: A mikrofonnál Barkóczi Csaba
A mikrofonnál Barkóczi Csaba

Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 2.

: A mikrofonnál Barkóczi Csaba
A mikrofonnál Barkóczi Csaba

Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

Ezt vallja Barkóczi Csaba huszonéves paksi egyetemista. Erről a Tolna megyei kisvárosról a többségnek a sport, az atomerőmű vagy az azt kísérő politikai vita lehet ismerős – valljuk be, egy ilyen létesítmény megléte, működtetése és bővítése igényli is a folyamatos diskurzust. Csaba a három terület közül a politika és a közélet világához sodródott, ugyanis a Pécsi Tudományegyetemen tanult politikatudományt és közgazdaságot. A tanultakat egy politikai és marketing-tanácsadó cégnél igyekszik mélyebben elsajátítani és számos civil szervezetben hasznosítani. Például a Rákóczi Szövetségben, az itt végzett tevékenységével került kapcsolatba a vidékünkkel.

Mik a nehézségek?

– Minden egyetemistaszervezetnek át kell esnie az alakulást követő gyermekbetegségeken. Vannak, akik ilyen-olyan okokból hamar lemorzsolódnak, nem tudnak részt venni a programokon, segíteni a szervezésben. Nálunk ezek szerencsére kevésbé jelentkeztek. A célok tiszták: mindenkire szükségünk van, aki a határon túli magyarság ügyét segíteni kívánja. Aki ezt nem tudja vagy nem akarja vállalni, azzal nem is számolunk. Tudjuk, hogy a tagok közül kinek mennyi ideje van általában, és mennyi energiát kíván a Rákóczi Szövetségre fordítani, de így is kell egy kevés átfutási idő ahhoz, amíg kiderül, kikből áll össze a ténylegesen aktív szervezői mag, akik a munka oroszlánrészét végzik. Ettől függetlenül mindig vannak hibák, és ezek közül akad olyan, amire nem is lehet jól felkészülni, így rögtönözni kell. Van, hogy egy-egy megbízható vagy megbízhatónak vélt személy nem jelenik meg időben ott, ahol feladata lenne egy rendezvényen, nem végzi el a korábban rábízott munkát, vagy nem kellő alapossággal és körültekintéssel. Ezek a személyes csalódások a legrosszabbak. Aztán mindenki más területen jó, meg kell találni azokat a pontokat, ahol a különböző személyiségű emberek hasznosítani tudják önmagukat, képességeik szerint. Persze sokszor még mi sem vagyunk elég felkészültek. Sok mindenben részt vettem egyetemi éveim alatt, de amikor többnapos programokat kell szervezni, szállást keresni Pécsett, étkezést biztosítani, összehozni a legjobb kombinációt, hát ez nem mindig egyszerű, főleg ha valaki eredendően vidéki. Most már nagyjából átlátjuk a helyi lehetőségeket és az árakat, tudunk sok mindent, de végső soron, mint annyi minden, ez is tapasztalat és rutin kérdése.

Hogyan értékeled az eddigi munkát?

– Már önmagában az egy nagy siker, hogy sokan odafigyelnek ránk, és a szövetség pécsi taglétszáma is elég dinamikusan nő az egyetemisták körében. Eddig minden rendezvény elérte célját, persze meg tudnám mondani, hol, mik voltak a hibák, és mi mindenben kell még fejlődnünk. Legjobban a mostani Pécsi sport és újságíró anyanyelvi tábor sikerült. Pozitívak a visszajelzések, és vélhetően hagyománnyá válik a táborozás. A szerencse is mellénk állt, mert a zivataros augusztus ellenére csak egy esős napunk volt az ötből, a legjobb hetet fogtuk ki. A Fuss a magyar tannyelvű iskolákért! rendezvényen kevesebben vettek részt a vártnál, mintegy negyede annak, mint amire ténylegesen számítottunk. Ez részben a rossz időzítés, részben sok emberi hanyagság miatt alakult így. Buzánszky Jenő előadásának egyetlen hibája az volt, hogy csak a vizsgaidőszak közepén találtunk megfelelő időpontot, de így is jóformán megtelt a terem. A Beneš-dekrétumokról szóló megemlékezésnél viszont megint csak becsúsztak gondok, az ismerkedős estnél az előre lefoglalt szórakozóhely tulajdonosa két órával a rendezvény megnyitója előtt szólt, hogy bezárta a helyet, majd másnap a reggeliztetésnél a megbízott személy nem ment el a reggelit megvásárolni, ebből aztán kavarodás lett, és csúszott az egész délelőtti városnézés. Ezt én akkor soknak éreztem, de az összkép még így is inkább pozitív, és jövőre már tudjuk, mire szükséges odafigyeljünk.

A nehézségek és a kezdeti problémák ellenére úgy érzem, sokat fejlődött a csapat. Kiismertük, hogy ki az, akire lehet számítani, és kire kevésbé, ki milyen területen bevethető. Sok az érdeklődő, és sokan tekintenek az egyetemen és a városban partnerként a Rákóczi Szövetségre, még a nyári szünet alatt is többen csatlakoztak. Ha a Beneš-dekrétumokról való megemlékezés, a futónap, a délvidéki iskolások tábora és a még előttünk álló Rákóczi-kupa hagyománnyá válik, és kiegészül néhány ad hoc rendezvénnyel, egy-két kirándulással, és még sikerül leszervezni néhány ismert közéleti személyiséget egy-egy előadás/beszélgetés erejéig, akkor azt gondolom, hogy sínen leszünk, de meg kell várni, mit hoz a 2014/2015-ös tanév.

A Rákóczi Szövetség

A Rákóczi Szövetség

Fontos számodra a nemzetpolitika. Miért?

– Nekem praktikus és érzelmi okok miatt is egyaránt fontos a nemzetpolitika. Kezdem a praktikussal. Nem hiszek a globális társadalomban. Nincs egységes Európa, ahogy még a sokkal homogénebbnek tűnő egységes délszláv állam sem működött túl hosszú ideig, ha történelmi távlatokban gondolkodunk. Ha azt kérdezik valakitől Európában, hogy miként, milyen szempontok alapján határozza meg önmagát, akkor az anyanyelv, kultúra, állampolgárság, lakhely, születési hely és vallás kategóriák közül mindenhol Európa-szerte, de Kelet-Közép-Európában egészen biztosan az anyanyelv, a kultúra és a vallás lesznek a leginkább meghatározó tényezők, amit a legtöbben említeni fognak öndefiníciójuknál. A skótok mindig skótoknak nevezik önmagukat, és nem brit állampolgároknak, ahogy a felvidéki magyarok is elsősorban magyarok, és csak aztán szlovák állampolgárok. Ezt a saját élettapasztalatom mellett számos hazai és nemzetközi kutatás is bizonyította már. Ha ezt a tényt elfogadjuk, akkor láthatjuk, hogy miért érezzük a határon túli magyarokat hozzánk közelebb állónak, mint például a közöttünk élő vietnamiakat vagy a koszovói albánokat, annak ellenére, hogy ők adott esetben akár évtizedek óta itt élnek, és időközben a magyar állampolgárságot is megszerezték. Ez persze fordítva is igaz. Például a székelyek vagy a bánsági magyarok is úgy vélik, hogy sokkal több közük van Magyarországhoz és a magyar nemzethez, mint ahhoz a Romániához vagy Szerbiához, amibe beleszülettek, és amelynek születésüktől fogva természetes módon állampolgárai külön kérvényezés nélkül. Nem kell ezen csodálkoznunk, vagy valamiféle egyedi nacionalizmusként értelmeznünk, hiszen nem táplálnak más érzéseket az ukrajnai oroszok, a moldovai románok, a lengyelországi németek, a nagy-britanniai skótok, de még a belgiumi flamandok sem. Természetes velejárója az életnek, hogy minden népcsoport a sajátjaival szeretne egy államközösségben élni, és nem mások fennhatósága alatt, vagy ha mégis erre kényszerül, akkor a lehető legszélesebb jogkört kívánja kivívni magának, a saját közösségének fenntartásához, és ez bizony olykor-olykor feszültségekkel, konfliktusokkal jár még Európában is, ahogy láthatjuk ezt most Ukrajnában, ahol fegyveres konfliktus zajlik, Skóciában pedig népszavazást szerveztek az elszakadásról. Nem tehetünk úgy, mintha eme tények nem léteznének, mert az totális önmegcsalás lenne a magyar politikum részéről. Sokaknak egyszerűbb nem tudomást venni Trianonról, elintézni egy legyintéssel, de ha ezt megtesszük, és képtelenek vagyunk kiállni a sajátjainkért, akkor onnantól bármit megtehetnek velünk.

Ne feledjük, hogy mind a trianoni, mind a párizsi békeszerződés kötelezővé teszi a szomszédos államok számára a magyarság nyelvhasználatának és közösségi jogainak biztosítását. A magyar nemzet pedig egy szilárd ezeréves kultúrával, egyedi és páratlan anyanyelvvel rendelkező népcsoport, ami a szláv és germán gyűrűben valóságos történelmi csoda, hogy fenn tudott maradni.

A futónap

A futónap

Hogyan látod a határon túli közösségek helyzetét?

– A határon túli közösségek helyzete változó. A diaszpóramagyarságról most nem beszélnék, mivel az ő helyzetük teljesen más, közülük legtöbben önként választották a diaszpóralétet. A romániai magyarság helyzetét vegyesnek látom. A Partiumban, a magyar határ mentén és a Székelyföldön viszonylag stabil még a pozíciónk, Kolozsvár környéke azonban egyre inkább szórványba kerül, míg egyes erdélyi megyékben már-már katasztrofálisan magas az asszimiláció és az elvándorlás. Bácska és Észak- Bánság még úgy-ahogy tartja magát, itt kevésbé az asszimiláció, mint inkább a Magyarországra vagy a nyugati országokba történő elvándorlás és a népességfogyás jelenti a legfőbb problémát. Igaz, itt éri a legtöbb atrocitás a magyar kisebbséget, ha nem is mindennapos, de sajnos még ma is előfordulnak a térségben „magyarverések”, amiket megítélésem szerint a hatóságok nem kellő súllyal kezelnek. Szlovákiában a nyugati részeken katasztrofális az asszimiláció, a magyar öntudat már olyan szinten legyengült, hogy rengeteg szülő inkább szlovák iskolába járatja a gyermekét a magyar helyett, ami egyenes út a felvidéki magyarság eltűnéséhez. Kelet-Szlovákiában még viszonylag stabilabb a pozíciónk, de a munkanélküliség és a gazdasági elmaradottság ott is a délkeleti részek elnéptelenedését eredményezi. Kárpátalján nincs számottevő beolvadás, ott egyszerűen a siralmas életkörülmények közül, aki csak teheti, igyekszik menekülni Magyarországra… Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában ma már elég kis létszámú magyar közösség él, nekik viszonylag szilárd pozíciójuk van, mivel elsősorban nem őket igyekszik asszimilálni a többségi társadalom, ezekben az országokban más kisebbségekre irányul a figyelem.

Milyennek látod a magyar nemzet Kárpát-medencei jövőjét?

– A magyarság jövője egyetlen dolgon áll vagy bukik, az pedig a népesség stabilizációja és enyhe népességnövekedés biztosítása. Ha sikerül leküzdeni a népességfogyást és az elvándorlást, akkor az asszimilációval már lényegesen könnyebben tudjuk felvenni a küzdelmet. A népességfogyás fő tényezője gazdasági vonzatú. A munkahelyteremtés alapot biztosít a gyermekvállalásra és a helyben maradásra. Különösen fontos ez a vidéki kisvárosok, falvak esetében, amelyek a határon túli magyar közösségek legfőbb népességmegtartó erejét képezik. Itt a mezőgazdaság és a feldolgozóüzemek, a könnyűipar megteremtése jelenthetnek megoldást. Sajnos még a „Csonka-Magyarországon” sem kielégítően megoldottak ezek a kérdések, a határon túl pedig még a kormányzat mozgástere is kevesebb, de én őszintén hiszem, hogy nem létezik megoldhatatlan probléma, legfeljebb kishitűség és nem akarás. Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb, hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába, tehát ennek a folyamatnak is vége szakad majd, az inga pedig visszaáll a normális ütemébe.

A másik tényező az életmódbeli szemlélet eltorzulása, a gyermekvállalás, a család értékének háttérbe szorulása a közgondolkozásban. Nem szabad hagyni, hogy a karrier – ami alatt nem az egészséges léptékű előmenetelt és ambiciózus embertípust, hanem az önző, törtető, akarnok és harácsoló egyén típusát értem – diadalt arasson a hagyományos életviteli struktúrák felett. Nem hiszem, hogy annak a nőnek, aki a menedzsereknek járó íróasztal helyett otthon marad, és három gyermeket felnevel, ódivatúnak kellene éreznie magát, sőt az én értékrendem szerint például ezerszer többet tesz az országért, mint a gátlástalanul csúcsra törő, karrierista szingli. Ráadásul azt sem tartom túl egészségesnek, ha egy gyermek van csak egy családban, de az mindent megkap a csúcs szuper mobiltelefontól a laptopon át a legújabb számítógépig, az iPhone legmodernebb verziójával bezárólag. Ezen a szemléleten kell változtatni, és akkor nincs olyan nemzetközi rend, ami meggátolná a magyarság felemelkedését. Ma a pénz világát éljük, de volt már ilyen a történelemben, és előbb utóbb mindig lett belőle kiút.

A gyermekvállalás mindenesetre kulcskérdése a dolognak, hisz ne feledjük, hogy az albánok sem a harcmezőn, hanem az ágyban verték meg a szerbeket…

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Bózsó István
A polgári színház egy cukormázzal leöntött hazugság „A nemzeti öntudat nem azért alakul ki valakiben, mert megtanítják neki, hanem mert jól érzi magá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Barkóczi Csaba
Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 2. Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

0 Hozzászólás | Bővebben +
Pályázati felhívás A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület a 2015. évi Szarvas Gábor nyelvművelő napok alkalmából pály...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Humánökológiai fordulóponton vagyunk Az ökológiai-ökonómiai paradigmaváltás szükségessége

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Sanctuary Merc előtt fényképezkedő boldog rajongó a band tagjaival
Fuck You!!! Sanctuary, Overkill, Belgrád, Dom Omladine, 2014. 3. 9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Multikulturális sokk Újvidéken Neozbiljni pesimisti, Kultur Shock – 2015. 3. 1., SKCNS Fabrika

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amikor a cselló mesél... Az Electe civil szervezet februárban megrendezett évadnyitó koncertje után március 13-án, pénteke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Falbontás a diszkó tőszomszédságában lévő rockklubban Társalgás a Phrenia zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Exodus: Istenek és királyok Ez a film, váratlanul, Mózes bibliai történetét meséli el

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás (fotó: Greguss Lilla)
„Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.” Az egyik kedvenc Pilinszky-idézetem ez a két sor, amely nem hangzott el március 24-én a Raichle-p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Annyi ember meghalt má’, oszt nem lett nekik semmi bajuk” – nekünk se lesz, csak előbb éljünk! Aki követi a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a repertoárját, és meg is nézi a felkínált ...

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Cs. Simon István Vers- és Prózamondó Találkozó Technikai okok miatt kénytelenek vagyunk elhalasztani az I. Cs. Simon István Vers- és Prózamondó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 2. Forrás: AdMe.ru

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A fájdalom gyengeség, ami elhagyja a testet” A zentai Tiszavirág Kajakklub egyik sikeres sportolójával, Vartus Árpáddal készítettem interjút

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 1. Első rész - Vodka. Minden egy pohár vodkával kezdődött.

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki tehet róla? Az áldozathibáztatás azt jelenti, hogy az erőszaktevő helyett vagy mellett az áldozatot (is) hibá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 5. Ötödik rész – A macskaevők

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 13. 13. rész - Krizantémfesztivál Kaszamában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bátorkeszi Borfesztivál Május 8–9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar18-31 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +