: Dormán László
Dormán László

Hogy volt?!

: Dormán László
Dormán László

(negyven-ötven évvel ezelőtt)

A Képes Ifjúsággal mindig az volt a baj, hogy kevés volt a szerkesztőségében a párttag. A főszerkesztő csakis párttag lehetett, de a többiek már nem voltak egytől egyig amolyan teljesen megbízható pártkatonák. A Forum pártbizottságában állandóan megróttak bennünket, hogy régen volt nálunk tagfölvétel, éppen itt lenne már az ideje. Ilyenkor megindultak a célozgatások, hogy ki legyen a következő. Néha évekig is sikerült elhúzni, de elkerülni nem lehetett. Mentek a cukkolások, hogy na, te leszel a következő. Mondtam, hogy nem. Mondtam? Ordítottam. Ha mégis arra vetemednétek, hogy engem javasoltok, úgy szétcsapok köztetek, hogy kő kövön nem marad. De azért csak ott lógott a levegőben, és már nem lehet halogatni, valakit föl kell venni. Persze, megvoltak a védekezőtechnikák is. És azt se feledjük, hogy a pártot akkor nem a VMSZ, a Demokrata Párt, a Haladó Párt vagy a Szerb Szocialista Párt jelentette. A párt maga volt a megfoghatatlan Atyaúristen, nem is párt, hanem Párt, sőt PÁRT, a Jugoszláv Kommunista Párt, későbbi nevén a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, Földnek és Égnek teremtője, őáltala kezdődött az élet a földön, és uralkodása nem ér véget sohasem.

Az Edda Temerinben, 1986.aug.1. - díjnyertes fotó

Az Edda Temerinben, 1986.aug.1. - díjnyertes fotó

Az első betanult szöveg a jelölés visszaverésére az volt, hogy én még nem érzem magam eléggé érettnek, eléggé érdemesnek, eléggé méltónak a párttagságra. Ha ez gyenge elhárító műveletnek bizonyult, akkor be lehetett dobni a vallásos nevelést. Templomba járok, hívő ember vagyok, vallásos nevelést kaptam, nem tehetek róla, és ez már holtbiztos védelmet jelentett. Persze, annak tudatában, hogy ezzel az ember már az állását is kockáztatta. Mert ha az elvtársak úgy gondolják, akkor nem vagy méltó arra az állásra se, amelyet éppen bitorolsz, szedheted máris a sátorfádat, s le is út, fel is út. Igen ám, de ezen az úton a drágalátos elvtársi gondoskodás is elkísér, és arról gondoskodik, hogy még véletlenül se kapjál munkát sehol, bárhol is jelentkezel. Ment a huzavona, a Képes Ifjúság szerkesztősége olykor évekig nem vett föl új tagot. Már nem emlékszem, hányan voltunk, akik megúsztuk. A szerkesztőségen belül három részre tagolódott a párthoz való viszony. Voltak az igazhitűek, a meggyőződéses kommunisták, azon belül azok a karrieristák, akik számításból jelentkeztek a pártba, aztán olyan párttagok is voltak, akik nem úszták meg, és voltak a pártonkívüliek. Azokat, akik számításból lettek párttagok, arról lehetett fölismerni, hogy ők voltak a legbuzgóbbak. Ők voltak azok, akik állandóan túlteljesítettek, mert bizonyítani akarták, hogy ők is igazhitűek. A régi, meggyőződéses kommunistákkal sokkal jobban ki lehetett jönni, mint emezekkel.

Bora Roković, 1988

Bora Roković, 1988

Viszont a pártértekezleteket senki sem úszta meg, mert időnként – amikor nagyon fontos vagy nagyon fontosnak ítélt kérdéseket tárgyaltak meg – bennünket is meginvitáltak egy-egy ilyen pártmisére. Erre nem elmenni módfelett gyanús lett volna. Mi nem szólhattunk bele a nagyok dolgába, mi csak néma hallgatók voltunk. Néha alig bírtam ki, hogy hangosan föl ne röhögjek. Mindenki úgy beszélt a pártról, mint valami mindenek fölötti, megfoghatatlan valamiről, mint valami materialista istenségről, és a hanghordozásuk is ilyen volt. Mintha megváltoztak volna arra az időre, amíg a pártértekezleten voltak. Fennkölt és magasztos lett a hanghordozásuk. Úgy ültek és úgy szólaltak meg, mintha az Atyaúristen színe előtt kellene nyilatkozniuk életről és halálról, de legalábbis Szent Péter előtt, hogy a pokol vagy pedig a mennyország kapuja nyílik-e meg előttük, és arra ügyeltek a legjobban, hogy még véletlenül se mondjanak semmi humorosat vagy kétértelműt. Igen, ez volt a legelviselhetetlenebb, a legvisszatetszőbb, a legmurisabb és a legszánalmasabb, hogy ezek a pártértekezletek nélkülözték a humort és a szellemet. Néhány meghatározó elvtárs, aki akkor a Párt nevében élet és halál ura volt, ami a délvidéki (jugoszláviai, vajdasági) magyarságot illeti, ma is él, gondolom, nem átlagos nyugdíjból, igazán levetkőzhetné lányos zavarát, s elmondhatná, hogy csinálták. Hogy csinálták olyan nagy buzgósággal, hogy a szerb elvtársak nem tudtak hova lenni a gyönyörűségtől, hiszen be se kellett avatkozniuk, a piszkos munkát elvégezték maguk a magyarok. Önként és dalolva. Vajon összeszed-e annyi bátorságot egy is közülük, hogy elmondja, mi játszódott le a vörös „petokrakás” kulisszák mögött. Nagyon tudnám becsülni. Miért kellett elmennie Hornyik Miklósnak? Ki volt az, aki elküldte? Ki rúgta ki Sziveri Jánost az Új Sympsion főszerkesztői székéből, és küldte el dél-bánáti tudósítónak, olyan fizetéssel, amely albérletre sem futotta, s végül küldte a halálba? Meg sok minden más, hasonló pártintézkedés, mert nagyjából tudni, kik voltak, de hogyan csinálták, az érdekelne. Egy belső körökből jövő leírás.

Jam session, Dresch Mihály és Prince Lasha, 1988

Jam session, Dresch Mihály és Prince Lasha, 1988

A főszerkesztőt mindig a párt jelölte ki, a párt küldte a szerkesztőség nyakára. És azt a néhány megbízható, főmunkatárs elvtársat is, akik a legjobb fizetéseket kapták, és a legtöbb beleszólásuk volt a szerkesztéspolitikába. Ezek mind megbízható elvtársak voltak, kivéve Hornyik Miklóst. Amikor 1969-ben megjelent a Képes Ifjúság szerkesztőségében, egyszeriben megváltozott minden. Az új főszerkesztő olyan fiatal volt, mint mi, sármos volt, és a humorral sem állt hadilábon. S mint fokozatosan kiderült, művelt is volt és olvasott, és tudta, mit akar. Nem felülről várta az utasításokat. A lap fejlécére hamarosan fölkerült a lényeg: a jugoszláviai magyar fiatalok hetilapja. Tehát nem a Szocialista Ifjúsági Szövetség, hanem a magyar fiatalok lapja. Az újság nem csak magyar nyelvű volt, egyre inkább magyar szellemiségűvé is kezdett válni. A pártkatonák után egy nem pártkatona főszerkesztő.

Pedig párttag volt ő is, mint már mondottam volt, annál az egyszerű oknál fogva, hogy pártonkívüli még véletlenül se lehetett főszerkesztő. Viszont az volt a jelmondata, hogy a kommunista pártot belülről kell bomlasztani. Eszerint élt és dolgozott. Viszont a mindenható Párt nem nézte jó szemmel ezt a nacionalista elhajlást és kispolgári csökevényt, egyszóval nem izélt, hanem annak rendje és módja szerint leváltotta Hornyik Miklóst, és ismét újabb pártkatonát ültetett a főszerkesztői székbe. Mit pártkatonát, párttitkárt! Rencsár Tivadar úgy kezdte szerkesztőségi székfoglalóját, hogy tudom, hogy ti engem itt nem szerettek, de engem küldtek ide, s majd megleszünk egymással valahogy. Érdekesmód, megvoltunk. Még szerencsénk is volt az új főszerkesztővel, mert lehetett volna sokkal rosszabb is. Valószínűleg a párttitkár főszerkesztőben már jobban megbíztak az elvtársak, mint egy odavezényelt közkatonában. Meg az öncenzúrában, mert az Hornyik idején kezdett fölengedni, de az új főnök idején könyörtelenül visszatért, és csak a Napló című magánhetilapnál szűnt meg véglegesen. Azt a szabadságot csak az érezhette igazán, akinek kezét és gondolatát évtizedeken át gúzsba kötötte az öncenzúra. No de ne menjünk ennyire előre az időben.

Így, négy és fél évtized távlatából egyértelműen leszögezhetjük, hogy a Képes Ifjúság köré gyülekező fiatal írók, költők, újságírók, képzőművészek csoportjának vezéregyénisége Hornyik Miklós volt. Nem sokkal előtte vált ki az akkor még csak Ifjúságnak nevezett hetilapból az irodalmi rovat, és kezdett új életet Új Symposion néven. A hetilap munkatársai közül a későbbiek folyamán sokan írtak a Szimpóba is, de a lapnak megmaradt a maga irodalmi rovata, amely nem volt fenegyerekes, nem volt avantgárd, mint az Új Symposion, de továbbra is maga köré vonzotta a fiatal alkotókat.

Párizs, 1971

Párizs, 1971

Hornyik Miklósnak el kellett mennie a Képes Ifjúságból, de a szerkesztőség arra érdemes, lényegesen nagyobbik felével nem szakadt meg a kapcsolata. Akkoriban, ha nem voltunk terepen, szinte mindennap a Dominó kiskocsmában, Kántor Lajos bácsi intézményében ebédeltünk, és estére is ide tértünk vissza egy-egy gulyáslevesre vagy fokhagymás bikatökére, amit szalonképesebben fehérvesének illett titulálni. És lelöttyintettünk rája néhány pohár bánátit. A gyengébbek kedvéért: rizlinget.

Nálánál jobb szerkesztőt elképzelni sem tudok. Ő ösztökélt – én úgy szoktam mondani, vert –, hogy ne csak fotózzak, írjak is. Azt hitte, mindenkinek olyan könnyen megy az írás, mint neki. Sokszor vért izzadtam, mint most is. Nemegyszer fél napig vagy akár napokig sem jutott eszembe egy-egy odaillő kifejezés. Ilyenkor föladtam, és leírtam úgy, ahogy tudtam. Amikor letettem az íróasztalára a kéziratot, bármit csinált, félretette, és azonnal elkezdte olvasni. Amikor a kérdéses mondathoz ért, már vette is a golyóstollat, áthúzta, és fölé írta már akkor is szálkás betűivel azt, ami nekem egy istenért se jutott eszembe. Ezt akartad mondani? – jegyezte meg egykedvűen, s folytatta az olvasást. Ezt, a fene egye meg, ezt. Nem egyszer fordult ez elő, nagyon sokszor.

Dormán László (Rajz: Léphaft Pál)

Dormán László (Rajz: Léphaft Pál)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Régi címlapok az új Képesben Régi címlapok válogatása az új Képesben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dormán László, avagy akasztják a hóhért
Dormán László fotói Dormán László a Képes Ifjúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Molnár Zoltán
Hogyan lettem Collateral damage Úgy, hogy egy tavaszi napon bementem a munkahelyemre. És ez nem vicc.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Győri Norbert, jobbról első, a Brutal Assault fesztiválon
A mi Ifjúságunk A Képes Ifjúság 70 éves. Ez szép kor, de sokkal szebben is meg lehet élni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tankcsapda-koncert Óbecsén! A Tankcsapda sikere ennyi év után is töretlen, 2014-ben a huszonöt éves jubileum keretében tavass...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lajkó Félix zenemaratonjának záró akkordjairól Üvölt a másnap a fejemben, zilál a tegnapi pálinka. Tus, táska, rohanás a vonatra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ladik Katalin
Kontaktzónában Ladik Katalin! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hungary's Got Talent A tehetség itthon van!

0 Hozzászólás | Bővebben +