: A selfie-k egyike
A selfie-k egyike

Oh, boy 2.

: A selfie-k egyike
A selfie-k egyike

Ez mind szép és jó, de a helyzetem cseppet sem volt rózsás. Fel kellett készülnöm arra, hogy ami a számomra teljesen megszokottá vált, az más szemében neveletlen, udvariatlan és durva. A jó égbe’ sem gondoltam volna, hogy majd egyszer engedélyt kell kérnem, hogy használjam a zuhanyzó helyett a kádat egy hotelben. Aztán meg már lassan kezdtem mindenre azt válaszolgatni, hogy nem direkt csináltam, csak az én egyes szokásaim a számára udvariatlanok és sértőek. Meg végighallgattam, hogy nem tudok megvetni egy ágyat, vagy elrakodni a szekrényben, csak azért, mert az asszonyságnak éppen más elképzelése volt. Hogy tudtam megállni, hogy ne forgassam a szemem?

Eljutottam addig a mélypontig, amikor már kétségbeesetten próbáltam meg segíteni magamon, s minden szálat megragadtam, amit csak lehetett. Igyekeztem más családot találni, vagy éppen más munkát, csak hogy elmenekülhessek ebből a csapdából. Jó volt tudni, hogy a világ minden táján akadnak, akik szurkolnak értem, és vannak még emberek, akik megpróbálnak segíteni. Nem tudom, mit tettem volna a családom és a barátaim nélkül, akik nap mint nap végighallgatták a nyavalygásaimat, és megvigasztaltak, amikor kisírtam minden gondomat. Jó volt tudni, hogy azért vannak még emberek, akiknek számítok. És mit tettem volna a nélkül az egy doboz nyugtató nélkül, amit az egyik helyi patikában vásároltam egyik késő este?

Igen, az ott a London Eye

Igen, az ott a London Eye

Napi tizenkét óra, vagy még több. Felkelni fél hétkor, csak hogy hét órára el legyen készítve az orvosság a lánynak a meleg reggelivel. Ne legyen hideg, de túl forró se. Aztán pelenkacsere, etetés, öltöztetés, állandó rohanás. Énekelj a gyereknek, beszély neki, olvass meséket, játssz vele, foglalkozzál vele. S így esett meg, hogy WC-re is akkor mentem, amikor időm volt, nem amikor kellett, s enni is akkor ettem, amikor arra időm volt. Volt, hogy naponta csak egyszer. Este hét után. De akkor is, amikor leültem enni, gondolt egyet a gyerek, és becsinált a pelenkájába. Egy idő után már nem is ültem le enni, megvártam, míg elvégzi a dolgát. Aztán ezt a hülye szokást is megtörtem. Rászoktattam a gyereket a WC használatára. BUMM!!

Ismerkedés a brit szokásokkal

Ismerkedés a brit szokásokkal

Egyik végletből a másikba. Vagy egész nap nem ettem semmit, vagy zabáltunk mind, mint a malacok. Korai reggeli, hét előtt. Reggeli. Brunch. Ebéd. Uzsonna. Estebéd. Vacsora. Nasi, nasi, nasi. Mindig is örültem, ha lefogytam pár kilót, de amikor ott ráálltam a mérlegre, és az mindössze 49 kilót mutatott, hirtelen elkezdtem aggódni magam miatt. Te jó ég, évek óta nem voltam ilyen kevés. Ez volt az első alkalom, amikor nem tudtam örülni a fogyásnak. De ami lement, az vissza is jött idővel. Részben.

London

Természetesen a főzés is az én dolgom volt. Istenem, hányszor játszottam el a gondolattal, hogy megmérgezem. Én úgysem ettem az ételből. Nem is volt mikor. És hogy mit főztem? Hát igyekeztem bemutatni a vajdasági konyhát, ezt a húst hússal életmódot. Egyik nap fantasztikus disznósültet készítettem vacsorára, krumplipürével, s tálcán vittem ágyba a nőszemélynek, aki ahelyett, hogy megköszönte volna az ételt, még elkezdett hisztizni, hogy hol vannak a zöldségek, és onnantól kezdve egész nap csapkodta az ajtókat, és ordítozott. Nem akartam neki mondani, hogy ha nem tetszik neki, amit én csinálok, nyugodtan főzzön magának, nem veszem zokon.

Mai napig se tudom, hogy ez minek az épülete, de nem baj, ezt is láttam

Mai napig se tudom, hogy ez minek az épülete, de nem baj, ezt is láttam

A telefonom tele volt egy halom selfie-vel, mert hát nem volt senki sem, aki lefényképezhetett volna. És tegyem hozzá, hogy tilos volt képet készítenem a házban. De azért jól jött az anyukának a telefonom, amikor fényképezgetni kellett a lányát – saját célokra. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd azért leszek mérges a szüleimre, amiért segítőkésznek neveltek, becsületesnek, jószívűnek és kedvesnek. Néha viszont nem árt, ha az ember befogja a száját, mert lehet, hogy a végén még kap egy gitárt. Mint például én. De ha belegondolok, hogy 50 fontot fizettem miatta a reptéren, kockáztatva az épségét, simán vehettem volna egyet itthon is.

Visszatérve a „titoktartáshoz.” Mert hát eredetileg azt is alá akart velem íratni. Ne készítsek képet a házról, a szobákról, a gyerekről, a bútorokról, ne beszéljek a helyzetükről, a gyerek állapotáról. Mondom, oké, senkit sem érdekel éppen az ő hálószobája. De amikor azzal a kérdéssel állt elém, hogy ugye még a szüleim sem tudják, hogy hogy néz ki a ház, és mi is történik valójában a családban, csak egy meggyőző „nem”-mel feleltem, a fejemben meg szidtam magyarul, szerbül, angolul, németül, olaszul, de még franciául is.

Még csak nem is látszik, hogy két perccel ezelőtt pelenkát cseréltem

Még csak nem is látszik, hogy két perccel ezelőtt pelenkát cseréltem

Megint egy halom olyan dolgot tettem, amit amúgy eszem ágában sincs. Nem emlékszem, mikor volt legutóbb olyan, hogy kézbe vettem a telefont, és elintéztem valamit. Erre lássatok csodát, én telefonálgattam ott. Egyszer az apukának kellett telefonon leadnom, hogy mi történik a lányával az iskolában, de akkor is annyira féltem, hogy majd kérdez valamit, amit nem értek, hogy egy lélegzetre próbáltam meg mindent elmondani neki, és állandóan nyomtam a dumát, esélyt sem adva neki arra, hogy bármit is kérdezhessen. De nem is nagyon akart kérdezni. Nem érdekelte a lánya. Ha érdekelte volna, nem lépett volna le annak idején.

Egyik nap papírra vetettem néhány sort arról, hogy hogyan látom az anyukát és az életet a családjukban. Szépítettem egy kicsit a dolgokon, de a lényeg az volt, hogy az anyuka sírva fakadt. Utána megmutatta ugyanazt a szöveget az apukának is, aki szintén elkezdett sírni. Vagy a britek túl érzelgősek, vagy csak simán sűrűbben kéne írnom angolul.

Nem értik, hogy hogyan lakok jól, mielőtt még a főételhez érek

Nem értik, hogy hogyan lakok jól, mielőtt még a főételhez érek

S így esett meg, hogy az anyuka könnyek között búcsúzott el tőlem hajnalok hajnalán indulás előtt, arról panaszkodva, hogy aznap már egyedül kell gondoskodnia a lányáról, és nagy reményeket fűzve a kettőnk kapcsolatához megölelt, és azt mondta, „my daughter”. De azért az elején még bejelentette, hogy én nem vagyok a család tagja. Én meg vissza is feleltem, hogy nem is akarok az lenni. Daughter? Kösz, de nem akarom, hogy az anyám legyen. Van már egy igazi otthon, meg egy host is Olaszországban. Akik úgy is bánnak velem, mint a lányukkal.

Aztán beszálltam a taxiba, és még egyszer utoljára erőltettem egy mosolyt aznap az arcomra, pecsétet téve a londoni utazásra. Míg fiatal az ember, beveri párszor a fejét. Én bevertem volna másnak is, de nem akartam, hogy megfájduljon a kezem. „Revenge? Nah, I’m too lazy. I’m gonna sit here and let karma fuck you up.” De azért remélem, eldugul a lefolyója.

Az előző rész itt olvasható.

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Rólad szól! Te mit tennél, hogy fiatalként könnyebben találj munkát, szívesebben alapíts családot, boldogabba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyfelhívások: III. Vajdasági Fogyasztóvédelmi Diákverseny és VIII. Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság VMPE versenyfelhívások

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Kaláka a tavalyi gálán
Felhívás az Énekelt Versek XX. Zentai Fesztiválján való részvételre A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás a XXI. Kálmány Lajos népmesemondó versenyen való részvételre Kálmány Lajos, vidékünk első néprajzkutatója, a modern magyar folklórtudomány egyik megalapozója

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rákkkenróólt árasztó tavaszi szél Zentán A tavaszi friss lendület a Tisza-menti kisvárosainkat sem kerüli el szerencsénkre.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A sötétben ki lát mosolyogni? NEGURA BUNGET / Grimegod / Northern Plague /Ashen Epitaph - 2015. 3. 26., The Quarter, Újvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vajdasági nehézfiúk
Janika Metalika Céca előzenekara Interjú a Pero Defformero-emlékzenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Angus a lemezborítón
Egy gitáros útonálló a pokolba vezető országút szélén Dirty Deeds Done Dirt Cheap – Kilt nélküli skótok a kenguruk földjén, avagy Angus Young köszöntés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ingyen party
Az East Punk Memories lett a legjobb film a Mediawave Online Filmfesztiválján Az internetező közönség március 31-ig szavazhatott a 2. Úton Online Filmfesztivál filmjeire.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Előadás közben
Ismerős versek a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vasemberek orgiája A préshenger dübörgő hangja az egész műhelyt betöltötte.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 2. Ez mind szép és jó, de a helyzetem cseppet sem volt rózsás.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Április elsejei különkiadás: Tejberizs Mindazok, akik közelebbről vagy akár futólag ismernek engem, most valószínűleg ijedten kapkodnak ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meglepetés Molly Gibson egy tizenegy éves, szőke hajú, barna szemű kislány.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Haszedera templom kertje
Levelek Japánból 14. 14. rész - Őszi színek Kamakurában

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +