: Lenkes László
Lenkes László

70 éves a Képes Ifjúság

: Lenkes László
Lenkes László

Február elején Marko Pogačar (már nem túl) fiatal horvát, kortárs költő legutóbbi verseskötetének újvidéki bemutatója után maradt meg bennem egy gondolat, ami valamiért e jubileum kapcsán újra eszembe jutott. Az est moderátora egyik kérdésében arra volt kíváncsi, hogy mi a költő véleménye a jelenlegi volt-jugoszláv irodalmi színtér fiatal, feltörekvőben lévő új költőiről, prózaíróiról, azok energiáiról, mit tudna mondani általában e kérdésről a főleg fiatalokból álló közönségnek. (Ami egyébként még egy tipikus Képes Ifi-s téma és esemény volt, ami „friss energiák” híján szintén kimaradt a lapból…)

Pogačar röpke mosolyát követő bő válasza szerint mintha az utóbbi években az a benyomása lenne a teljes ex-YU irodalmi közeg e rétegéről, hogy amikor állásfoglalásra késztető, merész és kihívó, reagálást provokáló, energikus, követelőző, ambiciózus, lelkesedő energiákat gerjesztő irodalmat vesz a kezébe, akkor legtöbbször a nála (jóval) idősebb generációkhoz tartozó szerzők újabb teljesítményei ezek. Folyóirat-szerkesztői munkája folytán és költői felolvasásai alkalmával folyamatosan kapcsolatban van a legtöbb generáció szövegével, a kezdő egyetemistáktól a „nagyokig”, és általában véve mintha ugyanezt érezné (a szlovéniai színtéren kívül) az összes volt-jugoszláv tagállamban tett látogatásai során kézbe vett irodalmak olvasásakor is. A horvát költő mosolyogva zárta gondolatmenetét, mondván, most is inkább az volna a helyes szerinte, ha itt ülne a CK13-ban néhány huszonéves fiatal, aki enyhén provokatív kérdések lavináját zúdítaná a harmincvalahány éves költő fejére. De ez sajnos nem történik, ahogyan a belgrádi, zágrábi, pristinai vagy szarajevói felolvasásai során sem tapasztalta ezt. A végén persze hangsúlyozta, hogy szerencsére mindenhol van egy-két kivétel, de az általános kép sajnos így fest. És nem túl derűs.

Szögi Csaba főszerkesztőnk felkérése után újra ez a gondolat merült fel bennem, majd megpróbáltam a gondolat felmerülésének okai után járni. Az első tréfásnak tűnő ellentmondás nyilván maga az apropó: a hetvenéves Ifjúság. Persze magában ez a szintagma egy kedves tréfa, de mind lejjebb konyul a mosoly az arcunkon, ahogy mind mélyebbre merülünk a témában. Elsőre erről a hetvenéves ifjúságról nyilván fiatalos párhuzammal élve a Sonic Youth jut eszembe. Az az általam igen nagyra becsült New York-i zenekar, aminek neve ellenére a tagjai maholnap 60 évesek lesznek. Persze, ha a kellő energia megvan, mindegy, hány éves az ember, ha Ifjúság, ha Youth. A Sonic Ifjúság sajnos már nem létezik egy ideje, viszont tagjai ugyanolyan szonikus tevékenységet folytatnak mindmáig szerencsére, mint ahogyan tették azt idáig is. Ennek folytán visszatekintve a Képes Ifi nem is olyan rövid történetére, azért ha az ifjúság része több szempontból is problematikussá vált, lásd lentebb, a képes jelző, úgy tűnik, a kezdetektől máig megállta a helyét.

Az idősebb generációkhoz tartozók közül mostanában konkrétan Dudás Károlyt hallottam többször is interjúiban visszaemlékezni szeretett Képes Ifjúságára és természetesen azokra az időkre, amikor ők dolgoztak a lapnál, amelyek, mit ád isten, nem ilyenek voltak, mint ma, sem az idők, sem a lap, hanem nyilván jobbak satöbbi. Hozzá hasonlóan számos olyan 1945 után megjelenő értelmiségi, író, költő, zenész, képzőművész, színész stb. sorolható ide, akinek valami módon köze volt a Képes Ifjúsághoz e hét kemény évtized során. A képes jelzőről lefejtvén a kezdetekben nyilván szükségszerűen és logikusan, makacsul hozzátapadó, szocrealisztikusan romantikus felhangot, valóban azt kell látnunk, hogy tényleg minden olyan képes vajdasági fiatal értelmiségi publikált a lapban, akinek többé-kevésbé a mai napig ismerjük a nevét (mégpedig nyilván annak folytán, hogy valamilyen téren képes volt és maradt…). Nem kezdek végeláthatatlan felsorolásba itt, de nyilván egy félmondat erejéig meg kell említenem a „nagyokat”, Tolnai, Domonkos vagy Végel szövegeit, de a hirtelen eszembe jutott Bada Dada egyedi rajzait is mondhatnám. Szólhatnék pl. Ladik Katalin emlékezetes kollázsairól a nyolcvanas évek Képes Ifijeiből is akár, vagy hogy minél közelebb lépjünk a mai, kortárs vajdasági/szerbiai folyamatokhoz, például a neves Urbán András rendezőnk is volt Képes Ifi-s, de a lap utóbbi két évtizedének két legnevesebb kifis újságíróját is méltán említhetem, a mai főszerkesztőt, Szögi Csabát és a volt szerkesztőt, újságírót, Szabó Palócz Attilát.

Magyarán nemigen van olyan mai művész, gondolkodó, értelmiségi vajdasági, akit e lap ne látott volna vendégül hasábjain a hét évtized valamelyik időszakában. Viszont a képes-történetet meghaladván, az ifjúsági fél kérdése már nem tűnik ennyire derűsnek. Ugye „ősidők” óta a „Magyar Szó ifjúsági mellékleteként” jegyzik a lapot, ami nem mellékesen „megjelenik szerdánként”. Nyilván e megjelenés ténye sem túl fényes, ugyanis mára már a különálló hetilapból heti mellékletté zsugorodott, mely ugyan „szerdánként”, de csupán havonta kétszer jelenik meg. És ami még érdekesebb, az az „ifjúsági” tétel. Ma ugyanis, attól eltekintve, hogy szorosan kapcsolódik a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjéhez, sajnos mind kevesebb új középiskolás, sőt egyetemista jelentkezik a lapnál, tisztelet a néhány kivételnek, és épp ez lesz az a pont, ahol visszakanyarodunk a fenti pogačari gondolathoz.

Nyilván említeni sem érdemes, hogy mennyi minden változott meg, ha csak Vajdaságban is e 70 év alatt, amióta létezik a lap. Persze megérdemelne egy alaposabb elemzést ez is, aminek olvasásakor, azt hiszem, nemcsak laptörténeti, de huszadik századi jugoszláviai/szerbiai/vajdasági/magyar művelődéstörténeti, sőt történelmi szöveget olvasnánk a lapelemzés során. Viszont ami egy ideje nem változik, az éppen az, amit Pogačar vet fel tágabb értelemben: a kritikus, kihívó, megalapozott és ambiciózus, provokatív, autonóm, vagy ha úgy tetszik, fiatalos, képes, ifjúsági energiákat magában hordozó új hangok felmerülése, aminek mind nagyobb hiányát tapasztaljuk mostanság, sajnos egyáltalán nem csak a Kifinél, hanem vajdasági viszonylatban egyaránt.

Vagy ahogyan a „(már nem is annyira) fiatal, horvát, kortárs költő” mondaná, cáfoljon meg engem is az új, képes vajdasági erő, a jelenlegi és idősebb Ifjúságnak pedig egyszerűen ugyanennyi energiát és kitartást kívánok, amennyivel jelenleg rendelkezik, a következő 70 évben is!

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: aerobozt.deviantart.com
70 éves a Képes! …van, aki visszaemlékezett, nosztalgiázott, van, aki elmélkedett, bírálatot mondott

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Régi címlapok az új Képesben Régi címlapok válogatása az új Képesben

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dormán László, avagy akasztják a hóhért
Dormán László fotói Dormán László a Képes Ifjúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Molnár Zoltán
Hogyan lettem Collateral damage Úgy, hogy egy tavaszi napon bementem a munkahelyemre. És ez nem vicc.

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Győri Norbert, jobbról első, a Brutal Assault fesztiválon
A mi Ifjúságunk A Képes Ifjúság 70 éves. Ez szép kor, de sokkal szebben is meg lehet élni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tankcsapda-koncert Óbecsén! A Tankcsapda sikere ennyi év után is töretlen, 2014-ben a huszonöt éves jubileum keretében tavass...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lajkó Félix zenemaratonjának záró akkordjairól Üvölt a másnap a fejemben, zilál a tegnapi pálinka. Tus, táska, rohanás a vonatra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ladik Katalin
Kontaktzónában Ladik Katalin! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hungary's Got Talent A tehetség itthon van!

0 Hozzászólás | Bővebben +