: Barkóczi Csaba
Barkóczi Csaba

Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 1.

: Barkóczi Csaba
Barkóczi Csaba

Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

Ezt vallja Barkóczi Csaba huszonéves paksi egyetemista. Ez a tolna megyei kisváros a többségnek a sportról, az atomerőműről vagy az azt kísérő politikai vitáról lehet ismerős – valljuk be, egy ilyen létesítmény megléte, működtetése és bővítése igényli is a folyamatos diskurzust. Csaba a három terület közül a politika és a közélet világához sodródott, ugyanis a Pécsi Tudományegyetemen tanult politikatudományt és közgazdaságot. A tanultakat egy politikai és marketing-tanácsadó cégnél igyekszik mélyebben elsajátítani és számos civil szervezetben hasznosítani. Például a Rákóczi Szövetségben, az itt végzett tevékenységével került kapcsolatba a vidékünkkel.

Néhány szót szeretnék hallani Rólad, tanulmányaidról és az érdeklődési körödről!

– Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Interdiszciplináris Doktori Iskoláját végzem, illetve ugyanitt a Közgazdaságtudományi Karon gazdálkodástant, divatosabb nevén menedzsmentet hallgatok. Elsődleges érdeklődési köröm a politológia, ahol leginkább szűkebb környezetem, Paks város politikatörténeti, társadalmi, környezeti viszonyait kutatom, különös figyelmet fordítva az ifjúság helyzetére, a fiatalok bevonásának lehetőségeire a politikai döntéshozatalba. Másodlagos érdeklődési köröm a magyar nemzetpolitika, különösen a határon túli magyar közösségek politikai helyzete és autonómiája. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a másodlagos jelző nem azt jelenti, hogy nekem ez kevésbé lenne fontos, csak annyit, hogy a szaktanulmányaimat Paksról írom, tehát a tudományos életbeli tevékenységem ehhez a területhez kötődik, míg közéleti vagy, ha úgy tetszik, politikai szerepvállalásom nagyrészt a határon túli magyarokhoz fűz.

Hogyan kerültél a különböző diákszervezetek munkájába?

– Már egyetemre kerülésem első napján csatlakoztam a Politológus Hallgatók Országos Egyesületéhez (PHE), melynek most már nem vagyok aktív tagja. Időközben maga az egész szervezet is darabjaira hullott, de én még 2010-ben azért nem hosszabbítottam meg a tagságomat, mert úgy éreztem, hogy a szakmaiság helyett a liberális irányvonalba kezdett el húzni a szervezet. Így gondoltuk ezt akkor többen is, és ez lett a pécsi alapszervezet veszte. Ma már óvatosabban járnék el, mivel a politikatudományban sosem létezik tisztán szakmai álláspont (ami a valóságban amúgy is csak az egzakt tudományokban van jelen), és több teret hagynék a kompromisszumoknak. A PHE után voltak kísérleteink arra, hogy olyan diákszervezetet alapítsunk meg, ami kellően nagy hangsúlyt fektet azokra a társadalmi kérdésekre, amelyek egy inkább jobboldali értékrendű egyetemistát is foglalkoztatnak. Ezek népszerűek is voltak a hallgatók körében, de kellő pénzügyi háttér nélkül nehéz volt bármit is elindítani. Amikor elkezdtem a politológia mellett a közgazdasági egyetemet, akkor rövid időre kikerültem a politika sodrából. Bár csatlakoztam a kar lapjához, a Fészekhez, és rendszeresen publikáltam számomra érdekes és fontos társadalmi és politikai témákban, de mint gyakorló egyetemi politikus már nem vettem részt a hallgatói közéletben, inkább a nagypolitika kezdett érdekelni.

Miért tartod fontosnak a diákszervezetek munkáját?

– Nemcsak én mondom, hanem még korábban Beke Zoltán barátom, a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági társszervezete) pécsi elnöke nyilatkozta egy vele készített interjú alkalmával, hogy a fiatalok nem tudják hatékonyan képviselni az érdekeiket akkor, ha nem vesznek részt a közösségi döntéshozatalban. Zoli ezt a pártpolitikára értette, de szerintem ugyanígy igaz ez az élet minden területén az oktatási intézményektől kezdve a legkülönbözőbb közéleti és politikai fórumokig. Aki nem hallatja a hangját, aki nem akar részt venni a döntésekben, az biztosan kimarad belőle. Az érdekeit csak az tudja érvényesíteni, aki nem fél csatlakozni érdekközösségekhez, és mer tudatosan szerepet vállalni a döntéshozatalban. A diákszervezetek ennek az érdekérvényesítő akaratnak az intézményesült formái a felsőoktatásban, amelyek keretében a különböző profillal bíró csoportosulások cselekvésre, gondolkozásra, kezdeményezőkészségre és határozott kiállásra nevelik az egyetemistákat, akiknek a jövő értelmiségeként ez a társadalom érdekében fontos kötelessége lesz. Öröm látni, hogy a pécsi egyetem közgazdászkarán ezeknek a csoportosulásoknak ekkora hagyományuk van, és bizalommal, de mondhatnám, reménnyel figyelem az orvosi, a jogi és a bölcsészkarokon még csak most csírázó hallgatói szerveződések próbálkozásait.

Néhány mondatban mutasd be azokat a szervezeteket, amelyekben részt veszel!

– Jelenleg tagja vagyok és elnöke is a Pécsi Tudományegyetemen működő Rákóczi Szövetségnek. Engem mindig érdekelt a határon túl élő magyar közösségek helyzete, és a szövetség célja éppen az ő helyzetükön való javítás. Amikor 2013-ban egy általam szervezett csoporttal a Délvidéken jártam, vendéglátónk, Faragó Zoltán, a tóthfalusi elnök mesélt a szervezet tevékenységéről. Ahogy hazaértem, utánanéztem a szövetségnek az interneten, és rögtön jeleztem, hogy csatlakoznék. Meglepetésként ért, de azonnal szerepet kaptam: a pécsi egyetemen kellett újjászerveznem az itteni csoportot, ami 2010 óta már nem működött. Bár éppen egy angliai ösztöndíj elszólított itthonról az őszi szemeszterre, de volt egy elég széles ismeretségi köröm az egyetemen, és tudtam, kiket kell megkeresni. Néhány hét leforgása alatt összeállt a csoport. Akiket megkerestem, azok legtöbbjét érdekelte a dolog, ami nagyon pozitív élményt jelentett. Habár a kiutazásom idején, amelyre rögtön az alapítás után sor került, kicsit leült a kezdeményezés, most újra lendületben a társaság, és az elmúlt fél évben számos sikert értünk el: a Beneš-dekrétumokról való kétnapos megemlékezés, a Fuss a magyar tannyelvű iskolákért! és a Pécsi sport és újságíró anyanyelvi tábor számomra mind pozitív élmények voltak, de még előttünk van év végére a Rákóczi-kupa is.

Rákóczi Szövetség

Akcióban a Rákóczi Szövtség

Emellett aktívan a Fészek munkájában veszek részt, immár negyedik éve. Ez a Közgazdaságtudományi Kar lapja, ami a többi pécsi egyetemi laphoz viszonyítva szerintem elég nívós, és viszonylag széles réteg számára biztosít kínálatot, mivel elég sokszínű, nagyon sok és választékos írás megjelenik benne. Bár egyre kevesebb időm jut rá, de nagyon szeretek írni, amiben a legjobbak mindig a visszajelzések a kollégáktól és az olvasóktól. Az se baj, ha nem tetszik egy-egy írásom valakinek, de legalább tudom, hogy sokan olvassák a gondolataimat, és ezért megéri. 2012-ben rovatvezető is lettem az újságnál, a Kilátó nevű, társadalmi kérdésekkel foglalkozó részt vezetem. Itt is igyekszem kellő teret adni a határon túli magyarság kérdésének, de volt már olyan is, hogy Paksról írtam.

Ezek mellett korábban részt vettem még a pécsi Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium (röviden JPKSZ) munkájában. Leginkább előadásokat tartottam társadalmi és politikai témákban, amik szerintem népszerűek voltak. Legbüszkébb azonban mégis arra a partnerkapcsolatra vagyok, amit a kolozsvári Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégiummal kötöttünk egy széles körű együttműködési megállapodás keretében. Ennek tető alá hozásához elég komoly lobbitevékenységet folytattunk erdélyi barátommal, Csorvási Endrével. Azt mondhatom, itt is kézzelfogható eredmény született, már vannak közös kurzusok, kölcsönösen megjelenik egy-egy delegáció a másik fél rendezvényein, sok személyes barátság is született, és ha minden jól megy, akkor talán a jövőben közös kutatásokra is sor kerülhet, még több közös program mellett. Ez azonban már nem a mi feladatunk. Mi kinyitottunk egy kaput, most már a fiatalabb szakkollégista-generáción múlik, mennyire élnek vele. Ettől függetlenül nyomon követem a fejleményeket, és persze segítek, ahol tudok, de a munka oroszlánrészét már, úgy érzem, nem nekem kell végeznem. Jó lenne egyébként, ha ez a kezdeményezés átterjedne más szakkollégiumokra és diákszervezetekre is, biztos vagyok benne, hogy mind a Pécsi Tudományegyetemen, mind a (Babeş–)Bolyai Tudományegyetemen van elég diákszervezet, amelyeknek a tevékenységében sok párhuzam és közös vonás fellelhető. Talán meg lehetne találni a kooperáció hálózatszerű lehetőségét, még a kari hallgatói önkormányzatok szintjén is. Ennek ráadásul alapja lehetne, hogy Pécs és Kolozsvár testvérvárosok, de sem az egyetem vezetésében, sem a városházán nem figyeltek fel még eléggé erre a spontán szakkollégiumi kapcsolatra. Ebben talán segíthetünk a Rákóczi Szövetséggel.

Beszélj még egy kicsit a Rákóczi Szövetségről! Mik a pécsi csoport céljai?

– A pécsi csoportnak nagyjából 25 tagja van jelenleg, amiből 15-20 fő ténylegesen aktív, de szerencsére azt mondhatom, hogy a létszám folyamatosan nő, és sokan olyanok is besegítenek, akik nem tagjai a szövetségnek, de szimpatizálnak a tevékenységünkkel. A céljaink lényegében megegyeznek a Rákóczi Szövetség országos céljaival. A különbség annyi, hogy mi, akik a Pécsi Tudományegyetemen tevékenykedünk, leginkább a délvidéki magyarságra fókuszálunk. Ennek egyszerű oka, hogy földrajzilag leginkább Dél-Baranya, Bácska és a Bánság északi, valamint középső része tartozik a hatósugarunkba.

Milyen rendezvényeitek voltak eddig, és honnan merítitek hozzájuk az ötleteket?

– A legelső rendezvényünk még 2013 szeptemberében, az alakulásnál volt, akkor Faragó Csaba, a YEPP (Youth of European People’s Party – az Európai Néppárt Ifjúsági Tagozata) magyar delegációjának vezetője, a Fidelitas külügyi kabinetének elnöke tartott előadást. Csabára azért gondoltam, mert mindamellett, hogy egy nemzeti érzelmű politikai szövetség tagja, fiatalos stílussal és az európai uniós ifjúsági állásfoglalások területéről kellő szakmai precizitással és aktuálpolitikai távolságtartással tud beszélni, ami szerintem ideális egy alakuló Rákóczi-csoport nyitóestjéhez.

Ezután inkább a szövetség központi rendezvényeinek életébe igyekeztünk bekapcsolódni. Először október 23-án utazott egy delegáció a budapesti Gloria Victisre, majd február közepén négyfős küldöttséggel jelentünk meg a törökbecsei civil szervezetek találkozóján.

Később aztán áprilisban került sor a Beneš-dekrétumokról szóló megemlékező rendezvényre, amelyen a magyarországi résztvevők mellett 8 délvidéki, illetve 6-6 felvidéki és erdélyi egyetemista is részt vett. Még februárban a budapesti központ sugallta nekünk, hogy vágjunk bele a megemlékezés szervezésébe, a pénzügyi hátteret is ők biztosították.

Két héttel később megtartottuk a Fuss a magyar tannyelvű iskolákért! sporteseményt, ahol Pécs belvárosi részén futottak végig a résztvevők, ezzel is felhívva a pécsiek figyelmét a határon túli magyar iskolák helyzetére. Szerencsére nagy médiaérdeklődés övezte a rendezvényt. Május végén pedig Buzánszky Jenő, aki a futórendezvény fővédnöke is volt korábban, látogatott el egyetemünkre, ahol a pályafutásáról és az Aranycsapatban eltöltött éveiről mesélt. Ezek spontán ötletek voltak.

Végül, de nem utolsósorban nemrég került sor első alkalommal a Pécsi sport és újságíró anyanyelvi táborra, amelynek keretében 41 törökbecsei, óbecsei és torontáltordai felső tagozatos diák és 4 felnőtt kísérőjük látogathatott el Pécsre, öt napra. A tábor alatt a sport, az újságírás és a magyar történelem területén tehettek szert új ismeretekre a gyerekek, mely foglalkozásokat a pécsi egyetem önkéntes egyetemistái biztosították. Ez az elképzelés Báló Tibor törökbecsei pedagógustól, a VMSZ helyi képviselőjétől származik, még februárban, a már emlegetett civil szervezeti találkozón beszéltünk erről, és nagy öröm, hogy ilyen rövid idő alatt meg is tudtuk valósítani.

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A kötet
Kontakzónában a vajDasági geneRáció! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Barkóczi Csaba
Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 1. Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Dal 2015 - Kottakönyvben a legjobb 30 dal! Idén első alkalommal az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi fordulójához és a legjobb 30 dalhoz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Embertelen farpofán billentés idén nyáron is a cseheknél! Brutal Assault – 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
DreDDup – I Dreamt of a Dragon (2014) (online kiadás – egyelőre)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan készítsd el a Step Up filmsorozat következő epizódját (forgatókönyvterv kezdő rendezőknek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Miloš Forman a szivarjával és az aláírásával
Egy cseh hippi Amerikában Bromden főnök és a feje tetejére állított Hair, avagy Miloš Forman köszöntése nyolcvanharmadik sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismét színen a kArc! Domonkos István verseit kArcolták a szívbe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 1. forrás: AdMe.ru

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vajdasági Arizona Gondolatok Sándor Zoltán Föltámad a szél c. kötetéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 4. Negyedik rész – A mindenható hamburger

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csicsóka
Nem szokványos csemegék 3. (3. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK – folytatás)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg
Kukucska a Duna kanyarulatába 3. Harmadik rész - Miből építettek várat Visegrádon?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 11. 11. rész - Variációk szilveszterre

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A VMIK szupercsapata
Kakukk! Tavaszi szél bálat áraszt Zsolt, Timi, Edvina elhív egy fergeteges buliba!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Támogasd a Színteret Újvidéken! Február 28-án 4. alkalommal szervezik meg az újvidéki Quarter klubban a Scena Festet

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Álljon meg a diszkóláz! mert gipsy punk népünnepély lesz Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lajkó Félix (fotó: Hajdú András)
Lajkó Félix a MüPában Február 27-28. Budapest. Művészetek Palotája

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor a Lunov Magnus strip hetedik számának címlapján
Patrick Wilding kalandjai (3.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Valaki, aki minden „Szeretem azt a földdarabot, ami te vagy, mert a bolygótérben nincs másik csillagom.

0 Hozzászólás | Bővebben +