot élőben és hangosan avagy: all we got is insane!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tizenegy egész egynegyedes ütem Az Ashen Epitaph szülinapi bulija a Mojóban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Antalovics Péter
Filmklub a Tudósban Újvidéken a Forum épületében, egy kis teremben fiatalok szórakoztatnak: fiatalokat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: James Dean és a mosolya
Három film és örök hírnév A második világháború utáni Amerika önmagát elveszettnek érző ifjúságában már kódolva volt a lázadás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A megoldhatatlan helyzet csak egy adott pillanatban az” Interjú Kalmár Zsuzsa színművésznővel

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Valentyin Alekszandrovics Szerov – Télen
Újév Fordította: Evila

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sóskaleves
Nem szokványos csemegék 2. 2. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 3. Harmadik rész – A bájital

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szentély
Levelek Japánból 12. 12. rész - Tsukuba-szan egy esős napon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Fejes János
A változás belső folyamat Az Élet-öröm programokról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: „Bazi magas mennyezet” – mondhatnánk röviden és velősen Ludwig Moralt müncheni festő freskójára
Kukucska a Duna kanyarulatába 2. Második rész - Öreg fiúk is megnyalják a sós vizet

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est feb3-17 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
FERDINANDY GYÖRGY ÉS RÁCKEVEI ANNA MAGYARKANIZSÁN Art Café, február 8., vasárnap, 17.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Toldi
EGY KÜLÖNÖS TOLDI MAGYARKANIZSÁN Művészetek Háza - február 6., péntek, 11.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. International Jam Session – 2015.02.20. - 21.00 - ZEN Creol Song Day

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban
Patrick Wilding kalandjai (2.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +