:

Multikulturális sokk Újvidéken

:

Fotók: Grabovac Dávid

Neozbiljni pesimisti, Kultur Shock – 2015. 3. 1., SKCNS Fabrika

Gyakorta hallhatjuk, hogy a Föld hamarosan egy globális faluvá változik, ahol mindenki jószomszédi viszonyokat ápol majd a mellete élővel. Ez persze azt is magában foglalhatja, hogy a népi kultúra magába temeti az urbánust, és a városi polgárság megszűnik. Malacot vág a 13. emeleten a szomszéd, majd utána népi öltözetben és lóháton ugrik le a közértbe, ahol az előtte álló hosszú hajú fiatalembert szakállas nőnek nézi. Felvetődik a kérdés, mennyire tud békességben élni az ilyen szomszéddal az a neoliberális szellemiséget képviselő, posztmodern művészetekért rajongó egyén, aki Slayer-lemezeket rejteget a szekrény mögött a sznob barátai elől, miközben állítólag dzsesszt hallgat? Sajnos nem tudom a választ, de a seatle-i Kultur Shock legénysége legalább annyira sokszínű zenét játszik, sokféle közönséget vonz és többnemzetiségű, mint amennyire összetett társadalmi problémát vázoltam feljebb.

Kulturshock

Körülményes utazás után kissé megkésve és a Képes Ifiből sajnos nem utolsóként (mert ezt az eredményt kedves fotós kollégám tudhatta magáénak 23 órai érkezésével) futottam be Újvidék lepukkant, punk/alter, squat hangulatú környékére. Első utam a sarki büfébe vezetett, hogy felzárkózzam társaságunkhoz, de először mégis a Kultur Shock teljes legénységébe botlottam, akik épp vacsorájukat fogyasztották. A pillanatnyi szemkontaktus után további jó étvágyat kívántam nekik, ők pedig ördögvasvillával jelezték, hogy köszöntenek a hamarosan kezdődő fellépésükön. Rövid beilleszkedés és trécs után toppantunk be a Neozbiljni pesimisti fellépésére a túloldalon álló Fabrika klubba.

Kulturshock

Soha nem voltam nagy híve a helyszínnek, mert számomra túl hideg hangulatot áraszt magából, és az itt létrehozott hangzással sem voltam maradéktalanul elégedett, amely ezúttal szerencsére nem volt rossz. A terem talán a háromnegyedéig ha megtelt, bevallom, többre számítottam. A banda lelkesen játszott, de dalaik véleményem szerint közelebb állnak a folkzenéhez, mint a punkrockhoz. A kialakult tánc is inkább emlékeztetett a worldmusic-koncerteket jellemzőre, de nincs is ezzel semmi baj, elvégre voltam már bőven ilyen eseményen is, és jól is éreztem magam. Ennek ellenére továbbra is állítom, hogy a Neozbiljni pesimisti annyiban punkrock, amennyiben a Szivárvány, Zsíros kenyér és a 3+2 is azok. A banda láthatóan élvezte a fellépést, és bőven akadt rajongójuk. Az utolsó dalnál az énekes srác bedobált a közönségnek pár CD-t is, de a nagy visszakántálások ellenére átadták a színpadot a Kultur Shocknak.

Az átszerelés szünetében mindvégig azon járt az eszem, hogy valójában minek is lehettünk tanúi az elmúlt években. A folk valóban az új punkzene lenne, mint ahogy azt pár nyilatkozatban is olvashatjuk mostanság? Hogyan és miért találkozott ez a két egymással szemben álló műfaj, és miért ölelkeztek ilyen szorosan össze az utóbbi években? A rockerek váltanak folkra, vagy a folkosok rockra? Ez a rockzene gyengülése vagy újabb térhódítása? Mikor jó 16 évvel ezelőtt az Eyesburn közelebb hozta egymáshoz a reggae, metál, hardcore, drum n bass műfajokat, azt erősödésnek éreztem egyértelműen, de a jelenlegi szituációt kissé félve élem meg, és nem tudom a válaszokat a, könnyen megeshet, helytelenül feltett kérdésekre.

Kulturshock

Egy rövid átvezető alatt osont fel a Kultur Shock legénysége a vörösbe burkolt színpadra. Az első pár akkordnál már lehetett érezni, hogy teljesen más energiákat érintenek meg, mint az előzenekar, hisz hangzásuk egyértelműen a heavy metal felé húzott. A nyitó Tamni Vilajet ezért rögtön bulizásra is serkentette a nézőközönség egy részét, akik az előzenekar alatt inkább a háttérbe voltak szorulva. A Kulrur Shock zenéjében mindig azt tartottam csodálatra méltónak, ahogyan a váltásokat átívelik, és a grindcore-, death/thrash metal-tempókból teljesen lazán át tudnak ugrani egy világzenei dallamra, heavy metal-, ska- vagy reggae-ritmusokra. Zenéjük tényleg felöleli több nép kultúrájának zenei hagyományát, és ők valahogy mindig metalhead punkok maradnak, pozitív mondanivalóval, anélkül, hogy lakodalomban érezném magamat a koncertjükön. Magával ragadták a közönséget az olyan dalok, mint a King for Today, Bogu Dušu, Istambul, habár a megszólalás itt érthetetlen módon kissé leromlott az előzenekaréhoz képest. A hangerő olykor elviselhetetlen volt, a fő vokálmikrofon betorzított, a kísérő ének pedig olykor meg sem szólalt, ennek ellenére a banda tagjai maximumot próbáltak nyújtani. A ritmusszekció metálbandák módjára erőteljes volt, a szekérhúzó Gino és Amy korosztályukat megszégyenítő energiával és beleéléssel vezényelték végig a koncertet. Paris, a zenekar (a banda átlagát nézve) fiatal hegedűvirtuóza egyre határozottabb színpadi kiállással rendelkezik, és az idő múlásával ő is egyre inkább frontemberi szerepeket vállal magára, a zenekari összkép előnyére. Egyedül Val Kiossovski gitáros látszott kissé fáradtabbnak, de az is megeshet, az bosszantotta, hogy erősítőjéből igen gyenge megszólalást tudott kihozni a hangosító mester. Nehéz melléfogni itt a Balkánon az olyan telitalálatos dalokkal, mint a Rage Against the Old Age, Umoran sam od života, Horse Thief, Sarajevo, és a publikum érthető módon jó hangulatban volt. A visszakérést követően a Zumbul, Akšam, Country Mohammed szerzemények következtek, de mivel a közönség levakarhatatlanak tűnt, sor került még egy rövidebb ráadásra is (Hashishi, Da Ye), hogy a termet mindenki elégedetten hagyhassa el.

Kulturshock

A remek koncert ellenére nem mondhatom, hogy maximális elégedettséggel hagytuk el a helyszínt. Hiányzott egy csepp plusz ezúttal, amit a tökéletlen hangzás, a háromnegyedéig megtelt terem, a Quarter klub nem túl családias légköre okozott. Számomra ez volt az eddigi leggyengébb Kultur Shock-koncert, amin megfordultam, de hozzá kell tenni, hogy az előző négy zseniális volt, ezért a mércét is túl magasra helyezhettem. A lényegen viszont ez nem változtat, hisz egy olyan zenekarról van szó, amely sztereotípiákat dönt le, kiáll egy szabadabb és szebb világért, amelyben mindenki számára van hely.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Bózsó István
A polgári színház egy cukormázzal leöntött hazugság „A nemzeti öntudat nem azért alakul ki valakiben, mert megtanítják neki, hanem mert jól érzi magá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Barkóczi Csaba
Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 2. Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

0 Hozzászólás | Bővebben +
Pályázati felhívás A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület a 2015. évi Szarvas Gábor nyelvművelő napok alkalmából pály...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Humánökológiai fordulóponton vagyunk Az ökológiai-ökonómiai paradigmaváltás szükségessége

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Sanctuary Merc előtt fényképezkedő boldog rajongó a band tagjaival
Fuck You!!! Sanctuary, Overkill, Belgrád, Dom Omladine, 2014. 3. 9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Multikulturális sokk Újvidéken Neozbiljni pesimisti, Kultur Shock – 2015. 3. 1., SKCNS Fabrika

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amikor a cselló mesél... Az Electe civil szervezet februárban megrendezett évadnyitó koncertje után március 13-án, pénteke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Falbontás a diszkó tőszomszédságában lévő rockklubban Társalgás a Phrenia zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Exodus: Istenek és királyok Ez a film, váratlanul, Mózes bibliai történetét meséli el

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás (fotó: Greguss Lilla)
„Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.” Az egyik kedvenc Pilinszky-idézetem ez a két sor, amely nem hangzott el március 24-én a Raichle-p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Annyi ember meghalt má’, oszt nem lett nekik semmi bajuk” – nekünk se lesz, csak előbb éljünk! Aki követi a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a repertoárját, és meg is nézi a felkínált ...

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Cs. Simon István Vers- és Prózamondó Találkozó Technikai okok miatt kénytelenek vagyunk elhalasztani az I. Cs. Simon István Vers- és Prózamondó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 2. Forrás: AdMe.ru

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A fájdalom gyengeség, ami elhagyja a testet” A zentai Tiszavirág Kajakklub egyik sikeres sportolójával, Vartus Árpáddal készítettem interjút

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 1. Első rész - Vodka. Minden egy pohár vodkával kezdődött.

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki tehet róla? Az áldozathibáztatás azt jelenti, hogy az erőszaktevő helyett vagy mellett az áldozatot (is) hibá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 5. Ötödik rész – A macskaevők

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 13. 13. rész - Krizantémfesztivál Kaszamában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bátorkeszi Borfesztivál Május 8–9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est mar18-31 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +