: A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg
A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg

Kukucska a Duna kanyarulatába 3.

: A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg
A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg

Fotók: Szőcs Attila

Harmadik rész - Miből építettek várat Visegrádon?

Régi jó, pontosabban jó régi Zastavámnak még a hűtővize is felforrt annak idején, amikor első ízben barangoltam Visegrád környékén, és természetesen felkapaszkodtam a kacskaringós úton, egészen a fellegvár tövéig. Pedig nem is szállítottam mázsás kődarabokat a kocsimmal, mint azt a 13. század derekán tették az ugyancsak derék építőmesterek. Még örülhettem is, hogy a mi elődeink nem törtettek egészen az égig – mint például az inkák, akik Machu Picchu létrehozásakor nem restellték 2400 méter magasra cipelni a hatalmas gránittömböket –, így aztán a hűséges szürke jószágommal valahogyan sikerült feljutnom az alig 330 méteres Várhegy csúcsára. Onnan megcsodáltam a Dunakanyarra nyíló, lélegzetelállító panorámát, de még akkor sem értettem, hogy minek kellett a környék legmagasabb pontján kőrengetegből várat építeni.

Visegrad

Így hajlították meg régen azokat, akik nem hajlottak a jó szóra

Ha már ott voltam, szorgalmasan átböngésztem a tájékoztató táblákat, és megtudtam, amit akartam. A második honalapítónak becézett IV. Béla királyunk még nálam is régebben járt errefelé, ugyanis 1250 táján kezdte építeni a várrendszert, és mivel néhány évvel korábban Batu kán harcosai kíméletlenül megdézsmálták a nemzeti vagyont, az építkezés főleg a tatárok járásával ellenkező irányban haladt. Vagyis felfelé, olyannyira, hogy a hegy tetejéig meg sem állt. A munkálatok költségeit csak sejteni lehet, pláne, ha tudjuk, hogy ezeket Laszkarisz Mária királyné vállalta magára, ő meg nem akárkinek, hanem a bizánci császárnak volt az unokája. Ott fent aztán biztonságban érezhette magát a királyi pár, értékeivel és – nem mellesleg – 8 gyermekével egyetemben, sőt annyira szilárdnak bizonyult az építmény meg az alatta kifejlődött település, hogy kicsit később, 1323 és 1408 között az ország székhelye lett. Nagyszabású tanácskozásoknak, lakomáknak, vadászatoknak adott otthont a vár és környéke, legemlékezetesebb esemény a magyar, lengyel és cseh uralkodó valóságos „csúcstalálkozója” volt a hegy tetején, amikor is Károly Róbert, Nagy Kázmér, valamint Luxemburgi János hosszú lejáratú szövetséget kötöttek egymással. Legalább letisztáztam magamban, miért hívják ezeket azóta is visegrádi országoknak (az már a diplomácia zsenialitásából ered, hogy ma a visegrádi hármast négy állam alkotja), majd kipipáltam listámon a nevezetes helyet, és nem terveztem a közeljövőben magaslati levegőt szívni. Egy szó, mint száz, amikor nemrégiben barátaimmal ismét arra jártunk, és azon tanakodtunk, hogy felkapaszkodjunk-e a meredek emelkedőn, akkor egy szavazat határozottan ellene szólt. Szerencsére csak egy, amint azt utólag beláttam.

Visegrad

Jól kifundálták ezt bő 700 évvel ezelőtt

Ezúttal persze több lóerővel nyargaltunk egyre feljebb, és gond nélkül érkeztünk a parkolóhoz, ott azonban egy lezárt sorompó állta utunkat, és csak némi alamizsna ellenében nyílt meg előttünk. Legutóbb itt még ilyet nem tapasztaltam, meg aztán a várkapuban sem alabárdos, hanem egy újabb pénztáros várt ránk. Miután sikerrel kiálltuk a kezdeti 3 próbatételt, már csak kellemes meglepetések értek bennünket a felséges palotában. A várudvarban például mindjárt szembesülhettünk az egykori trón másolatával, így magunk is trónolhattunk néhány perc erejéig mindenki szeme láttára. Ugyanitt élvezte nyugdíjas napjait az egyik ósdi szekér a sok közül, amely fénykorában talán még a Zastavámnál is hangosabb nyikorgások közepette cipelte fel a hatalmas köveket a hegytetőre, mellette pedig az alattvalók ideológiai meggyőződését alakító eszközök sorakoztak: szögekkel kipárnázott szék, kaloda, ketrec és olyan kerék, amely a kerékbetörésről lett híres. Internet és tv hiányában ugyebár akkoriban eléggé kezdetleges módon végezték ezeket a szemléletváltásokat, de aki netán visszasírja a régi szép időket, az itt rögvest bele is ülhet valamelyik kínzóeszközbe, és megízlelheti a középkorban alkalmazott eljárásokat.

Visegrad

Kész csoda, hogy nem roskadt össze az asztal Károly Róbert, Erzsébet királyné és Nagy Kázmér lengyel király előtt

Néhány lépéssel távolabb a kilátó korlátjának támaszkodva gyönyörködhettünk az elénk táruló káprázatos látványban, amint a hegyek közé szoruló Duna éppen veszi a kanyarokat, hasonlóan a felfelé vezető utunkon tapasztalt, formás kis szerpentinhez. Ugyanakkor a folyó mindkét oldalára épített házikók és utak is jól kivehetők, mintha egy liliputi országot szemlélnénk, a távolban elsuhanó vonat morajló visszhangjai pedig azt a benyomást keltik, mintha alattunk épp egy vízesés csobogna. Ez persze csak a képzelet szüleménye, hiszen nem valósult meg az ide tervezett duzzasztógát, vagyis az eléggé sokat emlegetett bős–nagymarosi vízlépcső alsó szakasza. A környezetvédők jól szervezett tiltakozásának eredményeként a magyar kormány felbontotta az egykori Csehszlovákiával kötött egyezményt, ezért itt a duzzasztás helyett legfeljebb duzzogás következett be. Abból aztán nem volt hiány sem a magyar, sem a szlovák oldalon, ám a perlekedésnek a jóságos hágai Nemzetközi Bíróság salamoni döntéssel vetett véget, miszerint elmarasztalta mindkét felet. A lényeg az, hogy a természet ezen a szakaszon mindmáig érintetlen maradt, és a szemben lévő Nagymarosba csak a gyakori kompjárattal lehet átjutni a visegrádi kikötőből.

Visegrad

A háborúskodástól eltekintve a vadászat volt a királyi udvar kedvenc sportja, amiből a sólymok is alaposan kivették részüket

A vár belsejében található feliratok segítségével immár három nyelven ismételhettem át a történelemleckét, de a mellékelt fülhallgatón keresztül akár szóban is tájékozódhattam a részletekről. Ezáltal megtudtam még azt is, hogy biztonság ide, magaslat oda, a törökök mégiscsak szemet vetettek a különben is szemrevaló fellegvárra, és ha már kinézték, akkor el is foglalták, majd néhány oda- és visszavágó mérkőzés után 1686-ban végül rom lett belőle. Csak hát nem olyan, amiből a mai számítógépek hasznos adatokat tudnak kiolvasni, hanem sajna olyan, amit újjá kellett építeni. Ezek a munkálatok csak a 19. században kezdődtek némi takarítással és a turistaút kialakításával, majd 1960-ban komolyabban nekifogtak a kaputornyok, az alsó udvar meg a palotaépületek felújításának, és amint azt most meglepődve tapasztaltam, azóta folyamatosan épül-szépül a vár, máris valóságos múzeummá alakult át. Egy vitrinben még a koronaékszereket is megtekinthettük, persze csak a másolatukat, de azok olyan élethűen sikerültek, hogy bármelyik király szégyenkezés nélkül kidíszíthetné velük a fejét. Ezeket a kincseket, vagyis hát „műkincseket” nem véletlenül állították ki, hiszen az eredetieket is itt őrizték a 14. századtól kezdve bő 200 évig, persze megszakításokkal tarkítva. Megint csak néhány adok-kapok után azonban még Mátyás király is ide hozatta őket, annak ellenére, hogy a székhelye már Budán volt. Sőt, bármilyen hihetetlen, Nagy Lajos uralkodása idején még a lengyel korona is a visegrádi kincstárban kötött ki.

Visegrad

Ezzel a fegyverzettel ráadásul még ügyesen is kellett mozogni a csatában

A következő ajtón benyitva szó szerint tátva maradt a szánk, ugyanis az aprólékosan kidolgozott panoptikumba jutottunk, és szinte kicsordult a nyálunk, amint végigkövettük a három uralkodó 1335-ben megült, híres lakomáját a roskadásig megrakott asztal körül, pedig azóta nyilván megkeményedett a tömérdek hús meg péksütemény, de mégis kedvünk szottyant volna befurakodni akár a szolgák közé, mert ott bizony még azok is nagykanállal ettek. A szomszédos teremben a korabeli vadászati szokásokat ismerhettük meg közelebbről, a régi fegyverek, valamint kitömött állatok és kitömött vadászok, mármint a viaszfigurák segítségével. Ugyanitt szemügyre vehettük a középkori harci eszközöket és felhasználóik, a vitézek és a lovagok eredeti öltözékét is.

A gusztusos vaddisznósültből ugyan nem részesültünk a felséges asztalnál, de azért megadtuk a módját a méltóságos búcsúnak. Továbbvonultunk a csillagok irányába, legalábbis az ugyancsak a hegy tetején épült Hotel Silvanus üvegajtaja felett négy nagy csillag jelezte, hogy rangunkhoz méltó helyen járunk. Ennek kávézójába hívott meg bennünket Igor, aki ugyan még nem király, de a mi kis csapatunknak mindenesetre ő a tiszteletbeli hadvezére. Néhány csésze illatos, gőzölgő itóka szürcsölgetése közben, kényelmes fotelokba süppedve vetettünk még egy utolsó pillantást az aprócska hullámokra meg a rajtuk közlekedő tutajra, legalábbis ahogyan a kakasülőből érzékeltük a mélyben hömpölygő folyót meg a túlsó part felé igyekvő komphajót. Szeretett főnökünk persze már nem először járt itt, így a számla kiegyenlítésekor egyáltalán nem lepődött meg, hogy az elfogyasztott kávék és teák árában bőségesen benne foglaltatik a fenséges kilátás, a kényelem, sőt még a gépkocsink újabb parkolódíja is, így hát mindnyájan vidáman, szépséges élményekkel telve folytattuk utunkat hazafelé, továbbra is – egészen Budapestig – a Duna völgyének látványosságait bámulva.

Az előző rész itt olvasható.



Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A kötet
Kontakzónában a vajDasági geneRáció! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Barkóczi Csaba
Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 1. Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Dal 2015 - Kottakönyvben a legjobb 30 dal! Idén első alkalommal az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi fordulójához és a legjobb 30 dalhoz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Embertelen farpofán billentés idén nyáron is a cseheknél! Brutal Assault – 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
DreDDup – I Dreamt of a Dragon (2014) (online kiadás – egyelőre)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan készítsd el a Step Up filmsorozat következő epizódját (forgatókönyvterv kezdő rendezőknek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Miloš Forman a szivarjával és az aláírásával
Egy cseh hippi Amerikában Bromden főnök és a feje tetejére állított Hair, avagy Miloš Forman köszöntése nyolcvanharmadik sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismét színen a kArc! Domonkos István verseit kArcolták a szívbe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 1. forrás: AdMe.ru

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vajdasági Arizona Gondolatok Sándor Zoltán Föltámad a szél c. kötetéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 4. Negyedik rész – A mindenható hamburger

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csicsóka
Nem szokványos csemegék 3. (3. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK – folytatás)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg
Kukucska a Duna kanyarulatába 3. Harmadik rész - Miből építettek várat Visegrádon?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 11. 11. rész - Variációk szilveszterre

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A VMIK szupercsapata
Kakukk! Tavaszi szél bálat áraszt Zsolt, Timi, Edvina elhív egy fergeteges buliba!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Támogasd a Színteret Újvidéken! Február 28-án 4. alkalommal szervezik meg az újvidéki Quarter klubban a Scena Festet

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Álljon meg a diszkóláz! mert gipsy punk népünnepély lesz Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lajkó Félix (fotó: Hajdú András)
Lajkó Félix a MüPában Február 27-28. Budapest. Művészetek Palotája

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor a Lunov Magnus strip hetedik számának címlapján
Patrick Wilding kalandjai (3.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Valaki, aki minden „Szeretem azt a földdarabot, ami te vagy, mert a bolygótérben nincs másik csillagom.

0 Hozzászólás | Bővebben +