Az egyik kedvenc Pilinszky-idézetem ez a két sor, amely nem hangzott el március 24-én a Raichle-palotában ismételt Pilinszky-kArc esten, pedig a szenvedésről olyan sokat író budapesti költőtől kevés pozitív hangvételű verssort olvashatunk. A költeményeit átható mély merengés, a keresztény egzisztencializmus, a lágerélmény, valamint a szerelmek és az édesanya feldolgozhatatlan elvesztése nehéz bánatként és fuldoklásként telepszik az olvasóra. Engem személy szerint annyira megérint, hogy teljesen azonosulok a költészetével. Apám helyett apám, s ezért is tartottam fontosnak, hogy a kArc-irodalomkávéház háziasszonyának, Kalmár Zsuzsa színművésznőnek az engedélyével felolvashassam a nyolcvan néző előtt a költő tiszteletére írt versemet. Utánam G. Erdélyi Hermina bilincselt le minket az Apokrif elszavalásával.

Herminának szintén nagy kedvence a költő, s ez érezhető volt az előadásában is, szavak nélkül is le lehetett volna olvasni az arcáról a vers minden sorát. A két zeneszerző, Ifj. Kucsera Géza és Pálfi Ervin fájdalmasan szép szerzeményei külön kincsei voltak az estének. Pámer Csilla előadásában hallhattuk a Tilos csillagon c. megrázó verset, valamint a tavalyi kArc-koncerten nagy sikert arató, Miféle földalatti harc c. vers megzenésített változatát. Csilla éneklése során azt szeretem leginkább, hogy magasba emeli a költői képeket, lobogtatja a dallamot, aztán méltó lezárását adja a műnek. Csendesen és óvatosan lép ki belőle, meg ne zavarja az impulzusokat a hallgatóságban.

Az est egyik vendégszínésze Varga Tamás volt, aki férfias kiállásával olyan versekkel dörömbölt belénk, mint a Kihűlt világ vagy a Harmadnapon. Ralbovszki Csaba elmaradhatatlan lezsersége még a Pilinszky-versekbe is beágyazható volt, de nem szórakoztatóan, ahogy ezt Csabától megszokhattuk, hanem tekinteteket összepréselő iróniát szabadjára engedve. Pilinszky egyik legmeghatározóbb versét, a Trapéz és korlátot ő adta elő. Pesitz Mónika az egyik kedvenc versemmel sokkolta a nagyérdeműt. A Ne félj c. költemény során falták a szívet a kegyetlenül őszinte sorok, és már érezhettük a lángoló szoba ijesztő melegét. A versek értelmezését nem könnyítették meg a Baráth Attila által tolmácsolt lírai riportok, amelyekben a költő filozófiával fűszerezte a költészetet és a perspektíváit az életről.

Az est másik vendégművésze Raffai Ágnes volt, akinek kék szeméből csak úgy sugárzott a kilátástalannak tűnő szerelem az Azt hiszem c. vers kapcsán. Kalmár Zsuzsa kivételes kapacitásáról mindig is tudtam, de mindezek ellenére emelem a kalapom Az Naphajú királyleány előadásáért. Míg hallgattam, arra gondoltam, miért nem kap minden gyerek ilyen esti mesét? Hajdú Tamás szavalta el a népszerű verset, a Francia fogolyt, színész és költemény tökéletes egymásra találása. Tamás ismét megcsillogtatta énektudását a Halak a hálóban során. A sok melankolikus és keserűségbe áztatott versből álló szőnyegen alaposan felverte a port ez a dal. A fájdalom lendülete tengerben, lovak hátán, árnyékok vetületeiben, kabátzsebekben, látomásokban... Szőke Attilát is könnyű volt szeretni, hiszen a Mire megjössz és az Utószó c. versekkel szembesített minket a lemondással keringőző emberi kínok árvaságával. A műsor kitűnő felépítését az is bizonyította, hogy a Fabula kottába fektetett, tapssal díszített verssorai hangoztak fel Pálfi Ervin énekhangjával kiemelkedve.

A Pilinszky-életmű hatalmas, és ebből csak egy mécseslángnyit hallhattak az érdeklődők. Mégis érezték az emberek, hogy ennek a költőnek szárnyal a gyötrődés a verseiben, ha már az élet ilyen nehéz.

Képgaléria: